Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-17 / 85. szám

DELMAGYARORSZAG Vasárnap, 1938. április 17. Politikai napilap • - .. . "'• • ÖRÖK HITÜNK Csak Halott támadhat fel. Halott ember, Halott gondolat, meghalt igazság. A feltámadás csak a halállal szemben ad reményt cs vigasztalást. Csak az hisz a feltámadásban, aki halottat sirat, uz örök elet nem ismeri a feltámadás vigaszát. Csak akinek halottja van, az bízik, hisz, reménykedik a feltámadásban! S miéit van ot, hogy cz a húsvét a krisztusi feltámadás hitét ébreszti fel újra a kiszikkadt szivekben, — nem volt még soha ilyen husvétunk, mely a feltámadásnak annyi hitét sűrített volna össze a lélekben s annyi várakozását zsúfolta volna össze minden felmozduló gondolatnak, minden tettre ébredő elszántságnak mélyében. Van kit siratnunk, — „ha van könnyűtök, most sírjátok el." Múló emberi életnek csak az időtlenség adhatja az el nem múlás biztonságának érzését. Ezer év csak ad annyi biztonságot, mint az emberi biztonságszerzés megszokott módjai: a tanti,, az okirat/vagy az eskü? Ezer évig épültek és állottak fenn a magva/ alkotmány bástvói, — Szent István évében Szent István alkotását csak nern kell féltenünk? Az csak nem lehet, — mondogattuk botor bávasággal —, hogy amit meg tudtunk őrizni ezer esztendőn keresztül véres és förgeteges évszázadokon át a vérnek és szenvedésnek mérhetetlen próbatételein keresztül, azt most elveszíthetjük érák, vagy percek alatt, amennyi idő áz indiai regék és a legújabb ,kor világtörténelme szerint államok születéséhez és halálához bőséggel elegendő az nem lehet —, mondogattuk füttyszóvol bátoritgatva eltévedt, megzavarodott szegény magunkat, — hogy ezer év hagyományai, szelleme, a mult minden drága emléke, egy ezredév szabadságharcénak minden célja, értelme, jogosultsága. az ezer éven át szabadságért harco'ó léleknek talpraállitó. fölemelő parancsa Dillunatok alatt Tombadöljenek, elnémuljanak, megsemmisüljenek, — nem hullhatott pöcegöéörbe ezer esztendő kihullott vére s nem válhatott buta sárrá a magyar rög és a magyar verejték áldott, szent násza. Ez a nemzedék a szabadság és jogegyenlőség tiszta levegőjében nőtt fel, ennek a nemzedéknek Kossuth és Széchenyi voltak ideáliai, megittasodtunk a rnaevar március tavaszi üzeneteitől s boldog büszkeséggel neveltük önérzetünket a m a gyar szabadelvűsé? hagyományain és eradménvein. Volt minek örülni, volt mivel dicsekedni, volt miért elni. Az integer Magyarország és az integer szabadság testvérisültek ezer éven keresztül. Ha nem volt csonka a/, ország, nem völt csonka a szabadság sem. Micsoda élettel teli. zenuő igazságú, örök időkre szóló tartalma volt uz elkootatott, r>ohárkö«zöntős frázisnak: ..Kárpátoktól az Adriáig." Mert a Kamatoktól az Adriáig nemcsak egy ország volt. hanem egy és ugyanazon szabadság is. Una eademque nobilitas, mondották valamikor s mi azt mondjuk: una eademque libériás; Egy és ugyanazon szabadság, mióta ledőltek u korlátok földesúr és jobbágy között s mióta a városi polgár is teljes Jogú tagja lett a szent koronának. Se vagyon, se származás, se felekezet nem szabta meg a jogoknak és kötelességeknek mértékét különböző . mértékegységek szerint: a nemzetnek' édnunk kellett a kötelességek teljességét, oz aranynak és vérnek áldozatát, de a nemzet mindezért a jogók.teljességét adta viszonzásul. Ha nem volt különbség o k'öfelésségek teljesítésének mértékében, nem volt különbség a jogok terjedelmében sem. A törvény előtti egyenlőség a jogoknak és kötelességeknek egyenlőségét jelentette s e z az egyensúlyi helyzet volt a szabadság. Soha senki nem akart jogokot kemény kötelességek nélkül, soha senki nem akarta szabadságot rend nélkül, az állampolgárság jogi fogalmát jogok és kötelességek töltötték ki. ' S most, szinte egyik percről1 a másikra ezt az egyensúlyi helyzetet fenyegeti felborulás. Felnőttünk a jognak tiszteletében, a kötelességek becsületes teljesítésében, felnőttünk a szabadság szeretetében s abban a készségben és elszántságban, mely bennünket nz államelmélet minden terén u szabadság megvédelmezésére kötelezett. S mintha egyszerre •— egész más világrészben ébredtünk volna fel. Lehajtottuk fejünket az állampolgári jogok nyoszolyáján, álmodtunk a szabadságról s amikor felébredtünk, hirtelen váratlansággal egész más jogi felfogásnak, egész más erkölcsi megítélésnek, a polgári szabadság és polgári * egyenlőség egész más értelmezésének uralma alatt ébredtünk fel. Azt hitte minden agysejtünk és minden idegszálunk, hogy a kultura ö r ö k é r v é n n y e 1 ved meg.a barbárság ellen, hogy a civilizáció töltését' nem sodorhatja már el a tömegszenvedélyek áradata, hogy a szabadság és jogegyenlőség uralmát „nincs földindulás, nincs vész, mely' légvőzné", voltak dogmáink, engedelmeskedtünk törvényeknek, melyeket olvan örökér v é n y ü e k n e k, minden idők és korok számára annyira tisztázottaknak, megfellebbezhetetlenül megállapítottaknak tartottunk, mint az euklidesi geometria alapfogalmait, azt, hogy a testnek és szellemnek szabadsága nélkül az élet nem élet, olvan kétségbevonhatatlanul hitelesnek tartottuk, mint azt, hogy két pont között oz egyenes a legrövidebb vonal — és jött egyetlen éitszaka, jött egy kestírü és keserves ébredés s az a lárma riasztotta ki az álmot szemünkből, amelvik ordítozni kezdte, hogy csak köd volt, amit ezeréves b á st y á n a k tiszteltünk, hogy uz élet értelmét nem a szabadság, hanem az engedelmesség tölti ki s hogy a nagyapák vallása s a lélekben az egyház tanítása szerint kitörölhetetlen nyomot hagyó keresztség felvételének naptári időpontja XIV. évfolyam 85. sz. szabju meg akár a leghasznosabb és a legbecsületesebb emberek helyét is a nemzetben étj társadalomban. Az egyház tanítása szerint a keresztség szentsége a kegyelem teljességét jelenti s most elhangoznak vélemények, melyek a kegyelem teljességét, ami Istentől való, a. kegyetlenség teljességével, ami az embertől való, iparkodnak összefűzni. Ez az ország nem a mi tulajdonunk. Az elődöktől kaptuk s az utódoknak kell átadnunk. A mi kötelességünk ez, hogy ami munkában, feötelesscgteljé^tcsben cs áldozatban egy-nemzedék életét kitöltheti, azt csorbítatlanul adjuk, áldozzuk ennek az országnak az átmenetnek áz ideje alatt, amíg a népek Istene a mi kezünkre'és lelkiismeretünkre adta ez ország gondjait. Ezt az országot mi Széchenyi Istvánnak, Köss u t h Lajosnak, a világszabadságról álmodó Petőfi Sándornak örökszent tanitásaival vettük át abban a gyönyörű fellendülésben, amit a kiharcö lt szabadság árasztott rá. Az apáink K o s s u t h r a e s k ü d te te, a fiaink sem lehetnek, pogroms z e 11 e m t e r j e.s z t ő i. A kérdés, ami elő a sors állított, nem egy felekezetnek, hanem az egész nemzetnek kérdése. A kérdés az, hogy mit akarunk: szabads á go t, v'a g y r a b e n g e d e 1 m e sé g e t ? Szabad országnak szabad polgárai akarunk-e lenni, vagy — Bethlen István szava szerint — cselédei egy ma világhatalomnak? Erre a kérdésre kell válaszqlni s a többi probléma megoldódik magátjól. Ha egyezer azok akarunk maradni, akik voltunk, hn nem akarjuk megtagudni o nemzet hagyományait, a szabadság tradícióit, a kulturu kötelezéseit nem akarjuk megoldani s hem akarunk elrugaszkodni attól a parttól, ahová a civilizáció drótköteleivel kötött ki a Kelet és Nyugat között hányódó komp-országunV. ha — mint kutya a vizet —, nem akarjuk' egyszerűen lerázni magunkról a magyar lelkiségnek, a magyar szellemiségnek évszázados szabadságharcok tüzében megedzett emlékeit, ha nem akarunk bitangok módjára hütelenek- lenni apáinkhoz, nkik türelmesek voltak, belátók, emberszeretők, okik magyarok.voltak.es európaiak, akkor —- nincs is kérdés, amire felelni, nincs irt probléma, amire megoldást keresni kell. Profán politika szemetje nem szennyesífheti el ünnepünket. Áhítatos lélekkel erősítsük meg hitünket. Hiszünk az emberi civil izációban, melynek lehetnek' völgyei és lehetnek szakadékai, de — rr.ir«í hivő muzulmán Mekka felé, — mindig a fejlődés és emelkedés felé fordítja arcú-, hiszünk a kulturában, amelyik szeretetre nevel s a szellem szabadságát bővití csak egyre, hiszünk a haladásban, melvnek evangéliumát nem a gyűlölködés antikrisztusai, hanem a minden emberért önmagát áldozó Krisztus — Halleluja — sugalt számunkra, hiszünk a szere tétben, mely győzelemre született s a pusztítás sárkányát Szent Györgyként mégis le fogja igázni, hiszünk a szabadság ban, miért harcoltak, véreztek és meghaltak egvmás sarkába lépő nemzedékek, h i s z ü n k, örökké hinni fogunk a ma Húsvéti számunk 40 oldal, ára 30 fillér