Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-15 / 108. szám

16 DÉLMAGYARORSZAG Vasárnap, 1938. május T5. Valódi Merkúr kerékpárok ismőt kaphatók. Részletre is. Alkatrészük, gumik. Nagy javítóműhely llEftSiSSXS?- Déry Géoáruiiáz A DÉLMAGYARORSZAG NÉGY NEGYED | R T A MAGYAR LÁSZLÓ 03 Viselkedése föltűnt a kávéházban. Többen feléje néztek, majd a pincér is odament hozzá. — Valami baj van, doktor űr? — Semmi, semmi — hebegte gyorsan és eltakarta az újsággal a sorsjegyet. Csak ezt élje túl, ezt az örömet, — gondolta, rémülten magában és félelemtől, hogy most valami baj történik vele, kijózanodott. Fölhajtott még egy pohár vizet, aztán már nyugodtan hívta a főpincért is kifizette a feketéjét. A sorsjegyet óvatosan elrejtette a tárcájában, az újságot összehajtogatva gyűrte a zsebélje. És indult. Hazafelé. A Hold-uccába, amelynek lépcsőházában éppen most csókolta meg egymást két gyerek: Árpád és Rózsika. — Milyen véletlenen múlik minden, — gondolta az úton Bálint Ferkó —, ha az a szerencsekerék cSak egy tizedmiliinéterrel forog kevesebbet, vagy többet, ha az a töméntelen szám csak egyetlen hajszálnyival keveredik másképen, vagy ha annak az árvalánynak az újja kicsit megrezdül... ha nem jön akkor az asztalukhoz a Schwarcz úr, vagy ha másik sorsjegyet kínál nekik.:, ha nem mennek akkor délután a kávéházba... ha nem alakítják meg a Viribus Unitist..: ha nem veszti el az állását... ha nincs háború. 7. ha nem vesz éppen a Hold-uccában lakást..: ha nem is épül fel az a Hold-uccai ház... ... De hiszen mindennek úgy kellett történnie, mint ahogy történt, mert nem történhetett másképpen. Hiszen a világ teremtésének, nem is a teremtésének, hanem a teremtés elhatározásának pillanatában elintéződött ez a dolog:.. ZÁRÓ AKKORDOK Huszonötesztendő nagy idő. Negyed évszázad. Alig kevesebb egy emberöltőnél. De olyan hosszú negyedszázada talán nem volt Európának, mint az, amelyik a Holduccai ház bokrétaünnepélye óta eltelt. Pedi, ha visszagondol a tanácsos úr azokra az aranyos-hangulatú napokra, úgy érzi, mintha csak tegnap történt volna minden. Tudjuk jól, hogy mi okozza ezt a csalódást. ÉpJen az, hogy olyan sok minden történt oz elröppent huszonöt év alatt. Háború volt, forradalmak viharzottak át a világ fölött, trónok omlottak össze, nemzetek porladtak el, új államok születtek, régi ideálok hulltak a porba és újak röppentek a horizontra. Rettenetes sok minden zsúfolódott össze ebben a két és fél évtizedben. Egymást érték a világszenzációk és a lelki földrengés, amely ezerkilencszáztizennégyben kezdődött, vagy csak akkor vette cszre a béke csalóka biztonságában süketségre hajló emberiség, még most is tart és talán nem is lesz vége mér soha. Minden megváltozott azóta. Megváltozott » társadalom, megváltoztak a népek, a nemzetek, átalakult az élőt és a kisváros Kéne is Uj paloták épültek az öreg városháza körül, új városrészek nőttek ki a földből, régi uccdk tűntek el. Ls eltűnt sok-sok régi ember, régi ismerős. A nagybajúszú tűzoltófőparancsnok régen a temetőben pihen és talán csak az zavarja örök nyugalmában, hogy mégsem sikerült férjhezadni sógornőjét. Utódának szintén nagy a bajusza, úgy látszik ebben a városban tradíció a nagybajúszú tűzoltófőparancsnok. De ez a fiatulember az új generáció. Tele van a feje mindenféle bolondsággal, őrületje a motornak és ha rajta múlna, hát még a városi közigazgatást is motorizálná. Meghalt az öreg vámfelügyelő is, de — mint rendes családapához illik —, megvárta, amíg legkisebb gyereke is kiröppent a családi fészekből. A hivatalokban csupa új ember van. A régi nyugdíjasok egytől-egyig elmaradoztak az uccáról és a sétatérről, a vársháza közelében új nyugdíjasok üldögélnek. De azért éppen olyanok, mint a régiek voltak. Ök is irigykedve, ellenségesen nézik reggelenként a hivatalba siető tisztviselőket és mindegyikben az íróasztaltrónok bitorlóját látják. Igy üldögélnek, sétálgatnak délig, ezüstnyelű botok reszketnek ráncos kezükben, kifejezéstelenül bámulnak maguk elé, motyogva beszélnek néha, zsörtölődnek, szidják az új világot. Végül majd elcsöndesednek ők is és megszokott sétatéri padjukat is átengedik azoknak, akik előbb az íróasztalukat bitorolták el tőlük. Örök körforgás az élet. Változás — ha szigurúan vesszük — nem is igen adódik benne. Születnek, élnek, megvénülnek és meghalnak az emberek. A régiek helyett mindig újak jönnek, aztán lehullanak, eltűnnek, mint a falevelek. A változást csak az érzi, csak annak fáj, aki túléli saját korosztályát és aki végül egvedül marad. A tanácsos úr bölcs ember. Ha érzi, Ka látja is a töméntelen változást, ha sajnálja is az eltűnt hajdani cimborákat, könnyű szívvel gondolt az elmúlt dolgkra. Azt hirdeti, hogy minden elmúlik, mert a dolgok rendeltetése, hogy elmúljanak. Még akkor sem szomorodik el, ha arra gondol, hogy egyszer majd elmúlik ő is. Lehet, hogy nem is sokára, hiszen a hetvenegyedik esztendejét éli és bizony hetven év után már ajándék minden megért új nap. öregnek mégsem érzi magát. Nincs semmi baja. Még a lába sem reszket, amikor végigballag az uccukon. Szemüveg nélkül olvas cs szeret olvasni, könyvet, újságot egyaránt. Érdekli aa élet, érdeklik az emberek. Figyeli őket, mulattatják, mintha csak mindenki egyetlen hatalmas és végtelen vígjátéknak lenne a szereplője és minden egyéni történés szervesen hozzátartozna az Élet címen pergő vígjáték cselekményéhez. A tanácsos úr elmúlt hetven éves, de aa arca rózsás és ránctalan, csak a haja fehéredett meg és a bajusza. A gomblyukában most is mindig friss virág van, ruhája most is mindig az utolsó divat szerint készül, ha kissé leegyszerűsített, megszelídített formában is. Hiába, szépen, nyugodtan, kiegyensúlyozottan élt mindig. Jriég a háború sem rontotta el túlságosan ezt a divatosan kiegyensúlyozott életet. Bevonult ugyan katonának, tartalékos tiszt volt, de amint kilőtték a frontokon az utolsó gránátokat, gyorsan leszerelt és igyekezett ott folytatni, ahol a háború kitörésekor abbahagyta. Politikával sem foglalkozott. Nem tudta komolyan venni a politikát, bajuszos nagy gyerekek játékszerének tartotta. Legfeljebb mulatott, szórakozott rajta. A nagy változások általános zűrzavarában tálán csak egy hely maradt vátozatlan. A Fel lér Elefánt hatalmas sarokasztalan, ahol minden vasárnap délelőtt összegyűlt a régi söröző kompánia. Igaz, hogy a kompánia tagjai csaknem teljesen kicserélődtek, a régiek közül alig maradt meg egy-kettő. A kényelmes, nádornatú karosszékek sohasem maradtak gazdátlanok. Az anyakönyvvezető volt a régi idők egyik megmaradt számontartója. Persze öreg ember már ő is, alig tíz évvel fiatalabb a tanácsos úrnál, de azért úgy néz ki, mintha legulább tízzel öregebb lenne nála. Köszvény hasogatja a derekát, megromlott a szeme, a haja mind elment, az alakja megpotrohosodott, a gyomrával is sok baja van, de azért nem marad el ezekről a vasárnapi sörözésekről. Igaz, hogv sört nem iszik, a roggyant lábú pincér, aki huszonöt évvel ezelőtt pikkoló volt még, dehát a pincérek nagyon gyorsan elhasználódnak, kéretlenül teszi eléje sör helyett a málnaszörpöt. (F«iyt. köv.) FRANKL LILI JEGYEK KAPHATÓK 26-iki mozgássmüvészeti bemutatójára a Délmag yarorsxág jegyirodájában 50 0 (HM utazási kedvezmény Szegedre a jubiláris Szegedi Ipari Vásárra Igazolványok a Délmagyarország kiadóhivatalában