Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-07 / 101. szám

DEMAQYflRORSZAG Szombat, 1938. május 7. Poimkai napilap XIV. évfolyam 101. sz. Hz élő lelkiismeret Magyarországon — és ez a magyar történelem egyik legszebb, legfőbb, legnemesebb büszkesége — mindig igen jelentős szerepe Volt az irodalomnak. Kétségtelen, hogy az irodalom hasonlóan fontos szerepet tölt be minden európai nemzet történetében, dc a magyar irodalom szerepének történelmi súlya mégis nagyobb. Mert hiszen a magyar ezer esztendő óta rokontalanul, társtalanul és baráttalanul él magányos szigetként az európai nemzetek óceánjában. Magyarországnak óriási erőfeszítések árán kellett kiverekednie a maga erkölcsi helyét az európai kultúrközösségben, a magyarságnak a semmiből kellett megteremtenie mindazt, amit más népek szinte készen kaptak, utói kellett érnie az előtte járó nemzeteket és sokszor fontos, nagyon fontos volt az is történelmi szempontból, hogy ne csak utóiérje, hanem el is hagyja őket. Ezért gyönyörűek a magyar história lapjai, ezért jelent jogos emberi büszkeséget magyarnak lenni. A lázas ütemű nemzeti fejlődésnek volt századok éta, Zrinyi Miklós óta, Balassa Bálint óta, Bessenyei György óta, Csokonai Vitéz Mihály óta, Bethlen Gábor és Pázmány Péter óta az irodalom a pionírja. Az elhivatott nemzet élő lelkiismerete volt mindig a magyar literatura, amely n nemzet tudatába döbbentette az egymást váltogató korszakok problémáit, föl akarta és föl tudta ébreszteni a nemzet lelkében a súlyos, komoly felelősségérzetet, amelyet — ha fenn akar maradni és be akarja tölteni történelmi hivatását — vállalnia kellett és vállalnia kell. Pedig a magyar iró sorsa sohasem volt rózsás. Ezt a sorsot mindig nagyon nehéz uton görgette a végzet. A magyar betű és a magyar gondolat ihletett lelkű apostolai mindig töviskoronát viseltek a szivükön. Mindig meg kellett előzniük a maguk korát, örök harc volt mindig az életük és majd minden esetben a szerzetesi nyomorúság az osztályrészük, nagyon sokszor pedig a guny, a megnemörtés, esetleg a megkövezés a jutalmuk. De hitüket, lelküket talán éppen ez a mostohaság edzette harcképessé. Ezért van az, hogy minden kimagasló magyar költő és iró élettörténete kicsinyített ikermása a magyar nemzet történetének. A magyar irodalom a nemzet örökké eleven lelkiismerete és a magyar irodalom művelői, a szépmüves ek, akik soha sem szöktek meg a ma kollektív gondjai és bajai elől abba a bizonyos elefántcsonttoronyba, mindig a maguk lelkében érezték ennek a lelkiismeretnek a korbácsolását. Ez kényszeritette őket arra, hogy egész mellel álljanak ki hitük, meggyőződésük mellett, vál* lalják sorsuk végzetszerű mostohaságát. Harcosok voltak mindig a magyar Költők és a magyar irók, a magyar jövendő harcosai, a legszentebb emberi és magyar ideálok bajnokai, a haladás, a fejlődés igazi vitézei. Az elmúlt századok börtöncellái tudnának nagyon sokat beszélni ezekről a derekasan, férfiasan, vitézül megvívott harcokról, ame«lyeknek eredményét élvezi hosszú századok óla az egész magyarság. Most ismét kiált.a k a magyar irók. Bátran, férfiasan, egész mellel, vitézül. . Kiáltványukban, amelyben állást foglaltak, hitet teltek a jogegyenlőség szent elve mellett, most is a nemzet igazi lelkiismerete szólal meg. Férfias, vitéz tiltakozás ez a kiáltvány nagy, történelmi és magyar vívmányok veszélyeztetése ellen, Petőfi, Arany, Jókai, Kazinczy, Vörösmarty, Kölcsey emlékének és eszméinek megcsúfolása ellen. A történelmi felelősség világos érzete izzik ebben a kiáltványban, ezé a felelősségé, amely — ha nem is tudatosan —, dc eleven életlel cl az igazi magyarság lelkében." Ezt az átérzett és olyan gyönyörűen kifejezett felelősséget lehet ideig-óráig olzsibbasztani a legalacsonyabb ösztönök fclPáris, május 6. Ugy tudják, hogy közvetlenül küszöbűn áll a párisi és londoni kormánynak a prágai kormánynál teendő lépése, amelyet az angol-francia tanácskozásokon hálárczlak el. A lépés 48 órán belül megtörténik. A francia és angol kormánv a legutóbbi' napokban megállapodott a teendő lépés részleteiben. A két kormány prágai követe megbízást' kap, hogy barátságos tanács formájában kérje fel a mértékadó csehszlovák köröket, hogy a német kisebbség érdekében menjenek el a legvégső határig és legyenek olvan engedményeket, amelyek összeegyeztethetők a csehszlovák állam területi épségének és függetlenségének megóvásával. A két kormány távol áll attól, hogy l>ele akarna avatkozni Csehszlovákia belső ügyeibe. Párisban meg vannak győződve arról, hagy a prágai kormány a legmegértőbben fogad ja a két nagyhatalom lépését és Párisban azt is tudják, hogy a prágai.kormány — amint a francia-angol tanácskozások elölt Párisban "Ós Londonban átnyújtott emlékirat mutatta —, hajlandó meghozni a legszahadelvübb intézkedéseket a német kisebbségeket illetőleg. A Reuter Iroda értesülése szerint az a híresztelés, amely szerint Sir Neville Henders o n berlini angol nagykövet rövidesen felkeresi Göringct a szudéla-kérdéssel kapcsolatban, londoni érlesilés szerint teljesen alaptalan. A szombati lépések Prága, május 6. A politikai miniszteri bizottság pénteken folytatta a nemzetiségi szabályzat egyes részleteinek megy itatását. Füzeknek tárgyalása azzal vált időszerűvé, hogy Nagybritannia és Franciaország megbízta követeit, tolmácsolják szombaton a cseh közébresztésének lármás kísérleteivel, de kiirtani nem lehet soha. Nem lehet, mert hiszen azoknak a leikéiben világosan és meghamisitatlanul él, akik utódai, egyenes leszármazottai és erkölcsi, szellemi örökösei a hajdani gólyaraboknak, a kufsteini börtönök egykori rabjainak, a magyar vértanuk végtelen sorának. A magyar irók szava nem lehet pusztába kiáltott szó. A magyar irók szavát meg kell hallgatnia és hallania mindenkinek, aki szerepet vállalt a magyar jövendő előkészítésében. társasági kormánynak azokat a tanácsokat, amelyekben a két kormány a londoni eszmeeseie alatt megegyezett. A politikai miniszterek bizottsága foglalkozott továbbá a személyzeLi politika kérdéseivel nemzeti szempontból, "majd előkészítette a tartományi főnökök hatáskörének tágításáról és a közszolgálat szervezésére vonatkozó törvény módosításaiéi szóló javaslatokat. Lord Holifax Párisban Páris, május 6. Halifax lord angol kül-w ügyminiszter szombaton este 9 órakor Genfbe utaztában Párisba érkezik. A pályaudvaron beszáll kocsijába Bonnet francia külügyminiszter és a két államférfi 10 óra 10 percig. — amikor a vonat továbbindul —, megbeszélést folytat a Népszövetség előtt levő kérdésekről. Bonnet csak vasárnap indul Genfbe. Tünlelések, összeütközések Prágában Prága, május G. Az itteni Lotszov-uccában cseh fiatalemberek üldözőbe veitek egy német diákot és azt kiáltották: „Üssétek le!'' A iiémet diáknak sikerült az uccában levő diákotthonba menekülni. A csehek oda is követni akarták, de az otthonban tartózkodó diákok szembeszálltak velük. Az otthon vezetőjét, aki a csehektől felvilágosítást kert a történtekről, leütötték és ruháját összeszaggalták s csak társai segítségével sikerült őt biztonságba helyezni. Közben az összegyűlt tömeg hangosan szidalmazta a németeket. Csak fél óra múlva jelent meg egy nagyobb rendőri készültség, miután a német diákok kijelentették, hogyha a rendőrség nem állítja helyre a rendel és a nyugalmat, maguk fognak védekezni. Genf után megkezdődnek a magyar-román tárgyalások Róma, május 6. Az olasz sajtó nagy érdeklődéssel tárgyalja a sinajaí értekezlet határozmányain különösen pedig a Magyarországhoz való közeledés ügyében hozott határozatot. A lapok közlik Gomnen román külügyminiszternek a Stefani Iroda szerkesztője előtt lett következő nyilatkozatát: — Magyarországgal a tárgyalások — amelyek a legalaposabb vizsgálat tárgyai voltak az értekezleten — Genfből való visszatérésem után azonnal megkezdődnek. Ami a Magyarországhoz való viszony kérdését illeti, a Tribuna sinajai tudósítója szerint, ez a kérdés Sztojadinovics, Gomnen és Kroíla megbeszéléseinek legfontosabb része volt. A tanácskozások azonban a cscbck clkuállá^a Anglia és Franciaország szombaton kezdeményező lépéseket tesz Prágában A cseh kérdés a nemzetközi helyzet középpontjában a