Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-29 / 119. szám

Vasárnap, 1938. május 29. DÉLM A GYARORSZÁG fi «i»i»aiiaé o««aBaaaanaaaaaaa«nanaaBaaanaaaaa«aoaaaB*MaaBnus()BaBUBaa«aaa*aaaaaa«ii>aiiaaaaaa>i«s»B«»aa:?aaa«aaa«''V iilMiiía iiaaatut ?:::: Ijjiiiiiiiilliiiilili Meleg magyar erdők, nagy égalju alföldi tájak és pittoreszk olasz tengeri képek közt Radnay József műtermében Piarista öregdiákok monstre találkozója A szegedi kegyesrendi gimnáziumban érett­ségit lelt volt tanítványok nagyszabású együt­tes találkozói ünnepségek keretében ünnep­lik meg az intézet jelenlegi épülete fennállá­sánál? ötvenedik és Dugonics András „Etelka" cimü korszakalkotó müve megjele­nésének százötvenedik évfordulóját. Hogy ez mostre-találkozó a piarista nevelés és szél­it ni müvéhez külsőségeiben is méltó és emlé­kezetes ünnep maradjon, remekművű „Dugó. nics-serleg" került felavatásra. Az öregdiá­koknak cz a fényes összejövetele junius 11-én és 12-én zajlik lc az intézel végzett növendé­kei és a Piarista Diákzövetség együttes rende­zésében. A 10, 20, 25, 30, 35, 40 és 50 éves ju­biláris érettségi találkozói tartó volt tanítvá­nyok melctt az ünnepségeken cs a serlegavaló diszebéden résztvehet az Alma Mater minden volt növendéke. Erre a kivételes arányú talál­kozóra, mely bizonyítéka lesz annak az erős összetartozásnak és nemzelépitő szellemnek, amelynek eszméit ez az iskola mindig ápolta, — szeretettel hivja meg az öregdiák-társakat, a hatóságokat s a város társadalmát a rendező ség. Az ünnepség rendje a következő: junius 11-én: Az egyes évfolyamok külön társasvacsorája. Junius 12-én: reggel fél nyolc órakor az egyes évfolyamok gyülekezése az intézet dísz­termében; bemutatkozás az igazgatónak és a tanári karnak. Nyolc órakor szentmise a foga­dalmi templomban. Ezt követőleg az intézet dísztermében a nap jelentőségét ünnepi be­széddel méltatja az összes évfolyamok nevé­ben dr. Muntyán István táblai tanácsel­nök. Utána dr. Kari János gimnáziumi igaz­gató üdvözli a találkozó résztvevőit. 10 órakor Dugonics András szobrának megkoszorúzása a Dugonics-téren. Ünnepi beszédet mond dr. Nagy Géza. Délben t órakor serlegavató ün­nepi díszebéd az ujszegedi Vigadóban. A fel­avató beszédet dr. Gál László miniszteri ta­nácsos mondja. Délután 3 órakor városismer­tető autóbusz-körséta indul a városháza elől a találkozó vidéki résztvevői számára. Megli ivóigény lés, jelentkezés és minden fel­világosítás: dr! Tóth László ügvédnél, Petőfi Sándor-sugárut 21. Jégszekrények legolcsóbban részletre is. Kovács Mihály faárugyár, Csongrádi sugárut 3. sz. PÁRISI NGGY ÁRUHÁZ RT. SZEGED, CSEKONICS és KISS UCCA SAROK Fürdőcikkek Motor szemvédő celluloidból —.18 Szines gumifürdősapka —21 Napvédő celluloid szemüveg —.21 I Szines gumi fiirdőöv —28 Napvédő celuloid szemüveg, zsanéros —38 Vászon csónakázó sapka zöld ellenzővel —10 Szalma fürdő papucs — 18 j Szalma strand kuli kalap —68 : Maffia fürdöcipő —78 Xagyszélft strand szalma kalap —.78 Trikó úszónadrág kék, vagy fekete (szá­monként —.10 emelkedéssel)) 2-cs —.88 ! Csikós strand vászon táska — S8 I Szines strand szalma táska —88 I Gyermek napozó —.98 Strand short fejkendő, szemellenzővel — .98 Fonott fürdőköpeny öv —.98 Szandál fából bőr pánttal 22-28 számig P 1.28 Férfi fekete pamut fürdődressz P 1.48 TMvat gyermek fürdődressz P 188 Short nadrág szines vászonból P 1.98 Női szines fürdődressz kis szépséghibá­M val P 2.78 Budapest, május 2S. A festőművészet tárgytalan, csak lelkiséggel, csak hangulat ihletettségében al­kotó szuverén poétája a tájfestő. Nála nincsenek megkötöttségek, témaszerüségek, helyzeti adottsá­gok. A tájképfestő igazi kóbor poéta, akinek min­den ecsetvonása áhítat, minden témája Istendicsé­ret, aki nem függ koráramlattól, divattól, meg­rendelő mecénástól: fest magamagának, kizárólag magamagának, azért, mert elragadta valamely Is­tentől való tájhangulat, erdönyugalom, kósza bá­rányfelhők játéka nagy síkságok fölött, vagy vi­har... de mindig olyan valami, amit nem idézhet ember elő, ami tul van az emberi kisszerűsége­k n... Tájkép, amibe belekószálhat ugy egyedül, a maga mindenre rácsodálkozó és Istent mindenütt ott találó hangulatlejkével... Tájkép, ami a leg­nagyobb templom, ahol a legmeghittebben lehet imádkozni... Hát ez a tájfestő. Ha aztán egy ilyen művésznek jutunk cl a mű­termébe, az a műterem tulajdonkép nem munka­hely, ahol képek készüljenek... a kép kint cJkotó­dik a nagy, szabad ég alatt, vagy erdőmélyen, vagy viharfigyeléskor, vagy tengerpart-járáskor... mindenüt, ahol táj van és ahol ember nincs... Otthon pedig, a műteremben sorra előkerül a megélt élmények halmaza, tájkép tájkép mellé, ami aztán olyanná teszi az ilyen műtermet, mint amilyen egy verseskönyv az ember asztalán... Cso­mó költemény a napsütött magyar erdőkről, him­nusz az Alföld hatalmas arányú egéhez, amelyen a habfehér bárányfelhő maga az Isten békéje, a vi­harggülevész meg kinyilathozó Isíenharag... Aztán szerelmi óda az olasz tengerhez, ami fölé azúr ég színesül és amin a táncolgató tajtékos hullám­verések tarkabarka olasz halászvitorlásokat ren­getnek... Hát ilyen a tájképfestő Radnai József műterme. Maga az ilyen művész is különös fajta ember. Könnyen örül, könnyen hisz... Könnyen boldog és könnyen vigasztalhatatlan... Arca mindig fiatal és mindig mosolygó és még a naptári évek el­morzsolódásaiból se veszi tudomásul, hogy a fejére árnyalt hajszürkeség annyit jelent, hogy elmúlik az idő, a fiatalság... Az ilyen művész valóban az a valaki, akiről Kiss József irta: »...a gnóniok fajából való vagyok én, a gnómok azok különös lények; nincs köztük fiatal, nincs köztük vén és ameddig akarnak, addig élnek...* Mint ahogy a költő is csak addig él, ameddig e'ég fiatal a felke a széplálásokra és elég öb'ös a hangja az önfeledt Istendicséretre.'..! Hát ekkora élményt jelent meglátogatni műter­mében a tájképfestő művészt. Radnay József pikturája talán igy karakterizál­ható: fogékony impresszionizmus. Ugyanis vannak intim, szinte belső hatásúvá átalakult játszemlé­lctei, ahol egész a r ész let f i n oi os ágok Lg éli ki ma­gát. Viszont vannak aztán nagy tereket befogó, isteni monumentalitást kereső tájproblémái, ami­ken a lázas ihletettség legszélesebb ccsetkezeűése már-már vizionáriussá teszi a képet, a mcgalko­tott festményt. És ebbe a két technikai végletbe állítható a művész egész költői munkássága: 25 esztendő fejlődési ívelése és kulminációja egy­aránt. A műterem falait teljesen beborítják a képek. Ugy van velük első látásra az ember, mint ami­kor egy verseskönyvet lapozgat keresztül. Itt szili­káosz, ott szókáosz. V költeménynek, mégpedig minden egyesnek, bizony neki kell ülni, hogy való­ban megrengjenek a szavak, hogy valóban meg­csillanjanak a szinek... Az ablakfelőli falfronton vagy nyoje-tiz erdő­kép. Szindus, levegős, avaros igazi magyar cidök; egyikük a budai hegyek részeiből, másikuk Nóg­rádból. Friss erdöittatot árasztanak e:ek a mély­séges magányok, ezek a napszivárogtató, madár­dalos hangulatok. Messzi mélységük, sejtelmes táv­latuk van és ahol elszürkül a távjati mélység, ahol kifogy a szem elől a kép, hát ott érződik a mű­vész leik eres zke.é/e a nagy erdei Csönd varázs­latától. Költő Iát csak erdőben ilyen távlatot, élő napsütést, élő Istenközelséget... amit aztán a művész festménnyé alkot. És e/.ek itt ilyen képek. A szemlélő aztán nagyobb csoportban alföldi tájfes'ményeket lát együtt. Szinte mindegyikük: «gy-«gy festőprobléma. Egyiknél messzire nyúló hatalmas horizontot csodálhatunk, másiknál a meg­lapuló föld felett égretornyozó óriási fejhőriadaJ­mat, az ilyen fételmces látványnak minden mo-<. nuinentális kifejezésével. Vannak a kevert friss föld- , röl, rajta messzi hátai látszó kis tanyáról festett költemények, majd ismét másikon novemberi dér szürkit bc fekete földet, sárga kazlakat... Aztán vannak nagy, elcsöndesedett alföldi téli képok, amiken elfekszik a szüzhó, dc amikről mégis han­gosan érződik, hogy ezek az alföldi telek csak — jóízű, egészséges, zavartalan alvás, amiből nemsokára kiébred majd a munkaélet, a termő­élet...! Hát ilyenek a művész alföldi tájképei. A harmadik * csoport* végre az olaszországi ké­pek nagy galériája. E:eke:i ő a nagy látványossá­gok fölött ujjongó — Idegen, aki lelke mélyéig el van ragadtatva minden szinföl, minden különleges­ségtől, minden kedves pittoreszkségtöl. Le is fest lázas buzgalommal, nagy impressziv eröval min­den szépet, ami eléje kerül. De ezek az olasz ké­pek bizony minden vonalukban, minden meglátá­sukban csak a — /magyar festő lelkes csodálko­zásai maradnak és egyszer sc tudnak meggyőző­déssé, úgynevezett »enyém«-mé válni. A képeken rajtavillog a forró olasz ég, rajtaszinc cJi'? a ten­gerpart millió szlie és a velencei lagúnák súlyos architektonikus térszemlélete. Ezek a képek hű­séges elbeszélései sokéves o'aszortszági impresz­szióknak. Radnay József iziy való magyar táj festő-poéta, akinek alkotásaival minden nagyobb fővárosi tárla­ton találkozhatunk, már két cs fel évtizede, és akinek sok-sok kcpe.müve diszi i urilakások falát csaki sok megbecsülést, kitüntetést aratott. ír. o.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom