Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-29 / 119. szám

la DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. május 29. fiázoló és butorf ényező ipar. mázolást, erezéesel,'(floder) elsőrendfi kivitelben és a legiutényosabban készítem. Tisztelettel: ü Uéimagyavovsxúg regénye Mr. BUNDÁSH Ir éa Kát mán Jenő Fényező és erező miihelyemet Aradi ucca 5. sz. alatt megnyitottam. Végzek szakmá­ba vágó munkát, u. m. bútor, épiilet, festéstj Nemessányi Laios, mázolómester. 3. Pe|rotti humora levezette Vem idegessé­get. Bundás szőrcsuhája fölött kezet nyúj­tott a fiúnak. Igy hát a nehezebbjén már tul volnának. — Kezdem éTteni. De hét ki menne he­lyettem az ügynökhöz? — Énf Ennél egyszerűbb megoldást igazán nem lehetett volna találni. Bár, ha a Váci-ucca szabályai szerint vesszük, Selivanoff Vera eleganciáját sem lehet észvesztőnek nevez­ni. Mégis csodálatos, hogy két azonos anya­gi helyzetű, de különnemű fiatalember öl­tözködési lehetőségeiben milyen különbség van a nő javára. A férfiruha hatását a sza­báson kivül, elsősorban az anyag minősége teszi, a női ruháét a színfolt. Madártávlatból a vasárnapra kiöltözött proletérlány is ki­fogástalan dámát mutat. És ami esetleg mégis hiányzik eleganciában, azt pótolja és feledteti Vera isteni fiatalsága és nyúlánk testének lendületes vonala. Ezt különben Vera is igen jól tudja. Elég felismerést olvasott ki a férfiak szeméből és amit a szemek nem mondta el, az elmondták az ajkak, amikor a tábornok-kisasszony le­szállította a kész munkát a körúti kézimun­kakereskedésbe, vagy megfelelő szinü és minőségű fonalat válogatott a pult előtt. Oh, a csipkék, tüllök és más lenge holmik világában kifinomult segédek tudják, mi az igazán szép. Ha az üzlet kedvéért vagy a gyors hódítás reményében túloznak is, még mindig megbízhatóbbak, mint a tükör, amit egy fiatal lány vallat. És elfogulatlanabbak, mint a mama. Selivanoff Verának különben is csak volt mamája. Most az odesszai te­metőben nyugszik. Odáig kisérte el férjét, fiát és kislányát a kalandossorsu Wrangel tábornok harcaiban, Oroszországon át. A végső vereséget, bukást, menekülést és a hontalanok bolygó életét már nem érte meg. Biztosan jobb neki, bogy semmit sem tud a turisztikának erről a keserű formájáról. Vera felállt és nyújtózott. — Ebben hát megegyeztünk.' Hirtelen komikusan ijedt fintorra Kuzta finom kis orrát. — Oh, majdnem megfeledkeztem valami­ről ..: A papa uságjal Átszaladt Hollingerék barlangjához, mint rendesen, örökké zajlott a családi egyetér­tés. Hollingeréknek ujságelárusitó standjuk volt a budafoki községháza előtt. Apa, anya és két csenevész kislány árulta az újságo­kat. A vérmes Hollinger még a futó és törzs­vendégek előtt is állandóan mocskos sza­vakkal ócsárolta a feleségét és a két gyere­ket. Persze azok sem maradtak adósak. Most éppen azon veszekedtek, ki menjen ki hajnalban a kisautóval, mármint a bölcső­vei, a reggeli lapokért. Még akkor se csen­desedtek el, amikor Vera bedugta fejét a gyéren megvilágított szobába. — Hollinger bácsi, kaphatnék egy újsá­got reggelig? — Adj a kisasszonynak egyet... Ne azt! ... A hatórai különkiadást, amiben a me­rénylet is benne van! Siess már, a nyü es­sen beléd! — Essen ám magába, rcs/esr disznó! Ezeken meg Vera varázsa sem fogott. Örült is, amikor újsággal a kezében vissza­hátrált a sötéftségbe, mint az oroszlánszelidi­tő, aki sohasejm lehet biztos a dolgában. Fölfelé indult a sziklás ösvényen, Bundás előtte loholt. — Milyen kedvében van az öregúr? — Á... jobb nem is beszélni róla. Most már Fedja is rovásra került. Pedig az ő tá­mogatása nélkül már rég leszállhattunk vol­na magúihoz, a kövek birodalmába. Megállt a meredek peremén. — Nem bocsátja meg neki, hogy kávé­házi zenész lett. Tudok uralkodó hercegről, aki Párisban sofőr. Egy másik filmstatiszta Hollywoodban. De ujabban elő sem merek velük hozakodni, mert rögtön violasainbe borul. Egy Selivanoff, mondja, egy Seliva­noff... Ez minden érve. Ha hallaná, azt hi­hetné, hogy a Selivanoff név mindegyik be­tűje égi meteorból van kirakva. Talán nem kötné meg magát ennyire, ha nincs az az ostoba per, ami éppen tíz éve húzódik Genf­ben a mama lengyelországi birtoka miatt. Fönt álltak a Neander-völgy peremén. Az orosz tábornok lánya és a magyar szürszabó fia. Ha valaki elgondolkozna fölöttük, nyil­ván hamiskártyzással vádolhatná a sorsot. Hiszen eredetileg két különböző pakli figu­rái voltak. Mas volt a szinük és a hátlap­juk rajza. Az egyiket cirill betűkkel írták, a másikat latinnal. És ahogy egymás mellett elindultak a dombtetőn, szinte megillusztrál­ták azt az újságcikkekben és gazdasági ta­nulmányokban sürün visszatérő frázist, amely mindig ezekkel a szavakkal kezdődik: „A világháború s az azt követő forradalmak..." * Nikoláj Kirillovics Selivanoff, nz egykor hires lövészhadtest volt vezérkari főnöke, a verandán ült, amelyet az ékalakban kiugró tető alatt két rozoga oszlop tartott. Himzett­nyaku rubaskájának két gombját kinyitotta, ez volt az egyetlen biztositó szelepe a kö­zelgő agyguta ellen, amelyet kerek arcának lilába játszó pirossága jelzett. A lámpafény udvarában vigyázban álltak fején rövidrevá­gott, fehér sortéi — Szkoro, szkoroí — mondta mérgesen és kikapta Vera kezéből az újságot. — Már azt hittem, hogy a kisasszony vissza se jön többé... Oroszul beszélt a lányáéval. Kiteregette az újságot a kecskelábú asztalon, részvétle­nül elszaladt az első oldalak betüregiment­jei fölött cs megállt egy számoszlopnál, amely az osztálysorsjáték aznapi húzásának eredményeit közölte. Nikoláj Kirillovics ti­zenkét sorsjeggyel játszott. A szó szoros ér­telmében játszott, miután a valóságban egyetlen sorsjegye sem volt. De a húzások kezdete előtt találomra kijegyzett magának tizenkét számot, ezeknek sorsát kergette a makacs vadász szenvedélyességével. Az évek folyamán rögeszmévé lett ez a látszó­lag céltalan szórakozás, pedig mégis volt valami mélyebben járó értelme: a tábor­nok igy akarta kikérdezni a jövőt, amelytől nem kevesebbet vart, mint a régi 'világ visz­szaállitását vagy legalább is a tiz év óta húzódó dubroveci birtokper szerencsés ki­menetelét, Az oszlúlvsorsiúték volt Nikoláj Kirillovics Dclphije. Vera egy szellemesen szines villámszőtes­sel bajlódott. Szőke fejével időnként kény­telen volt belehajolni a fénybe és fejénele megnagyobbodott árnyéka ovális foltot do­bott az újságpapírra. Ah, csórt vozmijí Vidd már arrébb a feje­det. (Folyt, kőv.) Kerékpárosok! ElsörendU kerékpárokai engedményes ár> ben részletre adom. Gumikat és alkatrészeket most filléres CAw<J_ Árban kaphat *ZCDÍlIO •CU1CS Őrnél, Szeqed. <Kiss D. palota Kiss u. 2. A szegedi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. 13412—1938b. tkvi szám. 19—583-1933. sz, Felhivás. A telekkönyvi hatóság a 14.000—1933. M. E. sz. r. 17. §-a alapján az Angol-Magyar Bank Rt. bu­dapesti bej. cég jelzálogos hitelező kérelmére el­rendeli Magossi József, kkoru Magossi Erzsébet és Margit tulajdonát képező s a szőregi 172. sz. tkjzkvben A. I. 1—3+4 sorsz. alatt felvett ingat­lanoknak végrehajtási árverés hatályával bíró, birói uton, magánkézből való eladását. A tárgyalás határnapjául hivatalos helyiségé­be (Széchenyi-tér 4. sz. fszt. 33. ajtó) 1938. évi junius hó 23. napjának délelőtt 9 óráját tűzi ki és ezen felhívást a jelzálogos hitelezőkhöz és a tu­lajdonoshoz 'azzal bocsájtja ki, hogy annak kéz­besítésétől számított 15 nap alatt észrevételeiket előterjeszthetik s értesiti őket, hogy a fenti in­gatlanokra dr. Heiner Lajosné 8500 pengős vételi ajánlatot tett. A vételi ajánlat 10 százalékot kitevő bánatpénz birói letétbe helyezése mellett legkésőbb a tárgya­lás előtti nap déli 12 órájáig bárki tehet a meg­ajánlott vételárat legalább 1 százalékkal megha­ladó vételi, ajánlatot. Több vételi ajánlat közül a tkvi hatóság i legmagasabb vételár felajánlóját fogja vevőnek nyilvánítani, egyenlő vételi ajánlat esetén: 1. a vételárból ki nem elégíthető hitelezőt, az ingatlanok tulajdonosának rokonát, sógorát, 2. az ingatlannal szomszédos ingatlan tulajdo­nosát, 3. végül a községbelieket illeti az elsőbbség. Vevő a vételár kifizetésével birtokba lép. Kötelezi kérelmezőt, hogy ezen felhívást a Délmagyarország cimü helyi lapban cgyizben te­gye közzé. Elrendeli az árverés följegyzését. Szeged. 1938. évi május hó 14. napján Dr. Komlóssy sk., kir. járásbiró. "A kiadmánv hiteléül: * Takácsné, jb. díjnok Kiadóhivatalunk megállapodott Budapesten a polgári vezetésU RIO szállodával VII., Kiirt ucca 6. szám (Pátria kávéház mögött) ' hogy 20% engedményt nyújt előfizetőinknek és olvasóinknak. Igénylésnél e lap bemutatása szükséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom