Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-05 / 125. szám

6 DELMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938 juinus 5. kárpitos asztalos lEISTOIÍ W i e s rí e r Amit nem lát a kirakatban, megtalálta emeleti minta­termekben K I a u z a á l-t e r. Csortos ís Somlai Julius eleien lelenlh meg a rendezöDizoffság Kiadásában, Pásztor Jázsel tollából „A szegedi szabadtéri látehoh törtenete" dm a ubnuv. Aiább hózoilűh a tatehoh es az egész szegedi huifura lOrienete szem­pontiábOi nagyfontosságú munka másodiK részének egulk felezetet A propagandát a rendező bizottság megkezdte az év elején. Angol, francia, német és olasz nyelvit prospektusokat bocsájtott ki. Ez volt Sze­gedről az első európai méretű propaganda. Az, hogy Bánffy Miklóst sikerült megnyerni a játékok élére, osztatlan örömmel és he]yesléi> scl találkozott. Oláh Gusztávot a szegedi közön­ség széles rétegeiben akkor még kevéssé ismer­ték, uzonkivül legtöbbet tehetsége is, pályája is épp az elmúlt négy év alatt fejlődött. Abban azonban, hogy az 1934-dik évi játékok elé ország, swtrlc fokozott érdeklődéssel néztek, rcsze volt Oláh átfogó erejű, kivételesen finom és sokoldalú tehetsége bekapcsolásának is. Az első megbeszélésen, amelyet Budapesten Bánffy gróf Rcviczky-uccai palotájában tartottunk, 1 va, szerepét Darvas Lilinek, Ádámot Somlai Ár­túrnak osztottuk ki. Somlaival meg is állapodtunk. Darvas Lilit azonban nem tudtuk megnyerni. Áp­rilis 19-én Darvas megbízásából a kővetkező leve. let küldte Molnár Ferenc a rendező bizottságnak: A Szegedi Szabadtéri Játékok iqcn tisztelt ren­dező bizottságának, Szeged. Igen tisztelt Uraim, íuiut már gróf Bánffy Miklós öexccllenciájával közöltcin, feleségein, Dar­vas Lili szegedi vendégjátéka körül nehézségek merültek fel, amelyeket, nagy sajnálatomra, mint Darvas Lili ma Bécsből crtc.-T, nem sikerült el­hárítania. Darvas Li'i nagy megtiszteltetésnek te­kintette az igen tisztelt Bizottság felszólítását, hogy a szegedi szabadtéri játékokon működjék közre s mindent elkövetett, hogy lehetővé tegye az augusztusi vendégjátékot. Dc részint bécsi szer­ződésének a nyári időszakra vonatkozó részét nem sikerült megváltoztatnia, részint készenlétben kell lennie Rcinhardt társulatának nyári külföldi turné­előadásaira, ugy, hogy vagy egyik, vagy másik munkája egybeesik a szegedi próbák cs előadások időpontjával. Ezért, őszinte sajnálattal, de kény­telen lemondani arról, hogy a megtisztelő felszó­lításnak eleget tegyen. Megkért, hogy fejezzem ki hálás köszönetét ezért a felszólításért az igen tisztelt Bizottságnak s a játékok főrendezőjének, gróf Bánffy Miklós öexcellenciájának. Kilünő tisztelettel, kész hívük: Molnár Ferenc. Foglalkozni kelj itt két kimagasló tehetségű színésznek: Csortos Gyulának és Somlai Artul*­nak a szabadtéri játékokkal kapcsolatos, a já­tékok előtt és után is sokat tárgyalt magatartásá­val. A színházi benfentcsek, akik mindent jobban tudnak,mosolyogtak,nhogy mondták:azon a naivi­táson, amellyel az idei játékokat cjképzeljiük. Kivá­lasztottuk, mondták, a két »lcgnehezcbb« magyar színészt, akik közül az egyik is elég lenne ahhoz, hogy egymás után tornyosuljanak leküzdhetetlen bajok az előadások körül. Csortos, folytatták, sze­repet soha nem tanult ínég meg. Kis lélekzetü szerepet se. Mi lesz itt, ahol Lucifert kell ját­szania? Somlai se a szereptudó szülész minta­kepe. Azonkívül szeszélyes, kis színpadon is ve­szekszik. Mit fog csinálni ez a nagy darab em­ber a szabadtéren? Előleggel pedig egyiket se le­het győzni. De meg- és legyőzni se — fejezték bc jóslásaikat a mindenről jobban értesült ben­fentcsek. A rendező bizottság nem hagyta magát se be­folyásolni, se clkedvet]enitenl. Ment a maga ut­. Lán. ösztönére, tapasztalataira, judiciumára és — színházról lévén szó — erélyére hallgatott. Má­jus 2-án gróf Bánffy Miklóssal és Oláh Gusztávval Szegedre érkezett Csortos Gyula is. Szerepét már akkor tudta és felfogását, amellyel már akkor tisztában volt, egészen aprólékos részletekig bon­colgatta. 35-ben is ő játszotta Lucifert és szegedi szereplésének két éve alatt a rendező bizottság csak jót és kellemeset tapasztalt. Lelkesedés és szolidaritás fűtötte. A szerepén messze tul min­dent megtett, hogy művészileg tökéletes és kerek­ded egész szülessen meg. Az előadások nyolc órakor kezdődtek. Csortos ininden este hét óra előtt ott volt »a színházban*. Leült a színpad egyik lépcsőjére és ragyogó szemekkel gyönyör­ködött a tömegben. 34-ben az egyik előadás előtt az inspekciós rendőrti-ztnek olyan kívánságai vol­tak, amelyeket az adminisztrációnak a nézőtéren jelen volt emberei nem tartottak teljesithetőkn-cté. A közönség egy része már a helyén ült ós az elő­irt intézkedést a nézőtér egy részének incgbolyga­tása nélkül nem lehetett volna foganatosítani. Ér­tesítették c sorok íróját, aki kisietett a nézőtérre, felkereste az inspekciós rcndörlÍJíztvisclőt és kö­rülbelül ezeket mondta: — Néhány csodát már produkáltunk. Uj cso­dákra képtelenek vagyunk. Ha ragaszkodni mél­tóztatik az imént kiadott előíráshoz, negyedóra múlva kihirdetjük, hogy nem tartunk előadást. A közönség tódult a nézőtérre. A rendőrtiszt az esti órákban kiadott rendelkezés végrehajtását felfüggesztette. A rendezőség köszönettel vette tu­domásul az uj intézkedést. Csortos ott ült a lép­csőn a sötétség függönye mögött. Aggódva és ragyogva figyelt és csillogó szemekkel gratu­lált, ahogy ő mondta, a fellépéshez és az erólyhez. 35-ben a Tragédia talán harmadik előadásának az elején szemezni kezdett az eső. Közel fél óráig permetezett egyre sürübb szemekben. Kö­zönség, szülészek a helyükön maradtak. A meg­fázás veszedelmével dacolva vitték a szinésiziek az előadást, amiben Csortos lelkességének és helytállásra való telkesítésének volt a legnagyobb része és érdeme. A szabadtéri irodában mindennapos vendég volt .Déltájban vagy délután mindig belátogatott. Érdeklődött, nézelődött, beszélgetett, öröme telt a hatalmas forgalomban, érdeklődésben, fáradha­tatlanságban és sikerben. A szegedi szabadtéri játékok nemcsak a ma­gyar kultura, hanem a magyar színészet ügye is. Hogy mit jelentenek a játékok a színészek szem­pontjából, azt az olyan adatok világitjják meg, mint amilyen az, hogy 1934-ben 17.300, 1935-ben mintegy 50.000 pengőt fizettünk ki a színészeknek. Ezen kivül a színészek természetbeni ellátást kap­tak, egyiknél-inásiknál készpénzzel váltottuk ezt meg, gondoskodtunk a tagok strandolásáról s fi­zettük az autófuvarokat és a vasúti költséget. A szegedi tartózkodás a színészet köztudoniása sze­rint a téli robottal szemben kikapcsolódás és nyaralás volt. Minden oka nteg volt tehát a ren­dezőségnek, hogy a legnagyobb vidéki városnak ezzel a grandiózus kulturális szárnyalásával szemben a kultura napszámosai részéről megértő és méltányló magatartásra számítson. Ezzel szem­ben gyakran találkozott — igaz, legtöbbször nem első vonalbeli színészek részéről — a szegedi játékok árnyékáig fölemelkedni képtelen viselke­déssel, Csortos részéről mindig példaképül odaállítható lelkesedést és szolidaritást tapasztaltuk. Szerep* tudásban sem multa felül ssnkt. Somlai Artúr is odaadással készült. Vele is gyakran találkozott, tárgyalt és vitázott e sorok írója. Nála is a játékok minden részletére kiterjedő érdeklődést és lelkesedést tapasztalt: a nagy szí­nész s a művészet és tudás sok ágát átfogó kul­túrember meleg érdeklődését és izzó lelkesedését, Sajnos, meni jött le Szegedre és kár, hogy Ádám szerepét a mai napig sem játszotta cl a szegedi szabadtéren. 34 nyarán játszották Pesten a Bcke­tovban Bus Fekete darabját és Somlai — pénzre a nagy színésznek is szüksége van — leszerző­dött a Beketöwhoz is. Eleinte ugy volt, hogy aa első tíz-tizenegy előadáson vesz részt, azután lejön és eljátsza Ádámot. Ezen a terven azonban vál­toztattak. Somlai, • akinek a gyomorbaja mi rtf) megint kellemetlenségei voltak, szegedi szerződő­sének felbontását kérte. A rendező bizottság a kérést teljesítette. Az előleget Somlai az utolsó fillérig visszafizette. Egyszer el kell ezeket ís mondani. Csak igy Írhatjuk meg a szeged! szabadtéri j.átékok igaz törtéi etét. Ma is vannak, akik sokalják — a ren­dező bizottság nem sokalta — Csortos fizetését Mi pedig tudjuk, hogy olyan olcsón, mint ő, senki cl nem játszotta Lucifert. Dc olyan jól se. Som­lairól azt beszeltél: pesti benfentcsek a télen, hogy csak a szegedi játékoktól ment cl olyan nagy elő­leggel, mint a Nemzetitől. A felelőtlenség és a pletyka kifogyhatatlan, de fáradhatatlan is volt és még ma ís az. Két-három héttel azután, hogy a 34-es játékok! előkészítésének hatalmas munkájába belemélyedj tünk, tele volt Szeged a pazarlásainkat niegénekló legendákkal. A legképtelenebb adatok, nevek, tervek cs számok röpködtek a kvogöbon. A Hun­gária-kávéház egyes asztalainál terjesztett lii-cK­böl tudtuk meg gyakran, hogy milyen disznó­ságra készül megint a rendezőség. Ezeknek aig egyre vakmerőbbé vált mendemondáknak kö­szönhetjük, hogy junius elején bejelentette láto­gatását Bach Bernát felsőházi tag és másnap dél­előtt felkereste a rendező bizottságot. Back el­mondta, hogy nem tartózkodott az országban, né­hány napja van itthon, de ez alatt a rövid idó alatt is hajmeresztő adatokat hallott arról, hogy milyen költekezésekbe mentünk bele. Olyan hí­rekkel van a város tele, folytatta Back, hogy! összeállva Bánffy excel]enciással és Oláh Gusz­távval, a rendező bizottság — ma még kifürkész­hetetlen okok miatt — el fogja puoolni a városi veszteséggaranciát és nyakig fog elmerülni az adósságokba. Nem tudtuk, ma sem tudjuk, miből és hogyan támadtak ezek a dajkamesék. Backnak megad­tunk minden felvilágosítást. Azt is, amit nemi kért. Bemutattuk a szereplőkkel kötött szerződé­seket. Megismertettük vele clgondolásaiukat, pro­paganda tervezetünket, a szerződéseket, az elő­irányzatot a dologi kiadásokra. Szóval mindent, aniin keresztül tisztán láthatta munkánk szelte* mét, a művészi koncepció mellett a pénzügyi meg­alapozottság megbízhatóságát. Több mint egy órát töltött Back a szabadtéri irodában. Déltájban bú­csúzott. — Elnézést kérek, mondta, de bizonyára meg­értik, hogy látogatásom nemcsak a játékok és a város, hanem az urak érdekében is történt. A rendező bizottság 1934-re azuj Ádárri és az uj Lucifer mellé uj Éváról is szeretett volna gondoskodni. Bulla Elmával próbálkoz­tunk még. Dc a vele folytatott tárgyalás sem ve­zetett eredményre. SZEGEDIEK BUDAPESTEN A METROPOLE­BAN TALÁLKOZNAK. RAKÓCZ I-UT 58. Pompás uj kávéháza, János vitéz-sörözője, gyönyörű télikertje a főváros látványossága. Olcsó, kényelmes 6zobák, előnyös penzió árak. Cigány: szegedi Farkas Jóska. Jazz­tánc: Virány swing-orcheslra. Élt

Next

/
Oldalképek
Tartalom