Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-29 / 69. szám

Kedd, IQ>8. március 29. n É t Mí r.tf » nopc 7 A G 3 A magyar Uaioíikusság kiáltványa a szélsőséges táziiók elten „Maradunk és emlékesünk l" „A 67 százalékos magyar katolikus többség semmitéle terror elölt meg nem rendülő bá­torsággal visszaveri a kótyagos exisíenciák kisérleteii" Az e^ész országban nagy feltűnést keltett a Nemzeti Újság vasárnapi száma, amely lelep­lezte a különböző eltorzított keresztek jelében izgató szélsőséges szervezetek legújabb röpirat­lázitásait, megdöbbentő részleteket közölve az izgató, gyalázkodó röpiratokból, amelyek sár­ral fecskendezik bc azokat, akik a politikai élet vezető szerepeit töltik be, nem kiméivé a kormánv számos tagját sem. A budapesti „Uj Nemzedék", amely a magyar katolikus társa­dalom ismert esti lapja (hétfőn megjelent szá­mában) utalva a Nemzeti Újság megdöbbentő közleményére, feltűnő szedéssel „Maradunk és — emlékezünk!" cimmel nagy cikket kö?öl, amelyben többek között ezeket irja: „A türelmét veszteit magyar közvéle­mény felháborodásának adott hangot a Nemzetj Újság, amikor vasárnapi számá­ban megbélyegezte azt a példátlanul vak­merő, a való tényeket elferdítő s a tudatos ferdítést még tudatosabb rágalmakkal meg­toldó agitációt, amelv kocsmai konventi­kulumokon, moszkvai mintáról másolt sejtekben és kézből kézbe dugva terjesztett röpiratokou folyik a szemünk előtt. Ahány csoportja van ennek az elenyésző kisebb­ségben mozgolódó, de szemérmetlenül ál­landóan a nemzet széles rétegeire hivatko­zó nyughatatlan társaságnak, annyiféle a jelszó, jelvény és lobogó, egyetlen dolog­ban egyek csupán mind a frakciók: a poli­tikus csizmadiák vonalvezetésével közös kaptafára szabott forradalmi módszerben. .., Ennek megfelelően két dolog a lénye­ge. a hazugság cs a megfélemlítés. Lehazudtolja az égről a csillagot, mert ar­ra spekulál, liogy hisztérikus agyvelőkben minden otrombaság hitelre találhat s a cé­zári gőgnek olyan kategorikus imperativu­sával adja ki a parancsait, mintha a vi­lág első hadserege s nem csupán kótyagos é.s kétségbeesett exisztenciák állanának mögötte. Annak a röpcédulának is, amely­nek gyalázkodására és arcátlanságára a Nemzeti U;ság hívta fel a figyelmet, ez a mottója: „Jövünk és leszámolunk!" „Amit itt most leírunk, azt az egyszer nem is olvasóinknak, a keresztény és nem­zeti társadalomnak üzeniük. hanem nekik ott a magukcsinálta homálvban. ahonnan ..iünni akarnak leszámolni". Rövid ez a két szó. amit üzenünk és egyszerű. Ennyi az egész: maradunk és emlékezünk! Maradunk, tisztelt desperádó urak, mert az elmúlt esztendők történetéből és a vi­lágeseményekből mi is tanultunk és tud­juk azt, hogy a forradalom nem akkor győz, ha a forradalmárok erősek, hanem csakis akkor, ha a kormány és társada­lom, törvénves állaniszervezet és tisztes­séges közvélemény — gyenge! Nincs felhatalmazásunk más tényezők nevében beszélni, a 67 százalékos magyar katolikus többség álláspont ját azonban ismerjük s annak au­tenbkusan adhatunk hangot. Ez a ma­gyar katolikusság nyilt tekintettel nézi a világot s tudja, mert meggyőződött róla, hogy mindenfajta felfordulásban, bármi­lyen jelszóval bárki ellen induljon is el. végül is" az ö vezetői és bitvallói, az ó szervezetei, az ö értékei kerülnek teritékre s esnek áldozatul. Krisztus szabad gyerme­kei nem ismerik el a földi bálványokat, nem fogadják ej a szolgaságot s aki ki akarná verni ezt a katolikus magyarsá­got évszázadok nehéz munkájával felépí­tett és súlyos áldozatokkal fenntartott po­zícióiból, nem megriadt nyájra találna, ha­nem férfiakra. Mi tehát maradunk! Mindenki a maga he­lyén, ott, ahol a niagyar katolikusság nemzeti értékállományának védelmeben és jövőjének biztosítására harcol és dolgo­zik. Oltár előtt és Íróasztalnál, az eke­szarva, a munkapad mellett és a kultura őrhelyein, hazugságoktól el nem homúlvo­sodó tisztánlátással és semmiféle terror előtt meg nem rendülő bátorsággal. Mara­dunk! „Nem tudjuk — irja tovább a budapesti „Uj Nemzedék" nagy feltűnést keltő cik­ke —, hogy ott a röpirat-szerkesztőségek­ben olyassák-c Jókait? Fogalmazásukon mindenesetre az látszik, liogy nem neve­lődtek klasszikus magyar auktorokon. Nos, ez a Jókai Mór megírta már, hogy Ma­gyarországon csak felülről lehet forradal­mat csinálni, alulról soha... ... Igv történt ez 1848-ban, amikor szent jogai védelmében a magyar király nevé­vel kelt fel a nemzet az osztrák császár törvénytelen hatalmaskodása ellen s igy volt 1918-ban is, amikor egy jószándékii uralkodó tanácstalanságával visszaélve nvitott utat a törvényesen kinevezett mi­niszterelnök a patkányforradalom árada­tának. f • '1938-ban azonban. Horthv Miklós országlása alatt felvetni ezt a le­hetőséget nemcsak képtelenség, ha­nem törvénysértés is. Értsék meg tehát földalatt és földfe/ctt, látható és láthatatlan frontokon, hogy hiába puffog a frázis, hiába hull a röpcédula, mi maradunk és, mert mára* dunk. felül is maradunk! Nem adunk mo­nopóliumot az ország sebeinek gyógyítására azoknak, akik a kezelést a gyilkosságon akar iák kezdeni. A nagv problémákat a zsidókérdéstől a becsületes földreformig ipegoldiuk mi magunk, melléklekintftek és minden kimélet nélkül magvar erővel és bátorsággal, a nemzeti államszervezel és a tör­vény keretei közt, mert ez keresztülvihető, uton is van s mert nem igaz az/ hogy a magyarságnak nin­csen más kiutia, mint a mindent kockáz­tató, dc semmit, az egészséges fejlődést legkevésbé biztosító forradalom. Tiszta a kezünk, nyugodtan vállaliuk a radikális operációt, amelvet végre is fogunk liaita­ni. Ezért maradunk. Az iiesztgetökre és rágalmazókra pedig nyilt és titkos bará­taikkal együtt adott órában majd — emlé­kezünk!" Rassay Károly: „Ütött a tizenkettedik óra" * * Az egész ország felfigyelt arra a nagy be­szédre, amelyet B e t h 1 e n István mondott el néhány nappal ezelőtt a képviselőházban, mi:il a választójogi javaslat egyik első szónoka és amelyben nyíltan követelte, hogy a kormány búzzon eles határvonalat jobboldalisága és a szélsőséges módszerekkel agitáló jobboldali bolsevisták jobboldalisága közölt. Vasárnap az egyik legnagyobb ellenzéki pártnak, a füg­getlen kisgazdapártnak a vezére, Eckhardt Tibor fejtette ki nagyszabású beszédben állás­pontját határozott leszámolást követelve. A másik ellenzéki pártnak, a polgári szabad­ság pártjának a vezére, Rassay Károly, lapjában, az Esti Kurír hétfői számában irt vezércikket ugyanerről a kérdésről „Tizenket­tedik óra" cimmel. Rassay Károly vezércikkében abból a példát­lan rádióbotrányból indul ki, amelyet a nyila­sok rendeztek titkos leadóállomásukon keresz­tül, amelyről lapunk más helyén közlünk be­számolót. A titkos leadóállomás bemondója a nemzeti szocialista páftiroda nevében harsog­ta bele a világba, hogy ütött a tizenkettedik óra. — Valóban igaz, —• irja Rassay —, amit a nemzeti szocialista titkos rádió állit: a tizen­kettedik óra ütött. Ami most történik, azt tovább öl­Te csak o pá i Udánv I ael-vArosl Mnn Kedden Is Fdszercplők: líúzsa eerv', Tnrav. Rrt-py Vs-ssry, JtihA-x Kurzu Mozi Koddon * Igg m Mrtrlo é» Jnn (7CQC , Lr l.lepura első együttes itlmjo " Fgy müvésrpár szerelminek tö téne o Hu .le. e Bo.vArv ü z Pirtnereik fául K*m •, Then Llng n, jiiii i O-sklt, K. Hnna novazky. A sze'on kimucrstsló művész cseni n.v© betett kézzel nézni nem lehet. Ezután felállitja a lovasberényi választáson történt felvonulás és a nyomában felhangzott Ünneplő kórus politikai mérlegét. Megállapítja, hogy a szélsőjobboldal a lovasberényi válasz­tás_ eredményében a kormány fölött aratott győzelmét ünnepli és ehhez a győzelembe? „boldogan küldik szerencsekivánataikat a Nemzeti Egység Pártja prominensei". — Ilyen politikai káosz még nem volt Ma­gyarországon, mint amilyenbe a nemzetet ez a kétértelmű, felemás rendszer juttatta — foly­tat ja cikkét Rassay. A választójogi javaslatot Treuga Deiben tárgyalják a parlamenti pár­tok. — irja —, de ugyanakkor a kormánvnárli vezérférfiak nyilvános támogatása mellett tom­bol a demagógia, a kormány peejig hallgat. Valóban ütött a tizenkettedik óra, elérkezett a cselekedetek ideje. Ma már a történelmi felelősség arra kénvsze­jiti a közélet minden komoly tényezőjét, hogy a teljes nyilvánosság elött követel ie a kormány­tól a haladéktalan és félreérthetetlen cselekede­tet. Akarja-e és tudja-e a kormány a mai helyzetet elsősorban saját frontján, tisztázni és felszámolni? Erre a kérdésre ma már csak cselekedetekkel lehet válaszolni —' il ja tovább Rassay. Az-e a kormány program ia. amely sa'át pártiának vezető tagjai szerint Lovasbe­rénvben gvőzött. vagv az. amit a miniszterel­nök és a miniszterek hirdetnek. — Lehet — fejezi Ív Rassay Károly cikkét —, hogv a nvilt állásfoglalás végét jelenti a Treuga Dei állapotának. De a nemzet érdeke és a nemcsak a kormányra súlyosodé történelmi felelősség követeli, hogv megállit­tassek az a bomlási folyamat, amely már a közelmúlt történelmi kataíz<

Next

/
Oldalképek
Tartalom