Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-07 / 101. szám

9 DniwAr.y&DDncTsr, Szombat, 1938. május 7. A DÉLMAGYARORSZÁG NEGY NEGYED | R T A MAGYAR LÁS zTó 57 Mélyen beláthattak egymás életébe és meglepetten tapasztalták, hogy a maguk életének másolatát látják. Megismerhették egymás legtitkoltabb problémáit és azokban a maguk problémáira ismertek. Négy család, húsz lélek, egyetlen családdá, egyetlen lélekké forrt össze ezekben a hónapokban, de ez a változás sohasem vált tudatossá. Sohasem beszéltek róla, világosin, határozottan sohasem érezték, de ösztönösen hozzáiguzodtak. A gyerekek, a fiatalok frissebb szeme élesebben látta meg a csudát. A két legidősebb fiú, Domonkos és Árpad, sokszor beszélgetett is róla. Bennük mé£ élt a háború-előtti háborúságok ezer összecsapásának, gyűlölködésének, vetélkedésének emléke, ők még érezték az ártatlanul elszenvedett bántalmakat, érezték a szétporladt bilincsek hajdani szorítását és most ujjongott a szívük a fölszabaduláson. — Hogy megváltozott ebben a házban minden! — áradozott egyszer Árpád, amint i gyiitt ballagott hazafelé Domonkossal. — Ha visszagondol az ember a régebbi időkre, nem is tudja elhinni, bogy ennek a mostani békének ugyanazok az emberek a szereplői, mint akik a régi háborúskodásé voltak, A házon kívül most tombolnak a legvéresebben az ellentétek, most szaggatja szét a politika a legkegyetlenebbül a társadalmat, pedig most papol minden politikus a legékesszolóbban az összefogás szükségességéről. A házban nem beszél róla senki, de mindenki cselekszik. Hh öntudatlanul is, ha ösztönösen is. Ki gondol ma már arra, hogy Matinák Mátyás fizikai munkás, hogy Mezei Vilmos zsidó, hogy Gebhardt Péter sváb, bogy Bálint Ferenc parasztivadék? Ki gondol arra, hogy Matinák őrmester, Gebhardt, meg Bálint hadnagy. Mezei pedig főhadnagy volt a háborúban? Kinek tűnik ma már fel, hogy őszintén, meggyőződésből és szívesen tegeződnek egymással. A férfiak is, az aszszonyok is. Á Gebhardtné nagyságos aszszony, meg a Bálintné nagyságos asszony a Mezeiné ténsasszonnyal, meg a Matináknénsszonnyal? És kinek jut eszébe leselkedni a konyhaablakhói, hogy Gebhardt Domonkos a szülői tilalom ellenére beszélget-e a fáskamra mögött a Bálinték lányával és hogy a Mezeiék fia karonfogva sétál Matinák Rózsikával? Domonkos bólintgatva hallgatta barátját. — Sokat gondolkoztam én is ezen az érdekes változáson — mondta később — és rájöttem, hogy nem lehet hozzá olyan magyarázatot találni, amit törvényerejű szabályként alkalmazhatna önmagára az, egész társadalom. A véletlenen múlik minden. A napokban valamelyik újságban érdekes rajzra bukkantam. Lerongyolt hajótöröttek csoportja áll egy pici szigeten. A messze távolban látszik- a félig már olsülyedt hajó. A parton most kapaszkodik kifelé még egy hajótörött, de tiltakozó, elutasító kezek merednek feléje. „Erre a szigetre csak az elsőosztályú utasok menekülhetnek!" Ezt a képet fordítva is meg lehetne rajzolni. Hogy a harmadosztályú, vagv o fedélközi utasok tiltakoznak az elsőosztályu utasok partraszállása ellen. Elgondoltam, bogy a végtelen tengeren egymáshoz elérhető távolságban két ilyen sziget lenne. Az egyikre tényleg cíak az elsőosztűlvu. u másikra csak a fedélközi utasok telepednének meg. Aztán mind a két egyformán rongyos, egyformán nincstelen hajótöröttcsoport külön államot alkotna a maga szigetén. Egész biztos, hogy emberöltők, még századok múlva is, amikor már legendává, eposszá magasztosul a „honfoglalás" emléke, a két sziget kölcsönösen egymást tartaná, egymást érezné leggyűlöltebb, legkönyörtelenebb ellenségének. Háborúkat viselnének egymás ellen ezek a szigetek, a két nép egyetlen elsülyedt hajó megmenekült utasseregének két csoportja, illetve a két embercsoport leszármazottai, engesztelhetetlenül gyűlölnék és ha tehetnék, pusztítanák, gyilkolnák egymást. — Pedig semmi okuk sem lenne a gyűlölködésre —• szólt közbe Árpád. — Dehogynem. Gyűlölnék egymást, mert emberek, mert tudnak logikusan gondolkozni és mert nem tudnak logikusan élni. Gyűlölnek egymást, mint ahogyan gyűlöli általában az emeleti lakó a földszintit, a földszinti az emeletit és mind a kettő a másodemeletit Mint ahogy gyűlöli a munkás a magántisztviselőt, a magántisztviselő a köztisztviselőt, azt a köztisztviselőt, akinek mondjuk, még doktori diplomája is van. Ez a szabály aztán fordítva is áll. Gyűlölnék egymást, mint ahogy gyűlöli a magyar a svábot, a sváb a zsidót, a zsidó a svábot, a magyar a zsidót. Ez a kölcsönös gyűlölködés csak akkor szűnik meg ideiglenesen, ha jelentkezik közben valaki, akit egyesült erővol gyűlölhetnek valamennyien. Mi, magyar magyarok, magyar svábok és magyar zsidók, emlékezhetsz rá, a háború előtt egyformán és közös erővel, közös szenvedéllyel gyűlöltük a németet, az osztrák sógort. Az osztrák sógort, a bécsi udvart ma már nem gyűlölhetjük, nem gyűlölhetjük elszakított nemzetiségeinket sem, hát gyűlöljük egymást. Miért? Mert emberek vagyunk. Ne hidd azért, hogy ez a mi házunk végkép leszámolt a gyűlölettel. Persze, hogy gyűlölünk most is. Nem egymást, mert hiszen fölismertük sorsközösségünket a nyomorúságban és rájöttünk egymásrautaltságunkra, de gyűlöljük az egész világot. Gyűlöljük azokat a munkásokat, akiknek nem kell cigarettacsempészésből tengetniük életüket, azokat, akik olyan nagy urak, hogy lenézhetnek bennünket, amiért tőlünk vesznek szerb cigarettát. Ha történne valami olyanféle csuda az egész világgal, az egész emberiséggel, mint amilyen velünk történt, talán megszabadulna az emberiség a gyűlölködés kényszerének átkától. Nagyszerűen beszélsz, Domi, neked politikusnak kellene lenned. — Hogy becsülhetsz le ennyire? — Annyi igazságot elfújtál itt, hogy száz politikus megélhetne belőle. — Száz igen, de egy nem élne meg. — Pedig már láttalak, amint beszéltél, magam előtt, a bordón. Milyen szép lenne: Gebhardt Domonkos országgyűlési képviselő. Aztán Gebhardt Domonkos pártvezér. Aztán: Gebhardt Domonkos államtitkár, miniszter, miniszterelnök. — Marha vagy. Cinikus marha. — Te, Domi, erről jut eszembe, hogy érdekes gondolatom támadt a napokban. Azt hiszem, fölfedeztem a legnagyobb igazságot. — Ne mondd! .— Idehallgass. Rájöttem arra, bogy miért marhák a oolitikusok cs miért tűrik a ncpek Barátainak, rokonainak, üzletfelelnek küldjön ajándékba féláru utazásra jogosító igazolványt. Délmagyarország kiadóhivatala. a politikusok marhólkodásait. — Mert azok a marhák. __ f — Hallgass már. Megfigyelted, Hogy ha valami országos politikus, pártvezér, vagy miniszter tiszteletére vacsorát rendeznek, a menü mindig marhapaprikás? Annyi marhát kell szegény politikusainknak fölfalniuk, hogy lassankint a menühöz asszimilálódnak maguk is. Mivel pedig a politikai pálya öröklődik, rendszerint apáról fiúra száll, hát nyilvánvaló, hogy nemsokára bőgni is fognak. I la pedig a tisztelt választópolgárokat csődítik össze politikai közebédre, majdnem mindig birkapaprikással traktálják őket. Már évszázadok óta. Mivel pedig a valasztópolgárság is öröklődő valami, hát itt a végtelen türelem magyarázata. — Veled nem lehet komolyan beszélni. — Igazad van. Nem tudom túlkomolyan" venni ezeket a dolgokat. De nem is érdemes. Nincsenek törvények és nincsenek szabályok. Engem te pofoztál ki az egyetemről, téged meg az élet. Egyikünkből sem lesz diplomás senki. Kvittek vagyunk. Miért kutatgassunk most már az okok után. Élni kell barátom. Lehetőleg jól élni. Olyan mindegy, hogyan jutunk hozzá. A fő, hogy hozzájussunk. (Folyt, köv.) TARJÁN Lukácsfürdői teraszának nyilt színpadán május 1-tól tánc-produkciók délután és este. Fellépnek: MISS DOLLY a népszerű jazz-ördög TAU MOE eredeti Hawai-triója HENNY ALEXANDER uz angliai turnéjáról hazaérkezel! magyar mondén táncospár BODONYI GYÖRGYI szinész-imitációk GARAY-JAZZ HORVÁTH JANCSI cigányzenekara. A BÁR-ban MISS DOLLY dirigál! HORVÁTH JANCSI Rossz idő esetén az előadást a BAR-ban tartjuk mrg. Asztalrendelés: 157-106.