Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-10 / 103. szám

• Dg I MAGVÁPOPSEÁG Kedd, 1918. május 10. A DÉLMAGYARORSZAG N NEGY NEGYED M AGYA R LÁSZLÓ 59 Most is sorsjegyeket kínál. Ismer minden­kit ncvszerint és tudja, kinél milyen hangot kell alkalmaznia. Nagyszerű szeme van, s/úz ember közül is kj tudja választani azt, akinél a legbiztosabban ér el eredményt. Most Bálint a kiszemelt áldozat. Fele kí­nálja a legyezőként tartott sorsjegyeket. — Nagyszerű alkalom a meggazdagodásra főjegyző úr! — mondja bizalmaskodva. — Négyszázezer pengő főnyeremény. Szeren­csés esetben hatszázezer. Teccik tudni, hogy mennyi tengerpénz az a hatszázezer pengő. A világon sincs annyi együtt. Mégis megle­het nyerni. Minden második sorsjegy nyer. Nincs rizikó. A kis Schwarcz nem csap be senkit. — Menjen tovább Schwarcz ur, — szól kedvetlenül Bálint —, nincs nekünk kidobni­yaló pépzünk. — Kérem, a szerencse az nem bolondság. A szerencsét ki kell próbálni. Tessék nézni ezt a spímot. 69.877. Biztos szám. Két he­les ís van benne. És nincs benne hatosnál kisebb. Ha nekem hat pengőm lenne, én bi­zony vennék belőle legalább egy negyedet. Szerencsés esetben az is százhuszonötezer pengő. Főjegyző úr, tudja, hogy mennyi az n százhuszonötezer darab ezres? Gebhardt Pétert idegesíti már a kis pú­pos fecsegése. Nyersen szól rá, hogy álljon odébb. Matinék is feléje bök a könyökével. Mezei pedig az újság mögé bújik. De Schwarcz .úr nem tágít. Észrevett vala­mit Bálint szemében, közelebb tolakszik hozzá és úgy kínálja tovább a sorsjegyet. — Egyszer próbálja csak meg főjegyző úr. Nem mondom, hogy biztos, a kis Schwarcz tisztességes ember, ilyen hülyesé­get nem mond soha. De valószínű. Van rá -lehetőség. Próbára kell tenni a szerencsét. — Mutassa csak, — szól hirtelen Bálint es nyújtja a kezét a sorsjegyért. — Tessék csak jól áttanulmányozni. Há­tul van a játékterv. Addig én körüljárom az asztalokat, majd visszajövök érte. És a púpos odanyom négy sorsjegyet, a 69.877 számú sorsjegy négy negyedét Bá­lint kezébe, aztán fürgén tovább áll. Gebhardt bosszankodva nézi. — Csak nem őrültél meg, hogy sorsjegyet vegyél? — mondja. Matinák csóválja a fe­jét. — Nincs szerencsel — bölcselkedik. Mezei fölnéz az újságból. Meglátja Bá­lint kezében a sorsjegyeket. Legyint és to­vább olvas. De Bólint hirtelen beszélni kezd, — Nézzétek, én megvenném ezeket a Sorsjegyeket. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy meg kellene egyszer próbálni. Hátha. Hátha igazságos lesz egyszer, kivé­telesen a sors. Vegyük meg a Viribus Uni­tisriek. Közösen. Vállalati alapon. Lehet, hogy bolondság, hogy esztelenség. Hogy hiá­ba dobjuk ki az ablakon az érte járó hu- -j szonnégy pengőt, de lehet, hogy nem hiába. Tudom jól, hogy huszonnégy pengő óriási összeg. De hátha sikerül. Aztán meg én úgyis a leggyámoltalanabb tagja vagyok ennek a mi részvénytársaságunknak. Én adöm hozzá a legkevesebbet. Tapasztalhat­tátok, hogy nem is szólok nagyon bele a dolgokba, mert érzem, tudom, hogy nem ér­tek hozzá. Csak azt igyekszem elvégezni, amivel megbíztok. Most kérlek benneteket, fogadjátok el ezt az első javaslatomat. Ve­gyük meg a sorsjegyet. Kísértsük meg a sze­rencsét. Matinák szemén látszott, hogy benne már fölébredt a hajlandóság. Do Gebhardt hű­vösen nézett a sorsjegyekre. Józansága til­takozott az ilyen hazárdirozás ellen. Nem látott semmi realitást sem benne. Mezei fölfigyelt Bálint izgatott hangjára. — Én nem bánom, — szólt —, vegyük meg. — Én sem bánom, — mondta Matinák. Mind a hárman Gebhardtra néztek. — Meg kell hajolnom a többség akarata mellett, — mondta az kedvetlenül. — Schwarcz űri Schwarcz úri — kiáltotta Bálint. — A púpos már jött is. Nyújtotta piszkos markát. — Huszonnégy pengő. Gyorsan összeadták a pénzt és odatolták elébe. — Sok szerencsét hozzá főjegyző úr, — búcsúzott és szaladt tovább egy másik asz­talhoz. Ők négyen nézegették, forgatták a kezük­ben a bankóformáju sorsjegyeket. Tanulmányozták a játéktervet és szemük szomjasan habzsolta a számrengeteget. Ezer pengő, tízezer pengő, húszezer pengő, négy­százezer pengő, szerencsés esetben, a két­százezer pengős jutalommal együtt, hat­százezer pengő... ... Ennyi pénz tényleg nincs, nem lehet a világon. — Én örülnék, Ka legalább a sorsjegy árát visszanyernénk, — mormogta Gebhardt. — Legfeljebb elvesz a pénz — vonogat­ta a vállát Matinák —, utóvégre mi jut be­lőle egyre-egyre. Hat pengő. Gondoljuk, hogy hat doboz Vardar veszett el. — De négyszer hat az huszonnégy. — Ellenkezett Gebhardt. — De egyre csak hat jut. — Most már mindegy, — szólalt meg Me­zei —, kár vitatkozni rajta. Megvettük, el­tesszük a sorsjegyeket. Ha megnyerjük a főnyereményt, mert akármit beszélsz, Pé­ter, megtörténhetik ez a csuda, hát Ferkónak szobrot emelünk. — Arra kérlek benneteket, — mondta Bá­lint —, hogy ne szóljatok róla senkinek. Odahaza se. Ha sikerül, annál nagyobb lesz az öröm. Szétosztotta a sorsjegyeket és azok mind­egyike külön-külön tárcába bújt el. Nem is beszéltek róla többet, nem is igen gondoltak rá. Legfeljebb Bálint lelkében szí­nesedett tovább az álom. Mi lenne, ha mégis rámosolyogna a szerencse? Hát először is beíratná fiát az egyetemre. A két lányát pe­dig úrimódon adná fér jhez. Ő pedig, a fele­ségével, elvonulna valami csöndes, családi kertesházba, a maga házába,.. Este, amikor lefeküdt, megnézte, hogy meg van-e a sorsjegy. Ott lapult összehajto­gótva a tárcája legbelső rekeszében. Boldogan aludt el és nagyon szépeket ál­modhatott, mert másnap reggel azt kérdezte tőle a felesége, hogy miért nevetett föl olyan sokszor ólmában. (Folyt, köv.) Budapesti értéktőzsde zárlat. Üzleltelcnül, dc barátságos hangulatban nyitott az értéktőzsde. Kisebb véleményes vásárlások nyomán a vcze'.ő papírok árnyereséggel indultak. Az első árfolya­mok kialakulása után a vételi érdeklődés meg­szűnt. mjvel az árfejlődés megállt, a tőzsdeidő második felében nyereségbiztositó eladások miatt megélénkült az árukínálat, a részvények fokoza­tosan lemorzsolódlak, a szombati zárlati árfolya­mok a>á estek vissza. Magyar Nemzeti Bank 161.50. Magyar Altalános Kőszén 309. Ganz 18.50. Egyesült Izzó és Szegedi kenderfonógyár —. Zürichi devizazárlat. Páris 12.24, London 21.77 Newyork 437.12, Brüsszel 73.45, Milano 22.975. Amszterdam 212.60, Bcrljn 171.11, Bécs 58. Prá­ga 15.19 Varsó 82.30, Athén 3.95 Belgrád1 10, Bu­karest 3.25. Magyar Nemzeti Bank hivatalos valutaárfolva­mai. Angol font 16.75—16.95, belga fr. 56.70-57.30, cseh korona 1000—11.70, dán korona 74 80—7660. dinár 7.15—770, dollár 336.90—340.90, svéd korona 86.70—87.60, kanadai dollár 332 00—337.00, francia frank 9.20—9.70, hollandi forint. 187.30u_189.30, lengyel zloty 60.00—61.40, leu 2.50—2 80, leva 3.60 —400, lira 16 90-17.90, (500 és 1000 lírás bank­jegyek kivételével) német márka —.—, norvég ko­rona 84 50—85 40, osztrák schilling —.—, svájci frank 77.15-7805. Budapesti terménytőzsde zárlat. A készáru­piacon az irányzat jól tartott, élénkebb kerslettel szemben a kínálat ma is tartózkodást tanusi(Ott. A buza 5—10 fillérrel emelkedett, a rozs, vala­mint a (nkarmánycikkek piacán az irányzat tartott, az árak változatlanok. Javult kissé a finom buzakorpa ára. A különféle termények piacán nem volt lényegesebb változás. A határidős pja­con az irányzat jóltartott, a rozs 2—3, a tengeri d_7 fillérrel emelkedett. Budapesti terménytőzsde hivatalos árjegyzése: Buza tisztvidéki 77 kg-os 22 35—22.75, 78 kg-os 22.65—23.05, 79 kg-os 22.90-23.25, 80 kg-os 23.05­23.35, felsőtiszai, fejérmegyéi, dunántúli 77 kg-os 2220-22.55, 78 kg-os 22.50-22.85, 79 kg-os 22.75 —23.05. Itozs pestvidéki 18.90—19.00, takarmány­árpa I. 16.25-2675, sörárpa kiváló 17.75—18.25, zab I. 16.10—16.30, tengeri tiszántuli 14.75—14.90. Csikágői terménytőzsde zárlat. Buza lanyhuló. Máj. 80.5. jul. 78.25, szept. 79. Tengeri alig tartott. Máj. 57 hétnyolcad, jul. 58 hétnyolcad, szept. 59 ötnyolcad. Rozs alig tartóit. Máj. 58.75, jul. 57-75, szept. 56 ötnyolcad. 50 0 (10$ utazási kedvezmény Szegedre a jubiláris Szegedi Ipari Vasárra Igazolványok a Délmagyarország kia^óh vafalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom