Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-22 / 114. szám

16 DÉL MAGYARORSZÁG Csütörtölc, 1938. május 26. Valódi Merkúr kerékpárok ismét kaphatók. Részletre is. Alkatrészek, gumik. Nagy javítóműhely R Y tü ó k ^ y ér mek kocsi k^* DÉrV GéPárillláZ H Délmagyaeoeszág regénye Mv. BUNDASH Irta Kálmán Jené t A fiatalember, aki a hosszú, homályos elő­szobában várakozott, nyilván nem volt a megszokások embere. A kora délutáni órák ellenére szmókingot viselt puha csikozott inggel, fehér duplegallérral és lazán lehulló csokornyakkendővel. A cipője sem volt ép­pen előírásos. Nyersszinü borjubőrbakkancs terpeszkedett a lábán. Semmi kecsesség nem v olt ebben e két kincstári szabású járműben. Az egész ember ugy hatott, mintha harminc pengőért állították volna össze egy üzletben, ahol zálogházból kiváltott és tűztől megmen­tett áruk kerülnek eladásra. — Meran ur mindjárt itt lesz — szól ki már másodszor a kisasszony a félig nyitott irodaajtó mögül és alig leplezett aggodalom­mal néz körül, hogy itt van-e még az az ember, aki az ügynököt keresi. Nem szeret­né, ha a látogató közben meggondolná ma­gát és eltűnne az előszoba jelentéktelen ér­tékű műkincseivel. Bár kétségkívül meg­nyugtató, hogy a pasas nincs egyedül. A sár­gára pácolt előszoba-pad túlsó végén egy kis pulikutya ül roppant komolyan. Homlok­bozótjának sürü függönye mögül két mér­ges fekete bogyó pislákol, mint a szentjános­bogár az esti fűben. Minden elhanyagoltsá­ga mellett is stílusosabb, mint a gazdája. Még a kócmadzagból hevenyészett nyakörv is illik hozzá. Nem, ez a puli sohasem fog megismerkedni a kutyakozmetika műszerei­vel. Komoly, méltóságos és — ami pulinál nem mindennapi dolog — jóindulatu. A ki­sasszonynak, amikor kitekint két gyors és barátságos zászlócsapással köszönt, jelezvén, hogy elismeri a helyiséghez való elsőbbségi jogát. Az irodahölgyet a puli viselkedése több közlékenységre készteti. — Meran ur mindjárt itt lesz. Uzsonnára mindig haza szok jönni a kávéházból...: A fiatalember nem talál semmi megmoso­lyognivalót a tényen, hogy az ügynök haza­jár uzsonnázni a kávéházból, a bejelentés pesti magyarságán is átsiklik. A kisasszony harmadszor is visszavonul a félignyitott ojtó mögé és zajosan tesz-vesz, mintha attól tar­tana, hogy a fél meglátta a Wallace-re­gényt, amelyet a csöngetés pillanatában sürgősen becsúsztatott az Íróasztal fiókjába. A szmokingos azonban csak egy darabka fa­lat lát az irodából és ha jó szeme van, el­nézheti Lys Macnrt kisasszonynak, a mezte­len táncosnőnek Meran úrhoz dedikált fény­képét, vagy a mellette kiragasztott nagy, sárga plakátot, az alexandriai Tabarin gaz­dag műsorával. Mert Meran urnák artista­ügynöksége van, erre vallanak a Variety-nak az előszobaasztalon elszórt régi, poros pél­dányai, amelyekhez a látogató csak azért nem nyul, mert nem tud angolul és nem bántja a kíváncsiság a mások sorsa iránt. Különben túlságosan elfogult ahhoz, hogy olvasson. Kérdés, hogy az ügynök egyáltalán szóba áll-e vele, a kis artistával, aki eddig a ligetben cs falusi vándorcirkuszokban ten­gette életét a hasbeszélőmüvészet elkopta­tott fogásaival. Mesterségi kellékeit, — két durván színezett idétlen fababa — ott ülnek mellette a padon, egy kopott hátizsákban. Ez minden vagyona, meg a puli, amely Hajts Pali cirkuszigazgató nemrég szétzül­lött társulatából csatlakozott hozzá. A puli két füle megmozdul, kihegyesedik, mintha cérnán rángatná, mint Fred, a clown a dur­va pamutból készült vörös parókáját. Cset­ten az előszoba zárja és szuszogó, tömzsi ember zudul keresztül a helyiségen, Meran, az egykori díjbirkózó, akit valamikor ugy hirdettek, hogy a „pampák bikája". Ugy megy át az előszobán, mintha észre sem venné a várakozót; csak az irodából hallani a hangját, amelyet veszedelmesen fejlődő tokaszalonnája rekedtre préselt: — Zelma kisasszony, Keresett valaki? — Senki, csak ... Határozatlanul lendült karja az előszoba felé. Szeretné sértés nélkül meghatározni a szmokingos személyét és rangját, de teljes bizonytalanságban tapogat. Lecsúszott ar­tistának itéli, aki talán könyöradományért jött. Kicsit bántja is a lelkiismeret, bogy nem küldte el mindjárt valami hazugsággal. — Jól van Zelma, kérem a kávémat... Zelma kisasszony meggyújtja a kávéfőző­masina lángját az üveggömb finom párákat izzad, az iróasztalfiókból előkerül egy üveg pasztörizált tej és Meran ur előkotor a zse­béből egy gyűrött kávéházi étlapba pakolt kuglófot. A kávé illata, a csésze- és kanál­csörgés s mindaz a kellemes szag és zaj, ami az uzsonna előkészületeit jelzi, előcsalogatja hűvös nyugalmából Bundást, a pulit. Egyet nyújtózik előre, egyet hátra és ugy meghú­zódik, hogy az ember szinte gerincoszlop­töréstől félti, aztán odaszemtelenkedik a nyi­tott ajtóhoz és veszedelmesen mozgó orral szimatolja a készülő gyönyörteljes eseményt. Nyomában előbátorkodik a szmokingos is, de nem lépi át a küszöböt, csak vár és néz. Érzi, hogy nem illik megzavarni ezt a mü­veletet, amely több, mint egyszerű evés: a kövérek istentisztelete." De Bundásban nicsen se tapintat, se filo­zófia. Talán, ha nem lenne éhenkórász ar­tista kutyája, nem dobná oda pusztai őseitől öröklött méltóságát egy kis illanó kávcszag­ért, meg egy darab kiszikkadt kuglófért. De a rég nélkülözött pompás folyadék kisugár­zása megszédíti. A nyál összeszalad a torká­ban és lecsurog bajuszos szájaszélén. Egyre előrébb kerül és egyszercsak szorosan ott van a feje a tömzsi díjbirkózó rövid, húsos combján. A pampák nyugalomba vonult bi­kája percek óta figyeli a kutya hadművele­teit, de nem vesz róluk tudomást. Néma, szívós harc indul meg köztük. Meran bele­dugja laposra pofozott csőrét a hatalmas findzsába. Bundás a kuglófot bűvöli megkö­vült, néma pózban. A gazdája, ott az ajtóban látja és vele szenved, mint mindenjó csa­ládfő, aki szeretne gondoskodni a hozzátar­tozóiról, de nincs rá módja. Olyan erősen kívánja a kutya részére a süteményt, hogy teljesen átlényegül, már nem Perotti, a has­beszélő, hanem Bundás, a kutya és egyszer­csak akaratán kivül elnyöszörgi magát Bun­dás nevében: — Kuglófod Nem lehet tudni, Hogyan történt, 'de ugyanabban a pillanatban Bundás is kinyi­totta a száját. Minden valószínűség szerint egy légy sétált az abroszon, vékony hajszál­rugóin masírozva a szétporló tésztanemü fe­lé. Bundás régi légyfogó famíliából szárma­zott. Féltékenyen ráklaffantotta pompás, tö­mör fogsorát. Az ügynök látó és halló köz­pontjával egyszerre vette tudomásul azt az elképesztő, hihetetlen tényt, hogy ellenfele, a puli kinyitja a száját és szabályos emberi hangon szól hozzája: — Kuglófod (Folyt, köv.) rhcuma, köszvény, csuz, isohias, izületi fájdalmait gyógyíttassa Budapesten a HUNGÁRIA FÜRDŐ alkoholos törRölylUrdöfében. VII., Dohány u. 44. Orvosi felügyelet Olcsó pausálé árak. Ellátás és szobákról gondoskodunk az épületben levő Contlneníál szállóban. Ismertetöt küHűnk. Balatongyöngye a Balaton gyöngye (Almádival összeépUlvc) Ott vegyen villatelket Strandfürdő és vasútállomás mellett, kiépített utak, villanyvilágítás bevezetve. Több évi rész^ letfizetés. Felvilágosítást és képes tájékoztatót kaphat: a szegedi képviseletünknél: Lázár István ingat­lanközvetítő irodájában, Atlila-ucca 5. szám, vagy: Magyar Általános Ingatlanbank Rt. ' Budapest, IV., Deák Ferenc-ucca 17. KACAGÓ ESTÉK . TerúzhOrufll szinpad szenzációs mulatságos műsora Fellépnek: Rajna Mice. Gárdonyi, Peti. Köváry: Fenyő. Rácz Vali, Nóray Teri, Fülöp, Herendi Manci. Kádár Piri. Bata Erzsi, Berczy, Hegyi: Garáti: Elek Zsuzsi; Bartók Iby, Lás:ló Imre, Jankovich és Pán László Miklós. Rendező: Kőváry Gyula. Mjnden vasárnap és ünnepnap délután háromnegyed öt órakor olcó helyárakkal. Telefon: 12—92—54. Kezdete 9 órakor. " * mm • a. Szép és kellemes kerthelyiségében esténként és ünnepnapokon KETTER ettermei ^Lakatos Fióris ^ssr • rekBBB • • ^mm-m "^m re re • • • — ^^ Elismert jó konyha. Fajborok. Dreher sörók Buda. XI. kPr.. Horthy MilctÓf'Ut 48 szám. ^ Szeaedtek Atlandó találkozó helye

Next

/
Oldalképek
Tartalom