Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-17 / 85. szám

^JVASÁRNA^ KEZTYÜ, FÜZÖ és női divatkülönlegességek PAULUSZNAL A MADÁREMBEREK Irta CHRYS WRIGHT, A repülés-technika roppant nagy léptbe, kel halad előre. Több, mint 12.000 kilométer a távolsági világrekord; a Clipper és a CaIcdonla készen állnak arra, hogy menetrendszerűen 16 óra alatt összekössék Amerikát Európával; uj és uj gépeket konstruálnak — de alig van nap, hogy repülőgépek le ne zuhanjanak, cl ne tűnjenek. A világ nagy repülönomzelei, a franciák, angolok, amerikaiak, olaszok, oroszok, németek szülte naponta vesztik el nagy gépeiket, legjobb pilótáikat. Egy csavar hiánya, üzemzavar, fagy, legörvény. a legcsekélyebb hiba és elég ohlioz, hogy a büszke légi hajó lezuhanjon és utasaival együtt elpusztuljon. De látott-e már valaki madarat >uzemzavar* miatt lezuhanni? A mérnökök 1932-ben kitalálták az áram" vonatat. De ez nem akadályozta meg a Természetet abban, hogy párszáz ezer évvel ezelőtt »fel ne találja* az áramvonalas halakat, madarakat. És most a technika századában ott tartunk, hogy leutánozzuk azt, amit a Természet már évezredek óta csinál. Igy van ez a repüléssel is. Ha a merevszárnyu, légcsavaros repülés lenne a repülés igazi, természetes formája, akkor egészen bizonyos, hogy minden madár merevszárnyú volna és a csőre helyén légcsavar peregne. A Természet azonban bölcsebb az embernél és igy az embernek kell a Természet után igazodnia. Az igazi repülés az lesz, amikor az ember is ugy fog repülni, mint a madár. E cikk irója hitvallást tesz az uj repülésmód mellett és ha eddigi eredményeik nem is rendkívül nagyvonalúak, gondoljunk arra, hogy ezelőtt 35 évvel vájjon hol tartott a merevrendszerü repülés, (s. d.) Azt hiszem olvasóim visszaemlékeznek még árra a tragikus Vinccnnes-i repülőünnepélyre, ahol mesterünk, Clem Sohn két ejtőernyőjének összegubancolódása miatt halálos szerencsétlenség áldozata lett. Ez a tragédia nagyon hatott valamennyiünkre, de azért bátorságunkat és bizalmunkat nem vesztettük cl. Meg voltunk és meg vagyunk győződve, hogy az ember képes saját izomereje segítségé .cl repülni és Leonardo da Vinci álma. az ^Emberi Icarus* igenis megvalósítható. Clem Sohn jó uíon jórl Clem Sohn a becsület mezején esett el, de a gondolata él bennünk. Gondolatai nem fantazmagóriák voltak, ezt a matematika is igazolja. Mérnöki számitások bizonyítják, hogy az emberi izomerő egyharmaddal több. energiát tud kifejteni, mint amennyi a saját levegőbentartásához szükséges. Egyetlen megjegyzés, aindly megállj,a n helyét, mint ellenérv, az lehet, hogy ellenállásul az emberi test súlyát, mint statikus és nem, mint dinamikus egyseget vették. Első kísérleteinket Mr. Clarence B. Joyd, Clem Sohn jóbarátja finanszírozta. A Harrinyton Stádium terü'etén tettük első próbaropülésainket, itt született meg az uj embertípus: a madárember. Clem Sohn-é volt az eszme, hogy az ember saját gyártmányú szerkezettel is repülhet, ő maga elö is állította az első ilyen szerkezetet, amelynek azonban még nagy hibái voltak. Igy magasból kellett kiugornia a repülőgépből, azonban szcmmeliáthatólag tudta magát irányítani addig, aniig egészen közel a földhöz ki nem nyitotta ejtőernyőjét. Készüléke seajfemízőve&őH készült, ndin akarta a madartollat, mint alapanyagot elfogadni, — Madártoílal a vademberek próbáinak repülni •— szokta mondogatni. És nem engedett semmiféle ilyenirányú kísérletezést, 4 mi nyersanyagunk Ellentétben az 5 készülékével, a mi szctkczettünk kizárólag duruluminium vázból és az erre szerelt tollazatból áll. A fclhasznáf.t tollak egyrészt slrucctoUak, másrészt a Sziklás hegység kis madarainak tollaiból egészítjük ki. A nii készülékünk alig nyom 12 fontot, Clem-é pedig ennek a duplája volt. Előállítási költsége körülbél üü 1500 dollár. A duraluminium váz az egész készülék egyharmad részét nyomja. A váz maga három nagyon könnyű rcszböl áll. Most módosítjuk ezt a megoldást, amely e pillanatban még a szabadalmi hivatalban van, az uj váz már csak két részből tevődik össze. Az egyik rész a szárnyakat felfelé emeli s a másik az ellenkező müveletet végzi. A két mozgás közti egyensulykülönbséget az emberi kar izemereje ki tudj,a egyenütani. Áttételek nagyon segítik az emberi kar munkáját, ugy, hogy a manövrirozás cppen olyan könnyű egyik, mint a másik irányban. Igy könnyen utánozzuk a madarak szárnycsapkodását. Clem Sohn számára a szárnycsapások nem jelentettek egyebet, mint egy módot, hogy fenntartsa magát a levegőben, ö nem tudott még szárnycsapások segítségével feljebb emelkedni — dc mégis ö volt az, aki az egész eszmekört elindította. Éppen ezért készülékünket róla neveztük el. üddfgi eredményeink Tizenöten vagyunk »madareinber-inasoK«. Azonban csak hárman vagyunk, akik már repültünk is tollszárnyainkkal: BiÜy Barnett, Frederick R. Walsch és én. Sajnos, mindezideig még nem tudtunk saját erőnkből felemelkedni, mint a madarak, hanam repülőgépből kellett kiugranunk. Másrészt viszont az áttételi rendszerünk nem volt tökéletes és igy csak egyszerű tollas-készülékkel végczí'ük a próbarcpüléscinket, amelyeket joggal nevezhetek szárnypróbálgatásoknak is. Ennek ellenére nagyon JO eredményeket sikerült elérnünk. Négyszáz métert rep'ültünk szárnyaink segítségével, végül is ejtőernyővel egy ötvenmétercs átmérőjű körben sikerült földre érni. Magától értetődően nem vagyunk elbizakodva e számok láttára, azonban eredményeinket naprólnapra valamivel megjavitjuk. Időtartam tekintetében mindezideig nem tudtuk meghaladni a négy és fél percet. Elméletileg azonban az időtartam a végtelenségig tarthat. Valóban mindezideig nem a sebességcsökk snés, vagy felületcsökkenés miatt keltett leszáljnunk, hanem a fáradtság miatt. Éppen ezért most főképen azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy hogyan lehetne a »fedélzetcn« (ha szabad ugyan ezt a kifejezést használni) egy bizonyos dinamikus erőt akkumulálni. Természetesen kimondhatatlan türelmetlenséggel várjuk ennek a kisérlctezésneík a végét. Akármint is álljon a pillanatnyi helyzet, tény az, hogy a »tollas-madáremfcer« él és... repül. A legközelebbi Cleveiand-i ejtőernyős mee. ttng-en fogjuk először a nyilvánosság előtt tudómánvunkat bemutatni. Noha csak négy-öten leszünk jelen, meg vagyok győződve, hogy el fogjuk tudni érni a szükséges propagandát. Számításaink szerint az áttételi rendszerünk még néhány órai repülést is lehetővé fog tenni, harminckilométeres órasebességgel. A repülőnek nem kell nagyobb izoramunkát kifejtenie, mint ogy könnyű csónakban. Tehát ezt az erőfeszítést több kilométeren, több órán keresztül könnyen inog lehet tartani. Már beszéltem az előbb arról, hogy nogyan érünk földet. A további kísérletezéseink meg fog-< ják engedni, hogy akár egy telefonpóznára ts lo tudjunk szállani, mint a fecskék. De az igazi sikert csak akkor fogjuk elérni, ha ugyanúgy el is fogunk tudni repülni a távb'ópóznákról, mint igazi madárlestvcreink. (Copyright by »Aklualis* Magyar Sajtóiroda and Délmuyyarorszáy.) u n tanyák húsvétja (Levél a tanyáról) A húsvéti örömünneptől és az c!ct zajától távol él, küzködik a tanyai magyar. Termel -a munkahelyén, a tanyán. Küzd a földdel, az időjárás viszontagságaival az életért. Él benne az Istenben való hit. Reménykedik a szeretett föld áldásában. Verejtékezve küzd a földdel a mindennapi kenyérért. Mindenki kenyeréért. A közélet porondjára nem ér rá kiállani. Csak ritkán alakul egy-egy küldöttség s egyszerű, de a tanyai lakosság érdekében igen fontos kéréseket terjeszt az illetékesek elé. Pedig ezek mindannyiunknak, aa egész magyarságnak az érdekeit szolgáló kérésele és kérdések, mert a termelést szolgálják. Évtizedek óta a tanyai lakosság i-kólát, utat a piachoz és közteher könnyitést kér. Ezek a termelés könnyebbé tételét, a jó és gyors crtékositcst jelentik. i A haladó szellemet a gyakorlati termelés tarcn a jól bevált önálló gazdasági népiskolák terjesztik a tanyán. A szakszerű és eredményes tcrinc* lést igen szívesen tanulja a tanyai gazdaifju a huszholdas iskolai gyakorló területen. Ilyen isko•* Iák létesítésére van szilkséy különösen a leytdn volabbi tanyarészekre, mert ott jelentene sokat a mintaszerű termelésre oktatás, nevelés. Mindennapi népiskolákkal behálózta gróf Klcbalsbnrg Kunónk tanyavilágunkat és négy önálló gazdasági iskolával is dicsekedhetünk, de még legalább hüi romra volna szükség. A jő és gyors értékesítéshez a piaenoz vczctS jó ut kell. Igaz, hogy az utóbbi 15 év alatt több ut épült a tanyákon, mint azelőtt 100 esztendó alatt. Az ut nemcsak közlekedési eszköz a tanyán, hanem lüktetőbb életet, kulturát jelent. Jó uton szivesebbon jár a tanyai magyar kulturális és gazdaköri összejövetelekre. A piac mellett igen nagy szüksége lenne a termelésnek hűtőházra, konzervgyárra. Hihetetlen mennyiségű gyümölcsöt tudna a tanyai termelés szállítani. A szeged-tanyai paradicsom és káposzta messze földön hircs. Vagontételben szállítja őszszcl a tanyai gazda tiszántúli falvak piacára á káposztát s bizony sokszor hetek múlva sikerül eladnia. A piacok nagy távolsága igényteveszi a fogatot és embert egyaránt. Elő kellene segíteni a kialakulásnak indult tanyaközpontok fejlődését, hogy közelebb találjon piacot a termelő és egyúttal apróbb ügyes-bajos dolgait ls helyben azonnal elintézhesse. Negyvenöt évvel ezelőtt a szegedi tanyák világában két mesterségc-on létesített központ gyors fejlődése megmutatta az irányt. Azóta legalább öt hasonló tanyaközpont alakult ki a tanyákon s ezek kialakulását előregiteni és töké'etesiteni érdeke a tanyai lakosnak s a köznek is. Csak fu'ólag említettünk egy pár kérdést, mc• n HHinB^aBÍUSiS^ W g m " Szép és kellemes kerlhelyiségébcn osténként é KETTER eftermes ^Lakatos fió™ _ . Vl . U—IL.. U;>.I - , m a . Elismert jo konyha. tájborok. Szép és kellemes kerlhelyiségébcn esténként és ünnepnapokon és cigányzenekara muzsikál. Buda, XL k<Pf.. Horthy MÍk*ÓS-Ut 48 szám, ^ SzeqiedíekÁ ll a n dó ta Iá t le o z óhc 1 ve