Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-06 / 52. szám

Vasárnap, T938. március G. DÉLMAGYARORSZAG 5 A tiszaparti Athén Irta GLATZ OSZKÁR, Bujákról, az én művészeti paradicsomomból küldők üdvözletet Szegedre. Ha már ncm lehetek jelen személte cn a képzötnüvé. zok n;ost megnyílt reprezentatív kiállításán, hadd időzzem legalább gondolatban egy kis ideig az én kedves Szegedemen, ahol már annyi szép órát töltöteui és ahol annyi ió barátom él. i i Szeged Mórának a városa és tőzsgyökeres magyar, amilyen ő volt — magyar erényekkel és bizonyára magyar hibákkal is, az utóbbiakat azonban szerencsére ncm ismerem. Budapest világváros, már Budának is sokkal egyénibb, tradíció és igy magyar, kötöttebb a hangulata, mint Pesté. Gyü ölöm a nagyvárost, amelyben születtem, amelyben élnem kell. Ha Szegeden kiszállok a vonatból és megüti orromat a föld illata, olyan mintha fogságból szabadulnék, vagy idegen földről hazatérnék a szabadságba, igazi hazámba. Itt, Bujákon érzem csak, hogy Pestünknek milyen kevés köze van ahhoz, amit mi a magyar föld leikének nevezünk. Mert hiszen Pesten nincs is föld, csak kő és az a hircs civilizáció, amelynek áldásait élvezzük (élvezze, akinek élvezet), az a gépies tökéletesítése nagyvárosi életünknek — az bizony szóról szóra ugyanolyan — csak még tökéletesebb, még raffináltabb — Bécsben, Párisban, Londonban, stb. Én bizony utá'om ezt a szinteien, lélekte'cn, hazugsággal és szemfényvesztéssel tciilett valamit, amelynek talán évezredek után, ha majd ennek , a nagy világnak emberanyaga összevissza keveredett, ha majd szeretettel borul egymás nyakába Európa, Ázsia, Afrika és Amerika — lesz talán valami értelme, lélekféléje —, ma csak afféle keret, amelybe talán évezredek folyamán festj majd bele a képet a haladó emberiség. Én már nyomtatott betűvel ismételten tiltakozom az ellen, hogy akkor reinkarnálódjam, nem vagyok hajlandó ebben az irányban haladni, nekem borzasztóan tetszik, hogy a határokon tul más világ van, min; uárhol a világon — sőt csak ez tetszik nekem! Mily rettenetes volna, ha az emberek mind egyformák volnának és milyen szépek voltak azok az idők (persze nem azok számára, akik az elsőrangú fürdőszobát megfelelő mellékhelyiségekke', a kjtünő gépkocsit és hasonló értékeket mindennél többre becsülnek), amikor minden kis városkának. sőt minden falucskának megvolt a maga sajátos arculata, ruházkodása, épitkezéra, hagyománya. i 1 I Mily gyönyörűek a kis olasz városok. Csók Pista kollégám is utalt erre a mult évi beszédében Szegeden a halászcsárda kitűnő lakomáján -— mily isteni élvezet egy látogatás Sicnában, Pcrugiaban, Orvietoban, mily gyönyörűek clzárkózottságukban, nemzetköziségmentességükben, mert határozottan k idomborodó arculatuk, lüktető lelkük van. A ku'.turák (amelyek nagysága a történelem tanusága szerint mindig fordított arányban áll a mindenkori civilizációval) ilyen kis központokban mindig elmélyültebbek, egyénibbek és harmonikusabbak voltak már akkor is, mint a nagyobb városokban. Bár sikerülne Szegednek, ahelyett, hogy nagyobbodna és csak civilizálódnék — ilyen vidéki kulturcenirummá fejlődni, a magyar, a kimondottan színarany magyar ku'tura végvárává —, mert csak ilyenek lesznek képesek, az ilyen vidéki központok — ellensúlyozni a főváros magyartalanitó, mindent nivelláló hatását. Igen, Szeged értelmiségére itt nagy feladat vár! Mindeneke'őtt meg kell őrizni, vagy inkább felelevenítenie a szegedkörnyékbeii fa'vak és tanyák eredeti magyar hangulatát és lehetőleg gátolni azok lélekte'cn agyoncivilizálását, amely alapjában csak az ősi magyar kultura kirúgásából áll, aztán pedig oda ke l csábítani a fővárosnak sínylődő, éhező és nyomorgó fiatal, még gyökeret nem vert kulturerőit (én persze elsősorban a festőkre gondolok), a sok ottan elsorvadó tehetséget, akiknek itt hazát és munkaalkalmatosságot kell megteremteni, hogy ők vállvetve a benszülött társaikkal lassankint megneveljék a közönséget, — mert hogy a művészetek bármely ágával igazi megértéssel foglalkozhassunk, ahhoz munka, fáradságos mun'a szükséges, amely azonban gazdag gyümü'ccscl jutalmaz. Igazi magyar művészet csak falun íejlödheA*~előfordul* influenzc esjtffjc mör&üonyáía a járeény előjelei. Ilővlgyázot ajánlatos tétiát á legkisebb még* hűtésnél is; hatékony és sikeres leküzdésére vegyünk be azonnal Aspirin-fablettákafe Az Aspirin az utolsá évtizedek alatt éppen ax Influenza járványok idején vált be legjobban és épp ezért nélkülözhetetlen most is. ASPIRIN' tik, a földdel és annak népével- való közvetlen kapcso'at révén, de csak olyan városok közc'ében, amelyekben egyrészt még eleven a falu, másrészt fennáll az összeköttetés azokkal az idegen szellemi áramlatokkal, amelyek végre is nem küszöbölhetők ki a legintenzívebb nemzeti kulturéletből sem és végre is a város adja a fogyasztóközönséget, a lé'.alapot. Az oroszlánré-z egy ilyen'kulturteremtő munkában természetesen a hölgye'.:é, dc az irányilást a város férfiainak kell megadni. Ha a hölgyek annak a sok időnek — amelyet teákra és arra az általam őszintén gyűlölt bridzsre fordítanak — csak a felét használnák céltudatos kulturmunkára, ugy meg vagyok győződve, hogy Szeged rövidesen tudna azzá a végvárrá fejlődni, amelyről az e'őbb beszéltem. A vezérszerep persze a férfiaké kell hogy legyen és ha egy város sorsát olyan kiváló egyéniségek intézik, amilyenek a szegediek, olyan urak, akikben megvan az akarat és á'dozatkészség, amely közügyekkel való áldásos fog'alkozáshoz nélkülözhetetlen — lelke-en összefognak a Klebelsberg-féls decentralizálást program szegedi végleges keresztülhajtására —. ugy a siker r.em maradhat el, Bizom ebben az összefogásban es reménykedem a magyar képzőművészet, fö'eg a festőművészet érdekében és talán még megérem, hogy ünnepelhetem Szegedet, mint a tiszaparii Athént. 2-^ce^e^arr A törvényszék elitélte az orosházi kommunista-per valamennyi vádlottját A vexeiök 3 és fél-2 évi fegyházbüntetést Roplak, öten más félévi börtönt, kilencen egyévi börtönt, a többieket 10—8-6-3 hónapi fogházra ítélték (A Délmagyarorszdg munkatársától.) A szegedi törvényszék S<?raz/-tanácsa közel háromhetes főtárgyalás után szombaton délben egy óra előtt hirdette ki Ítéletét az orosházi kommunistaper első vádlottcsoportja ügyében. Ezek a vádlottak egv kivételével valamenynyien előzetes letartóztatásban v</.tak. Háromnegyed 1 órakor vonult bc a tanács és hirdette ki Ítéletét. A törvényszék mind a 39 vádlott bűnösségét megállapította az állam ós társadalom 4törvényes rendje ellen irányuló bűncselekményekben és ezért Szemenyei Lászlót 3 és felesztendei fegyházra. Kun Lászlót 2 év és 3 hónapi fegyházra, Weiszhausz Aladárt 3 és félesztendei fegyházra. Molcó Dánielt. Kohári Györgyöt fejenként 2—2 esztendei fegyházra, Horváth Jánost és Magda Árpádot egvenként 2 cs fél esztendei fegyházra. Boros Jánosi Bába Istvánt, Cfynszka Jánost. Szvák Andrást ós Németh Mihályt fojenkint 1 és fclcsztendei börtönre. Nagy Jánost, Bartolák Andrást,