Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-15 / 108. szám

Vasarnap, 1958. május 15. DÉLMAGYARORSZÁG 7 kárpitos asztalos BISTOir w i e s n e r Amit nem Iái a Kirakatban, meg talál fa emeleti minta­termekben K I a u z a l-t e r. Két öngyilkosság (A Délmagyarország munkatársától.) Teg­nap este öngyilkosságot kísérelt meg Pikhardt József 43 esztendős somogyi telepi szobafestő­segéd. Pikhardtot néhány héttel ezelőtt el­fogta a rendőrség, mert több szegedi keres­kedő sérelmére csalásokat követett el. A biró­ság már el is Ítélte a szobafestősegédet a r6alásokért. Pikhardt ugy látszik a büntetés feletti elkeseredésében szánta rá magát az öngyilkosság elkövetésére. Nagymennyiségű aszpirint vett be, majd alkoholt ivott, esz­méletlenül találtak rá hozzátartozói. A men­tők beszállították a közkórházba, ahol nyom­ban ápolás alá vették. Nemsokára magához tért, jobban lett, mire hazaboceá itatták. 'Ál­lapota nem 6ulyog, nem életveszélyes. Ugyancsak tegnap este még egy öngyilkos­(A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi színtársulat az idei szezont szokatlanul korán fejezte be és átvonult egyik nyári állo­mására, Szolnokra. A korai szezonzárásnak a közvetett oka volt a politika. Az elmúlt hetek­ben nagyon megcsappant a szegedi közönség érdeklődése. A társulat katasztrofálisan üres házak előtt játszott, sőt megtörtént nemegy­szer az is, hogy még a bérlők is odahaza ma­radtak. A bizonytalan politikai cs gazdasági helyzet hatása érződött meg a szinház nézőte­rén és Sziklai Jenő igazgató súlyosabb anyagi veszedelmek megelőzése céljából kért és ka­pott fölhatalmazást a szezon korábbi befeje­zésére. . Sziklai Jenőt a szinügyi bizottság újból a legteljesebb elismerésével búcsúztatta el és bocsájtotta nyári állomásaira. A bizottság megállapítása szerint a színigazgató egyik leg­főbb érdeme, hogy társulatával szemben évek óta mindig a legpontosabban teljesíti fizetési kötelezettségeit. Amióta ő vezeti a színházat, nyomtalanul eltűntek azok az állandó zava­rok, amelyek előtte valósággal állandósították a bizonytalanságot, eltekintve a házikezclés pénzbő korszakától, de ennek a korszaknak az emlékét több, mint egymillió pengő deficit őrzi. A horribilis deficit utolsó részletét, kö­zel kétszázezer pengői, a hónap elejcn tartott közgyűlés törölte, mint reménytelen tételt, a városi követelések nyilvántartásából. A szegedi szinház szóval esztendők óta a rend, a nyugalom és a kiegyensúlyozottság tanyája. Gázsipanaszoktól nem hangos a vá­ros, nincsenek szubvenció-harcok, nincs igaz galóválság, pedig hát hosszu-hosszu évtizede­ken keresztül a társadalmi élet és a várospo­litika egyik legkényesebb ütközőpontja Sze­geden a szinház volt. Kemény és elkeseredett harcok dúltak Thália temploma körül, igaz­gatók jöttek és mentek és Ígéretes volt mind­egyik érkezése, hogy távozása annál szeré­nyebb legyen. Kevesen tudják, liogy valamikor, igaz re­gen történt, közel harmincöt évvel ezelőtt, a szegedi szinház igazgatói állására egy va­lóságos herceg is pályázott, Portia Aladár herceg, Tettensee hercegesitett grófja, Görz és Gra­diska ura, aki egyenesen a Dráva melletti Spittalból küldte el pályázatát a város akkori polgármesterének, dr. Lázár Györgynek. 1904 augusztus tizedike körül érkezett meg a postán gyönyörű koronás borítékban és vas­tag, nieritett címeres papíron Portia Ala­dár herceg sajálkezüleg irt ajánlata, amely igy szólt: ság történt Királyhalma 235. szám alatt. Pákai János 28 esztendős fiatal gazdálkodó ismeretlen okból felakasztotta magát és mire rátaláltak, már halott volt. Búcsúlevelet nem hagyott maga után, nem tudják, hogy miért szánta rá magát a végletes lépésre. Holttes­tét felboncolják. A rendőrség megindította a nyomozást az öngyilkosság hátterének tisztá­zására. Nagyságos Polgármester Ur! Igen szivesen pályáznék a szegedi színház­ra, de azt hiszem, hogy már lekéstem; — u. i. a „Pályázati Hirdetmény" kiköti, hogy min­den. egyes pályázó köteles ismerni a pályázati feltételeket, illetve a szerződési elfogadandó pontokat. Nos, én ezeket nem ösmerem és épp emiatt fordulok nagyságodhoz, hogy mél­tóztassék nekem egy ilyen szerződési példányt elküldeni, de csak az esetre, hogy ha a pá­Ajánljuk a hölgyeknek, hogy arcbőrük ápo-lására használják a legjobban bevált világhírű nagyenyedl Kovács krémet. A legelhanyagoltabb arcbőrt is rövid idő alatt tökéletesen rendbehozza. Éjjel használatra kék csomagolásban (zsiros) Nappali használatra sárga csomagolásban (.száraz) Figyeljen a védjegyre! lyázati terminus lejáratát az én pályázatom beérkeztéig meghosszabbítani kegyeskednék. A szükséges 8000 korona óvadékot ez esetre azonnal deponálom egy „Első Hazai Takarék­pénztári" betétkönyvvel. Én nem akarom magamat az igen tisztelt szinügyi bizottságra reá octrojálni a világért sem, én csak a magyar színművészetnek aka­rok egy vidéki hajlékot, olyant, amelyben Jbecsülettel! megélhet a színésznő és nem hal éhen a szinész és kórista. — Én bizonyára a színészetre fogom fordítani egész jövedelme­met, hogy kirántsam abból a rémséges hí­nárból, amelyben ma tesped. Nagy vagyonom van, de semmi esetre sem tehetem meg kellő garantia nélkül azokat az óriási beruházá­sokat, amelyeket egy modern szinház igényel, és ép ezért kértem a szerződési feltételeket. Feltétlen szerződést kívánok legalább 10 esztendőre, és legyen jogom további 10 esz­tendőre ezt a szerződést a lejárat után meg­hosszabbítani. Ha ezen feltételeim, — meg­hosszabbítása az esetleges szerződésnek stb. elfogadhatnának, ugy a szerződés lejárta után, az általam beszerzett darabok előadási jogán és a könyvtáron kivül átengedem ingyen a városnak az összes beruházásokat u. m: ru­határ, díszletek és kellékek ele. Művezetőt ok­vetlen állítok 1905 január l-ig olyant, ami­lyent elfogad a szinügyi bizottság és a tekin­tetben igyekezni fogok a legjobbat szolgálni, úgyszintén személyzete társulatomnak a lehe­tő legmagasabb művészeti niveaun fog állani. Igen természetes, hogy ilyen szerződés mel­lett nem tehetem ki magamat annak, hogy esetleg ellenséges érzületekből kifolyólag a szinügyi bizottságnak joga legyen szerződé­semet bármikor felbontani, hanem igenis, amerikaiasan megszavaztatjuk a közönséget és ha nem tetszik társulatom, akkor szivesen visszalépek, — amely esetet azonban teljesen kizártnak tartok. Akik ösmernek engem, tudják, hogy meny­nyire érdeklődöm a magyar színművészet iránt és mindenki csak a legjobbakat várja működésemtől. Legyen jogom egy fővárosi színházat is bé­relni, vagy egy uj szinházat építtetni a ma­gyar fővárosban, — ez nem zárja ki, hogy e miatt ne foglalatoskodnék a szegedi színház­zal, mert olyan művezetőm lesz ott, akiben teljesen megbízhatók. Nagyon kérem Nagyságodat, ezt az ügyel csak az esetben nyilvánosságra hozni, ha an­nak alapja is lesz. Maradtam nagyrabecsülésem nyilvánítást mellett hazafias üdvözlettel Hg. Portia Aladár ezidőszerint: Spittal a/Drau, (Karintia tarto­mány) 1904. 4/VIII. A levélhez névjegyet is mellékelt 'Aladár heiceg, valószínűleg azért, hogy Szeged pol­gármestere még pontosabban tudja, ki is akar­ja megkapni a szegedi színházat- A német© nyelvű névjegy — a levél magyarl — szöve­ge a következő: FÜRST ALADAR van PORTIA Reichsunmittelbar immediat ge­fürsteter Gráf von Tettensee Oberst­erblandhofmeister von Görz und Gradiska etc etc. Spittal aTJrau. Lázár polgármester teljesitelje Portia her­ceg kívánságát, a hercegi koronás levél tar­talmát nem közölte a nyilvánossággal, leg­feljebb dr. G a á 1 Endrének, a város hajdani kulturszenátorának mutatta meg, mondván: — No, Bandi, ha ez nem tréfa, hanem ko­moly dolog, hát azt hiszem, busz esztendőre megszabadulunk minden színházi bajtól, há­borúskodástól. Portia Aladár herceg neve nem volt isme­retlen abban az időben, hiszen a közönség emlékezett még arra, hogy az előkelő család igencsak elszegényedett magyar és csak grófi ágát milyen szerencse érte néhány évvel ko­rábban, amikor a hercegi ág kihalt és a fé­nyes cim, az óriási vagyonnal együtt a sze­gény magyar rokonokra, elsősorban Aladár herceg édesapjára szállt, aki csakhamar szin­tén meghalt és igy Aladár lett a majoreskó, az összes cimek, rangok cs minden vagyon örököse. Beszélték azt is, hogy Aladár her­ceg még szerény Portia gróf korában nagyon érdeklődött színházi dolgok iránt és bizony titkárkodott is a kisebb erdélyi színtársulatok mellett. Lázár polgármester azért leemelte a könyvespolcról a lexikon 14. kötetet és föllapozta annak 116. oldalai, hol is a következőket olvasta a Porcia-család cimszó alatt: Porcia- (brugnerai és pratai herceg és gróf) család, amely a régi Sicambirából származik, de a longobárdok idejében Olaszországba, Friaulba vándorolt. A család Armansu v. IlermanustóJ ve­zeti le családfáját, mert a hiteles adatok esik ez időtől fogva vannak birtokában. Armanus egyi­Amikor egy Portia herceg pályázott a szegedi színházra

Next

/
Oldalképek
Tartalom