Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-04 / 98. szám

DÉLM flGYflKORSZflG Szerda, 1938. máfus 4. Politikai napilap XIV. évfolyam 98. sz. Hódolat és politika Senki nem kételkedhetik abban, hogy a város közgyűlése egyhangú határozat­ban fog köszönetet mondani Magyarország kormányzójának rádióbeszédeért, a nemzet céljainak s a polgárság kötelességeinek azcrt ez államfői kijelölésért, ami — mint a bibliai csudatétel ismétlődése —, egyszerre nyugalmat parancsolt a közélet viharos ten­gerére. Ebben a kérdésben mindannyian egyfor­mán érzünk és egyformán gondolkodunk. Ebben a vonatkozásban nincs közöttünk el­lentét s a város közgyűlésének minden tag­ja egyformán érzi azt a lelki s z ü k só ­g e t, hogy hálás köszönetet mondjon azért az elhatározásért, amiért a nemzet valóban hálás köszönetet rebegett minden szivdob­banasában. A közgyűlés egyhangú határo­zata csak fokozhatja ennek a hálamegnyilvá­riulásnak ünnepélyességét és jelentőségét, — ime, nincsenek válaszfalak, ha a nemzet ér­dekében végrehajtott cselekedetet lehet megköszönnünk. Ez az egyhangúság je­lentse azoknak a céloknak é s felada­toknak egyhangú helyeslését, egy­hangú akaratát és egyértelmű vál­lalását is, melyeket Magyarország kor­mányzója rádióbeszédében kijelölt. Senki se akarja másként szeretni ezt az országot, mint ahogy azt szeretni szabad, senki se akarja másként szolgálni, csak ugy, hogy ez a szolerálat a nemzet egyetemes céljait is szolgálja. De azt az egyet tisztelettel megkéri ennek ft városnak függetlenül gondolkodó polgár­sága, hogy azt a mélységes hálát, amit ki akarunk fejezni a kormányzónk iránt, ne használjuk fel alkalmul arra, hogy bizalmat Szavaztassunk a kormánynak ís. Az ország polgárságának túlnyomó része nem azért elégedetlen a kormánnyal szem­hon, mert a győri program megvalósításán fáradozik, hanem azért, mert a győri pro­gramot nem fűzte össze a kor­mányzói programmal. A győri pro­gram gazdasági vonatkozású, >a kormányzó ur rádióbeszéde pedig azt hangsúlyozta, hogy a nagy célokat csak fegyelmezet­ten, csak a jogrend bástyáinak védelme mellett valósithatjuk meg. Mindenki boldo­gan lélekzenék fel, ha a kormányban lett volna annyi elhatározottság, bátor­ság és energia, hogy a kormányzói pro­gramnak maradéktalanul és őszinte megva­lósitásóra vállalkoznék. Lelkében mindenki tapssal, szivében mindenki mély meghajlás­sal fogadta a kormányzói szavakat s várta, várta, hogy a kormány elhatározásai, intéz­kedései és törvényhozási előkészületei ho­gyan fogják valóra váltani a békének, köz­rendnek és nyugalomnak kormányzói sza­vait. Soha még nemzet olyan egységes nem volt érzésben, cselekvésben és áldozathoza­talának készségében, mint amilyen ez az ország lett volna, ha a kormány engedelmes végrehajtója lett volna a maga gazdasági progTamja mellett a kormányzói szózat pro­gramjának is. Senkit nem az bánt, senkit nem az keserít el, hogy vagyonának talán jelen­tékeny részét áldozni kell a nemzet céljaiért, — örüljön az, akinek van áldozni valója s legyen büszke rá, hogy olyan terheket is vi­sel a nemzet szolgálatában, melvek nem mindenkire súlyosodnak, — de fájdalmas lát­ni és nehéz tudni azt, hogy nem az a b é k e, nem az a jogrend és nem az a jogegyen­lőség vár rá az áldozatok után is, amelyben a nemzet glóriás nagyjainak tiszteletében és szellemében nőtt fel polgárra s ami naggyá és gazdaggá tudta tenni ezt az országot. Ha egy kormánynak meg kell buknia, ak­kor megbukik akkor is, ha a törvényhatósá­gok vaggontételben — rinfuza — szállítják is neki a bizalmat, ha a kormány erősen áll a helyén, akkor nem bukik meg akkor sem, ha az önkormányzatok nem is záporozzák be bizalmi határozataikkal. Jól tudja mindenki, hogy milyen értéke van a törvényhatóságok bizalmi határozatainak. Ám éppen ezért leg­alább a város consuljai őrködjenek azon, hogy pártpolitikai vita ne za­Róma, május 3. Hitler kedden este 8 óra 20 peerkor Rómába érkezett. Már reggeltől kez­dődött a fényes díszmenet, amint Hitler vo­nata áthaladt a Bremeren a határom. Az első olasz állomáson, Bolzanóban repülőgépek ke­ringtek a pályatest felett, Veronában zeneszó fogadta a különvonatot. Délben Bolognában tizezer fasiszta várta a vonatot és 20Ó moz­dony sipia jelezte az érkezést. Az állomáso­kon a városok hatóságai fogadták a német, kancellárt, aki felemelt karral válaszolt a köszöntésre. Végig az útvonalon minden há­zat és állomást a zászlók ezrei borították el egészen Rómáig, ahol már kora délután meg­kezdődött a szinte mozgósitásszerü fényes készülődés a fogadásra. Rómába este 8 óra 20 perckor érkezett meg a különvo­nat. Az ostiai pályaudvaron a különvonatról elsőnek Hitler szállt ki. A kancellárt V i c­tor Emánuel és Mussolini üdvözölte. Az állomás előtti téren várták Hitlert az olasz fasisztapárt alakulatai, küldöttségei és a né­met nemzeti szocialista párt Olaszország min­den részéből Rómába érkezett küldöttségei. Hitler Viclor Emánuellel ellépett a diszalaku­latok arcéle előtt, majd 15 kocsin megindult a menet a Quirinál felé. A hatosfogalu udvari diszhintóban III. Vic­tor Emánuel és Hitler foglalt helyet. A Ró­mába vezető 8 kilométer hosszú kivilágított ut mindkét oldalán a fasiszta párt és a milicia alakulatai állottak, mögöttük nagy tömegben a lakosság. Amikor a menet a Porta San Paolo­val szemben levő régi városfalhoz ért, G o kon­ii a herceg, Róma kormányzója üdvözölte Hit­lert. Az üdvözlés után a gépkocsisor bevonult a Via dei Triumphora, ahol az ut két oldalán felállított tribünökön valamennyi fegyvernemet képviselő táborno­kok, vezető tisztek és vezető állami tisztvise­lők, diplomaták és meghívott vendégek foglal­tak helyet. Amikor az uralkodó és Hitler ko­csija odaért, a tribünök közönsége felállással köszöntötte a két államfőt. A menet innen a Via dcll lmperon át a Ve­varhassa meg annak a hódolatnak mély­séges és őszinte megnyilatkozását, mellyel ez a törvényhatóság köszönetet mond a Kor­mányzó bölcsességeért s a nemzet életének irányításáért. Ne ágáljanak politikai szenve­délyek, ne üljön tort a pártolitikai elfogult­ság, ha azt akarjuk, hogy ünnepélyes ós bensőséges hálánk profán harcoktól ment legyen. A sas szárnyába ne kapaszkodjon a veréb, — lesz még alkalom a legodaadóbb kormánypártiság demonstrálására, érezze át mindenki, hogy a kormányzó ünneplése nem használható fel alkalmul bizalmi szavazások improvizálására. Kormánypárt és ellenzék, — minden szegedi polgár találkózhas­sék a Kormányzó bensőséges ünneplésében s hódolatának hűséges alattvalói bemutatá­sában. nezia-térre, majd a Vcnezia-palota előtt el­vonulva megérkezett a királyi palota előtti térre. A viharos ünneplés addig tartott, amig a kancellár a német és az olasz himnusz hangjai közeit bevonult a Quirinálba. Victor Emánuel király és császár este fél 10 órakor Hitler társaságában a néptömeg ün­neplése közben megjelent a királyi palota er­kélyén. A kivilágított Róma Róma, má jus 3. Az uj ostiai pályaudvarról már több kilométerrel Rónia előtt ívlámpák fénye világította meg a pályatestet. Az uj pá­lyaudvar előtt a hatalmas térség szintén nap­pali fényben ragyogott. A téren tizméter ma­gas zászlótartók váltakoztak hatalmas kandc-' íáberekkel. A tértől 200 méter hosszú útvonal vezet a'Porta San Paolo felé. Ez az ut a „Villa Hitler'. _ * A menet a széles Via di Porta San Paolon vonult tovább, amelynek két oldalán szintén zászlótartók és kandeláberek emelkedtek. A tér oldalún öt szökőkutat állítottak fel. A Via Avcntic szinte egyetlen sugárrá alakult át. Az ut végén áll az abesszin háború emlékére fel­állított axuini obelisz, amelyet szintén Ívlám­pák világítottak meg. Balról nappali kivilágításban a Circus Maxi­mus, körötte, pedig higanyfény gőzében a Pa­lalinus ciprusai pompáztak. A Via del Triomph végén. Constantinus 'dia­dalivének minden részét élesen világítják az Ívlámpák. Itt érkezett Hitler a Colosseum előtti térre. Oak Néró császár láthatta ilyennek a várost — jelenti a római leírás _. amikor Ró­ma égését nézte. Különösen a Colosseum kehi azt a benyomást, mintha pusztító lángnyelvek csapnának ki belőle. A Via dell'Impero bejáratánál Hatalmas sig­num emelkedik, a római légiók jelvénye A Piazza Venczián a Vittorio Emanuele-cmlék fehér tömbje rezgő fényeivel égő várhoz ha­sonlít, a Palazzo Venezia szintén kivilágítás­sal fogadta Hitlert. A Via Nalionale bejáratá­nál 250 négyágú zászlótartó emelkedett az ut két oldalán. A királyi palota is ragyogó kivilá­gításban fogadta a vendégeket. Homlokzatáról olasz és német lobogó bomlik alá, az épület 3ő. ezer rezgő mécses fényével pompázott,. Hitlev Rómában Káprázatos Kivilágítás fogadta Mussolini és Hitler találkozását y

Next

/
Oldalképek
Tartalom