Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-18 / 134. szám

Szombat, 1958. junius Ifi. DÉLMAG Y A PORSZAC. 3 „Szent István alkotmánya nem a diktátor szerzeménye* hanem a nemzetet egységesítő és az itt élő népeknek létformát biztosító, ezer esztendő alatt kipróbált müve volt" Gelei József rektor nagy beszéde a szegedi egyetem uj doktoraihoz „Az uj doktorok kilépnek a mai közéletbe, ahol történelmünket nem ismerő egyének tőlünk idegen államformát hirdetnek, olyan gondolafform&kat terjesz­tenek, amelyek a csonka hazát nem a kiegészülés felé vezelik, hanem ame­lyek még csonkaságában is hauyatlásba sodorják" (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gcdi egyetem pénteken délben tartotta eheti doktorrá avató ülését. Az egyetemi tanács 11 u j doktort avatott fel, akikhez dr. Gelei József rektor nagyobb beszédet intézett. — Doktor Urak! A közelmúltban történt — kezdte beszédét —, hogy a kormány az állástalan diplomások elhelyezésével kapcsolatban az egyik egyetemet végzett ifjút megélhetéshez juttatta és mikor az illetőt állásának elfoglalására szólítot­ták fel, ez az ajánlatot azzal utasította el, bogy ö ilyen kezdő kicsiségekre nem hederít, mert „neki a nyilasok államtitkárságot Ígértek." — Doktor Urak! önök most ebbe a sok tekin­tetben szélsőségek és szertelenségeb közéielébe lépnek ki. Egy tejét, irányérzéket, mértckitélctét, történelmi szemlélődését és felelőssé­gét sok vonatkozásban vesztett köz­életbe. Egy közéletbe, melyben a magyar nagy nincstelen­ségek közepette felelőtlen elemek széditő Ígére­tekkel fogadják önöket, egy közéletbe, ahol történelmünket nem ismerő, sőt a történelmi fejlődést sem becsülő egyé­nek uj, tőlünk idegen államformát hir­detnek s ahol a mi nemzeti összetett­ségünkkel nem számoló vezérek olyan gondolatformákat terjesztenek, melyek e csonka hazát nem a kiegészülés le­hetősége fele vezetik, hanem amelyek nicg csonkaságában is jobban elerőtle­nítik és hanyatlásba sodorják. Kilépnek abba a vésszel tele közéletbe, melyben tudva, nem tudva — idegen eszmék terjesztésé­vel szállást csinálnak idegen törekvéseknek, ahe­lyett, hogy minden gondolatot, minden érzést és minden elhatározást afelé a magas végcél felé összpontosítanának, melyet nem lehet másban meg­jelölni, mint a régi Magyarország visszaállításá­ban. — önök, működési jogosítványukkal a kezűk­ben — folytatta a rektor —, azt fogják látni, hogy az embereknek nem az az első dolguk, hogy amire állásuk cs hivatásuk feljogosítja, azon a téren helyt állva cselekedjenek és becsü­lettel, munkálkodjanak a nemzet épülése, megerő­södése érdekében, hanem azt fogják látni, hogy az emberek szervezkednek, testületekbe^ tömörül­nek s ott elsősorban ujabb jogokért, ujabb és ujabb jogosítványokért harcolnak, ahelyett, hogy a tömörülést, az egyesülést, az összefogást is uj és nagy teremtő munkára használnák ki. Az nem baj, fiatal Barátaim, hogy a magyar közélet szerveződik, az sem baj, ha a szervezetek az al­Ha PeófojtMi vmaAxfyüifiiMJüWUG i^unkhahn IV. PROHASZKA OTTOKAR-U.a vi. ter tz-körut 8. gyabbuj)apest.xilenke-ut.11z. kolmány keretein belül jogokért harcolnak —, a baj csak ott következik be, amikor a mindennapi rendelkezésünkre álló erő mintegy rápazaroltsi­tik csak a szervezkedésre, csak a jogokért való harcra s arra a lényegben való mivoltra, amely­ből egyén és nemzet egyaránt él, a teremtésre, a termelésre, az alko­tásra már semmi sem marad. — Mert az, hogy teremtettem és alkottam szer­vezeteket, hogy teremtettem a magam számára lehetőségeket, mit kormányozzak, az még a nem­zetépítő jövendőnek csak kezdete és csak feltétele. Az érték és a nemes cél, amiért voltaképpen ér­demes küzdeni, az csak azután következik, ha én ezt a szervezetet a felelősség és a kötelességtel­jesítés jegyében teremtő munkával telitettem. — önök találkoznak odakint mozgalmakkal — folytatta a rektor —, amelyek korlátokról beszél­nek, az emberek között, korlátról az egyének és a társadalomnak életkor és foglalkozás sze­rinti rétegei között, kiabálván, hogy le kell rom­bolni ezeket, mint az emberi egyenlőségnek a korlátjait. A Világnézetek harcában a legszeren­csétlenebb gondolat az egyenlőségért harcolni s amennyiben az nincs megvalósulva, annak kor­látjairól beszélni. Nem korlátok választják e], kedves Barátaim, az embereket egymástól, hanem a való igazság az, hogy lépcsőfokok kapcsolnak bennünket össze. S ha Ti azelőtt álltok, hogy lépcsőkön kelt felfelé haladnotok, akkor botorság ezekben a lépcsőkben korlátokat vélni. — Lépcsők hosszú sorozata az élet az egyénnek előrehaladtában a tapasztalatok gyűjtésére, jó­zan eszének fejlesztésére, felelősségérzetének fo­kozására s kötelességének hovatovább mind na­gyobb mérvekben való gyakorlására. Ha ezért neki jogokban több jár ki, mint Nektek, akkor Ti megfeszült és megszervezett erővel ne a jogok felé kapkodjatok, hanem a kötelességteljesítés terén követeljetek Magatoknak többet s meggyő­ződéssel mondom, hogy jogaitok is ennek arányá­ban szaporodnak. Ugyanilyen lépcsőfok a Nem­zet életében a társadalom rétegeződése is. Ila Ti valamely társadalmi rétegbe belekerülve, a ha­sonsorsuakkal együtt a társadalmi rétegek lép­csőzetén előbbre akartak jutni, akkor megint csak elsősorban a nemzetépítő munkában való részvételért harcoljatok és megint mondom, hogy vele kapcsolatosan magától fognak jogaitok is szaporodni. — A magyar nemzet számára az államfönniartő létalapot közel 1000 esztendővel ezelőtt Szent Ist­ván rakta le, midőr a nemzeti alapon álló ke­resztény magyar királyságot megteremtette. Szent István alkotmánya nem a dik­tátor szerzeménye, hanein a bölcs ál­lamfőnek nemzetét egységesítő s az itt élő népeknek létformát biztosító s immáron közel 1000 esztendő történel­mével kipróbált és megszentcsitett müve volt. — Ez az alkotmány csak egybeforrasztott, de nem semmisített meg semmiféle nemzetfönnntartól tényezőt. Ez az alkotmány a magyar nemzetnek" rétegekre való tagolódottságát, népekből való összetettségét tiszteletben tartotta a magától adó­dó teremtőerőket megőrizte, megerősítette és a) nemzet ezeréves fejlődésének alapjává tette. Ez az alkotmányos államforma ma is csonkitatlanul fennáll, a mi erősségünknek, sőt a mi vágyott újraéledé­sünknek és feltámadásunknak biztos köve. Ennek az alkotmánynak őre nem egy diktátor, hanem alkotmányos uton vá­lasztott államfő, — Gelei rektor ezeknél -a szavainál felállott a» egyetemi tanács és a nagyszámú hallgató közön­ség —, akinek e Nemzet holnap ünnpli 70 ik szü­letésnapját s kihez ez alkalommal, bizodalommal szálljon a Ti életbetörekvő ifjúi magyar lelketek­ből is minden tisztelet, minden ragaszkodás és rr.inden hódolat. — Életbebocsátlak egyetemem Tanácsának ne­vében azzal, hogy a magyar alkotmány, az általa; biztosított államrend és az őt képviselő államfő iránt mindig cs a kardot is bármikor megragadni kész, tényezői legyetek a magyar jövendőnek. Dr. Gelei József rektor nagyhatású beszédét az uj doktorok és az avató ünnepseg közönsége so­káig tartó lelkes tapssal fogadta. Keltel tábornok Királvszálláson és Hajmáskéren Balatonfüred, junius 17. Kei tel tüzérségi tábornok, a német véderő főparancsnokságának főnöke, Rátz Jenő honvédelmi miniszter, va­lamint a kiséret csütörtökön este érkezett meg a királyszállási vadászlakba, ahol Kcilcl és kí­sérete mint a honvédelmi miniszter vendége töllölte az éjszakát. Pénteken reggel Kcitel a királyszállási erdőben őzlesen volt. Ezután Hajmáskéren és környékén tartott rendkívüli gyakorlatokon vett részt, majd megtekintette Tihanyt és Balatonfüredet, ahol a honvédel­mi miniszter ebédet adott. Fürdődressznek * való speciális fonalalnK fel­4 használásával egy bét alatt Könnyű munKával olcsón fut egy egészen tinóm modern fürdőruhához. A fdusKátll díjtalanul megtanítja Készí­tési módjára. * Muskátli, Kárász-ucca 3. Ilyen mén nem vo't? Két őrás gurulás a kacagástól! I Nézze meg a ilniaiiízassíg... A legmulaltatóbb vígjáték, ame yet valaha is csináltak Szombaton utoljára a Belvárosi moziban Korsó Mozi Szombattól hétfőig IRENE DUNNE ragyogó filmje Asszony a v tiarban Rendezte: Mamolian. Szereplők Itondolph Scott és Dorotty Eamour.

Next

/
Oldalképek
Tartalom