Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-08 / 78. szám

DKMAGYARORSZAG Péntek, 1938. április 8. Politikai napilap XIV. évfolyam 78. sz Epül az egyetem Éppen tizennyolc csatendeje, liogy az 1921. évi XXV. törvénycikk Szegedet jelölte ki a „Kolozsvárról menekült Ferenc József tudományegyetem" székihelyéül. Mikor a legszomorúbb viszonyok között, egy nagy nemzeti összeomlás kisérő jelensége gyanánt kapta meg Szeged az egyetemet, a törvény szava távolról sem jelentette régi álmának teljesedését. Az egyetem ugyanis, amelyet a törvényhozás nem nagylelkűségtől, hanem kényszerűségből ajándékozott az ország második városának, a puszta cimnél alig jelentett többet. Kolozsvárról semmit sem lehetett elhozni és Szegeden mintha egy teljesen uj intézményről lett volna szó, ugy kellett az egyetem megszervezését az alapoknál megkezdeni. A szegediek nagyon jól tudják és az egyetemi épitő bizottság tagjai nagyon jól emlékeznek, hogy még a törvény világos rendelkezése után is mekkora küzdelmet kellett folytatni nemcsak az anyagi eszközök előteremtéséért, hanem annak a meg nem értésnek és talán lappangó ellenséges indulatnak u leküzdéséért is, amely Szegedet ugy szerette az ország színe elé állítani, mint a kultuszminisztériumnak dédelgetett gyermekét, aki egymásután kanja a szebbnél-szebb ajándékokat klinikák, tunitósi célokat szolgáló; épületek, árkádok ós világvárosokba beillő díszterek formáidban. Akik ezeket hánytorgatták, szerették elhallgatni, hogy ez a nehéz viszonyok közé került, gazdasági életereitől megfosztott város viselte az összes egyetemi épületek kisütátitási költségeit és az építési költségek felét, amelyek az 1926—1931 évek építési periódusában Szeged polgárságától legalább kilenc millió pengőre rugó áldozatot követeltek meg.. Nem dicselcvés és nem is a rekrimínacíő íratja velünk ezeket u sorokat A város szívesen vállába az áldozatokat az egyetemért, mert tudatában volt u kultura és saját maga iránti kötelezettségeknek. De józan megfontolásból is vállalni kellett a városnak ezeket uz áldozatokat, mert tudta, hogy az egyetemet csak akkor mondhatja igazán a magáénak, csak akkor érezheti biztosnak, hovv a tudományok oktatásának Ieomapasabb intézménvét nem vehetik eL tőle, ha állanak a klinikák és az egyetemi oktatást szolgáló többi épületek és ha a profeszorok, akiket idesodort az összeomlás vérzivatara, kiérzik a történtekből, houy ez a város igazi otthont akar nekik és katedráinknak nvujtaní, nem pedig ideittienes enyhelvet, mig a vihar elvonul. Időről-időről kínálkoznak az olvan alkalmak, amelyek akaratlanul is elmondatlak mindezeket, szinte azért, hogy mei'e-ősitsék azt a frigykötést, amely immár másfél évtizednél hosszabb idő előtt kapcsolta össze Szegedet és u kultura és tudomány szolgálatában álló intézményt. Ilyen kettős alkalom kínálkozik éppen a mai nupon, mikor az egyetem bölcsészeti fakultása díszdoktorává avatja a magyar tudományosságnak egyik legnagyobb büszkeségét, a Nobel-dijas Szent-Gvörgyi Albertet és mikor mepielenik a hir a lapokban, hogy a kormány a/ 1938—39. évi költségvetésben nagyobb összeggel kivárna dotálni a kul- 1 tuszminisztériumot, hogy megkezdhesse azoknak a még hiányzó egyetemi épületeknek felépítését, melyeknek épitése az 1932. évi válság gazdasági és pénzügyi kitörése alkalmával abbamaradt. Egymás mellé állítva ez a két híradás nagyon érdekes viszszapillantásokra és még érdekesebb jövő elgondolásokra adhat alkalmat. Szent-Györgyi Albert, aki nemcsak a szegedi egyetem professzori karának, hanem a nemzetközi tudományos életnek legelső sorába emelkedett, már annak a fiatal tanári generációnak a tagja, amelyet Klebelsberg Kunó úgyszólván atyai gondoskodással növelt és neveltetett a szegedi egyetem egyik tiszteletreméltó fakultásnak díszdoktori cimét is a neki járó elismerés külső jelei közé iktatja, érdemes számbavenni, hogy enncl* az aktusnál vaijon hányan vannak jelen azok közül, akik 1021ben Erdélyből „kijöttek Magyarországra", hogy ideplántálják a tudománynak azokat a hagyományait, amelyek felvirágoztatták és naggyá tették a néhai kolozsvári egyetemet. Az egyetem ma már nemcsak épületeiben, hanem embereiben is szegedi. A2 aulában ma lejátszódott ünnepség már igazán a szegedi egyetemnek volt az ünnepe. De mig az ilyen ünnepségek kiépítik és teljessé teszik az egyetem tudományos hírnevét, ki kell épiteni az egyetemet tárgyi vonatkozásban is, hogy felvehesse a versenyt azokkal u nagyszabású létesítményekkel, melyek Belgrádban, Zágrábban és Temesvárott úgyszólván a földből sarjadtak ki, hogy kétessé tegyék azt o k u 1turfölényt, amely egyike volt a húszas évek szomorúságában u vigasztaló cs biztató jelszavaknak. A város teljesítette az állammal szemben vállalt őszszes anyagi kötelezettségeit. Ha most az állam egy több éves periódusban felépiti azokat az egyetemi intézményeket, amelyek még hiányzanak, ezzel csak a régi számla egyenlítődik ki és az újonnan nyitandó számlának a magyar kultura lev? uz igazi haszonélvezője. A magpr eéueíemi Utasáé harcol indít a Felvidék visszaszerzéséért Budapest, április 7. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Turul, bajtársi egyesülete csütörtökön este a budai Vigadó nagv csarnokában revíziós gyűlést tartott Vég v á r y József országgyűlési képviselő elnökletével. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amely kimondta, hogy a nacionalista magvar ifjúság harcol indit az ezeréves Magyarország testéből erőszakosan kiszakított Csehszlovákiához csatolt felvidék visszaszerzésére. A magyar ifiuság fogadalmat tesz arra, hogv mindent elsöprő társadalmi akciót indit a magyar felvidékért. Pénteken beterjeszti a kormány „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" szóló törvényjavaslatot A sajtóban0 a sxinőáxakban, a filmnél, ax ipari és a kereskedelmi vállalatoknál ax alkalmaxottak ijusx százaléka lefyet zsidó A pénzügyminiszter pénteken mondja el költségvetési expozéját Budapest, április 7. A Nemzeti Egység Pártjának a zsidókérdés tanulmányozására kiküldött külön bizottsága délután 1 órakor T a snádi Nagy András ehiöklésévcl ülést tartott, amelyen megjelent Darányi Kálmán miniszterelnök, Széli József belügyminiszter és Imrédy Béla közgazdasági miniszter. M a k k a y János ismertette a kívánságokat és előterjesztette javaslatát. A javaslathoz a bizottság minden tagja hozzászólt, végül Darányi miniszterelnök reflektált a felszólalásokra. Az értekezlet délután 4 órakor fejeződött bc. A Ncp délután tartott értekezletet. Tasnády Nagy András bejelentette, bogv lteméuyiS c h n e 11 c r Laios pénzügyminiszter a Ház pénteki ülésén mond'a el költségvetési expozéját. Ezután Darányi Kálmán miniszterelnök emelkedett szólásra. — Mint emlékeztek — mondotta —. győri | beszédemben programot adtam és az azóta el. telt idő alatt ennek a programnak jó nagy réI szét munkatársaimmal együtt feldolgoztuk ugy, bogy azt most elétek terjesztheti a kormány, Különösen ki akarom emelni, hogy a mai értekezlet elé kerülnek bizonyos kérdések; amelyek megoldását röviden ugy jelöltem meg, hogy a zsidókérdés megoldása* — Még ki akarom emelni, bogv győri beszédemet március 5-én, tehát egy bizonyos időközben bekövetkezett esemény előtt mondottam el. Ezt |e akaróin szögezni és szükségesnek tartottam rámutatni. A miniszterelnök beszédét nagy helyesléssel és tapssal fogadták. Ezután Rcmcriyí-Scbneller Lajos ri