Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-24 / 90. szám

4 DÉ LM A r, y A o op <; 7 A r, Vasárnap, 1958. április 7\. testei — ipar Késsít elsSrendü kir Kel­ben szobafestést, mázol &st és butoríényezést jutányos árban. Cégtulajdonos: Csányi Mihály teketetet uccn 22. T e 1 u 1 o n i 1W-42, sokkal nagyobb mértékben legyen érdekelve az ipá i vállalkozásokban. Ezután a választójog vitájában történt felszó­láté.térn hivatkozott, amikor rámutatott arra, hogy vau zsidókérdés és kcrlc a kormányt, dolgozzon ki programot, de a jogegyenlőséget bántani nem szabad. — Nézze meg Ulain képviselő ur azt a sta­tisztikát, amelyet a kormány inost terjeszt elő. 1020 és 1930 között a zsidóság arányszáma min­él- iiíitl csökkent azokban a foglalkozási ágakban, amelyeknek a terén most erőszakos lépésre törek­szenek. 1930-tól kezdve pedig, amikor az Ulain képviselő urnái szimpa'.iában álló kormány voit uralmon, n zsidók arányszáma újból emelkedett. Igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy 1918-ban lelki szakadék kclc'.kczc.t annak a szerep­nek a következtében, amelyet az 1918-as forrada­lomban betöltött a zsidóságnak ®z a része, amely m m asszimilálódott. Ez tény, amelyet nem lehet letagadni. — Nem szabad utftit állni n keresztény ma­gyaéság boldogulásának — folytatta Bethlen —, de n jogegyenlőség a magyar alkot­mány egy integráns része. A magyar alkotmánynak ez az ahpja, mert á ma­gyar alkotmány a politikai és polgári szabadság é, egyenlőség megvalósításának foglalata. — Mindenekelőtt azt kell szemügyre venni, mnes-e más eszköz? Mert ha van más eszköz, álkor nézetem szerint ahhoz kell nyúlni. A tör­vény néhány ezer fiatalembernek kenyeret fog adni. Hogy mennyi ideig, azt nem tudom, mert hogy ez az intézkedés örök ideig fenn nem tart­ható, az minden ember előtt világos, aki egy kissé nemzetközi szempontból nézi a dolgot. CsiUéry azt mondotta és igaza van neki ebben, hogy a kor­mánynak száz más mód áll rendelkezésére a kér­déseket lényegében megoldani anélkül, hogy eh­hez az eszközhöz nyúljon. Nagy különbség van a között, ha én támogatom a keresztényeket és a között, ha a zsidókat kiteszem elfoglalt állá­saikból. Ulain rámutatott arra, hogy éppen azért, amit mondok, ez a javaslat nem fog megnyugvást kelteni. Rassiy Károly: Akkor ml lesz a bekével és renddel, ami a címben van? i Bethlen István: Azok, akik ezt a törvényt sür­getik, hamarosan rájönnek majd arra, hogy ezzel a kérdés lényegében nincs megoldva és sürgetik majd a kormányt, amely azt hiszi, hogy ezzel a törvénnyel nyugalmat tud teremteni, hogy most már sokkal továbbmenjen. Rassay Károly: Közben az ország elpusztul. •Bethlen: Nézetem szerint az,, amit a kormány fesz. szegénységi bizonyl'vöny ennek a nemzetnek a részére. — Kérdezem, van-e sző forradalomról? Néze­tem szeiint nincs, nem is szabad, hogy legyen. (Helye lés.) Az a magyír ember, aki ezt falra festi, ennek a nemzetn'k az árulója. (Taps.) — Ha forradalomról beszélünk, annak oka az, bogy éveken keresztül szabadon folyt ebben nz országban az izgatás és a felelősség ezért azokat trrlie'l a törtenetem rlüti, akik e:t nem akadályozták mrg. fin nem mentbe em Tel a kormányt cz Jó1 a felelősrég alól, mert nemcsak tűrte, nemcsak elnézte, hanem sok t- kin'.ctbcn maga is csinálta lapjain keresztül. (Nngv zaj a kormánypárti képviselők között.) Ulain Ferenc: Elnök ur| Lehet azt mondani, hogy a kormány lázit? (\ termet betöltötte a zaj, nz elnök állandóan csengetett.) Bethlen: A/'ifom és fentartom, hogy újságjain i; i szlül... Kötelességemnek tbzdm ezt megmon­dani, semmi/éle terrornak nem eny d -k. (Hatalmas zaj.) Ac iyrat itt is megmondom és megmondom a nanz t elü t is. (Mogujuló mgy zaj.) B thlen: Még egyszer ismé lem: vd'lalják-a ezért a: ii k a fi I ICs'éget? Könnyű azt mondani, hogy igen, dc ha szomorú ténvek foennk következni, akkor ki fogja vállalni a feleőlsséget? Mert fele­lősek a magyar kisebbség éh'écrt mi vagyunk itt. A kisebbségi szerződések alapján tdmndá'c meg annakidején a numerus clausust Genfben. — Olyan z'dőket élünk, amikor ennek nz országnak összhangra, nem forradalmakra, nem belső harcokra van szüksége. Olyan időket élünk, amikor az összes erők egye­sítésére, egy nagy, okos, alapos terv keresztül; vitelére van szükség, amelyet igenis a kormány­elnök ur adott. Kérdem: nincs-e veszélyben ez a terv,. nem forog-o fenn az a veszély, hogy ez a terv nem lesz Végrehajtható? Ez a veszély fenn­forog. ' 1 — Ne méltóztassanak azok előtt a" szimptomák előtt, amelyek a vidéken máris jelentkeznek, sze­Amig 'Oh alszik » Darmol dolgozik. Éjjeli nyugalmát nem zavarja és mégis estétől reggelre jól és biztosan hat Fájdalom nélkül hajt. könnyű és teljes ürülést idéz elö. Ezért kellemes hatású ^JJgCSSX hanhmtoszer a VI* me'.hunyni. Vidéken sok helyen megállott a keres­kedelem, megállt a forgalom. Nem lesz-e ennek kihatása még pénzügyi egyenndyimkra te, amely a forgalmiadókra és hasonló adókra van felépi'.ve? Nem méltóztatnak azt gondolni, hogy ez a terv, amely anyagi erőinknek végső niegfexi étét te­szi szük-égessé, amelynek érdekében mindenkinek becsületes áldozatkészséget kell tanúsítani és a legjobbat kell adnia a becsületes áldozatkészség terén, nem lesz végrehajtható és nem fog-e ez bekövetkezni? — Mi ennek a törvénynek a pszichológiai ha­tása azokra, akiket érint, akik üzletekkel foglal­koznak és akik a legnagyobb részben kel', hogy előteremtsék azokat az összegeket, amelyek a terv­Jöjjjön hozzánk, ha Pesten lesz. mert QU1NT tartóshullám Vienna chémiai eljárással QUINT hajfestés felülmúlhatatlan. (Í1III7VT* öolgyioclrtítta.ai Budapest, ltá­lu'rcziut40. Corviu áruházzá1 szemben ben foglaltainak. Veszélyben van annak a törvény­nek és ann ik a tervnek a végrehajtóin, amely pe­dig a nemzet megmentése szempontjából olyan szükséglet, mint egy falat kenyér. — Mert ha a köveikező néhány évben cz az ország nem lesz képes arra, hogy nemzetközi térin a legnagyobb erejét kifejtét, a maga igazságának érdekében, akkor trianoni Magyarország fogunk maradni és a felelősek ezért azok lesznek, akik ezt lehelövé tették. Sokáig tartó taps fogadta Bethten nagyhatású beszédét, majd Farkas István azt fejtegette, hogy azok a kérdések, amelyeikben a magyar gazda­sági élet vajúdik, nem felekezeti kérdések. Ezeken dtjogó szociális in'.ézkedésekkcl lehet csak segí­teni. Tildy Zoltán beszélt e/ulán. Ennél a javaslatnál — fejtegette — két súlyos szempont ütközik. Az cjyik a belső egyenjogúság szempontja, amelyért a magyar­ság cgé.íz történelme során hosszú küzdelmet vi­vőit, a másik szempont, az a gazdasági, szociális és politikai feszültség, amely kctscgle'cmül 'fennáll az országban és amely fe~zültscget, különösen pedig a polifik.ii feszültséget mesterségesen szítottak cs stilják ma is, rc^zben a kormány sújtó utján is. — Kérdem, VBjjon nincs-c ennek a nemzetnek ennél a most felvetett problémánál súlyosabb cs sürgősebb elintézni­valója? Állítom, hogy a legmagyarabb vidéken a törzsökös magyarság mintegy 3 milliót kitevő Tétcrfc sokkai nehezebb viszonyok között él, súlyosabb gazdasági és szociális feszültségben él, mtnt az a réteg, amelynek érdekében cz a Javaslat előterjesztetik. — Fe! kell hivni a tiszta magyar társadalom figyelmét, hogy a zsidó: dyefal szemben tartózkod­jék az ált Jánosi d tót, mert minden józan itéictü embernek cl kell ismernie, hogy ha voltak zsidó* vallású emberek, akiknek működése káros volt, voltak és vannak olyanok, akik a nemzeti ter­melés területén a maguk munkájával komoly ér­többletel szereztek a nemzetnek. Tlldy Zoltán u'.án Apponyi György gróf, majd Némethy Vilmos és Kéthly Anna szólalt fel. Aa általános vita ezzel véget ért. Az egyesített tü­zottságok kedd délelőtt tartják legközelebbi ülé­süket. Dr. Biedl Samu emléke (A Délmagyarország munkatársától.) Szom­baton délelőtt dr. Bícdl Samu a szegedi zsidói hitközség nemrégiben hirtelen elhunyt elnö­kének emlékére istentiszteletet tartottak a zsidó templomban. Az euilékisteptisztclet al­katmából teljesen megteltek a templom pad­sorai. Dr. Frenkel Jenő rabbi mondott prédi­kációt — ÉltiokunK naldla — mondotta — mind­nyájunknak közös gvá-za. Az ö jölenlétc, áldásos munkája gyülekezet linket erőeitette. bátor kiállása a veszélyektől óvta. Az isteni gondviselés áldása nyilatkozott meg. autikor a válság ideién őt küldte gyülekezetünk élére s amikor világitó támaszra volt szükség, Biedl Samu elismerte a bölcsek tanítását, első kötelességének vallottá, hogy eevbegvojt­se. összetartsa és buzdítsa a gyülekezet tag­jait. A lelkipásztorral összefogva reszt kérti magáinak a gyülekezet vezetésében, pegi tettel a lelkészt munkájában, ercie és erélye megte­remtette a lelkészi munkálkodás előfeltéte­leit. Példaadást kívánt, előtte -példaként egvház főnaniának nemes alakja lebegett, aki­nek meghurcoltatásakor sokszor bátran kiállt! és tanítván*'! hálával n védelmére kelt. A mi elnökünk felismerte a próféta igéjét és igaz­sággal itélte meg a s-eg(nveket, ő szervezte meg az Ínségesek megsegítését. — Ha ugv látod — folvlatln beszédét —, mi"t napjainkban is látnod kell, hogv ember? erő nem kc)*es feltartóztatni n rosszakarat; támadásait, Istenhez fordulj imádságos szó­val — ezt vallotta az elnök is. Mindért alkalmat megragadott, bogy hitfeleinkot öpz­sz.vgyüjfsp és a templomim vezesse. Sokszor ciVra«7állt a kötéléit tisztegs?górt, eldarálni hálával, ellenfelei elismeréssel, fogadták min­den mcainnlatkrzásdt. És amikor a nemzeti megújhodás idején elindult városunkból emf kis csoport, hogv a nemzeti eszmét emeli" di­ndalra. a tanácstalanén" napjaiban jóleső tu­dat volt. hogr ez a férfin magyar zsidó hif­túrsaival cgvült a nemzeti eszmékért áldozd fé-ifiak közölt mindig az első sorban haladt. Biedl Samu bátor, megalkuvást! nem ismerő harcosa volt a magvar közéletnek. — feiozto he szavait — és a nrai ünnepen, amikor kegye­letes érzéssel emlékezünk reá, könyörgünk nz Istenhez, dicső legvp.n az ő mennyei nyugo­dalma. MINDEN PAP "LANT bármilyen régi, rossz is. — nagyon ol­csón ujiá átdolgozunk. Piszkos paplanok kimosását, folfiseitósét, felelősséggel vál­laljuk. „BOKOll PAPLANIPAR'1. Ifim Lipót ucca 9. (Polgár ucca sarok.) Uj paplanok szépen és olcsón, hozott anyag­ból is. KÖSZÖN BTN VILV ANITÁK. Mindazon testvéreknek, rokonoknak, jóba rútoknak és ismerősöknek, nkik fe­lejthetetlen drága jó férjem, Barfus János temetésén részvétükkel és virágadomá­nyaikkal fájdalmamat enyhíteni igye­keztek, ezulon mondok hálás köszönetet. 1938. április 21. öz. l»nrtns Jánosné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom