Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-10 / 80. szám

D É L M A r» y A R n » s / A G Vnsnrnnn TONfl ánrills TI. -ir. v" -t t."i Késiit »ls5retida kivitelben szobafestést, mázolást és butorféoyezést Jutányos árban. Cégtu'ajdonos: Csány) Mihály Fehetetat ucca 2Z. Télutóm l»-4i. és Tó!h; Béla. A sarkantyú és a tüzes ostor pedig számunkra mégis az volt, hogy nem engedhetjük; rcm kockáztathatjuk, hogy a nagy ekülönbözés-ok, a nagy egyéniségi tornák korában Ady Endre magára maradjon és cltuk'.tasson a gigászi küzdelemben. Nem is hagytuk. Juhász Gyulát felgyújtotta ai élet" láza, lobogott és é't kittünk Váradon. Talán előlzör é'etéborr. "Most - .. ....,„ ő lett a rá dl nyugt ilanság kii pont fa. Vilü kozott és lelkesített, mi otthoniak segitettü! k neki. A 30 év e'.öttt vá.-adi Emke-kávéház sarokasztulánál ö lett n nagy magyar busulá«ok, párisi nosztalgiás vágyódások és görög szépségimádó' e'mcrcngésck központja. A lelt a kristály magva, aki köré fürtösen sereglettek a fiatal' tehetségek. Nemsokára jött Somlyó Zoltán, jött F rángó Zoltán, jö'.t Mnmjlo':<ló8 Teodor, a görög antik szép.'égek rajongói és idegen költők lelkes bnniu'ói. Nem mult el nap, hogy izgalmas vitanc indult volna a költészet lényegéről, a 'magyarirodalom megújulásáról. Mindenki hozott vafomf c keitő, valami nyugtalanító uj gondolatot. A szomszédasztalokr.él felfigyellek és nctn egyszer meg'öntént, hogy jámbor várad! nyárspolgárok, orvosok, ügyvrdok és jómódú ke.-e kedők letették a kártyát és abbahagyták köznapi érdeklődésű bésaéjge (• üke', hogy fe'állya kötőnk e-opartoiu!|'in.ak meghallgassák Juhász Gytila vé'ŐilTÍtfJmt"1 <1 Mikii Vénusz arányairól cs meghallgassák Arany Juts magyar nyelvének örök törvényeit. £z az idő \ olt az, amelyről Cs. S: ibó Lá.z'ó o'yan találom irja, hogy pár évtg Juhászt is megejtette a váradi fiatalság készülő országfoglalása. Tcslicg is ll érezte magát legi ikább egészséges emberiek. Itt kezdődnek számára a nagy könyvvélcmények, a nagy vilalkozások, itt jut olyan társa-ágba, ahol Nyugntcurópa és Görögország eszmei kullurá| i nemcsak a magányosság álma, hanem közös Ic'kcsil'ő ideálja egy lobogó kis embercsoportnak. Mg, nagy nemzedtk költői bódulattal a valóság felé emelt akkor egy magyar várost. Várad papjai, n egyei ur: i, zsidói feje fölött glóriás kultur\árt),ssú nőtt és boros barátságba, forradalmi hévbe forrt össze a Holnap fiaival. Hiábavaló tiagy illúziók esztendeje volt 1918, akárcsak 1700, vagy 1847, vagy 1934. Egyik tehe.etlenségbc fult, u; ikra pu z'.iló \ i'iar jön. Vihar vitte el az 1908-as izgalmat is. Igy inja ezt az utánunk jövő nemzedék nvills/emü krónikása és értékr'öjo. Igy Is yolt, A közeledő vihart * s n mi idegei ik már érezlek, nyugtul in á -froprii ezért siclett egymásba fogódznl. Ezért lett lelke Juhász Gyula a váradi tömörülésnek. A gondolatot talán én kezdeményeztem, hogy Váradról indítsunk egy uj Helikon-mozgalmat, amely körül esovortoíulhat burbizoni légkörében az egész megujuló fiatal magyar Irodalom. Csoportosulhat és hadat üzenhet nz ellaposodott, fakö pesti századvégi irodalomnak, amelynek egyik oldnlon nz é any János és Ki-s JőZsct balladás világa volt ez eszmény, a másik oldalon pedig Endrödy Sándor kurueversci a legmagasabb lelki teljéi i'.méhy. Juhász Gyula teljes lc'kévcl magáévá teszi a gondolatot, ő kezd levelezni a pejti egyetem ifjú kötőivel, Kosfohinyiva', Balázs Bélává], Oláh Gáborral", Tóth Árpáddal és kezdi a szövetséget egyengetni a r<l idt fiu': ős a pesti pdrncstlctick kőzött. Kosztolányi kezdettől fogva nem bírta Ady lázadó vezért égé . Babits azonban, aki Fogarason volt akkor segédíanár, lelkendezve kübli két legtöbbet vitatott versét, a Golgotai csárdát és a I ikcU V'is'l a Holnap első kötetének. Ezek körül .e ve sek körül nagv csaták folynak már akkor a nagyváradi Holnaposok között is. Juhász azonbah fáradhatatlan és verhetetlen a Babitsért való lelke edésbon, á kapcsolatok baráti összefogásában és mikor a váradi gárda a Holnap első kötelével országos vihart kelt, ő a nFüggdlen Magyarországa leglelkesebb verekedő harcosa és ő irja akkor a nagyváradi nagy találkozón Ady Endrének ».V taborhegyén« cimü versében: »Öh ez a napsütéze;, tömjénes vasárnap ünnepe az életnek, a cspdának.* De tul a harcon és tul a magyar megújulásért vívott küzdelmeken, egyebet is adott Juhász Gyulának Várad, a századeleji fények városa. Adta elsősorban a vidéki Végeken eltöltött szomorú magányos remeteség ulán a meleg baráti kört, a srcllemi tornák és nagy vitatkozások felemelő és üditő fürdőjét, adta egy pesti viszonylatban is magaskulturá'u színház mindennapi lelki táplálékát. Ez a s;el!emi légkör termékenyitette meg aztán Juhász Gyula váradi esztendejének költészetét és hirlapiróí tevékenységét is. Akkor érkezeit el mc.eviláguak romantikus szép szüretje. Ezen az őszön hozta el Bölönyi György Váradra Gulácsy Lajost, a magyar prerafaelitfl festőművészt, a magyar Giottot és Botlccelllt, aki Nakonszipán á'onwlldgában élt. öh. hogy iile'.tek össze a kámzsás festő és a kámzsáját levelctt szegedi költő. Szerették is egyAmíg 'Oh alszik a Darmol dolgozik. Éjjelt nyugalmát nem zavarja és mégis estétől reggelre jól és biztosan hat Fájdalom nélkül hajt. könnyű és teljes ürülést idéz elé. Ezért kellemes hatésu «.X - V .Y%\V hashaltószer a mást lelki testvérséggeJ, érezve egymásban mindazt nz áradó, tiszta lelkiséget, amely menekül az élet e'.ől és keresi a földöntúli harmóniákat, a csend és az égi szerelem harmóniáit. Talán először akkor hallottam Juhász Gyulától a békének és a mcgtiszlult harmóniának az első vallomásait, amelyekből Juhász Gyula költészetének egyik legragyogóbb gyöngyszeme született: a vers, amely azt tanítja, hogy »niindcn dolgotí indigón béke dl ds minden tájaic mélydn csend lakil: ós a végtelenség összhangot zenél és örök valónk csupán mily d'maink. és minden bánit lassan béke tesz ds minden gyötrődés győzelem, ós a kínok kínja, mely vérig sebez, segit luUátnl a szül: életen. Testvéreim a boldogság örök s c tájon mind eljön túlad elmúlandó, ami jő, s az élet a szép nagg processztó, mely indul, örvény és sirok fölött, az égi táj fölé tart csendesen s egy stációja van, a végtelen.« Ez a nakonszipáni álomvilág utolsó állomása, amely felé a váradi lázas viharok napjaiban is együft integetett már Gulácsy Lajos'és JuháraGyula. Integettek a mindent kibékítő, mindent meggyógyító, mindent összeölelő végtelenség és megdicsőülés felé. Ez a nirvánás Juhász Gyuia-I békevágy fel-fellobban a toglolketebb, a ]ogünznSabb .htlrcok idején is. Ilyenkor nem egyszer megtörténik at, .amiről F.möd Tamás 30 év után Irja a találó hangú versei: És néha nydi déli napsütésben •bezárkózott a földszintes kopott kis szobába, künn a Sitglfgett-uccán s c tikott, spaldt mögé, s égő gyertyák kőzött, kolostori kámzsát 1 öltve maijára, boldog üdvözülten profán Utáltát irt, kék arannyal, iiiini Fra Angelico. » * \nna tündöklő Ion vállait és szeiáfi szőkeségét ünnepelve, mig Annánál (óh örök dal) a nyeszlett kis aljeggzőcskc ült. És télen o't virraszto't ablakánál a drdg i nőnek; s linn a sétatéren hideg hajnalba siiva csókolgatta a kő Hungdiiát. És május édes napján elbarangolt s egy réti rózsafán ik tórdenállva szerelmet va'loit. És meginterjúvolt egy jek eleiig ót. És egyszer Jézus lehajolt a fáról s megsimogatta kezén azt a régi sebhelyet, amit lovasrendőr kardtól kapott egy attakon. — Igen, ez a szerzé'.esi időkből hozd 1 lelki árnybaboru'ásés kettőílelkü vívódás Váradon sem hagyta nyugodni: A keresztény, miszlikus megszállottság váltakozott a magyar pogányok lázadó hangulatával és ilyenkor annál lázasabban mcnckü't viss/.a a boros bará'.i körbe. És Várad adta Juhász Gyulának élete harmadik legnagyobb élményét, azt a különös fwesa szereimet, amely a magyar irodalomban példátlan szereimi himnuszokat íratott az élet nagy szerzeteivel, Juhász Gyu'ával. Annában, a szőke szincszlányban is valami földüntu'i eszmény ragyogását látta, egy. Boticceili és Gulácsy ec.-otjérc mc'tó fátyolos és sugaras árnyékot, amelyet pedig elérhetett volna, talán a beteljesedés örömével ünnepelhetett volna, de messze elkerülte, hogy később, évek multán legszebb himuszát sírhatta volna cl a reménytelen sze.elemiKik. Ezt a nagy élményt, ezt az örök ábrándot is Váradtól kipta Juhász Gyula. És kapott még valamit. Kapta azt a baráti rajongást és szeretetet, amit ml valamennyien iránta éreztünk, nemcsak ott a váradi asztal körül, hanem az elnra''ó évtizedek során egyre átizzóbbnu. A mi szemünkben és a mi szavunkban nőtt meg Juhá-z Gyula az/á a szegedi föld leikéből sarjadzott magyar sóhajtásé, akiről annyi hi.mcs és zengő magyar vers, cikk és könyv Íródott azóta s akiről Somlyó Zoltán olyan tökéletes jellemképet festett a nNgitcft könyvi Váradról szóló fejezclébcn, mikor igy jellemezte: A paposarcu tüzszemtl poéta f 'ténken nyúlt az ételhez, italhoz, bellink volt ö a réveteg Juhász, örökös volt homlokán a láz, fekete nyakkendője félrecsúszva, a hangja halk, nünt gitár pendülve, • a szó ugy rándult ajakáról vissza, mint pirOSbdlü sebből szörnyű kés. Vékony kezét a vajnak sá gasdgá, zsaketfét évek fénye ülte meg, égy kis törékeny porodlánszobor volt, miliőt vattüsdobozban kiUd'nck. 1 prÓCBktt lábán, melyen léptlassít, <ujosolpő volt, komor lábbeli, sohasem volt gomb a tarka kézelőben és ez olyan nagyon jól illett neki. Szegény költöm, Te vérbeli barátom, • mindennel: immár harminc esztendeje. A váracii esztendők azonban gyorsan elsuhantak. Juhász Gyulát ismét visszaköveteli sorsa, clnyeMárkns a közismert elsőrendű minőségben KflF, Henneleld, Margó már P-48.-tól kez ive. Í J havi részletfizetésre is. S z á Széchenyi tér 1L utó n á 1 Városi -bérház.