Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-31 / 71. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1 Csütörtök, 1938. március 31* Politikai napilap XIV. évfolyam 71. sz. K II paprika sáfárai A Magyar Fűszerpaprikát Értckesitő Központi Szövetkezet közzétette igazgatósági és felügyelő bizottsági jelentését, üzleteredmény- és mérlegszámláját s egy kis propaganda-összeállítással „fűszerezve" a „csipősségmentes"-nek egyáltalán nem nevezhető kiadmányt, vádolva és védekezve lép a sokat vitatott szövetkezet a nyilvánosság elé. A szövetkezet — minden újságolvasó észreveheti, — egy idő óta nem igazit helyre semmit. S most, mintha csokorba akarta volna kötni az elhallgatott helyreigazításokat, minden megjelent cikkel, minden elhangzott támadással polemizálva tárja a nyilvánosság elé üzleti eredményeinek a — szerinte — nyilvánosság elé tárható adatait. A szövetkezet tagjainak száma az elmúlt év alatt nagy változáson ment keresztül. A szövetkezeti tagok száma egy év alatt husz százajékkal emelkedett s az eddigi nyolcról egy év alatt — tízre ugrott fel u tagok száma. Mint kuriózumot, nem tudjuk elhallgatni, hogy ezt a t i z tagból álló szövetkezetet hat tagu igazgatóság, három tagu felügyelő bizottság és négy tagu ellenőrző bizottság kormányozza. A tiz tagu szövetkezet élén tizenhármán állnak s valószínűleg nem is egyedül látják el az ügyeket, mert a 22.000 pengős alaptőke mellett több, mint kétszázezer pengőt költöttek személyi és dologi kiadásokra. A tizenhárom tagból álló vezetőség által Irányított tiz tagu szövetkezet igazgatósági jelentése abból indul ki, hogy a mult c"vi termésnél nagyobb termés soha ncm fordult elő „még Nagymagyarországon sem". A mai Magyarországon kivül tudvalevően egyetlen kiló őrölt paprikát nem állítottuk elő, ez az összehasonlítás tehát — mondjuk finoman, — félreértésre adhat alkalmat. A nagy mennyiség viszont lehetővé tette ez e.xport fellendítését s az exporton elért eredmény, — mondja a jelentés —, várakozáson felüli. Ezt a dicsekvést kellő értékérc kell leszállítanunk. Először is tudnunk kellene, lvftv u központi szövetkezet mit exportált közvetlenül, tudnunk kellene, bogy uj piacot a központi szövetkezet talált-c s a régi piacokon a központi szövetkezet tudta-e fokozni az exportot? Mert ha nem maga a központi szövetkezet exportált, hanem csak részt vett a szegedi paprikakereskcdelem értékes, hasznos, fáradhatatlan és eredményes üzleti tevékenységében, akkor ugy gondoljuk, az export emelkedéséről m á s hangon és m á s szavakkal kellene beszámolni a központi szövetkezetnek. De ezenfelül nem lehet figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy talán soha olyan áron ncm lehetett exportálni a magyar paprikát, mint amilyen árat a belföldi fogyasztás megterhelése lehetővé tett. Amikor a newyorki üzletház 70 fillérért kapta meg azt a paprikát, amiért a szegedi fogyasztó 4—5 pengőt fizetett, akkor a Magyar Fűszerpaprikát Értékesítő Központi Szövetkezete ne a maga létének, vagy tevékenységének tulajdonítsa az export emelkedését. Egyébként a központi szövetkezet szerint „mindent el kell követnünk a termelés olcsóbbá és jobbátétele érdekében. Ez irányban is kiterjesztjük működésünket.' Iíorrv n termelés olcsóbbá tételének miiven hatása lesz a termelői árakra, azt nem kell megjósolnunk. Csak nem tudjuk belátni, hogy amikor a filléres áremelések végre bizonyos nyugalmat hoztak a termelőknek, mi szükség van akkor a központi szövetkezetnek olyan feladatot hirdetni, amire alapszabályai módot nem adnak s ami alkalmas lehet a nagy nehezen megnyugodott termelők izgalmának fclkorbácsolására. „Minőség szempontjából a fogyasztók most „sokkal jobban meg vannak védve", — mondja az igazgatósági jelentés, Remek v é d e 1 e m ! (Bór a Szeged FC-nek volna ilyen védelme!) Hogy Szegeden, a Szegeden termelt, Szegeden kikészített paprikáért hatszor annyit kell fizetni, mint ugyanazért az áruért Newyorkb a. n, azért még a minőségi védelmet sem nyújtják kérkedés nélkül? A^t állítjuk azonban, hogy a paprika uijáőröltetése s a leminősített árunak ujjáőrléssel való feljavítása soha még olyan tömegben s olyan szisztematikusan nem történt, mint az elmúlt évben. Vájjon ez az eljárás érlelte ki a fogyasztók „minőségi védelméről" szóló igazgatósági megállapítást? A Központi Szövetkezet nyilvános számadásra van kötelezve. Ennek most igy tesz eleget, hogy bevétel cimén szerepeltet 300 ezer pengőt, — csudálatos kerekszám — a mérleg szerint a hitelezők követelese 009.378 pengő 80 fillér, — a hitelezőknek már a fillérek is pontosak —• s ehhez hasonló, minden részletezéstől és tájékoztatástól mentes tételekkel tesz eleget a nyilvános számadás kötelességének. S ezenkívül: pontosan számot ad arról, hogy menynyi paprikát és milyen áron vett, de azt már ncm mondja meg, hogy milyen áron hozta a megvett paprikát forgalomba. A számadások egyik felét feltárja, de a másik fele tekintetében tájékoztatást nem ad. S a 22.000 pengős üzletrésztőkével dolgozó szövetkezet kamatokra és bankköltségre 110.000 pengőt fordít, — nem volna-e indokolt, bogy talán nagyobb saját tőke befektetésére érdemesítsék azt a vállalkozást, amelyik 000 ezer pengővel t u d tartozni s melynek személyi kiadásai egyetlen évben meghaladják az alaptőke ötszörösét. A szegedi paprika nemcsak árucikk, hanem egy nagy magyar város életfeltétele. A nemzeti vagyonnak eg~y része. Több őszinteséggel, több nyíltsággal, a nyilvános számadásnak nemcsak formájával, de lényegével kellene sáfárkodásaikról számot adni azoknak, akikre az államhatalom ennek a nemzeti kincsnek értékesitését bizta. S nekünk, szegedieknek, elsőrendű feladatunk, hogy a közérdek szempontjainak érvényesülését keressük a város e közvagyonának kezelésében. cBudupest, március öü. A képviselőház szerdai ülésének eseménye ftassay Károly beszéde volt, aki nagy beszédben követelte, liogy a kormány ©essen réget az országban folyó izgatásnak. A beszéd mély hatást keltett. Az ülésen a választójogi vitát folytatták. P e t r o v á c z Gyula volt az első szónok. Most kezdődik a független tiszta parlamentül izmus. Szerinte ncm lehel jogfosztásról beszélni, hiszen eddig nem volt igazi választójog. A túlságosan nagy többség szerinte tunyává teszi a képviselőket, a Iláz ezért állandóan tanácskozásképtelen. Végül arról beszélt, hogv a politikai agitációt a párlgyülésekrc kell korlátozni. Rassay beszéde Ezután Rassay Károly kezdte meg beszédét. — A legértékesebb választójogi törvény is értéktelenné válik — mondotta —. ha nincs erős kormánv és a törvények uralmát nem biztosítják az állami és társadalmi életben. A megoldás kérdéseiben nem értünk egyet a kormánnyal' és' ennek' az álláspontnak parlamentáris formák között adunk kifejezést. — A javaslat a válaszlók számát csökkenti. A szelekciónak értelmes ala]vm kell történnie és valamilyen célt kell szolgálnia a választópolgárság színvonalának emelése érdekeben. Ncm tudja elfogadni a javaslat által aíkolott kettős választusi rendszert. Ha pluralitást tikárunk bevezetni, vezessük i>e egyenesen, V., Rassay napyhatásu beszéde a képviselőházban E.röskexü kormányi, |határozott cselekedelekel követeti, amelyek érvényt szeresnek a törvények uralmának — »Elég volt a romboló agitáció vakmerő suttog ásaiból« „A mai (helyzet (határozott és tiszta állásfoglalást követel" — „S millió magyar békét akar és dolgozni akar a fhazáérl" őszintén,'nyíltan, dc ez a pluralitás semmi eredményt nem jelent. Ellenbén a kettős választási rendszernek káros következménye a pénz nagy szerepe. A kormányzat íolhalaUiiV zást adhat magának, hogy a kerületi beosztást későbbi időben fogja megcsinálni. Ez is hiba. — Dc maga az a tény — mondotta Rassay —. hogy a titkos szavazásról szóló törvényjavaslat a Ház elé kerüli, érdeme a kormánynak, sőt a kormány ezzel nagy szolgálatot tett az országnak. A kormány érdeme, hogv5 annyi romboló törekvéssel szentben mégis csak erősiti az alkotmányos érzést. — Érdeme, liogy a külföld felé Msrgvaror* t É é