Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-05 / 99. szám

DÉLMAGYARORSZAG Csütörtök, 1938. május 5. Politikai napilap XIV. évfolyam 99. sz. Város és falu Olvasgatjuk a varos mult évi zárszámadásait, egyes kiadási tételeket egybevetünk a tavalyi és még korábbi zárszámadások adataival és — nem tehetünk róla —, az elégedettség tagadhatatlan érzését kelti bennünk ez az érdeklődés. Mennyit költ a város kulturális célokra, egészségügyi feladatok teljesítésére, egyházi és nevelési célokra, mennyit áldoz arra, hogy fejlődjön és szépüljön cz a város s hogy megelégedett tisztviselők végezzék a közigazgatás feladatait. S amikor tagadhatatlan jóérzéssel, — ami már kicsit a büszkeséghez is hasonlít s minden esetre alkalmas a polgári önérzet emelésére, — nézzük a városi polgárságnak ezt a munkáját, eszünkbe jut a „győri beszédinek egy mondata. Győrben a nagy nemzeti program kifejtése közben azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy a városoknak most egy ideig hátrább kell á 11 n i o k s jó szívvel kell hozzájárulniok ahhoz, hogy ami történik, az a falu népének érdekében történik. Az áldozatokat, miket viselni kell a győri program megvalósulása erdekében, a legnagyobb részben nem a falunak, hanem a városnak népe viseli. A gazdasági életből kivont tőke legnagyobb részben a városi polgárság életerejét apasztja, a terhek rá súlyosodnak, az élete neki lesz szegényebb s a lemondás erényét ő gyakorolhatja leginkább. A miniszterelnöki kijelentésből mi természetesen nem azt kifogásoljuk, ami abból igéret a falunak, hiszen a népi politika hirdetői közé tartoztunk már akkor, amikor se szólam, se kurzus nem tette népszerűvé ezt az igehirdetést. A falu népén segíteni kell, életfeltételüket meg kell könnyíteni, gondoskodni kell arról, hogy nagyobb és fehérebb kenyér legyen lisztes és hasznos munkájuk bére s általában kulturális, közegészségügyi és szociális vonatkozásban is sokat kell és sürgősen kell a falu népe javára megtenni. Ebben nincs s nem is lehet vita sem pártok, sem •ársadnlmi felfogások között. Csak azon a ponton vagyunk bátrak ellentmondani a miniszterelnök urnák, amikor a falu népén ugy akar segíteni, hogy a v a r o s i lakosság hátrább állását követeli meg. Az államhatalom a sürgősség és fontosság sorrendjéber lásson hozzá feladatai teljesítéséhez, ne álljon meg egyetlen feladat előtt sem, csak azért, mert annak előnyeit a városi lakosság élvezné elsősorban s nem vállalkoznék olyan cselekvésekre, melyeknek csak az lenne indoka, hogy a falu népének van javára. Ne a falvakat nézzék és ne a városokat, nézzék a nemzete t, melynek tagjai élnek városokban és élnek falvakban, de a kormány segítségére és jóindulatára lakóhelyüktől, függetlenül vannak ráutalva. S ez a felosztás már csak azért is igazságtalan, mert keresztülvihetetlen. Mit jelent a falu népének segítése? Azoknak felkarolását jelenti, wkik kisbirtokosok, vagy birtoktalan mezőgazdasági munkások. De a magyar városok társadalmi strukturája olyan, hogy igen jelentékeny részben alkották népességét ezek az elsősorban tanyai, vagy falusi rétegek. És ezenfelül, akár szociális, akár gazdasági szempontból m i különbség van például a szegedi tanyák népe cs Dorozsma lakossága között? Milyen indok harcolna amellett, milyen belátás igazolhatná azt, hogy a szegedi tanyák népe „álljon hátrább Dorozsma lakosságánál, amikor a kormánytámogatásának látható eredményeit kell kiosztani. A városok polgársága mennyivel több állami feladatot vállal magára a kultura, a közegészségügy, az iskoláztatás, a vallási élet támogatása terén, mennyivel több állami kötelesség végzésével terhelik meg s amikor még a nagy vagyonváltság hordozóivá is a városok lakosságát teszik meg, hogyan lehet hátrább állást* követelni azoktól, akik a kötelességek teljesítésében, a feladatok vállalásában és a terhek viselésében ennyire elől állnak? -r Itt a zárszámadás, minden lapja tiltakozás az ellen, hogy a városi élet terheinek viselőit a kormány hátrább állítsa, amikor a gazdasági élet tényezői között a legnagyobb részben városi polgárság által beszolgáltatott milliárdot kell felosztani. Bűn volna azt kívánni, hogy a falu népe nem kapja meg azt a segítséget, amire már régen érdemessé tették nélkülözései, érdemei s annak a felbecsülhetetlen értékű munkának eredményei, melyet a magyar falu minden támogatásra érdemes népe végez, de talán — nem mondjuk, bün, annál súlyosabb: — hiba volna az is, bn a magyar városok a gazdasági élet teherir;flációja mellé még a kormány, gondoskodásának tervszerű mostohaságát kapnák cserébe azokért az áldozatokért, miket viselniök kell a nemzet érdekeinek parancsára. Ha a város nem kapja meg a neki kijáró segítséget. «kkor nem sokáig lesz képes áldozni állami feladatok teljesítésére s ha a városi élet színvonalát a mostoha bánásmód elsorvasztja, el fog sorvadni a magyar kultura, a civilizáció, a közegészségügy, a szociális kötelességteljesítés, el fog sorvadni az a nemzeti élet is, aminek műhelye, szintere, alkotója, apostola és mecénása évszázadokon keresztül a magyar város- volt. Aki a magyar városokat segiti, a nemzetet segíti. Nemzeti célokat nem állithat hátrább senki. Izgalmas ülésen befejexiéh a sajiofavaslai lávgyalásái Várlkülönbség nélkül követelték a leszámolást a töláalaiíi agiiációval — Csütörtökön megkezdik a „zsidójavaslal" tárgyalását A belügyminiszter uf vizsgálatot indit a Gellértvacsora ügyében — Az áremelkedés, a debreceni vonat és a Himnusz-tüntetés az iníerpelldciós vitában Budapest, má jus 4. Izgalmas ülésen folytatta szerdán a képviselőház a sajtójavaslat tárgyalását. A szónokok viharos jelenetek közben egymásután tettek szóvá a földalatti propaganda kérdését. Az ülés első szónoka gróf Széchenyi György volt. . — Legyünk igazságosak, — mondotta beszédében. A 95 százaléknyi kereszténység nem háríthat át minden felelősséget az 5 százalékot kitevő zsidóságra. L^SVÜnk méltányosak és !objektívek. A magyar önérzettel semmiképpen sem fér össze az, hogv minden felelősséget a zsidókra hárítsanak. Ennek a hiinbak-keresésnek folytatása lesz. Ha kel'ő időben meg nem állítják, majd sorra következnek a zsidók után a grófok, a papok, a vagyonos osztály cs aztán a polgári osztálv, végül pedig a forradalmárok egymást fogják kivégezni. — A nemzeti szocialista vallás — folvtatta — 'nem terjeszthető Magyarországon, Minden következményért felelőssé teszem a belügyminisztert és a kormányt. Széchenyi György gróf ezután a Gellért-szállóban megtartott gyűlést tette szóvá. A résztvevők bevall iák a történteket, ugyanakkor pedig a belügyminiszter kijelentette, hogy nem történt semmi. Itt uem papirostörvenyek kellenek, hanem gerinces emberek. A magyar társadalomnak gerinccel gerincet, vérrel vért, erővel szemben erőt kell mutatnia, ha azt akarja, hogy cz az irány tönkre nc tegye a ke resztény magyar szellemet. — Sajnos, ez a keresztény magyar szellem ma a kormányzatban sem találja meg azt a támaszt... Sztranyavszky elnök: Kérem a képviselő urat, fontolja meg állításait. Széchenyi: Az utóbbi időkben volt itt egy revíziós monstregyülés... Ha azonban a megszállott területi magyarokkal beszélünk, azoknak borsódzik tőle a hátuk... Sztranyavszky elnök: Képviselő ur, másodszor figyelmeztetem, léi jen a tárgyra. Rassay Károly: Képviselő ur, szedjen elő anyakönyvi kivonatokat, mert ugy látszik, cz tartozik a tárgyhoz! Széchenyi György gróf: Az eseményekkel párhuzamosan titkos kohókban azt sugdossák és terjesztik, gombnyomásra dcfctisla jelszavak azt publikálják, hogy Sopront cs Mnsont természetesen oda kell adni és Pozsonyt természetesen mások tartják meg... (Nagv zaj.) Sztranyavszky elnök": Kétszer figyel-