Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-03 / 123. szám

Péntek, 1938. junius 3 Politikai napilap XIV. évfolyam 123. sz Amiből élünk ... Lezajlottak a nagy ünnepségek, amelyek Papokon keresztül Magyarországra irányítot­ták az egész világ figyelmét és kifelé tagad­hatatlanul sok elismerést, megbecsülést és mörális erőgyarapodást jelentettek megcson­kított, kicsiny országunk javára. Belülről más volt az ünnepségek jelentősége. A nagy se­regszemle, amelynek végeláthatatlan ember­folyama összekötötte az ezredévet jelentő Hősök terét az ország házának a jelent kép­viselő kupolás építményével, erőt és önbizal­mat volt hivatva adni' az elkövetkezendő hétköznapok nehéz és fáradságos munkája számára. Mert ha az ünnepnapok fényárjá­ban meg is feledkezhettünk a mindennapi élet nehéz gondjairól, visszatérvén a hétköz­napok szürkeségébe, megint elébünk kell meredni a mindig visszatérő nagy kérdésnek, hogy miként fogjuk megoldani a megélhe­tés problémájának nagy gondjait és mekkora darab jut egyenként nekünk abból a kenyér­ből, amelyből mindannyian élünk. A kérdésnek most különösen nagy az ak­tualitása, mert közvetlenül a költségvetés le­tárgyalása után kerül sor a Trianon utáni Magyarország legnagyobb pénzügyi erőpró­bájának, a milliárdos beruházási program­nak végrehajtására. A feladat ugyanis nem kicsiny. Egy milliárdot előteremteni a ren­des költségvetés szükségleti oldalának szol­gáltatásán kivül egy olyan országban, amely­nek egész nemzeti jövedelme egy esztendő­ben legfeljebb a négy milliárdot haladja meg, nem kis dolog. És ha a céloknak és szüksé­gességeknek mérlegelése mellett a társada­lom minden kereső rétege kivétel nélkül kész erejének megfeszítésével vállalni a reá nehezedő, de nemzeti szempontból elkerül­hetetlen tehertöbbletet, akkor viszont kér­heti az igazságosság emberileg elérhető leg­nagyobb mértékét ugy a terhek, mint a mil­liárdos beruházási programból eredő kereseti lehetőségek elosztásában. Még a gondolata is távol áll tőlünk, Kogy Cnnek a lapnak vezető helyén akár egyes emberek, vállalatok, vagy akár egyes érde­keltségi csoportok való, vagy vélt sérelmei­nek akarjunk hangot adni. De elutasítva ma­gunktól a rekriminálásnak még a látszatát is, a legtisztább objektivitás mellett is rá kell mutatnunk a mai Magyarország közgazda­sági struktúrájának egy olyan jelenségére, amely kellő kiegyensúlyozás hiányában azt a veszedelmet rejti magában, bogy lesznek igen tekintélyes országrészek, amelyek sok­kal nagyobb mértékben fognak részesedni a terhek viselésében, mint amekkora haszon reájuk nézve a beruházásokból származhatik. Ez az á pontja a milliárdos programnak, amely megfelelő mérlegelés után az osztó igazság különleges szempontjainak érvénye­sítését Követeli meg. Ugy tudjuk, hogy a kereskedelmi és ipar­kamara vezetősége az iparügyi miniszté­riumban folytatott tárgyalások során rámu­tatott már arra a körülményre, hogy a mil­liárdos beruházásban a dolog természetéből folyólag elsősorban azok a nehéziparok fog­nak részesedni, melyeknek természeti adott­ságai az ipari nyersanyagokban szegény Al­földön legkevésbé vannak képviselve és amelyek az ipartelepülés törvényei folytán inkább a fővárosban és annak közvetlen kör­nyékén, a bányavidékeken es a mai ország peremén helyezkedtek el. Ez egy sajnálatos tény, amelyen változtatni nem tudunk. A várható következmények módosítása és igaz­ságos kialakítása azonban hatalmunkban van, illetve pontosabban kifejezve, a kormánynak állanak bizonyos eszközök a rendelkezésére, amelyek lehetővé teszik ennek a geopoliti­kai tehertételnek ha nem is egészben, de legalább részben való kiegyenlitését. Ellen­kező esetben ugyanis az fog bekövetkezni, hogy az országnak ez a része elvértelenedik, elveszti gazdasági életerőit és a legnagyobb erkölcsi felkészültség mellett is nélkülözni fogja a további tehervállalásnak anyagi lehe­tőségeit. Valahogyan ugy érezzük, ebben a kérdés­ben össze kell fogni a Tisza-Maros szöge vá­rosi és megyei törvényhatóságainak és fel kell hivni a kormány figyelmét a mutatkozó súlyos problémára. Össze kell ülni az érdek­képviseletekkel és nagyon gondos, de nem hosszú lére eresztett munkával össze kell ál­lítani azoknak az ipari ágazatoknak a jegyzé­két, amelyek a milliárdos program megvaló­sításánál tekintetbe jöhetnek. Minthogy a Budapest, junius 2. A képviselőház csütörtökön folytatta a költségvetés tárgyalását. Az ülésen fel­szólalt Imrédy miniszterelnök és beszédet mon­dott a német kisebbség ügyeiről. Ezután folytatták a külügyi tároa költségveté­sének tárgya á á1. Rakovszkg Tibor szővátetíe, hogy akadt egy államhatalom, ainejy az eucharisztikus kongresszusról hazatérő testvéreinket a határon kikutatta. Kérte a minisztert, hogy intézkedjék és ha szükségesnek látja, forduljon a Népszö­vetséghez. Somogyvárg Gyula felszólalása után elfogadták a tárca költségvetését, majd megkezdték a miniszterelnökségi tárca költségvetésének tárgyalását. Toperczer Ákosné helyesli a Kötelező női mun­kaszolgálatot. Malasics Géza: A mai szociális viszonyok között a szegény néprétegek családi éleié pusztulásm van ítélve. Kérte a miniszterelnököt, teremtsenek egy kis rendet 'a szubvenciók körül. Ne legyen ennek a kormánynak oly könnvü a keze. mint az előzőé. Pintér László az eucharisztikus kongresszus je­lentőségét méltatta. A keresztény gondolat arra int, hogy ez a nemzet nc térjen la téves utakra, hanem járjon az ezeréves uton, amelyet Szent István jelölt ki számára. Célzás történt arra, hogy a határmenti községekben agent provokáto­rok járnak a lakosság között, akik Heil Hitler!-­rel köszönnek. Ezeket szöges korbáccsal kell ki­verni az országból. Klein Antal kijelentette, hogy a közelmúlt dik­tatórikus és totalitárius törekvéseivel szemben a kisgazdapárt a leghatározottabban állást, foglalt, ez azonban nem jelenti, hogy a kisgazdapárt ne nagyipar ezeken a területeken viszonylag ke­véssé van képviselve és minthogy ezeknek a megyéknek gazdasági strukturája inkább kis­ipari jellegű, a kisipart fokozottabb módon kell a közszállit ásókba beszervezni és a kisiparon keresztül kell a vagyonváltság formájában leadotl pénzeket a gazdasági élet termelésfolyama­tába visszajuttatni. A holnap megnyíló jubiláris szegedi ipari vásár elsősorban a kisipar termelőképessé­gének és szakmai tudósának bemutatója. Ezt a vásárt remélhetőleg sokan tekintik meg az ország minden részéből. Látni fogják a vá­sárt a kormány hivatalos képviselői is. Arra kérjük őket, hogy a vásáron necsak a mun­kának üpnepi díszbe öltöztetett eredményeit méltass.*) figyelmükre, hanem lelki szemük­kel lássák meg a miihelyeket is, ame­lyekben az öröm mellett nagyon sokszor a gond és küzködés üt tanyát. A milliárd­ból juttassanak minél többet ezeknek a műhelyeknek. És a bemutatónak ünnepi hangulatában ne feled­jék, hogy az ünnep felemel ugyan, de a veri­tékes munka az, amiből élünk. ' tartson ki a német barátság mellett. Kijelentette ezután, hogy az egyik német egye­sület anyagi és erkölcsi támogatást kap külföldről, A külügyminiszter tárja fel illetékes német körök előtt, hogy ez nem szolgálja a magyarok és né­metek közötti ióviszonyt cs ezt meg kell szün­tetni. — Magyarországon a nyiias röpiratokhoz ha­sonló módon jelennek meg a másik front röp­iratai, amelyek a pángermán agitációt szolgái­ják, amit valamennyien elitélünk. ­Ezután Imrédy Béla miniszterelnök szólalt fel. — Ami a kisebbségi kérdéseket illeti — mon­dotta —, teljesen egyetértek Pintér László és Klein Antal felszólalásával. A kisebbségeknek meg­vannak a maga jogai, a kormánynak pedig az a kötelessége, hogy végrehajtó hatalmával bizto­sítsa e jogok érvényesülését. £les határvonalon kell vonni a sovinizmus és a nacionalizmus között. — Jól ismerem ezt a két tendenciát, amely ma problémája a hazai német kisebbségnek. Is­merem a hazai német kisebbség minden problé­máját. Sajnálattal állapítom meg, hogy mostaná­ban mutatkozik egy olyan tendencia, amely tu­lajdonkénen még a német kisebbség érdekeii sem szolgálja. Ezekkel a törekvésekkel szemben a kormány mindig a legerélyesebben fog eljárni. — A jóviszony, amely Németország és Magyar­ország között fennáll és fenn fog állni, lehetővé teszi számunkra, hogy tudomásukra hozzuk mind­azt ós eléjük terjesszük mindazokat a jelenségeket, amelyek ebben az országban a német kisebbsé­gekkel va)ó harmonikus és békés együttélést al­kalmasuk megzavarni. Remélem, hogy sikerűin ( Imrédy miniszterelnök a sajtó, a kisebbség és a kereskedelem kérdéseiről beszeli KCI felszólalásában a hepvlseionaz csuierlöhl lilCsCn

Next

/
Oldalképek
Tartalom