Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-06 / 52. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. március 6. Politikai napilap XIV. évfolyam 52. sz. A művész kötelessége Immár kétségtelenné vált, hogy Tosca­nini nem vesz részt az idcn a salzburgi ünnepi játékokon. Ezeknek a művészi játé­koknak Rcinhardt és Toscanini ad­ta meg a világhír érdekességét és színvona­lát. Előbb megbénitották Reinhardt­b a n a művészi önérzetet s a művészi alko­tás szabadságát s most Toscanini szá­mára is lehetetlenné vált, hogy részt ve­gyen azokban a játékokban, melyek számára neve és zsenialitása szolgáltatta a világ­eseményt. Nem vállalkozhatunk arra, hogy Ítéletet mondjunk abban a perben, melyet Tosca­nini és Ausztria között tett folyamatba a berchtesgadeni találkozó. Nem volna jelen­tősége, ha lelkiismeretünk igazolásával akár Toscanini, akár Ausztria mellé áll­nánk. S ekként félretéve minden ítélkező szempontot, pusztán csak a művész ki­állását ünnepeljük Toscanini elhatá­rozásában s annak a példaadásnak monu­mentalitását s szinte hősiességét, amivel Tos­canini világraszóló művészetének tekinté­lyével és hitelességével a maga emberi meg­győződésének és hitének igazságát igazolja. A művésznek, — ha művész —, nem nz n kötelessége, hogy szórakoztasson. A mű­vésznek az a kötelessége, hogy tudato­sítsa bennünk azt, amit az emberiséggel szemben fennálló kötelezettségeink várnak el tőlünk. A művész csak a fejlődés szolgá­latában állhat. Ecsettel, vezénylőpálcával, vésővel, vagy irótollal kezében kell szolgál­nia a jövőt és a fejlődést. A szalonzene és a IX. szimfónia között ebben a vonatkozásban csak egy különbség van, oz, hogy oz egyik simogat, becéz, feledtet, a másik felráz és ráeszméltet a magunk életére. A művészet­nek nem az a feladata, hogy megbékít­sen az élet szenvedéseivel, elringassa a szociális lelkiismeret által meggyötört lel­ket s mákonyos hangulattal ölje ki a lélek­ből a jobb, szebb és igazságosabb világ utá­ni vágyakozását. A művészet nem vállal­kozhatik arra, hogy politikai uralmak' számára. végezze cl a keritő munkát. Min­den művész, aki megnyugvást, beletörődést hirdet zenével, verssel, vagy pikturával, az akarva-nem akarva politikai szolgálatot vé­gez azok számára, akiké az uralom. A^tru­badur-költészet folytatását jelenti mindaz a művészi törekvés, amelyik azt a célt tűzi maga elé, hogy gyógyítás helyett megbékít­se az emberi lelket s kilopja belőle a terem­tő elégedetlenség szikráját. Az irodalom szolgálta már az emberiség haladását, amikor egy emberben megmu­tatta az egész társadalom szenvedé­sét, a kornak minden fajdalmát és szégye­nét s ezzel a tudatosítással egy irányba fogta össze milliók vágyát, célját és törekvését. A művész álljon ki ma is s ne azt a feladatot vállalja, hogy hangulatvilá­gítást rendezzen politikai budoárokban. Min­dig lesz történetíró, aki a tényleges erő.is­teni eredetét bizonyítja s.mindig lesz mű­vész, aki kőben, olajban, vagy rimben ha­landó emberek, gondolatok és rendszerek hal­hűtatlanitására vállalkozik. — Ncrn a saját halhatatlanságáról zengett himnuszt, de min­dig lesznek Nérónál kisebb költők, akik Né­rónál nagyobb zsarnokokról zengenek ódá­kat —, de nem tudós az a történetíró aki tollát bérbeadia a hatalom számára és nem művész az a költő, festő, muzsikus, vagy szobrász, aki a hangnak, szónak, szín­nek vagy formának erejével a lélek szabad­sága s a haladás örök törvénye ellen üt pár­tot. Művész nem hódolhat be a politikának s még kevésbé politikusnak. Művész csak az emberiség szolgája lehet, — művész nem tagadhatja meg a szabadsá­got, mert szabadság nélkül nincs művészet. Nem elég az, ha Thomas M a n n o k állnak ki a maguk ragyogó tehetségével és fénylő hitével, mindenkinek ki kell állni, akik­ben hisznek, akik a maguk világhírének gló­riájával tudnak súlyt adni kiállásuknak is. Toscanini száműzte magát Németor­szágból, mert Németország száműzte az em­beri szellem szabadságát s a politikamentes művészetet. S most Toscanini nem megy el Salzburgba sem, mert ugy érzi, hogy Né­metország és Ausztria közeledése nem Né­metországot Ausztriához, hanem Ausztriát Németországhoz fogja hasonlóvá tenni. Tos­canini elhatározása a művészet tilta­kozása az ellen a politikai rendszer ellen, amelyik a művészet ellen tiltakozik. A sza­badság lázadása azok ellen, akik a szabadság ellen lázadtak fel. „Az Írástudók árulása" hozta az emberi­ség fejére a világtörténelem legnagyobb ka­tasztrófáját. A művészek árulása megszerez­hetné a halhatatlanságot e — katasztrófa számára. A művészet nem lehet áruló s aki áruló, az lehet iró, lehet festő, vagy szob­rász, de nem lehet művész. A művészet nem narkotikum, a művészet nem a szóra­koztatás aljas céljáért és alantas eszközeiért van, a művészetnek az a kötelessége, bogy fogékonyabbá tegye a lelkeket, érzékenyeb­bé a lelkiismeretét azokkal a kötelességekkel szembén, melyeket az emberiség, a fejlődés, a haladás szolgálatában kell teljesiteniünk. Toscanini nemcsak azért nagy mű­vész, mert karmesteri pálcájával a legna­gyobbak álmát tudja tökéletes valóra vál­tani, hanem azért is, mert művészi hite mel­lett szociális lelkiismerete s történelmi fele­lősségérzete kötelezi és képesiti alkotásokra. S ez az elhatározása van olyan nagy alkotás, mintha Beethoven kottáiból Beethoven lelkét varázsolja elénk." Hetekig eltartanak ax angol-olasz tárgyalások Chamberlain szerint a megegyezés előli tisztázni kell a spanyol kérdést Egy Iondoni jelenlés szerint Hitler népszavazást akar Ausztriában és Csehországban London, március 5. A News Chronicle ar­ról ir, hogy Hitler és Ribbentrop konkrét ja­vaslatot dolgozott ki. A tegnapelőtti kihallga­táson, amikor Hendcrson angol nagykövet Hitlernél járt, hir szerint, erről a javaslatról folytainak előzetes tanácskozást. Az egyez­mény aláiró hatalmai, Németország, Anglia, Franciaország és Olaszország lennének. A ja­vaslatot Ribbentrop kölűgs miniszter jövő heti londoni látogatásakor közli az angol KormShy­Jtyal. A News Chronicle öt pontban foglalja össze azokat a kérdéseket, amtlyek Németország és Anglia között megbeszélésre kerülnek. A leg­nagyobb érdeklődést ezek közül Németország­nak az a követelése vallja ki, hogv Ausztria lakossága és a Csehszlovákiában élő német ki­sebbség népszavazás utján döntsön sorsáról, vagyis határozzanak arról, hogy a német bi­rodalomhoz kivánnak-e csatlakozni. A News Chronicle szerint az angol-német tárgyalás öt pontja a következőképen alakul: 1. Gyarmati ügyek. 2. Propaganda ügyek". 3. Ausztria és a szudétanémetség. Ribben­trop kérni fogja Angliától ama német köve­telés jogosultságának elismerését, hogy a Csehszlovákiái németek és Ausztria németjei népszavazás utján gyakorolhassák jogukat. 4 Németország és Olaszország. ­i; 5. A szovjetunió. Az angol-olasz közeledéssel a londoni sajtó | egyelőre nem foglalkozik. Érezhető, hogy fel­sőbb sugalmuzásra tanúsítanak tartózkodó magatartást. Páris kedvezően fogadta Hodzsa beszédét Páris, március 5. A francia sajtóban élénk" visszhangot kelteit Hodzsa Milán csehszlo­vák miniszterelnök beszéde, amelyben válaszolt H'i 11 e r­nck és G ö r i n g n e k. A fo­gadtatás a francia lapokban rendkívül kedvező. A félhivatalos Petit Pári­sién ugy magyarázza Hodzsa miniszterelnök nyilatf.íozatát, hogy szívesen hajlandó ugyan Németországgal megegyezni, de félreérthetetlenül kifeje­zésre juttatta, hogy az enged­ményeknek határai vannak és Csehszlovákia a végső esetben ellenállást fogja tanúsítani. Az­a francia félhivatalos lap cikke, hogy a csehszlovák miniszterelnök magatar­tása példaképül szolgálhal a nagyhatalmak­nak. Berün. március 5. Valamennyi lap ismer-, Hodzsa a legnagyobb zal végződik

Next

/
Oldalképek
Tartalom