Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-19 / 135. szám

DELM AGYflKO Vasárnap, 1938. Junius 19. Politikai napilap XIV. évfolyam 135. sz n Bánat folyója A S á r g a-f o 1 y ó t a kinai nép a Bánat folyójának nevezi. A világnak ez a Iegmegbizhatatlanabb, legcsavargóbb folyója, a magyar közigazgatás már rég megrendszabályozta volna közveszélyes munkakerülés miatt a Sárga-folyót. Mióta Kina térképét ismerjük, ez a folyó 560 kilométer távolságra helyezte át torkolatát, szinte alig volt két év, amikor medrének irányát nem változtatta meg a „gyilkos folyó". Vannak feljegyzések, amelyek szerint a H o u n g h o, a Sárga-folyam, 1851-től 1866-ig, tehát tizenöt év alatt pusztán medrének hirtelen változtatása miatt harmincötmillió embert ölt meg, — természetesen nem mind a harmincötmillió ember fulladt a bánat folyójának szennyes árjába, voltak milliók, akik éhen vesztek, mert áradásai nyomán „odalett az emberek vetése." S a Bánat folyója most újra belép a világtörténelembe. A kinai-japán háborúba beavutkozik egy nagyhatalom, nem Oroszország és nem Anglia, hanem a Sárga-fplyó s első lépésével, amit a hadszintéren megtett, elválasztotta egymástól vagy ötven kilométeres — semlegességi zónával a két háborús felet. Ezt a semleges zónát a halál és pusztulás teremtette meg s talán stílusosabb is ez a beavatkozás, mintha a vöröskereszt jelvényei követelnének irgalmat és kíméletet a harcosoktól. Kicsit el volt bizakodva az ember. Azt gondolta, hogy a tank, a repülőgép és a mérges gáz már minden, a technikai fölkéskültség hatalmába kicsit beleszédült ez a gyilkolásra felnőtt nemzedék. Most a Sárga-folyó mintha egy kissé kijózanítaná a gőgös, a vérgőztől megrészegedett embert. Hohó — mondják az elemek, még mi is itt vagyunk. Valamit még mi is tudunk pusztítani, — sivítják elégülten a földrengés, a szökőár és a tűzvész. Rólunk sem lehet még egészen megfeledkezni, mert szép dolog a modern technika vívmánya, a gyilkolás kultura ja, amit a homo technikus kifejlesztett, szép-szép az öldöklés civilizációja, ami a bárdtól és a fölnégyeléstcl eljutott a mérges gázok és repülőgépek bombáinak technikai fejlődöttségéhez, de — valamit azért mi is tudunk. A perui földrengés, a lisszaboni szökőár, a tizenhatodik századbeli holland árviz valamit produkált emberi ész és emberi erő segítsége nélkül is. Mindenesetre gyönyörű dolog, ahogy nz ember a kultura mai fejlődésének s a civilizáció mai haladásának fokán már-már fölöslegessé tudja tenni a földrengés, a tűzvész, az éhhalál, a pestis és kolera pusztítását, de azért — mondják a gyilkoló elemek — mi még nem vagyunk muzeumi tárgyak s gyerekeket ijesztgető emlékek. Mi még itt vagyunk és nem hagyjuk magunkat tankjátékszerekkel, bomba-tüzijátékkal és mérgező gázak piperecikkeivel feleslegessé tenni! ( Lehet, hogy a kinai hadsereg választotta a védekezésnek ezt módját, amikor segítségül hivta a Sárga-folyót. Erre is volt mór példa. A hollandok is maguk törték ót a tenger gátjait, hogy visszaszorítsák a spanyol haderőt. Talán a kinai erkölcsökhöz s a kinai életfelfogáshoz méltó is volna ez a szövetség, — minden kinai élete csak készülődés a halálra s ahol née-vszózmillió ember él, mit számítanak ott százezrek, vagy milliók, akiknek pestisben kell meghalniok azért, hogy a pestis baktériumaival védekezhessenek a betörő ellenséggel szemben. Kina tanulhatna tőlünk élni, de mi tanulhatnánk Kinótól meghalni. S amit a vérnek árja megvédeni nem tudott, azt a viznek árja fogja megvédeni. Kinát nem lehet legyőzni, tanítja az angol világpolitika, csatókat lehet nyerni Kínával szemben, de háborút nem. Mert kimeríthetetlen a terület és kimeríthetetlen az emberanyag. Mert ha kell, hadba szállnak a hegyek és a folyók, hadbaszóllnak a természet erői, ami évezredek kulturája melengetett össze ezzel a boldogtalanságban boldog néppel. Fellázadnak az elemek és követelik vissza jogaikat. Ha pusztítani és gyilkolni kell, akkor ne az a m a t ő r-e m b e r kísérletezzen, itt vannak a rombolás őserői, melyek mellett dilettánsok maradunk örökké. Bombákat tudunk vetni és gázokat tudunk fejleszteni, de mi ez ahhoz a tökéletességhez és monumentalitáshoz, amivel a föld erői tudják végezni ő s i ip a r u k a t, a g y ilk o 1 á s t, amiben valóban — őstehetségek. A Bánat folyója mintha figyelmeztetni akarná az embert, hogy ne a gyilkolás kultúrájának fejlesztésére fordítsa szellemi és anyagi erejét, mert örök kontár és örök kezdő marad ezen a téren a természet ősi elemei mellett. Inkább szelídítse a föld lá, zodozó erőit, inkább emeljen gátakat, verjen cölöpöket, inkább gyilkolja a gyilkosokat, mint hogy versenyre kél velük az öldöklés olimpiai mérkőzésén. A védekezésben művész lehetne, a támadásban kontár marad. A Sárga-folyó csak megmozdul s egyetlen nyújtózkodásával több embert küld a halálba, mint amennyit nekünk műkedvelő gyilkosoknak évek munkájával sikerül csak a másvilágra küldeni. Talán abba is lehetne már hagyni ezt a gyilkos versenyt s talán egyszer már hozzá foghatnánk ahhoz is, hogy a természet erőivel ne az öldöklésre, hanem a békére és boldogságra, a kenyérre és ölelésre csináljuk meg a nagy kötésünket. Imrédy miniszterelnök rádióbeszédben köszöntötte a kormányzót „Orsxáglása alatt uf lényt "Kapott ax ősi magyar alKotmány és a Kormányxói sxéK előtt elhallgatott a gyülölKödés" Budapest, junius 18. I m r é d y Béla miniszterelnök szombaton este 8 órakor a rádióban beszédet mondott, amelyben köszöntötte Magyarország kormányzóját 70-ik születésnapja alkalmából. A köszöntő ünnepi hangverseny keretében hangzott el, amelyei Dohnányi Ernő vezényelt. Vitéz S o m o g y v á r i Gyula bevezető szavai után Mosonyi Mihály ünnepi zenéje hangzott el, majd Dohnányi „Ruraria Hungarica"-ja két télele ulán került sor Imrédy Bcla miniszterelnök rádióköszöntőjére, amely 12 percig tartolt. — Magyar Testvéreim! — kezdte beszédét. Az első magyar embert köszöntöm, az ország főméitóságu kormányzóját, aki e napon töltötte be életének 70-ik esztendejét. Köszönti velem együtt a nagy magyar családnak, a nemzetnek apraja-nagyja a férfiút, aki közel busz éve viseli ^rős vállain a páter patriae, a haza atyjának nehéz gondjait é.s felelőssegét. Tisztelettel hajlunk meg az ö legmagasabb kívánsága előtt, hogy az ország amidőn e napon emlékezik, mellőzzön minden külsőséget. A szivek mélyén ünnepe van min. den magyarnak és az egész nagy magyar család e pillanatban az emberi elme ezen csodálatos találmánya segítségével, hallja és lélekben együtt mondja a köszöntést, amely az ország fővárosából száll most az est csendjében alvó magyar földek felett a kenáeresi ősi fészek felé— A nemzet örök küzdelmében, a világháborút átélt magyar nemzedéknek óriásiak a baiai- Előbb a nvomokat kellett kitakarítani, majd egy uj, szebb, gazdagabb Hajléknak fel-' építésébe fogott bele. * — A munka sürget! Rohan a világ és e ro-) hanásban magyarnak nem szabad elmaradnia.; Feszüljenek hát az idegek és az izmok, forogjon szakadatlanul minden kérek, £gjcn a munka lá^a minden magyar lélekben, de néha mégis jó ünnepet tartani. Szükségünk van pihenőre, szükségünk van ünnepre! Az ünnep számvetést is jelent, visszapillantást a niullra és ezen a mai napon nem kell félni a számvetéstől. Két évtizedre sem kell visszaszállnia az emlékezetnek. A viharokban oly gazdag napjaiban alig találni pár ját annak a megpróbáltatásnak, amely a nemzetre zúdult, amikor az elvesztett világháború romhadöntötte a boldogabb nemzedék nagy magyar álomvárait és a vérveszteségtől félig á jult csonka nép, egy idegen bódulat gőzében tévelygett a földön. Á legjobbak lelkében Vörösmarty szörnyű vizjói, a nemzet sírjának rcnikcpei kísértenek, de most már tud juk, hogy a magyarok Istene nem akart minket elveszíteni, a nemzet ösztöne feltámadt és mint annyiszor, már a történelem során, megteremtette a vezért, megadta a szilárd pontot, amely körül testet ölthetett a magyar akarás és megszülethetett a magyar akarásnak uj eszköze, a ncmj zeti hadsereg. Csoda történt Iennt Szegeden, amiből élet lett. — Felcsillant a kristály, amelv körül ki tudott jegecesedni az uj magyar élet. felcsillant a kristály, amelynek sugarának törésében a magyar szinek Hamisíthatatlan tisztasággal je-