Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-10 / 80. szám

D É I. M A tv \ D o n c 7 A fi Vasnrnup. TQ)ft. áorilis T0. A DELMAGYARORSZAG Valódi Merkúr kerékpárok ismét kaphatók. Készletre js. Alkatrészek, tuuijk. Nagy javítóműhely. ser- Déry Génáruház ±JL n NEGY NEGYED MAGYAR LÁSZLÓ 39 • — Nézzétek gyerekek, — mondja vidá­man Mezei főhadnagy —, ha innen kinéz uz ember o túrok felé, hát kis fantáziával azt hiheti, hogy odahaza ül, a Koronában és n Piac-teret látja maga előtt. — F-n még sohasem voltam e Koronában, • - mondja Kicsit szomorúan Gobhardt had­nagy. , ' ] — Milyen furcsa, — teszi később hozza 1 harmadik, dr. Bálint hadnagy —> majd húsz éve élünk együtt, amióta beköltöztünk s Hold-yccei házba és a világháborúnak kel­lett a földre szakadni, hogy egy kávéházi asztalnál együtt lehessünk. Ezen érdemes elgondolkozni kicsiket. De nem sokat, hiszen olyan rövid az idő. A zázad háromnapos pihenőt kapott oz ezred­kommandótól. Három napra hűtruvonutyia­tQtt, hogy kipihenje kicsit magát és uj erőt gyűjthessen a szörnyű isonzói fergeteg után. A három napból legalább tizenkét óra úgyis elszaladt mór. Fürdéssel, borotválkozással, zabálással. Most ül a három tiszt a kávéházi asztal­nál űs igyekszik elfelejteni mindent, ami az •elmúlt hetekben történt. Már úil vannak e fejedelmi ebéden és most finom olasz ür­möst szürcsölnek. Az elmenekült prelátus pincéjében akadtak tí katonák erre a drága kincsre. A^ i'al tüze lassan árad szét a nyújtózkodó yrekben és édes, régenérzett hangulatot ébreszt. Messziről ágyúdörgés Hallatszik'. De a me­redek sárga sziklák megszűrik, fölfogják ezt i a nyugtalanító, idegesítő bömbölést, pedig b front alig tizenöt kilóméternyire van in­nem Néha egy-egy repülőgép bukkan föl a láthatáron. Messziről nem is lehet tudni, hogy miféle, olasz-e, vagy német. Kemény berregése még idegesitőbb, mint az a távoli úgyüs^ó. * De azért nem nagyon törődnek vele. Kép­telenségnek tartják, hogy bajt, veszedelmet okozhasson. Hu olasz is, annyi tisztesség lehet benne, hogy nem zavarja meg uz igyonsanyargatott század rövid pihenőjét. Az uccákon jönnek, mennek a katonák. Nezdelődnek, bekukkantanak a szétlőtt há­zak romjai közé, turkálnak az uccák köveze­tén fölhalmozott lirn-lomban, bámulják a templom körül heverő szoborroncsokut, cse­reberélnek, vagy pedig leheverednek a ro­mok közé, maguk elé rakják asztalnak a tö­mött hátizsákot és sok-sok tábori lapot ír­nak tele mindenféle üzenettel, biztatással. te isznak. A gazdátlanná vált sziklapin­' cékből töméntelen drága, ismeretlen erejű bor korült elő, tele különös zamatokkal. Az ember olyan könnyen megfeledkezik tote minden bajról. Még nótázásra is kedve . tá­mad. ­• _ Unser Heimat, unser Hóimat — dúdol­ják a németek egyik pincetorokbun. A német nóta barátságoson ölelkezik ösz­sze a magyarral... — Diófából, sej-haj, diófából írem csinál­nak koporsót... A kávéházban is ülnek németek. Tisztek. Külön, mindig a maguk zárt társaságában. Az egyik gramofont szed elő, az asztalra ál­lítja, lemezt rak rá és megindítja. A berlini szimfonikus zenekar muzsikálja róla a Wol­kür egyik részletét. Az ablak előtt jönnek, mennek a katonák. Gebhardt hadnagy hirtelen megkapja Me­zei főhadnagy karját. — Nézd csak, odanézz. Az az önkéntes... —- és másik kezével mutat valakire, aki ép­pen most állt meg, hátút majd letépi a ne­héz hátizsák és tekintete kutatva, tájékozat­lanul fordul jobbra-ball a. Fifltpl gyerekeire, gallérján ragyogóan új a káplán csillag. Áll néhány pecig, akkor lecsatolja a hátizsákját, lassan mjjgo mellé ereszti a kövezetre és to­vább nézdelődik. Mintha keresne valakit, vagy valamit. Látszik rajta, hogy most érke­zett. Mind a három tiszt kutatva, fürkészve lesi. Arcát ismerősnek látja mindegyik. A fiam, Domonkos. —- suttogja Geb­h'ardt, de ezt « érzik u hangján ^niuga is képtelenségnek turtju. •Az önkéntes most qz ablak felé fordul és kututó szeme megakad a három tiszt ráfi­gyelő arcán. Néhány pillanatig farkasszemet — Beszélj. Hogy kerültél ide? Hogy lettel katona? Mikor vonultál be? Hova igyekszel? Hol kell jelentkezned? — Mezei főhadnagy úrnál, — kezdi na utolsó kérdésnél a gyerek —, az ő századá­hoz osztottak bc. Aztán elmond mindent szép sorjában. Még januárban sorozták. Tizenkilenc osz­tálytársával együtt került sor alá. A tizenki­lenc közül tizenkettő bevált. Be is vonult mind. — Árpád? — kérdi haloltsápadtan Mezoí. — Neki szerencséje volt. Kidobták, pe­dig mikor megtudta, hogy én beváltam, visz­s-za akart mindenáron menni, hogy vizsgál­ják meg niégegyszer. Persze kinevették. A/t mondták, hogy örüljön, a .szerencséjé­nek. Ráfogták, hogy azért ukur mindenáron katona lenni, mert fáj a foga a potyaérett­ségire. Mi, akik Lemaradtunk, márciusiján, a bevonuláskor, minden vizsga nélkül meg­kaptuk nz érettségi bizonyítványt. Én tu­dom. hogy Árpád nem u/ért erőszakosko­dott, hanem miattam. Tőlem nem akart megválni. (Folyt, köv.) SZEGED EK BUDAPESTEN A METROPOLE­BAN TALÁLKOZNAK. RAKOCZ I-UT 5 8. Pompás uj. kávéháza. János vitéz-sörözője, gyönyörű télikertje a főváros látványossága. Olcsó, kényelmes szobák, előnyős penzió árak. Cigány: szegedi Farkas Jóska. Jazz­tánc: Vtrány swing-orchestre. ­Szeged ez. kir. Város adóhivatalától, 29 287-1938. adhsz. Tárgy: rokkantellátási adómén-*­teeségre irányuló igényjogosult-­Rág igazolása. Hirdetmény 'A szegedi m. kir. pénzügyigazgatóságnak 27911 néz velük, aztán feszesen tiszteleg, olyan ,—12-1938 IL szánni körrendelete folytán a rot­szabályosan, mint ahogyan a gyakorlótéven kant ellátási adómentességre irányuló igénvjogo­tanította o kiképző önnester odahaza: elő- l^éíff'^S^IL l számu^eX irasszeruen, testhez simuló könyökkel, zűrt - Jét alúbbiakban t5zli a Vilrosi adóhivatal: újakkal és arcot érintő tcnyerrel. , Á rokkantellátási adóra vonatkozó 1927. évi — Tényleg q az — mondja bizonytalanul MOO-P. M. számú hivatalos összeá'lítás 2. §-ánatf Bálint cs int a fiúnak, hogy jöijön bo. ,2. pontjához fűzött utasítás (6) bekezdése alapján Az önkéntes előbb . fölcsatolia a hútizsá- a rokkantellátási adómentességek felülvizsgálat* kot, közben egyre néz bc az ablakon, idege- tárgváhan kiadott 1929 éviM98.399-VIL a^ szá­nül, ismeretlenül. Végül nandui és bdép az ajtón. A kavehuzi asztalok mellett mm- vonalkozó jOKOSDUságának igazolási határidejét denfelé tisztek ülnek, nemetek, osztrákok, lg2g dvi december hó 31-ben állapított* meg az* magyarok. Az önkéntes kúolárnak sok tisz- zal bofIV azokat, akik eddig a határidőig a 'ot­telegnivalója akad, míg célhoz ér. Végre kantellátás (járadék) élvezésének a jogosultsá* megáll az asztal előtt és ismét feszesen tisz- gát bizonvitó igazolványokat nem mutatták bet, tcj | rokkantellátási adómentességben részesíteni nerak S a .ÍS "Sín—* — ' re billen ijedtében. — Édesapám! — mondja n fiú és odubo­rul az aoia vállára. Igy ölelkeznek percekig. Az egész kávé­ház őket . nézi- A szemek megnedvesednek, a kezek cherülnek a hideg márványasztalon és olyan csönd lesz hirtelen a zsibongó ká­véházban, mintha valami varázslat templom­má változtatta volpo. Csak a berlini szimfo­nikusok muzsikája hallatszik. Domonkost közrefogja, leültet! a három megilletődött tiszt. Apja poharat tesz eléje, új üvegből teletölti ürmössel, aztán megsi­mogatja a karját cs szelíden kéri: !>an az esetben, ha a hadirokkantak, bidiórve* gvek és hadiárvák a rokkantellátás! adómentes-^ béghez való igényíoBosiilt«á<nikflt utólag igazol-*; ják. hz isazolást köve!6 évtől kezdve íz 1927., évj 700—P. M számú hivatalos összeállítás 2., §-ának 1 pontjában biztosított adómentességben* részesitendök. A rokkantellátás! adó alól való mentesség 1938 évre kivételesen abban az esetben is me*-, állanjtandó. ha íz adój-6 az Igénvloffosult-áaot legkésőbb 1938. évi máius bó vécét? Igazolta. v A mentességre Iránvuló icazotésol? a váro«f adóhivatalban az illetékes adókerűletbcn adandói? be. " Szeged, 1938 március 2f. ' Városi adóhivatal) i KETTER éttermei+ Buda, XI. k<r.. Horthy Mlk'ósnit 48 »i*m. ^ Szép és kellemes keribelyiségében esténként és ünnepnapokon a déli BHJPPI Elismert jó konyha. 1 Fajborok Szegediek Lakatos Flórls kara muzsikál. ~~ jborok Oraner sírók találkozó helye állandó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom