Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-04 / 98. szám

DPT MA GYÁR ORSZÁG Szer3a, 1938. május 4: = A DÉLMAGYARORSZAG REGÉNYE NEGY NEGYED MAGYAR LÁSZLÓ XJ Már nevetnek is, tréfálkoznak. Elgondol­juk, hogy milyen nagyot néznek majd oz < mberek, meg a gyerekek, amikor hazaér­! íznek és kész ebéd várja őket. Jó ebéd. /sömlemorzsas, meg mákos tészta. Bálintné krumplit ad hozzá, Gebhardtné kamrájából kevéske tejföl kerül ki. Igazán fejedelmi ebéd lesz. — Hogy erre nem jöttünk rá hamarabbi — mondja áradozva Gebhardtné. Mezeinéé az érdem, — udvariaskodik Bá­lintné. — Az övé volt az ötlet. A négy asszony szivéből egyszerre kiköl­tözik a kétségbeesés, hogy helyet adjon az uj bizalomnak. Boldogok, hogy egymásra ta­láltok, hogy szövetkezhettek egymással a mar reménytelennek látszó harc továbbví­vására. Boldogok, mert társaikéban a maguk sorsát ismerték föl. Fölismerték sorsuk kö­zösségét. — Most mi leszünk a városban a legna­gyobb urak, — tréfálkozott Gebhardtné —, valamennyien három-három cselédet tar­. iunk. Az ebéd nagyszerűen sikerült és "alán soha úgy nem ízlett, mint ezen a napon. — „Kollektív termelésből fakad a jólét", állapította meg nagy komolyan Matinák Mátyás, amikor értesült a történtekről. — Az asszonyok ösztönösen megtalálták fiz az utat, amelyen haladnunk kell, — mondta délután a lépcsőházban Mezei Vil­mos dr. Bálint Ferencnek —, hiába, az asz­z.ony ösztöne sokkal hamarabb fölfedezi az igazságokat, mint a férfiak értelme, hossza­dalmas okoskodása. Azt hiszem, most mégis rajtunk, férfiakon a sor, hogy továbbfejlesz­- tűk asszonyaink találmányát. Ezen az éjszakán nem volt veszekedés a hálószobákban. Béke és nyugalom borult mind a négy lakásra. Az asszonyok a vára­kozás boldog izgalmától nem tudtak elalud­ni. Várták a következő napot és fölkészültek az éjszaka nyugodt csöndjében a másnapi ebédfőzésre. 2. Bálinték lakásának ebédlője volt a tanács­í ozó terem. Itt ülésezett a különös vezérkar. Azért választották ki éppen Bálinték ebédlő­jét, mert itt volt a legnagyobb asztal. Ké­nyelmesen elfértek körülötte akkor is, ha a négytagú elnökség — dr. Bálint Ferenc, Gebhardt Péter, Mezei Vilmos es Mattnak Mátyás — bizonyos esetekben szükséges­nek tartotta önmaga kibővitését és bevont más családtagokat is a tanácskozásba. Ha háztartási-, vagy konyha-ügyek kerültek na­pirendre, akkor az asszonyok voltak a szak­előadók. Sokszor megtörtént, hogy helyet kaptak a tanácskozó asztalnál az idősebb gyerekek is, Gebhardt Domonkos, a vasúti gyakornok. Mezei Árpád, a Textil legfiatalabb irodistája, Bálint Lilike az állástalan tanítónő és Matinák Rózsika, akire az egész szövet­kezet úgy tekintett mór, mint Mezei Árpád menyasszonyára. Néha még a kisebbek is. Ha teljes ülést tartottak, akkor jelen lehetett mór minden csalódtag, de szavazati joguk csak a szülőknek és a nagykorú gyerekek­nek volt. Eleinte mindenki tréfásan vette ezt a szö­vetkezést, de később, kiderült, hogy nincs rajta stmmi tréfálkozni való. Igen szép eredményeket értek el vele. Az egyes családok külön gondjainak súlya négyfelé osztódott és így rögtön elviselhetőbbe vált. — Viribus unitisl — adta ki a jelszót Me­zei Vilmos és ettől kezdve így nevezték ala­kulatukat: Viribus Unitis Részvénytársaság. És egyre komolyabban vették a dolgot, egyre nagyobb jelentőségük lett az egyes összejöveteleknek, tanácskozósoknak. Ko­moly határozatokat hoztak, komoly terveket vitattak meg és hajtottak végre. Mindenki egyformán dolgozott. Kiosztották a szerepe­ket és a feladatokat egymás között. A ke­reskedelmi szellemet Mezei Vilmos képvi selte. Ö létt a Viribus Unitis kereskedelmi igazgatója. Dr. Bálint Ferenc városi össze­köttetéseit érvényesítette a Hold-uccai kö­zösség érdekében. Gebhardt Péter, aki vas­úti kedvezménnyel utazgathatott, futárszol­gálatokat teljesített. Matinák Mátyás volt a mindenes, segítőtársa a másik háromnak. A vállalatot természetesen nem jegyeztet­ték be a cégbiróságnál, bajosan is tehették volna, hiszen ennek a vállalatnak csupán egyetlen élesen meghatározott célja volt: a négy család megélhetésének biztosítása. A cél szolgálatában felhasználtak minden al­kalmasnak ígérkező eszközt és kihasználtak minden lehetőséget. Most éppen Gebhardt Péter egyik életrevalónak tetsző ötletéről folyt a vita. Gebhardt, hajdani vusútastársai­tól megtudta, hogy a jugoszláv cigaretta re­mek üzleti lehetőségeket kínál. A régi bos­Mefropole Tiszta szobák. Szollá árak. Figyel­mes kiszolgálás legkitűnőbb ételek Telejon : 138-950. Rákéczi-ut 58. AKAR? állandóan jó könyveket olvasni ^ Iratkozzék be a Délmagyarország kölcsönkönyvtárba nyák dohányok felejthetetlen aromájára em­lékeztető jugoszláv cigarettákat és dohány­fajtákat igen szívesen vásárolják azok, akik igazi dohányosok és különbséget tudnak tenni cigaretta és cigaretta között. A csem­pészek rengeteg trafikórut hoznak át a ha­táron és nagyszerű üzleteket kötnek* A ju­goszlávok exportcélokra félóron árusítják a legfinomabb különlegességeket és így, le­számítva a kockázatot, száz százalékos ha­szonnal lehet dolgozni. Szívesen lépnek ösz­szeköttetésbe a csempészek azokkal, akik vállalkoznak a csempészett trafik értékesíté­sére és örömmel engedik ót a haszon felét, ha megszabadulnak ettől a gondtól. Gebhardt Péter bevallotta, hogy a csem­pészek közül sokat ismer. Sok közöttük a volt vasútas. — Azt hiszem, — mondta az elnöki ta­nácsban —, hogy érdemes lenne foglalkozni ezzel az üzlettel. Bólint doktor a városi tiszt­viselők között szerezhetne vevőket, Matinák a nyomdászok és a munkások között, Mezei a kereskedőket láthatná el, én magam a vasutasokat, az üzletvezetőség tisztviselőit vállalom, bár ők jutnak a legkönnyebben ju­goszláv trafikhoz. Mást mór nem is igen szívnak. Vállalom eznkívül szívesen az ösz­szekötö tiszt szerepét is. Bálint aggodalmaskodott. Azt mondta^ hogy ez jövedéki kihágás, fönólló törvények­be, rendelkezésekbe ütközik, megkárositja a magyar államkincstárt. Ezenkívül veszedel­mes is. Ha a fináncok rájönnek, rajtacsípik őket, nagyon súlyos bírságot sóznak rájuk. — Tulajdonképen mindenfajta kereskede­lem illegális, — bizonykodott Mezei Vilmos Matinák lelkes helyeslése közben. — Nekünk utóvégre élnünk kell, az állam nem vállalko­zik az eltartásukra. Állásunkat, keresetünket mindannyian elveszítettük. A mai viszonyok között nem is számíthatunk arra, hogy új álláshoz jussunk. A családunk eltartásáról gondoskodnunk kell. Még mindig tisz.tesé­gesebb dolog csempészett cigarettákkal ke­reskedni, mint lopni, vagy rabolni. Én elfo­gadom Gebhardt úr javaslatát. — Én is — döntötte el az erkölcsi vitát Matinák és így Bálint egyedül maradt vol­na ellenzéki véleményével, ha közben nem gondol arra, hogy a két lányának ruha kel­lene, a fiának pedig kilóg a lába a cipőből. Hát megszavazta ő is a javaslatot. (Folyt. 1i«v.) Csongrád vármegye alispánjától. 2953—alisp. 1938. szám. Hirdetmény A mezőgazdasági érdekképviseleti szervezet tagjainak választása tárgyában kiadott 114.-100— 1938. F. M. száma rendelet 27. §-ának (2) bekez­dése alapján közhírré teszem, hogy a mezőgazda­sági kamarai tigválasztásokkul kapcsolatban a gazdatiszti választói névjegyzék 1938. évi ápril's tó 28. napjától 1938. évi május hó 12. napjáig bezárólag terjedő 15 napra a vármegye levéltá­rában közszemlére tétetik. A névjegyzék a hiva­talos órák alatt megtekinthető. A választói névjegyzék ellen a közszemlére té­tel ideje alatt a m. kir. Földművelésügyi Minisz­ter urlioz címzett, de a hivatalomnál szóban vagy Írásban előterjeszthető felszólalásnak van helye. A jogosulatlan felvétel miatt bármelyik válasz­tó, a névjegyzékből való kihagyás miatt azonban csak niaga az érdekelt élhet felszólalással. Szentes, 1938. évi április hó 25-én. Dobay, li. alispán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom