Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-12 / 130. szám

Vasárnap, 1938. junius 12, Politikai napilap XIV. évfolyam 130. sz n magyar iskolák * A közoktatásügyi miniszttr ur, — tagadhatatlan jóérzéssel állapítjuk meg, hogy ez• zel a méltósággal immár nem Hóman Bálint neve s ami sokkal nyugtalanítóbb volt: n c m I lóman Bálint szelleme jelentkezik, — nagyszabású rendeletet bocsátott ki a középiskolai reformról. Már megint reform, njondhattuk volna elégedetlenül, ha most nemcsak az iskolareformok, hanem a közoktatásügyi miniszterek is nem váltanák fel egymást. De most, azt reméljük, nemcsak nagyszabású, hanem maradandó középiskolai reformmal állunk szemben s véget ér a magyar közoktatásügyi kormányzatban az a korszak, melyet történelmi perspektivából a kísérletezések és csetlésekbotlások korának lehetne nevezni. Minden iskolareform a most lezárult — reméljük: letűnt — korban az a szegény kicsi féreg volt, amelyik nem tudott megnőni. A Hóman-korszak, — hogy ne búcsúzzunk el gyorsan a költőtől, — minden esztendőben kis iskolareformot tett le a földbe. Kis iskolareformot, alig-alig rőfnyi, de ahhoz elég volt, hogy megzavarja az iskolák tanulmányi rendjét, megzavarja a tanár és tanuló munkáját s khaosszá tegye azt, aminek r e n d-nek kell lenni. A magyar pedagógiai tudománynak olyan kiválóságai, mint Imre Sándor professzor, keltek ki az ellen az i s ko-iatef or m-inf Moió ellen, ami valósággal pergőtüz alatt tartotta a középiskolákat. Sem iskola, sem tanár nem tudott szerves és rendszeres munkát végezni, soha nem lehettek abban biztosak, hogy mikor fogja uj rendelet, vagy uj reform fölbillenteni azt a beosztást, amit a maguk és a tanítványaik sjámára meghatároztak s mikor kell elfelejtetni azt, amit a korábbi tanterv nélkülözhetetlen tudásként jelölt ki. Szinte kétévenkint jelentek meg ezek a reform-rendeletek, melyek minduntalan más-más anyagot másmás dózisban irtak elő a tanárok és növendékek szántára. Mint Lahman-szanatóriumban, a magyar iskolákban is grnmonkint volt meghatározva annak az eleségnek súlya, amit meg kellett emészteni a tanulónak — a különbség csak az volt, bogy két évenkint változott a tananyag és változott a tudomány adagolása. Van olyan iskolatípus, amelyben egyszerre háromféle tanterv szerint történik a tanítás, — a nyolcadik osztályban még a legrégibb Hóman-terv szerint, az ötödikben Hóman II. szerint folyik a tanitás, amié az elsőben már Hóman III. szerint tanitják a földrajzot és a latint. Az előzmények után kicsit nehéz elhinni, de mégis reméljük, hogy ennek a sürü és szakadatlan improvizálásnak ideje végetért, a magyar iskola kikerült arögtönző kulturpofitikusok kísérleti műhely é b ől s az iskola újra azé lesz, akit megillet: a magyar fiatalságé. Hogy a belpolitika iránya nem maradhat független a külpolitika eseményeitől, azt be kell látni mindenkinek. De hogy a magyar iskola politikának miért kell függeni a politika esményeitől, azt nem látja be se politikus, se pedagógus, sc szülő. A római paktum ideién az olasz kultura hatása alá helyeztük a magyar középiskolát, később a eermán szellem számára nyitottuk ki az ajtókat és ablakokat. S közben nem vetettük meg annak a szellemnek kiszolgálását is, emi ellen most rendészeti hatóságok és büntető rendelkezések vonulnak fel. Laboratóriumi anyaggá vált a magyar fiatalság, az iskolatípusokkal ugy folytak a kísérletek, mint a tengeri malacokkal, a tanároknak ugy kellett tanulni a tantervet, mint színésznek a szerepet s tanár és szinész hiába vágyakozott százas széria után, olyan sürün következtek egymás után a bemutatók. Az iskola csak nyugalmi helyzetében tudja betölteni hivatását s tud az lenni, amit vár tőle a nemzet: kiröpítő fészke tudásnak, jellemnek és nemzeti szellemnek. Az iskola neveli fel azokat, akik átveszik tőlünk a kötelességeket s folytatják azt a munkát, amit mi végzünk műhelyben, ugaron, pult mellett, rajztábla fölé hajolva s a hivatalszobák Íróasztalain. Olyan lesz a jővője a nemzetnek, Budapest, junius 11. A kultuszminiszter érdekes felszólalása volt az eseménye a képviselőház szombati ülésének. A kultusztárca költségvetésének tárgyalását folytatták. Az első szónok Matolcsy Mátyás volt. Bizalommal tekint a miniszter működése elé, a költségvetést azonban elégtelen dotációja miatt nem fogadja el. Csík József: A magyar kultura világviszonylatban is versenyképes. Szent-Györgyi Albert Nobel-dija ennek a bizony i'.íka. Soltész János a diplomagyártás eljen beszélt. Pintér József felhívta a kormány figyelmét arrra, hogy a mai időkben a tanulóifjúság körében egy uj tipus alakult ki: a politizáló ifja típusa. Ugy látom, hogy e politizálásokkal kapcsolatban a munka értéke és megbecsülés a erősen háttérbe szorul. Kérem a kormányt, hogy lépjen itt közbe, hogy az ifjúság körében újra visszafoglalja helyét a tisztességes és becsületes munka megbecsülése. — A mai politizáló ifjúságban bizonyos kiábrándultság tapasztalható. Ez az ifjúság nem hisz az ideálokban, mert behajtják, becsalogatják bizonyos pártpolitikai területekre, ahol csak leégni lehet, fölemelkedni nem... Hangsúlyozta ezután, hogy mostanában a panlheizmus tévtanait igyekeznek becsempészni az ifjú ág körébe. Ezek a szellemi áramlatok a halárainkon túlról jönnek. Ki tudja, hogy a határokon túlról nem fenueget-e bennünket az ateizmus veszedelme. Reibel Mihály: Az iskolákban elharapódzott a politizáló hajlandóság. A politikát ki kell irtani az iskolából... 1 Teleki Pál gróf közoktatásügyi miniszter A; iskolákban nem lesz többé politika, annál is inkább, mert én nem vagyok politikus. Reibel Mihály: Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy a tanszemélyzet kényl^eh vlt mint amilyen ma az iskolája. Az iskola köti össze a jelent a jövővel, ez az a hid, ami a gyermeket a férfikorba vezeti ót. Az iskola megmentheti és elveszítheti a nemzetet, fölmérhetetlen fontossága van tehát annak, bogy kik tanítanak, mire tanítanak és hogyan tanítanak az iskolában. Ama iskolája a holnap kaszárnyája, az iskolában azzal az erkölcsi erővel, nemzeti szellemmel, öntudatos szeretettel kell felnevelni a .gyermekeket, amelynek ereje és védelme alá megnyugvással helyezhetjük az országot és a nemzetet. Azt hisszük, Teleki Pál személyében megkapja a magyar iskola — anny: balszerencse közt s oly sok viszály után, — feladataihoz és hivatásához méltó miniszterét s a kísérletezések meddő korszaka után végre a nvugalom alkotó ideiéhz ért el a magyar iskola. politizálni, mert előmenetelét csak igy látta biztosítottnak. Teleki Pál gróf: Ez nem lesz többét Reibel: Szükséges, hogy a védőbástyákat felépítsük és hogy az igazi kereszténység képviselőt ne defenzívában és örök visszavonulásban nézzék a támadásokat, hanem harci készséggel vonuljanak fel a kereszténység védelmében. Teleki Pál gróf kultuszminiszter: Meg vagyok, győződve, hogy a jövőben is igy lesz. Tildy Zoltán: Ha akár csak szellemileg vagy lelkileg megadnánk magunkat, attól a perctől kezdve már nem magyar történelmet irunk. Nagyon sok intelligens ember van, aki lélekben fel-, adta a magyarság sorsát. A magyar kultúrpolitika feladata, hogy harcoljon ez ellen a szörnyű lelki defe*\ tizrnus ellen, amely tönkreteheti, a nemzetet. Megemlékezett a magyar sajtó kulturális mun* kájáról. A kultuszkormány mellé külön sajtófőnökséget állítana. Gróf Festetics Domonkos a családi élet megIazulásáról beszélt, szóvátette a válópereket, azt kívánta, hogy »lépéseket kell tenni, hogy az országban ez az össze-vissza való válás megszűnjön*. Tekintélytiszteletet követel az ifjúságtól. Fábián Béla: Olvassa el a »Harc«-'ot, hogy tiszteli az a tekintélyeket. Andaházy Kasnya Béla szólalt fel ezután. Egy esztendeje adatokat hozott, hogy milyen szervezkedés, izgatás és lázítás folyik az iskolásgyerekek között. Az akkori kultuszminiszter hoszszu hónapokkal később közölte vele, hogy miután nem nevezte meg az iskolát, nem áll módjában eliárábt indítani. Aniig- ilyen izgatás folyik az or* Teleki Pál beszéde a Házban hulíur program fáról és a politilcamentes isicoláról „Nem less iöbb politizálás ax isicolában" - „Ostor oxni Kell a gyűlöletet, mert ex vexet a társadalom romlására"