Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-24 / 90. szám

Vasárnap, 1938. április 24. DEL'M AGYAR ÖRSZXG 11 SZEGEDI SAKKÉLET Befejeződött a Müllcr-emlckvcrgcny. Az utolsó forduló, amelynek már nem volt befolyása az elsőség kérdésére, a következőképen folyt le; Mák legyőzte Borost, Nagy Rosenberg B.-t, Konrád Dobsát, Kmetyó Csákyt, Lővinger Rhdványit. A verseny győztese, a Müller-kupa védője Mák Ernő 10 ponttal. Második Konrád Alajos 8 és fél, harmadik Nagy Lajos 8, negyedik Kmetyó Gyula 7 cs fél, ötödik Lővingcr Mihály 7 ponttal. Következnek: Csáky, Rosenberg B. 6, Simon 5, Rosenberg J. 4, Radványi 2, Dobsa, Boros 1. pont. Az első öt helyezett éremdíjazásban részesült. Minden játékos, aki legalább 50 százalékos eredményt ért el, könyvjutilmat kapott. Szabálytalan megnyitás Világos: Kmetyó Gyula. Sötét: Rosenberg Béla. 1. c4, eö. 2. Hf3, Hc6. 3. b3, g6. 4. Fb2, Fg7. 5. fle3, d6. 6. h3, Hf6. 7. d3, 0-0. 8. Fe2, a6. 9. a4, Ildi. 10. 0-0, c5. 11. Fel, h6. 12. Fe3, Fe6. 13. YD2. Kb7. 14 Hh2, Vd7. 15. fi, H:e2. 16. H:e2, e:f. 17. II:fi, b6. 18. Badl, d5, 19. c5. dl, 20. e:f, d:e. 21 V:e3, F:f6. 22. Khl, Fg5. 23. Vf3, Vd6. 24. II:e6, V:c6. 25. Bdel, VdO. 26. Vb7, Ffi. 27. Hgl, h5 28. IId3. Bae8. 29. Ilci, B.cl. 30. B:el, Vd4. 31. fi ásárol TAK ARITOSZ ERE :kei —— 1 ! Fiók: Szeged, Tiiza Lajot krt. 42. Bfl, Kg7. 32. V:b6, Bc8. 33. Vc6, Be7. 34. Yf3, Fe7. 35. Vc6, Vc3. 36. Vf3, 15. 37. Vf2, Fb8. 38. V:c5, Bel. 39. B:e, V:cl+. 40. Vgl, Vc3. 41. Ybl, Kh7. 12. Vcl, Ydi. 13. Yel és világos nyert. eszka kerítéshez, Epiiletfa asztalosáru, •nrrmU ív mez Léc karö oszlop bach Párisi krt. 35 Volt Somló telep. Tetefou 11—26. Kép Erdély mai éleiéről Nyilvános helyen iilos Erdélyben nem románul besxélni — Elíiiní minden magyar felirat és üxJeíi cégtábla — Ax uj Kisebbségi sajtótörvény sxörnytí rendelKexései - Hogyan íolyik ax általános r ománi x ál ás ? Koloxsvári riport a Délmagyarorsxág sxámára Kolozsvár, április. A magyarországi köztudat íz elcsatolt magyar kisebbségekről csak általánosan kapja újságok és rádió utján értesüléseket, amik legtöbbje természetesen valami aktuális pofi iikai esemény aproposjából ad kisebb-nagyoDb hírt. Ilébe-korba adnak az újságok leiró helyzetrajzokat is elcsatolt magyar kisebbségi vidékek életéről. A tény azonban mégis az, hogy Magyarojszagon legfeljebb az állandóan informálódó körök ismerik valójában a határokon átesett magyarság életsorsát, a köztudat pedig csaknem teljesen,tájékozatlan és úgyszólván fogalma s'ncs arról, hogy mekkora küzdelmeket kell megvívnia minden egyes kisebbségi magyarnak a mindennapi fennmaradásért! A kisebbségi mugyar sors a legnehezebb Erdélyben, ahol pedig az összes elcsatolt magyar közül a legtöbb é', mert számuk közel kétmmilióra lehető. Ez a kétmilliónyi nagy embersziget ebbcu a román tengerben a biztos pusztulásnak van kitéve azért is, mert lassan elfárad már abban a nagy viaskodásban, amit husz év óta teljesen magára hagyottan, nap-nap után és folyton megújuló körülmények ellen vívnia kell. Az Erdélyt birtokló románság husz év óta se tudta se megszokni, se megtűrni a magyar népelemet, ellenszenvét egyénileg is, hatóságilag is a legválogatottabb zaklatásokkal fejezi ki. A kinyilvánított cél az, hogy kiüldözzenek minden magyart és mögöttük aztán teljesen birtokba vegyék Erdély földjét. Ez ellen a törekvés ellen küzdeni olyan niagárahagyottan, ahogy tényleg minden segítség nélkül az erdélyi magyarság küzd a maga ősi földdarabjáért, emberfeletti feladat, amihez óriási erőtartalék, szívósság és határtalan töldsze retet kelt. Mindez az erőtartalék azonban erősen fogyóban van és ha valóban végrehajtásra kerül a legujabb román terv, amely szerint „Románia Magyarország felé megbízható ietlegii határzóna-lakosságot akar telepíteni", akkor ez a kényszertelcpitésl állami akció egyszerűen kiveszi az egész Alföld felé' eső területen a magyar kisebbségi lakosság kezéből az összes megélhetési lehetőségeket, kisajátítja a birtokokat, vállalatokat, kisüzemeket, azonnali hatállyal elbocsáttatja c birtokok, üzemek és vállalatok valamennyi alkalmazottját: földmunkást, gyári umukást, tisztviselőt egyaránt és őket úgynevezett fajrouiánokkal fogják behelyettesíteni. Alig hihető, hogy a már nagyon megfogyatkozott magyar erő kibírta íz ezzel a kényszertelepitéssel járó nagy anyagi és erkölcsi összeomlást! Erdély magyarságának mai helyzetképe szinte lc sc irható egyetlen cikk terjedelmére. Dé hogy némi megláttatást nyújtsak az itt folyó mind?nnapokrol. csak a legkirívóbb képeket rajzolom meg abból az életből, amit Erdélyben kivétel néiküi minden magyar és minden nap átél. A legujabb „rendelet" értelmében tilos nyilvános helyen, teliát hivatalokban, ucrán, piacon, üzletben a magyar nyelv hasznalata. Azért jelzem hangsullynl a rendelet szót, mert azt sose lehet megállapít.ini, hogy az ilyen rendeletek mely felső hatóságoktól származnak. Ha aztán nclia-néha az ilvcn rendeletek nyomán kázus keletkezik, minden román fórum egyszerűen letagadja azt, hogy rendeletet adott volna ki, vagy foganatosított volna, dc azért a rendelet minden alkalommal pontosan és a legszigorúbb ellenőrzéssel végrehajtódik. Ez a magyar szót betiltó rendelet sc Jelent meg se plakáton, se hatósági felhivás utján. Egyszeriien csak van és ellenőrzési paranccsal ott vigyáz árgus szemekkel minden rendőr uccán, hi« vatalban, piacon, mindenütt vigyáz a magyarok* ra és kíméletlenül felírja, igazoltatju azt, akii magyarul hallott beszélni. Ilogy aztán az ilyen rendőri igazoltatásnak, felírásnak mi a következ* ménye, mennyi tortura, mennyi elővezettetés, mennyi többször huszonnégy órás „várakozási'1 fogság és esetleg — állandó statárium lévén! —• hazaárulást, vagy királysertési, vagy legalább társadalmi és államrend elleni bünper, azt su* lyosan tapasztalta minden magyar. Ezt az üldöztetést megelőzően ukázszerücn végigavizálták Erdély minden városában és közsé* gében az összes vállalatok és intézmények veze* tőségét, kereskedőket és iparosokat, hogy ezután Romániában minden vállalkozásnak román cimü* rek kell lenni, tehát valamennyi uccai cini- és céglábiát azonnali hatállyal át kell román feliratura mázoltatni. Kct hónap óta nincs Erdélyben egyetlen magyar cégfelirat és üzleti cégtábla ! 'A 25 százalékos román—magyar arányról solí szó esett már. Ennek a rendeletnek végrehaj'ásaí nagyrészt befejeződött. Hogy azonban a végrehajtás tulajdonképen a romanizálás jegyében ment végbe, arról azonban csak ittélőknek van jó tapasztalatuk. Előszöris: romanizálás annyit jelent, hogy minden megkeríthető magyar lelkei románná átformálni. Az általános nemzetközi politikai tapasztalat felhasználásával kizárólag si fiatalságra vetik rá magukat. Azokra, akiknek ellenállását már a román iskolák tanítása is meglazította, akik végigszenvedték szüleik mellett a magyar üldöztetés minden szenvedését, anyagi tönkre jutását. A 75—25 százalék arány végrehajtása majdncirt( elakadt azon, hogy • nem kaptak a rendeletvégrelinjtó InMcznak van szive! adni. olcsó áron szép és jócipőt Tavaszi férfi cipnujdonsáqaim már megint a legnagyobb meglepetést keltettek a |61 öltözködő urak körében. ut n I ó r h P É a H A n Rácz-cipő árban, formában, anyagban U I ü 1 C lH C I C I I C H. Nézze meg világvárosi kirakataimat. Kölesei uca 7.