Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-26 / 117. szám

DÉLMAGYARORSZÁG I.egujabb, legmodernebb Jégszekrények Permetezőgép I Zománcedény IBRUCKNER Sodronyffonat | „:„.,, petráleumfóző | VASUDVARBAN Egyik barátját leszúrta, másikat megsebesítette (A Délmagyarország munkatársától.) A ura]} < v ö.-zén Csongrádon ifj. Boross Imre 27 c.s/|cnfl(v legény késével agvonszurfa rokonát és jölwfúljál. Gál András ' legényt, ugyánnkkor megsebesített egy másik legényt, Pusztai Pált. A hajálosvpgit szurkálást disznótor előzte meg, ahol Borosa mint k]<Vnctos muzsikált. A digzhótorban magasra csapolt a hangúim és jffa„nn a legéi,vPk ö68zeazójalkoztak. Állítólag Boross édesapja kötőit bele először Oá] Andrásba, majd a fiu is beleavatkozott a dologba. Az incidens az uccán folytatódott, amikor a legények hazafelé mentek. A vádirat szofint Gál ég'Pusztai dalolva igyekeztek hazafelé, amjkor Boross ntánokiramodott, Gált leszúrta, Pturfafe pc. á'g megsebesítette. Boioss Imrét, szerdán vonta felelősségre Szándékos emberölés büntette miatt a szegedi törvényszék. A legény azzal védekezett, hogy C.ál ég Pusztai támadt rá először bottal. védekezésül kapta elő a kését, é^ anélkül, hogv megnézte volna, hogy hová csap vele! csapkodott., hogv megelőzze őket. A biróság több tanút hallgatott k'. közt,ük I'uezfe1 Pált is. aki elmondotta, hogy Boj-osst egyikük sem bántotta. az rohant, szitkozódva ufánok és még mielőtt felocsúdhattak volna, máris leszúrta Gált, őt. pedig mogsel>oBÍ<ette. ö már Csak. ezután ütötte meg botjával a vádlottat. A többj tanú kihallgatása gem vezetett eredményre. A törvényszék nem hozott az ügyben HéIclet, hanem elrendelte az ujabb tanuk kihallgatását. A vádlott szerint az ujabbi tanuk >gá?.o]ni fogják. Pusztai az eset után kijelentette. hogv Gá| András élne, ha nem ütötte volna meg Borosst, aki crro leszúrta. Pusztai a szembesítéskor tagadta, hogy ilyen kijelentést tett volna. Az ujabb tanuk fogják tisztázni, hogy a klarinétos önvédelemből ölt-e, vagy sem. 1938 ijtlpuiu Márkás Garanciás be*. Kerékpárok Mjk sflgumi 1.68 P márssp-jmlpr® küiíö gumi fl.80 p. Tüzzoniáncozás, márványozva bármilyen szinre garanclával. Uj kerékpárok részletre is. Autogénhegesztés. Nikkelezés. ZSÓTP.R S. és TÁRSA műszerész, Szeged, Kállay A. (Hld) ucca 2. KACAGÓ ESTÉK Bsenzációs mulatságos műsora Ifellépnck: Rajna AUce. Gárdongi, Peti. Köváry: Fenyő, Rácz Vall, "áray Teri, Fülöp, Herendi Manci. K-ádár Piri• Buta Frzsf. Brrczy. Hegyi; Garátl: Elek Zsuzsi; Bartók Iby, László Imre, Jankovích és Pán László Miklós. Rendező: Kóváry Gyufa. Mjnden vasárnap és ünnepnap délután háromnegyed öt órakor olcó helyárakkal. Telefon: 12-92-54. Kezdete 9 órakor. „Elveszti nemzeti karakterét az a nemzet, amely kivetkőzik népviseletéből" Glatz Oszkár festőmüvész-tanár a népvisalet megmentéséről, az országos képzőművészeti kultura felfokozásának szükségéről és az arcképemlókalkotáe igazi hivatásáról Egy délelőtt a nagy művész főiskolai műtermében Budapest, május 21. Glatz Oszkár, az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola festőművésztunára, hófehérh íju, Művészeti áramlatokat és országos válságokat egyaránt álvivott örökifjú, aki minden ecsctvonásáyal és minden szavával a legelső vonalban hirdette, hogy a magyar művészetnek forrongásban és nyugalomban épugy az egyetlen éltető magyar talajból kell táplálkoznia, mint az általános hazat közéletnek. A magyar talaj tele van különleges bőséggel a közélet számára és a művészet nemzetesitésére egyaránt. Nyelvünk, népünk, tájaink annyira különlegesek, hogy ez az adottság nemcsak kerete magyarságunknak, de lényege is és el is hatol ebbe a lényegbe nyugati fejlesztő frissülés, az ne okozhasson átformálódást, idegen mintára kopirozáet so a közéletben, se a művészetben. Ez a jellege Glatz Oszkár emberi é» művészi magyarságának. Ö volt az első, aki iskolát hirdetett a magyar művészet magyarosítására. Az ő művészeti témaköre szinte kizárólag rákoncentrálódott a magyar vidék életére és sercgestől hozta vásznain közönség elé a magyar nép és a magyar népiviselet karakterét, igazi Mibenlétét. óriási művészeti kulturája, mesterségbeli hatalmas felkészültsége aztán nemcsak a nevét tette hamarosan ismertté, dc belevitte a köztudatba megfestett genreképei által a niagyur nép igazi népialakjait és azt a gazdag népviseletet, ami sehol, semmiféle más népnél ilycu szépségben és ennyi formabőségben meg nem található. Glatz Oszkár neve és művészete tehát egy fogalommá lett a népi kultusszal. Elvitathatatlan, hogy az ö személyi és művészeti agttációjának lett eredménye, hogy ráterelődött a közérdeklődés a falura, a falu népviseletére, amely népviselet talán kivetkőzött, elveszett volna Glatz Oszkár évtizedes propagandája nélkül. Hiszen még tiz évvel ezelőtt is nz volt a helyzet, hogy inár az úgynevezett népviseleti vidékek is kezdtek clszlntclencdnl, „elvárosiasodni". Akkor süvített bele a napi élet közönyébe a nagy művész igazán fölrázó kiáltása: „Elveszti nemzett karakterét az a nemzet, amely kivetkőzik népviseletéből 1" Hát ez a kiáltás Indította el azt a folyamatot, amely ma „Oyftngyftebokréta" néven ismeretes és amelynek most már az is a lényege, hogy nemcsak visszavezette a falut a maga viseleti és lélekbeli szokásaihoz, dc megteremtette az általános magyar ruhamozgalmat is! Ennél a külön hangsúlyt kapott, nevezetesen nagy magyar művésznél volt alkalmam hosszabb látogatást tennem főiskolai műtermében. A mütermo úgynevezett tanári szoba. De a tanári szoba-jelleg csak abban érződik, hogy a délelőtti tanítási órák alatt jön-megy hozzá a fiatalság. Most, látogatásomkor is például nagyon komoly müvelet folyik benn: az ifjú miivószdiákság éppen vizsgázik. Ez ugy megy végbe, hogy z jókora növésű lfjak-Iányok mélységesen ünnepélyes arccal körbeszoritják a bófehérliaju kis proteszszort és sorra mutogatják neki hatalmas mappákba rakott évi rajztermcléseiket. A profeszszor pedig — hát tekintettel -arra, hogy úgyis utolsó vizsgáztatása lesz, mert „nyugalomba vonul" — hümget fcjcsóválgat, dc az a kezében mozgó pirosplajbász mindig legalább egy kHlku. lussul jobbat fog a rajzokra is az eléje tartott indexbe is. Aztán, amikor a meghatódott diákság „levizsgázott" és elvonult, az öreg professzor — hókuszpókusz! — hirtelen átváltozott fiatalosan nevelő Művésszé, a tanári szoba pedig műteremmé. És máris a lcgmeghitlebbcn nézegetjük a sorra elővett pompás alkotásokat. Csupa népvisclctü mű. Alakok, fejek, kompozíciók. Mind a falu népéről, a falu életcbőf. Ez a többszáz kép szinte egymagában is elég hő anyag volna egy néprajzi és népgcnrcmuzeuin megteremtésére. Amire igen fontos etnográfiai szükség is volna és uini talán a legnagyobb hatású idegenforgalmi nvczctcsségge is kinőhetne! Ha például Szeged város létesítene egy Ilyen országos néprajzmüvészetl muzeumot . . . ? ! Van aztán külön nevezetes regisztere f.iialz Oszkár művészetének: a portré. Ebben is egyike a legkiválóbbuknak. Ü festette meg a kormányzó, Vass József, Berzeviczy Albert, Scioppa nunclus, Rakovszky, Szendv, Rerr.ényi-Schncllcr, Senn Ottó és sereg niás kiválóság arcmását. Ő is, mint minden elmélyülő művész, kemény bírálatot mond a mai arcképfcstési konjunktura súlyos művészeti következményeiről — A portréfestészet — mondta határozottan —• mindig pontosan megmutatja' a korabeli művészeti izlésnivót. Hát ez a ml kornnk eteklntethen nagyon szánalmas. Attól eltekintve, hogy a legtöbb emlókportrét dilettáns „művésszel" festetik nveg, ha nzlán igaz művész kap ts portrémegrendelcst, a rákény szeri tett Ízlésbeli feltételek teljesen megkötik n kezét és fantáziáját. A kép Igy majd mindig szürke kényszermunka lesz és ezzel a portré elveszti emlékmű jellegét. Mfadeii kornak tehát olyan a portréfestészete, mint amilyent megérdemelt! Glatz Oszkár egyébként úgyszólván valamcnynyi nagy művészeti kitüntetést megkapott. Igy tulajdonosa a Corvin-aranyláncnak^ nz állami •aranyéremnek, a Társulati dijnak, aranyérmet kapott a München, Pária, Barcelóna, Sanfranciseo st. louisl nemzetközi kiállításokon. Müvei közül is csaknem valamennyi számottevő külföldi muzeum őriz kisebb-nagyobb gyűjteményt. És most, hogy 1914 év óta a Képzőművészeit Főiskolán lekötött öreg professzor nyugdíjba jut, felszabadul ezzel -a megfiatalodott Glatz Oszkár festőművész, akinek akkora tömegű terve van, amennyit hollófekete hajjal is csak ugy lehetne vállalni, ha hozzá glatzoszkári lobogó lelkesedés, munkaszorelem és művészeti felkészültség párosul! A „nyugdíjazott" Glatz Oszkárról hamarosan és még nagyon sokat foguuk hallani. Radnay Oszkár.