Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-21 / 113. szám

DELMAOYAKORSZAG Szombat, 1938. május 21. Polliikat napilap XIV. évfolyam 113. sz. Levél a Nótafához Nagyon pici, gyámoltalan, öntuclatlan emberpalánta voltam még abban a szomorú esztendőben, amikor kiesett a nyűtt vonó a kezedből és megsüketült minden nóta a szivedben. Rád, személy szerint, nem emlékezhetem, hogyan is emlékezhetnék, hiszen amikor a világra tévedtem, te már nagyon közeli rokona voltál a halálnak. Elhasznált tüdődből riasztó zörgések szakadtak föl minduntalan, elvékonyodott ujjaid bizonytalanul tapogatták a kopott húrokat. A vásárhelyi sétatéren mór uj, fiatal cigány hajladozott, de azért a te nótáiddal hegedülte a forró kislánysziveket a még forróbb legényszivek felé. Nem emlékszem személyszerint rád, vézna, törékeny alakodat sohasem láttam, ütött-kopott hegedűd hangjót sohasem hallottam, de azt tudom, hogy a világ, ez a mélységes magyar világ abban az időben a te nótáiddal, D a n k ó-n ó t á k k a l volt tele: És emlékszem arra is, hogy surbankókoromban sohasem éreztem gyönyörűségesebb szomorúságot, mint olyankor, ha valahol, a közelemben, a te hires-szép nótád sirt föl: Most van a nap lemenőben. És sohasem szállta meg tisztább öröm a szivemet, mint akkor, na a te muzsikád bizonygatta, hogy Szegeden a boszorkányok száma meghaladja a réten lévő fűszálak szómát is. Szóval azt akarom mondani, hogy nagyon fontos szereped volt ebben a mi életünkben még a halálod után következő esztendőkben is. Te adtad, a te lélekből fakadt muzsikád adta meg §zeknek az esztendőknek a hangulatát. Ha szerelmesek voltunk, szerelmünk mélységét és halólosságát a te nótád tctfe tudatossá a szivünkben, ba bánatunk volt,' a legszebben a te nótádban tudott felsírni ez a bánat. A te nótáiddal vígadtunk, szomorkodtunk és lelkesedtünk, a te muzsikád mellett tudtunk magyarok és emberek lenni. A te Nótafád szelíd árnyékában cseperedtünk emberré és ezek a nóták élnek még ma is a lelkünkben. Ez az oka annak, hogy még ma is megilletődve pillantunk fehér márványmásodra, amelv ott őrködik a Tisza szelid partjón, kicsit lehajtott fejjel, némaságra kárhoztatott márványhegedüvel hideg márványkezedben. Ilyen megilletődött tekintetekkel köszöngetjük minduntalan a régi nótákat, elsülyedt régi világunk legragyogóbb-szinü hangulat-zománcát. De most nem merünk mórványszemed elé kerülni. Mélységes szégyenkezésünkben messzire elkerülünk, pedig nem is vagyunk egyénileg bűnrészesek abban, hogy ez n mostani kor olyan vad igyekezettel igyekszik megtagadni a mi régi világunkat és benne bizony mór személyszerint téged is. Téged, jó Dankó Pista, akinek muzsikájában hajdanta az egész világ a titokzatosan mélységes magyar lélek legszebb megnyilatkozását ünnepelte. Mór ott tartunk, hogy a jelen idők harsonásai, akik idegen szólamok szerint akarják táncraperditeni ezt a mi magyar világunkat, megtagadják a te magyarságodat is, a vérmithosz rettenetes és véres oltárán föláldozzák a te nótáidat is, hirdetvén, hogy nem voltál magyar, mert — cigány voltál. Szegeden, szűkebb pátriádban fehér márványszobor hirdeti magyarságodat, szobrod ott búslakodik a Tisza partján, a szomorú magyar királyné márványszobra közelében, — (bogy is mondja a régi anekdota? „egy király, egy cigány") — hazánk fővárosóban pedig uccát kereszteltek el a nevedről. Most, ha igaz, amit a pesti újságok írnak, a nevedről elnevezett ucca népe összefogott, Föllázadt ellened. Szégyenletesnek tartja, hogy egy cigányról nevezték el az uccát, amelyben lakni kénytelen, egy közönséges muzsikuscigányról, holmi Dankó Pista nevezetűről, aki ha szerzett is egy-két hitvány nótát valamikor, de semmiesetre se méltó arra, hogy az ő neve éktelenitse el azokat a házakat, amelyekben nyugalmazott főtanácsosok és segédtitkárok hajdani gutgesinnt budai serfőzők leszármazottai laknak. Nem lehet méltó arra, hiszen — cigány. De ha már megesik ez a szégyen, legalább ugy Írnák föl a háztáblókra a nevét, hogy Dankó István, ne pedig ugy, hogy Dankó Pista, hiszen ezzel nevetségessé teszik az uccát is, meg derék lakóit is ... Kedves Dankó Pista, drágít Nótafánk, ugy-e márványfüled nem hallja és márványszived nem érzi meg ezt a veled és emlékeddel tett csúfságot, ugy-e azért meghagyod nekünk azokat a régi nótákat, hiszen soha olyan nagy szükségünk nem volt rájuk, mint ma, ebben a zűrös, összevissza és vigasztalan világban. Megjelent a tisztviselőrendelet A köxtisxtviselők nem le&etnek tagfai semmiíéle pártnak, vagy sxervexeinek ; tilos felvényt viselni — Nyolc nap alatt nyilatkoxniok kell, tjogy kiléptek-e a tilos sxervexetekböl — A rendelet ellen vétőket felfüggesxiik állásuktól Budapest, május 20. A kormány az egyesületi tagságra vonatkozó rendelkezések ellen vétő köztisztviselők és egyéb alkalmazottak felelősségrcvonnsáiól pénteken rendeletet adott ki, amelynek szövege a következő: , 1. §. Hatóságok, közhivatalok és közintézetek tagjai és közegei, illetve általában köztisztviselők és közalkalmazottak olyan egyesületbe, vagy bármily más megjelölésű szervezetbe, amelyben való részvételük, vagy tagságuk ellentétbe állithatja őket az állam törvénves rendjének követelményeivel, vagy ennek látszatát kelthetné, tagokként be nem léphetnek, ily egyesület, vagy más szervezet működésében részt nem vehetnek, illetőleg ilyen egyesület, vagy más szervezet tagjai nem maradhatnak. Ennélfogva tilos a tisztviselőknek és egyéb alkalmazottak részvétele kiváltké• pen ojvan egyesületben, vagy szervezetben, amelynek nincs korniánvhatóságilag jóváhagyott alapszabálya, vagy amely fcloszlattatott, úgyszintén olyan egyesületben, szervezetben, vagy politikai pártban, amely egyesülethez való tartozás, vagy vezetősége irányában való engedelmesség, avagy más kötelezettség megerősítésére esküt, fogadalmat, ünnepélyes igeretet, vagy más olyan nyilatkozatot kiván, amely lelkiismeretben lekötelezéssel jár. Ez a körülmény már önmagában összeütközést idéz elő a hivatali vagy szolgálati esküvel. Tilos az első és második bekezdés alá eső egyesületnek, szervezetnek, vagy pártnak anyagi eszközökkel vagy más módon való támogatása is. Tilos a tisztviselőknek hivatali he. lyiségükben, munkahelyükön, vagy hivatali eljárásukban bármiféle olyan jelvénvt viselni, am,ely valamilyen pártboz, egyesülethez, vagv szervezethez való tartozásukat tünteti fel. Ez a tilalom nem vonatkozik a vitézi rend jclvénvének viselésére és nem vonatkozik a miniszterekre, államtitkárokra, a főispánokraUtasitja a minisztérium jelen rendelet elsó bekezdése alá eső köztisztviselők és| egyéb alkalmazottak illetékes felügyeleti 'hatóságát, hogy haladéktalanul szólítsák fel a felügyeletük alá tartozó valamennyi tisztviselőt és egyéb alkalmazottat, hogy nyolc napon belül nyilatkozzanak arra vonatkozólag, hogy milyen egyesületnek, szervezetnek, vagy pártnak tagjai és arra vonatkozólag, hogy az első és második bekezdés alá cső egyesület, szervezet, vagy párt tagságát, vagy abban való részvételét inegszüntette-e? Mindazok ellen az alkalmazottak ellen, akiit jelen rendeletben foglalt tilalmat megszegik, vagy a bejelentési kötelezettségnek eleget nem tesznek, a fegyelmi eljárás meginditásá*-' hoz szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni. A fegyelmi eljárás megindításával egyidejűleg az alkalmazottak az első, második és ötödik bekezdésben foglalt tilátbm megszegése esetében az arra jogosult halóság állásától felfüggeszteni köteles. A fegyelmi felelősségrevonás során a legsúlyosabb fegyelmi vétségnek kell tekinteni, ha valaki az első, vagy a második bekezdésben foglalt tilalmak valamelyikét megszegi, vagy ha jelen rendeletben megszabott búrmely más kötelességének teljesítését elmulasztja. Jelen rendelet hatálya alá esnek a közintézelek és közüzemek tisztviselői és egyéb alkalmazottai is, még pedig abban az esetben is, ha alkalmazottaik részvénytársasági, szövetkezeti, vagy bármely más formában működnek. Jelen rendelet kihirdetésének napján lep hatályba. A végrehajtás tárgyában a hivatali főnökök az illetékes szakminiszter vonatkozó utasításainak megérkezése után és annak értelmében kötelesek eljárni. Budapest, 1938. május 20. I ui r c d v Bcla st."