Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-20 / 86. szám

O DE 1 Mir,V4POnc7ir. Szerda. 1Q38. ánrilis 2(7. Sudaoesti ff r I r |l fi I r ~ • ^tíelaru vasúti igazolvanyai a Délmagyarország jeayfrodáiában Urévjta április 28-átóI május 9-éig ^•••••^•••••^•^•••^•••••••••••^••••^•••^•••••••••••••••B K AKO iv. 20. Zárt ajtók mögött tárgyalták a fogorvosi rendelőben történt verekedés ügyét. A Délma­gyarország annakidején hirt adott arról a bot­rányos verekedésről, amely dr. M 1 b a 1 o v i t s Sándor makói fogorvos rendelőjében decem­ber 15-éu zajlott le, amikor is Rontó Iván vuakói fodrászmester behatolt az orvos rende­lőjébe, megtámadta s tettleg is bántalmazta az orvost, aki védekezés közben viszonozta a oán­1 alnjazásokat. Az afférnak kölcsönös feljelen­tés lett a folytatása. Az ügyet kedden tárgyalta a makói járásbíróság zárt ajtók mögött A zárt tárgyalás alapján meghozott Ítélet Rontó Ivánt bűnösnek mondja ki egy rendbeli kön.v­uyű testisértés, egy rendbeli rágalmazás és egy rendbeli becsületsértés vétségében s ezért összbüntetésül 100 pengőre ilélle, az ítélet ség­r óhajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüg­gesztették. Dr. M i b a 1 o v i t s Sándort könnyű testi sértés vétségének vádja alól felmentettek. \z ítéletben a felek megnyugodtak. Anyakönyvi hírek. Házasságra jelentkeztek: Dr. Nagy Pál Jelinek Rózsa Annával. Házasságot kötöttek: Vári Gyula Béla Keresztes Máriával. EI­lialtük: Ö7.v. Harcsás Andrásné Szilágyi Lidii 70 éves (Kossutli-ueco 2.), Galgóczi Iinre 45-éves a kórházban, özv. Ilajdu Mihályné Sárkány Vik­tória 83 évei (Attila-ucca 40.), Szőke Antal 23 éves (Király-uoea 2.), Baróczi Mihályné Igaz An­ua 39 éves (Filsudszky-uera 31.). Rioiklilnpnsok. Szonibiton este % Gödör-söröző előcsarnokából ellopták G a z d o g József és S z u i­m a András kercskedősegédck kerékpárját. Ugyun­rbhen az időben a szomszédos Szegedi-uccu 1 sz. alatti ház udvaráról Gerzanits Elemér anya­önywezrtöhelyettes kerékpáriát is ellopták. Az. Ropott kerékpárok közül Gerzanits Elemérét másnap reggel egy Ilunyadi-uccai ház kapujában, Szalma Andrásét pedig a város szélén egy kublk­qödórben megtalálták. Vére* huHvétjn volt Kelemen Ferenc makói napszámosnak, nki az ünnep tiszteletérc barátjá­val, Hegedűs Mihály J'ajzs-uccai lakossal a Justh Gyula-uccai Szcbcnyi-félc borkimérés előli rendezett egy kis italozást. Borozás közben a két lmrát összeszólalkozott s a nézeteltérést Hegedűs Mihály egv üres üveggel intézte el olyképen, hogy Kelemen Ferencet fejbevágtu. Az ütés következté­ben Kelemen a szemén szenvedett súlyos sérülést «s be fellett szállítani a kórházba. Éjszakai magánlaksértésért 30 napi fogház. Nyerges Marcell 29 éves csanádpalotai aszta­osniestcr a mult hónapban r.cv éjszaka bezörge­ott Kis Jnlia esanádpalotai asszony ablakán s imikor az asszony erélyes szavakkal utasította •1 az alkalmatlan látogatót, dühében betörte az uj 'ót. Ma tárgyalta az ügvet a járásbíróság és ma ;ánlaksértés vétsége cimén Nyerges Marcellt 30 napi fogházra Ítélte Az Ítélet jogerős. A hűtlen bnrAt büntetése.'' Petőházi Imre Lonovios-suirűruti bognársegéd feljelentést tett Lajos Sándor 24 éves kovácssegéd ellen, akivel pár héttel ezelőtt együtt mulitott s amikor leré­zegedett mulató paitásu kivette zsebéből a pénz­árcátát, sőt hazaszállítva, a lopott pénzből egye­'.ül folylattn a mulatozást. A ma megtartott tár­gyaláson Lajos Sándor beismerte a lopást s n biróság ezért 21 napi fogházbüntetésre és húrom vi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős Május elsején Makón játszik it Bánky-féle ka­maraJérsolat Vitéz B á n k v Róbert kamarntár­sulata. amely ezidőszerint Békésgyulán működik, ná.lus elején Makóra készül s a színházban fog kéthetes szezont tartani. A társulat titkára ma érkezett Makóra, hogv az előkészületeket és a bérlet«vü itést megkezdje. Elítélték a helypénzszedd bánfalmazőiát Szko­pál Antal makói helypénzszedőt a nanokban az uec&n megtámadta és bottal fejbevertc K i s István isztalosscvéd. A járásbíróság durva beesületsér lés dinén 10 nani elzárásnak megfelelő 20 pengő Pér/btlntetésrc iléltc Kis Istvánt. A DÉLMAGYARORSZÁG NEGY NEGYED I MAGYAR LASZlO 44 Matinákné nagyon élvezte előkelő szere­pét. Élvezte azt, hogy a többi asszony most előre köszönti a lépcsőházban, mosolyognak rá, megállnak vele tereferélni, belső családi dolgokat beszélnek meg vele, aztán meg is látogatják délutánonkint, protekcióját kérik és kedveskednek neki. Valósággal udvarol­nak. Dicsérik az ízlését, a ruháit, a Szorgal­mát, a gyerekeit és. szemrehányásokkal hal­mozzák el, különösen Mezeiné, hogy a gye­rekeit olyan ritkán küldi át hozzájuk. — Pedig higyje cl, kedves — mondta Me­zeiné egyszer legédesebb hangján — ugy szeretem Rózsikát. Igazán páratlan kislány. Takaros, komoly, intelligens. Jól esik látni és hallgatni, amikor a fiammal. Árpáddal beszélget. Mit lehet tudni... nem igaz? Matinákné boldog volt és büszke. Egyre büszkébb. Már néha arra is gondolt, hogy Rózsika rangján alul menne férjhez, ha ah­hoz a Mezei gyerekhez menne. Az ő ura mégiscsak a munkástanács elnökségének a tagja, súlyossz'ivú. tekintélyes politikus, aki­hez igen előkelő látogatók járnak. Az elnök­ei v társ is megfordult már nála, sőt legutóbb a vörös helyőrség parancsnoka kisérte ha­záig, a volt ezredes, aki a háborúban ez­redparancsnoka volt Matyinuk. Rettentő nagy úr, méltóságos. Most pedig miiven ba­rátságosan szorongatja itt az ablak alatt haj­dani őrmesterének a kezét. Fölfordult a vi­lág, új szelek támadtak, letépték az ezredesi parolit is, a méltóságos cimet is és akár az ő urát, Matinák Mátyás betűszedőt emelték föl az ezredes magasságába, vagy talán egy picurkát még magasabbra is. akár az ezredest sülvesztették le Matinák Mátvás rne'lé, vagy tahin alá; mindenképen javult a világ. Matinákné ezt a világot már egészen más szemmel nézte, hiszen a házban mindenki neki udvarolt, az ő kedvét kereste. Ez a nagy udvarlás tudatosította benne uz uj mél­tóság érzését és aztán igyekezett hozzáiga­zodni ehhez az érzéshez. — Nézd Matyi, — mondta egy szép na­pon uz uránuk — , én már nem birorn a sok munkát. A gverekekkel sok baj van még mindig, veled is, Rózsikát sem lehet cseléd­sorban tartani, a másik kettő diák, nem igen segíthetnek idehaza. Hát ugv gondoltam, fogadni kellene cselédet a házhoz. — Cseléd nincs, cz a cím megszűnt, -.­oktatta ki "Matinák az oktalan asszonyt és ijedten nézett körül a szobában, hogy meg­hallotta-e valaki —, mi nem ismerünk többé cselédet. A házi munkát a háztartási alkal­mazott végzi, aki éppen olyun hasznos tag­ja a munkástársadalomnak, mint akárki más. — Ne csavard el a dolgot, Matyi, hiszen mindegy, minek hívják. Csak azt akarom mondani, hogy cse ..., ne haragudj, do na­gyon rájár a szóm. szóval, hogy fogadjunk olyan háztartási alkalmazottat, vagy rninclc is tisztelted. •— Az asszonynak igaza van —, gondolt© magában jó szívvel Matinák — és titokban arra is gondolt, hogy tényleg fölemelkedett már társadalmilag arra a magaslatra, ahol illendő cse..., pardon, háztartási alkalma­zottat tartani. Kicsit félt ugyan attól, hogy az Otthonban, a szakszervezetben megszól­ják érte, ha megtudják, de hát nem tartozik rájuk, ő pedig nem fogja az orrukra kötni. Utóvégre a saját házában ő az úr. Beleegye­zett a dologba. Matinákné még aznap megfogadta a cse­lédet, egy fiatal, falusi lányt, akinek fogalma sem volt arról, hogy nem cselédnek, har.em háztartási alkalmazottnak szegődik be. Fö­lötte hutástalanul száguldottak el a forradal­mi viharok, nem hitt semmiféle változás le­hetőségében és talán nem is kívánta a vál­tozást. Ugy nevelkedett föl, hogv a világot és a világrendet örökkévalónak hitte. Ami­kor született és apjának, anyjának tekintető először hullott rá, ezek a tekintetek is a jö­vendő cselédlányt érzékelték benne. Sorsát elfogadta és megadással, lázadó hajlamok nélkül viselte. Talán meglepődött, megsér­tődött volna, hu erőszakos kézzel át akarják valahogy formálni ezt u sorsot. Haragra emiatt Matinákékná! sem nyílt alkalma. Nem bántak vele sem rosszabbul, sem jobban, mint ahogyan évszázadok óta bánnak a cse­léddel. Dolgoznia kellett látástól vakulásig, vagy még annál is tovább. Tisztán kellett tartania a lakást, ki kellett tisztítania reggel az „úr", már mint Matinák úr és a gyere­kek cipőit; mosni, vasalni, mángorolni, mo­sogatni kellett, cipelni a piacon a kosarat a napvságos asszony után. Bizonv Matinúknét nagyságos asszonvnak szólította ÓDpen úgy, mint ahogy korábbi nsszonvának is ez volt a titulusa. Amikor Matinákné először meghallotta ezt a meg­szólítást, elvörösödött, zavarba jött, már majdnem tiltakozott is ellene, de aztán még­sem tiltakozott. Ugv találta hogv utóvégre joga van hozzá, megilleti. Hogy is szólíthat­ná másképen őt a ház úrnőjét, ez a kis re­pedtsarkú cseléd. Aztán meg ha Gpbh *rdt­nét, Mezeinét, meg Bálintnét nagyságos asszonvnak szólítia a cseléd, százszor inkább szólíthatta őt is annak, hiszen ebben a ház­ban most Matinák Mátyás a legfőbb űr, a házbizalmi, olyan parancsnokféle. akivel még az ezredparancsnok elvtárs is örömmel parolázik. fFolvt. ifiv.) Kerékpárosok! "Elsőrendű ker*kn*roka» engedményen ár­Sen részletre adom. Gd.nlkat As MkalrAuakat árb au^k'aphat SzálltÓ S Í TI El ©TnSI. Szeged, (Kies D. palota) Klsa u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom