Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-29 / 69. szám

DÉI MK-V* n a n c 7 Á f, Kedd. 1938. március 29. RÁDIÓ Kpdd. mArchis. ?9 Ulandó leadások Budapestről bctköznflpoknji. tí. 15: Toriia. 7.20: Étrend. 10: Uirek. 12: Déli ha­rangszó, Ídöjárásjelentés. 12.40: Hirek. 1320: Idő­\i-liii, Ídöjárásjelentés 1440: Hirek. étrend, élel­miszerárak 10.15: Időjelzés, ídöjárásjelentés. BUDAPEST I. 12 05: A rádió szalonzenekara. 13.30: Cigány?*­,io. 16.10: Asszonyok tanácsadója. 17: Friss Antal gordonkázik. 17.30: Impressziouizmnt a művészet­ina. (Felolvasás). 18: Hanglemezek. 18.:í0: Isten illesse a tisztes ipart. Hangképe* a magyar kis­iparos életéből dalokkal, »cnév»( 20: Wilhebn tvempff zongorázik. 21: Magyar-lengyel kultur­est. 22: Ídöjárásjelentés. 22.05: Dániel Hnlévy Wy­(énetiró íraucianyelvtt előadása. Utána Jazz-h.ir­ii< 19. 23; Az operaház tagjaiból alakult zenekar. BUDAPEST II. 18: Mezőgazdasági félóra. 18.33: Hanglemezek. Itt 20: Francia nyelvoktatás. 20: Uirek. 20.30: A ttudaporti Kiniarakórus előadása. KÜLFÖLD. Bces tnflsori ncm érkezett tncg. Berlin. 19 óra 10: Tánclemezek. Boroszló. 23: Beetho­ven: A-dur vonósnégyes. Bukarest. 17.20: Haydu-lcmezek. 20.33: Liszt: Faust, szimfónia. Deutschlandsender. 16: Vidám lemezek. Dro­itwich. 19.23: Könnyű zene. 23.23: Ravel-lc­niczek, Frankfurt. 21.15: Haydn! 48. szimf. Beethoven: B-dur zongoraverseny.. Köln. 19 óra 15: Szerenádok. Lipcse. 18: Kcringőlemc­zek. 20: Komoly és vidám dalok. London Ré­giónál 2030: Tánczene 22: Esdaile: Kánkán­folics, revürészlct. Milánó. 21: Wagner: A Rajna kincse, opera a Sealából. München. 19 óra 10: Spanyol zene. Pozsony. 1730: Ledvina orgonumüvész. Róma. 21: Operettrészlctek. 22.15: Tánczene. Stuttgart. 19.43: Esti zene. Varsó. 20: Tánczene. Szeged sz. kir. város adóhivatalától. 29 287-1938. ndhsz: Tárgy: rokkantcllátási adómen­tességre irányuló igény jogosult­ság igazolása. Hirdetmény A szegedi ni. kir. frónröRyitlozgatóságnak 27011 —12—1938 II. számú körrendelete folytán a rok­kant ellátási adómentességre irányuló igényjogo­sultság igazolása tárgvában n ni. kir. pénzügy­minisztérium 43 000—938 VIII. a. számú rcodc­1 • tét alábbiakban közli a városi odóhivatal: A rokkantcllátási adóra vonatkozó 1927. évi *3i0— P. M. sznniu hivatalos összcá'Iitás 2. fS-áuak . 2. pontiához fűzött utasítás (6) bekezdése alanján a rokkontellátási adómentességek felülvizsgálata tárgvában kiadott 1929. évi 98.399-VJf. n. szá­mú körrendelet a hadirokkantak, hadiözvegvek és hadiárvák rokkintetlátás (járadék) élvezésére vonnlknró iogosultsár'ámk iön*niási határidejét 1929 évi december hó 31-ben áttanította meg az­zal. hogv azokat, akik eddig a határidőig a -ok­kintel'átás éiár.idék) élvezésének n .ioaosutlsó­; át blzonvitó igazolvánvokat nem mutatták be, rn'fVnniellátási adómentességben részesíteni nem s/aliad. E körrendeletet akként módositom, hogv ab­ban az esetben, ba a hadirokkantak, hidiözve­vek és hadiárvák n rokknnlettátási .adómeníes­séirhcz való igé'iviortosnllsáfukat utólag igazol­tak, oz inozrtlási követő évtől kezdve -az 1927. évi 700—P. M. számn btvatplos összeátlitás 2. i ának 2 nontjaban biztositolt adómentességben résxcs'tendők. . A roVkantellálésl adó alól való mentesség nz joiR évre kivételesen abban az esetben is meg­l'nnttonóó ha íz adózó az igénvtogosuttsáaot lofkésőbh Km. évi móins hó végéig iaaznlia. A mentességre iránvnlő ionzotásolo a városi 'tóhivalaiban az illetékes adókerületben adandók le. Szeged, 1938 március 21. Várost adóhivatal. A DÉLMAGYARORSZAG R E G E N Y I NEGY NEGYED MAGYAR LÁSZLÓ 31 — Felköltelek. Aludj jól. Jó éjszakát. Mezei bebujt a barlangjába, lefeküdt, n fülére húzta a takaróját, de bizony nem tu­dott elaludni. Nem hagyta nyugodni a szá­zadparancsnokság. Azon töprengett, hogyan szabadulhatna meg tője. Erre nem sok re­ménye lehetett, de azért mégis reményke­dett. Részletes jelentést irt az ezredparancs­nokságnak és azt is odadta továbbítás vé­gett Matináknak. Megírta benne, hogy Ko­roknay elesett, hogy Balassa megbetegedése miatt most neki kellett átvennie a parancs­nokságot. Megírta azt is, hogy a század han­gulata egyelőre elég jó, de az emberek már nagyon közel vannak a napok óta tartó bi­zonytalanság miatt a teljes kimerüléshez, azonkivül utánpótlás is kellene. Jelentette, hogy az oroszok szétlőtték a telefont, a ké­szülék negyvennyolc órája süket, nincs sem­miféle kapcsolata a századnak az ezreddel, tehát nagyon kívánatos lenne, ha mindenek­előtt a telefont hoznák rendbe. Hirtelen fölugrott az ágyból. Eszébe ju­tott, hogy a jelentést „teljes tisztelettel" fe­jezte be. „Teljes tisztelettel Mezei hadnagy." Szinte maga előtt látta az ezredes elképedő arcát, amint a jelentés végére ér. —* Na, Mezei hadnagy ur, alaposan meg­alapoztad katonai karrieredet, — mondta félhangosan maga elé. Hiába feküdt később ismét vissza, aludni még kevésbé tudott. Nyugtalanította Matiná­kék sorsa is, minduntalan az óráját nézegette és találgatta, hogy merre járhatnak. Nyugta* lanitotta a csönd is, ami fölváltotta az előb­bi puskaropogást. A támadásokat szokta megelőzni ilyen csönd. Csak nem őrültek rneg az oroszok. Éppen most támadnának, amikor ő a századparancsnok. Még c®ak az hiányzik. Teljes tisztelettel figyelmezteti őket, hogy várjanak még egy kicsit, leg­alább addig, amig a kommandó rendelkezé­se megérkezik. Lássák be, hogy ő, Mezei Vil­mos, a Textil könyvelője, nem hadvezér, semmiféle hadi dicsőségre nem vágvik, hát ne adjanak neki alkalmat a hősködésre, ve­zéri képességeinek fitogtatására. Várjanak addig, amig egy igazi katona kerül a szá­zad élére, egv aktiv tiszt, tiki gyerekkorától tanulja a haditudományt cs legalább ugy ismeri a hadviselés minden csinját, binját, mint ő a kettős könyvvitelét. Hála az égnek, ismét szólnak már a pus­kák. Olvan megnyugtató muzsika ez a ous­karopogás. Ritmus van benne, mint valami Strauss-keringőben, de a csendtől megsike­tiil az ember. Mégis furcsán szólnak ezek a puskák. Mintha erősebben szólnának, mint ahogyan az előbb szóltak. És mintha erről ez oldalról is élénkebben tüzelnének. Mezei ismét fölugrik és fut ki a barlang­ból. Az alacsony nvilás gerendája leveri a fejéről a csákót. Ugy mászik tovább liain­donfővel. — Mi van? — kérdi rekedten az első ka­tonától — Mozognak, — feleli az és elsüti man­licherét. — Hol van Bálint őrmester ur? — Most ment jobbfelé. Mezei utánamegy és csakhamar megta­lálja. — Történt valami? — kérdi tőle. — Még nem, de azt hiszem, történni fog. — A gépfegyverek? ~ Minden rendben varu — Akkor maradj itt, én átmegyek a má­sik oldalra. Aztán kiderült, hogy még sem készül semmi. Az orosz állásokban váltás volt. Ez okozta a mozgolódást és azt leplezte a lö­völdözés. Néhány perc múlva ismét hely­reállt a régi rend, a puskák csak ritkásan szóltak és az izgalom is elült. — Mindjárt három óra, — mondta ké­sőbb a barlangban Bálint és kavargatta a fris­sen főzött teát. — Aludtál valamit? • — Le sem hunytam a szememet. Nem tu­dom, mi lehet Matinékkal. Már itt kellenfl lenniök. Aztán meg más is nyugtalanított. Képzeld, ugy irtam alá a jelentést, bogy teljes tisztelettel Mezei hadnagy. Képzelem, mekkorát néztek a kommandón. — Ha elveszítjük a háborút, te leszel eJ oka. Vigyázz, még haditörvényszék elé állí­tanak a teljes tisztelet miatt. Hiábavaló volt minden erőlködés, nem tudtak földerülni ezen a gyönge tréfán. Együtt virrasztottak tovább és szótlanul, fá­radtan várták Matinákot. Már négy óra is el­múlt, amikor kívülről mozgás hallatszott. Egyszerre ugrottak föl mindketten és ugrot­tak az ajtóhoz. Tényleg Matinák volt. — Jelentem alássan a hadnagy urnalc, megérkeztünk. A kirándulás sikerült. Balas­sa hadnagyot szerencsésen átadták. Azóta már gyógyítja is az ezredorvos ur, ha ugyani talál még rajta gyógyítani valót. A fejét bi­zony nagynehezen kihámozta a sok pokróc­ból. A hordágyat is megrakták mindenféle jó­val, a postát is elhozták, már osztogatja is Heidt őrmester. — A hadnagv urnák is van levele. Hazul­ról jött. Ugy látom, a nagyságos asszony irta. — Hát a jelentést átadta-e? — Átadtam. Választ is hoztam rá. Az őr­nagy ur irta. •— Nem szóltak semmit? — Szólni nem szóltak, csak nevettek a tiszturak. Amikor indultunk, utánunk kiál­tották, hogy teljes tisztelettel üdvözlik a hadnagy urat. Mezei o}őször u parancsnokság levelét bontotta föl és tartotta a lámpához. Gyor­san, idegesen szaladt végig rajta. — Hiába, egyelőre vállalnom kell a szd­zadparancsnokságot, — mondta aztán pana­szosan Bálintnak. Azt irják, hogy csak hol­nupután küldhetnek pótlást, addig ki kell tartanunk mindenképen. Támadásra ugy sem lehet szúmitani. Mi sem támadunk. A telefont reggelre helyreállítják, (Folyt, köv.) SZillltáZ) fiiőnóienkrn ! cőiich a Dciroaijifarorszd ierrv irodában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom