Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-08 / 78. szám

DitXM A GY A17 OR5ZXÜ Pénter, 1958. SpríITs ©r kereső ifjúság. A „professzor" mivoltát neve is mutatja. A „confesizoraz, aki magában titkon gyón. A „professzor'4 a szó értőiménél fogva az. aki nyíltan gyón. nyíltan tesz hit­vallást a tr.aga legbensőbb meggyőződéséről uh'i keresi a tudást, az igazsápot és ha azokat megtalálta, azokról félelem nélkíll tesz nyíl­tan tanúbizonyságot, tekintet nélkül minden külső hatalomra. — Az gazságoknak ez a törhetetlen kere­sése ós szeretete, a szellemi szabadság, az orvetem éltető levegőjo és az egyetem is csalt addig élhet ós tarthat 6Zámot magas helyérc, amig ezen hivatásának eleget tesz és nem adja rí magát a nap divatos jelszavainak, púrtnézeteket he­lyezve az örök igazságok helyébe. — Erre a magasztos hivatásra: az igazság törhetetlen keresésére és félelmotlcn hirdeté­sére a professzort maga az állam is kötelezi >— folytatta. Ezt az állam azáltal juttatta ki­fojezósro. hogv két hivatás viselőivel szem­ben. a professzorral és a Urával szemben, megvonta önmagától a jogot, hogv e két hivar tás viselőit állásukból idő előtt elboesájthas­9a. Evvel az állam nemcsak biztosítja a pro­fesszort és a birót, enyhen kötelezi őket. hogy mindig csakis legbensőbb, legigazabb meggyőződésüket hirdessék. — Ezek körül a nyílt hltrallók. professzo­rok körül csoportosul az ifjúság, a nemzet vi­rága. hogv tudásvágyát kielégítse ós magát ,iz életre, a tudás eszközeivel fegyverezze. Itt az. egyetemen forr egybe az öregek bölcses­sége a f'atolok tudásvágyával, az öregek élet­• apnsztnlata az ifiuság tüzével, moly közös lángban kovácaolódik azután a nemzet, lövő­iébe. Az egyetem az emberiség legdrágább kincsének, n tudásnak őrzője és fáklyavivője, a legszebb érzések és vágvnk kielégülésének lielve. nz fcrök igazságok, mély ueggyőződée, Indás keresésének n tanításnak és n tanulásunk luz­lirlve, ahol nincs keresnivalóin a liilckcdó pártharcoknak és gyűlöl­ködésnek. — A mai háborgó világban különösen meg­becsülhetetlen menhelye az egyetem a meg­nyugvásra váró életnek. Ha széjjel nézünk n nagyvilágban, ugy azt látjuk, hogy a nemze­tek közti viszonyt gyűlölet, félelem, uralom­vágy. önzés uralta, hogv mindenki a saját fa­iát. nemzetiségét és nyelvét akarja a másik 'öh he helyezni, hogy a polgárok világszerte bék's munkáink gyümölcseiből a pusztítás eszközeit kovácsolják. Az egyetem a maga sok 'vözáz.idos történelmével, a nnau közös em. beri ideálok szolgálatával fölötte áll a törté­nelem pillanatnyi Ingadozásainak és megmu­tat ia. azt az irányt, amely felé az emberiség íobb jövője fekszik. Ez a nagy történelmi táv­tat azt tanítja, hogy nem állhatunk mindannyian egy­más fölött, hnnem egymás mellett kell, hogv élűink, ha békességbe* akarunk élni és hogy nem az a lé­nyeges. hogy a magunk nemzeti­ségét, faiát, vagy pari'ál helyez­zük mindenki más fölé, hanem bogv n Indust helyezzük a tudat­lanság fölé. a kéuességet és szak­tudást. tehetsége! — a protekció és nárténfeni fölé, a szeretetet a flViilölet fölé. a megértést a mara­kodás, az építést a roiuliolás fölé, 7Lelkes fo08.7 . — "He az egvotem nemesek -> közös emberi Meálok. dc egyben a legmélyebb hazaszedrtet. hirdetője is, az-c a mélységes hazaszereteté. amelv nem merül ki a jelszavak korion­galásáhan. a mások gyűlöletében, hanem art janit in. lona minden erőnket, kf. I"Stégünket, tudásunkat, minden lélegzetünket is ideaszdhmhit g. ha'a szolgálatába kelt, hoöu állítsuk, hogy a hazát naggyá. a közös emberisén hasznos és méltó tagjává teaíi&k, Y$r,kóia tarló meleg taps) — Ez az f-gvelem — mondotta ezután cz. nz ősi évszázadoktól megszentelt intéz­mény hajlik le most hozzám, hogv felemel­jen. Mcotisztelés értékét megkettőzi az, hogy az egyetem, amely ezt teszi, az én saját egyetemem. • < < -- Hogv valaki énjét hazájában lehessen próféta, az ritkaság, de hogy valakit saját egyeteme emeljen fel, arra a történelem még kevés példát adott. De nekem a szegedi egye­temnek ez a nagylelkűsége még egv más ok­ból Í6 kettősen kedves. Engem az én vérem anyai ágon a tudományhoz, apai ágon Erdély­hez köt. Ez az egyetem nemcsak a tudomány tűzhelye, de egyben Erdély egyeteme is. De ha tekintetemet nem a történelem messzi távla­tába boceájtom, hanem itt nézek körül, ugy magam előtt nemcsak a? ősi professzort, ha­nem kedves ismerős baráti arcok sorát látom és lelkemet meleg barátsáa és hála érzése hatja át, mert lm az én kutatásaim ered­ményre vezettek, ennek egyik oka az, hogy ezen az egyetemen engem mindig ecm kedves jóindulatu baráti kör, kollégáim, tanártársaim köre vett körül, megadva azt a lelki légkört, amelv előfeltétele az eredményes kutatói munkának. —• Én kedves professzor társaim a legna­gyobb hálával, köszönettel, szeretettel adó­zom nektek, akik kedves, megértő, jóindulato­tokkal megadtátok nekem azt a mindennapi meleg lelki környezetet, amely szükséges an­hoz. hogy a tudomány rögös utján el ne csügged­jünk. És ti most még megtoldottátok az egye­tem ajándékát a magatok nagylelkű adomá­nyával és azt a mulandó alakot, amelyben most előttetek állok, művészi kezek segítsé­gével örökítettétek meg. Dc ervei az ajándék­kal ucmesak nokem, hanem a ti saját ungylel­küségteknek és kollegiális szereteteknek állí­tottatok emléket, amely szeretet mmdannyion­kat egybekapcsol és amely ennek az egyetem­nek különös büszkesége. — Az emberi léleknek egyik sajátossága, hogv jobban szeret adni, mint kapni, vagy legalább is azt kívánja, ha kapott, valamit adjon is érte. Én már hetek óta szégyenkezve állok a jóindulatnak, a szeretetnek a sok meg­nyilatkozásával szemben — fejezte bo mély hatású beszédét —, mert mit tudok én mindezért adni? — Én nem állithatok ki díszoklevelei és nem önthetek ércből szobrokat, én a laboraló­riumnak egyszerű és csendes munkása. Dc talán szerénytelenség is lenne egy ilyen nagy ősi intézmény, mint. az egyetem kegyét egy ilyen kis közembernek viszonozni akarni. Még­is nem tudom leküzdeni a vágyat, hogyha csak jelképesen is, vnlamikcpcn no viszonoz­zam az egyetem ajándékát. Ezért méltóztas­sanak megengedni, hogv az egyetem oltárára letegyek egy kis darabka papirost, amelyen csupán néhány kézzel írott szó áll. Ez a táv­irat hozta nekem a Nobel-iij örömét. Enged­jétek m,eg, hogy ezt a kis darabka papirost hálám jelicépekepen tegyem az egyetem oltárá­ra. Isten vezéreljen mindannyiunkat. A díszközgyűlés közönsége tomboló lelkese­déssel ünnepelte lieszédo végeztével az egye­tem uj diszdoktorát, nki megilletődve állt a tapsok és zugó éljenzés központjában, majd átadta Gclei rektornak a szürko stockholmi táviratot. Az ünnepélyt az Egyetem? Énekkar a Him­nusszal fejezte be. Amikor Szent-Györgyi Al­bert. elhagyta a dísztermet, a mellette lévő tanácsteremben az Egyetemi Énekkar tagjai sorfalat álltak és a közéjük lépő Szont-Györ­gvi professzort a régi üdvözlő dallal ünnepel­ték; Éljen ő, boldogan. Az Isten éltesse őt soká» Éljen. éljen sokai Mii. MiiKendáffli, horgíszaiiciM csúnaH-laHarő ponyva Varga Mlháily cégnél, Aradi-u. 4. „Ne csak a vitaminok oszoiianak széf a táplálé­kunkban, hanem a tudás szelleme az emberek között'4 Az Egyetem Barátainak Egyesülete csütörtökön délután tartotta utolsó szabadegyetemi előadá­sát, amelyen Szent-Györgyi tanár tartott előadást. Az egyetem aulája zsúfolásig megtel! közönséggel, amelynek soraiban ott volt dr. Szi­ly Kálmán államtitkár dr. vitéz Imecs György főispán, dr. Gelei József rektor, az egyelem professzorai nagy számban és a város társadal­mának számos vezetői. Dr. Ereky István egyetemi tanár nyitotta meg az előadóülést és mint az Egyetem Barátai Egyesülelének elnöke az egyetem összesége nevé­ben üdvözölte dr. Szent-Györgyi Albert diszdok­tort. Ezután Szent-Györgyi "Albert azzal kezd­te meg „Égések és vitaminok" cimü előadását, hogy ezen a napon már másodszor veszi igénybe a közönség türelmét — ez nem az 6 hibája — mon­dotta —, hanem az egyetemé, amely tudni akarja, hogy ha már diszdoktorságot adott, miért adta azt. Sokan ugy képzelik, folytatta —, hogv egén* nap a paprikában kutat, keresi a betegek gyógyítására alkalmas szert. Sohasem vezette az a szempont a kutatásainál, hogy használható, gya­korlati dolgokat találjon. A tudomány igazságokat keres, u] Igaz­ságok megismerését keresi, nem né»| előre, hogy mire lehet majd felhasznál­ni, do azután belső öröm tölti el a ka­tatót, ha kiderül, hogy betegeket lehel felfedezésével gyógyítani, vagy — pap­rikát lehet vele könnyebben értékesí­teni. Ezután kutatásait Ismertette. Munkája — mon­dotta — az energia keletkezése körül mozgott. A* állati energia nem más, mint a hidrogén és oxi­gén egyesülése. Az élet folyamata a hidrogén ési oxigén atomok céltudatos egyesülése szervezetünk­ben. Kutatásai abból indultak ki még medikus korában, hogy mit csinál a mellékvese kérge, vizsgálni kezdte, miért halnak meg az emberefc mellékveso nélkül és miért barnulnak meg a bc­tegveséjü emberek. Gondolta, hogy nz áltat és nö­vény között nem lehet nagy különbség és ezért azokat a növényeket vette vizsgálat alá, amelyek könnyen megbarnulnak. Azután áttért a mellékve­sék vizsgálatára és Amerikában ebböi sikerüli előállítani a C-vitamint. Erro azonban csak ké­sőbb jött rá, hogy a birtokában levő kiválasztó)! anyag nem más, mint a C-vitamin, aminek létezé­séről már száz cv óta tudtak, csak az összetételéi nem ismerték. Ezután már olyan anyagot kellett keresnie, ami könnyebben hozzáférhető és ennek során jutott el a szegedi paprikához. Két bét alatt már tel kiló C-vitaminja volt éa elárasztották vele az egész tudományos világot, Egy osztrák orvos egyszer azzal a kéréssel for­dult hozzá, hogy évek óta taftó vérzését akarja; megszüntetni és C-vitamint kér, mert azt reméli, hogy ettől meggyógyul. Még nem volt annyi Cvi-. taminjuk, hogy küldhettek volna az orvosűuk éa ezért azt ajánlotta neki, hogy egyen paprikát, ab­ban van elég C-vitamin. Ebből indultak ki dr. Rusznyák István professzorral a vérzékeny­séget megszüntető P-vitamin kutatásánál, amelyet szintén a paprikából állítanak elő és ezért adtál; a P-nevet is. — Mi az a C-vitamin? — folytatta előadását Szent-Györgyi professzor. A latin szó magyar for­dítása után sokan ugy gondolják, hogy az éle! közepének titka. Külsőleg olyan, mint a konyhasó, szabadszenímcl meg sem lehet attól különböztet­ni. A C-vitamint annak a szernek tartják, amely megszünteti a skorbutot. Do a skorbut és na egészség között nagyon széles terep van. A skor­but akkor lép fel, ba a C-vitamin egészen hiány­zik a szervezetből, ha azonban c»ak részben hiány­zik, könnyebben megfázunk és könnyebben éri mái betegség is az embert. A vitaminoknak napról-napra nO a Je­lentőségük, a vitaminok még nagyon sokat fognak hozzájárulni a betegsé­gek leküzdéséhez és az euibeií nyo­morúság csökkentéséhe*. Előadását annak a hangoztatásával fejezte ho * professzor, hogy ne csak a vitaminok oszoljanak Szét a táplálékunkban, hanrm a tudás szelleme az emberek között és akkor az embert nyomom­Ság még nagyobb mértékben fog csökkenni. A nagy figyelemmel hallgatott, élvezetes, hu­morral is átszőtt közvetlen előadást a hallgató­ság sokáig tartó lelkes tapssal fogadta, maki Ercky professzor mondott az előadásért köszö­netet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom