Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-27 / 68. szám

Vasárnap, 1938. március 27. DÉLMAGYAROPSZÁG 7 Ahogy ők látják... Az IHustration, a franciák legszebb ós leg­jobban elterjedt képes hetilapja tulajdonkép­pen nem politikai újság, mégis mindeu számá­nak vezető helyén politikai, sőt világpolitikai jellegű cikket szokott közölni a franciákat legjobban érdeklő és érintő kérdésekről. Eze­ket a cikkeket elég súlyos emberek, volt mi­niszterelnökök, külügyminiszterek, nagvne­TÜ katonák, akadémiai tagok ós elsőrangú fémjelzett publicisták szokták irni. Minthogy az Illustratéon nem pártlap, a szerkesztőség mindig nagyon ügyel arra, hogy ezek a vezető helyen közölt cikkek lehetőség szerint az egész francia közvélemény felfogásának legye­nek kifejezői. Ncm lehet csodálni, hogy a mos­tani szám első cikkének tárgya az Anschluss, a cikknek írója pedig Ludovic Naudcan, a francia újságírásnak negyedszázad óta egvik büszkesége. Az ő kiegveusulyozot, megfontolt és stiláris,an is kiváló írásai mindenesetre sokkal nagyobb jelentőségűek, mint valame­lyik taraseoni, vagv karakószörcsögi képvise­lő megnyilatkozásai a világpolitika állásáról. Hogy a jejen esetben Ludovic Naudeau min­denben helyesen itéli-e meg a történteket, és helvesek-e a következtetései, annak elbírálása alól felmentve érezzük magunkat és tökélete­sen megelégszünk azzal, hogy gondolatmene­tét, vázoljuk. Vannak ugyanis olyan meglátá­sok ós megállapitások cikkében, amilyenek eddigelé még nem láttak nanvílánot francia publicista írásaiban. A tavasz serkedésének idején megiolent, cikkében van valami a poli­tikai ősznek a hangulatából. A beismerések egész sorozata után s/mte szeretné az olvasó felvetni a kérdést- Miért csak mo«t. miért olv kémn. miért csak ióvá nem tehető hűnek és hibák után. a politikai reménységek lomb­hullásának idején? . . . Ludovic Naudeau világosan, nyíltan, min­den kertelés nélkül bőszéi. Mogirja, hogy az Anschlussnak előbb vagv utóbb feltétlenül be kellett követke zni és legfeljebb csak az idő­pont lehetett kétséges. A lökést ezúttal az Anschlusshoz a berchtesgadeni találkozó után Hitler cs Schuschnigg között kifejlődött kon­troverzia adta meg. Ez azonban csak látszó­lagos, külső és pillanatnyi ok volt; az igazi okot sokkal távolabb kell keresni, abban a kolosszális tévedésben, melyet a békediktá­torok elkövettek, mikor az osztrák-magyar monarchiát szétrombolták. Ettől a pillanattól kezdve minden tisztán látó embernek számol­ni kellett azzal, bogy Ausztria és a Reich összeolvadása fel nem tartóztatható. Hitler a Mein Karnpf bevezető részében papírra ve­tette az egy nép, egy birodalom elvét és ha átmenetileg a hivatalos Nemetország le is mondott ennek a jelszónak a hangoztatásáról, mint távoli programpont sohasem került le a napirendről. Viszont, hogy éppen most kel­lett a kérdést dűlőre vinni, abban része lehe­tett Naudeau szerint azoknak a különböző oldalakról táplált törekvéseknek is. melyek azt szerették volna elérni, liogv Ausztria, Csehszlovákia és Magvarország érdekei össz­hangba lmzassanak és az isrv kielégülő gazda­sági érdekek vessenek vésret a német biroda­lom keletre irányuló arabiciómak. Ezzel szemben Naudeau bátorságot kíván azoktól a politikusoktól, akik az Anschlusst meg akarták akadályozni, annak bevallásához, hogy a saint germaini béko óta egy vagy más időpontban Ausztriának minden politi­kai pártja megnyilatkozott már a Németor­szághoz való csatlakozás mellett: az első vei­mari köztársaság idején a szociáldemokraták, Sterosemann és a centrum koalíciók idején a polgári pártok, most pedig a nemzeti szocia­listák és a fiatalság. Nem szabad elfelejteni, hogy mikor 1921-ben próba-népszavazást ren­deztek Tirolban 98.6 százalék szavazott a csatlakozásra, amit a győztes országok hatal­mi szóval, részbon pedig gazdasági ajándékok megcsillogtatásával akadályoztak meg. Le­hot-o ilyen előzmények után meglepetésnek nevezni, ha a csatlakozás tényleg meg is tör­tént? Kinek volt most oka tartani a csatlakozástól? — kérdezi Naudeau. A bit,hü katholikusoknak, a zsidóknak és a szociálde­mokratáknak. Más politikai viszonyok között ezek is bizonyára a csatlakozás mellett nyi­latkoztak volna meg. • A helyzet nvi az, hogy a 66 milliós német birodalom 6.700000 ausztriai némettel meg­gyarapodva ég más határos politikai közössé­gek. német polgárainak bekövetkezendő köz. vetlen. vaav közvetett bekapcsolásával meg­erősödve olyan domináló jelen tőségre emelke­dik, hogv nemcsak középeurópai, hanem euró­pai hegemóniának a lehetőségét vetiti előre. És vájjon melyik ország lehet politikai ellen­súlya ennek a tulhatalnaas Németországnak? Oroszország, amelyet belső állapotai akcié­képtelonségre ítélnek, bizonyára nem. Len­gyelországnak túlságosan bizonytalanok a ha­tárai ahhoz, hogv 6zembc merjen helyezkedni Németországgal. Anglia annyira el van foglal­va koloniális erdekeivel, hogy mindenáron nyugalmat akar az európai kontinensen. Olaszországgal szemben a franciák sulvos hi­bákat követtek el, maguk ellen hivták ki nem­zeti érzékenységét óe különben is Olaszor­szág ma egv vonalban halad Németországgal'. Marad tehát egyedül Franciaország, amely mindenkor kardi" volt a civilizáriónak. Váj­jon érdeke-e ennek a Franciországnak, hogy feltétlenül szembehelyezkedjék a befedezett tényekkel, amelyeket ma megváltoztatni ugy sem lehet? Mindezek egybevetése után Ludovic. Nau­deau csak két lehetőséget lát a francia poli­tika szempont iából fennforogni. Az egvik a szembehelyezkedés, minden morális és anvagi erő összetömöritésc az csel leges veszede'cm­ínel szemben. A másik a kölcsönös érdekek lemérlegelésén alapuló józan mogegyezés. Váj­jon elfogadható és elképzelhető-e ez a lebe-, tőség Franciországra nézve? A kettő között kell ugyanis választani, mert harmadik eshe­tőség nincs. Választani pedig kell. mert a kapkodás, a bizonytalanságok £s következet­lenségek politikája volt az, amely Franciaor­szágot oda juttatta, ahol ma van és Német­országra nézve lehetővé tette, bogv megveló­siisa Ausztria bekebelezését, amelvet Ver­sailles idején az egész győztes Európa tilal­mazott.. —oOo— Ssámos fjarisny agy ár legkivá­lóbb gyártmányait, legújabb tavasai Harisnya különleges­ségeit kapja olcsón a fehércégiáb I ás Borosnál Csodásan szép arcbőrt biztosit a világszerte ismert Nagyenyedl Kovács krém. Már rövid idő múlva eltűnnek az arc szépséghibái, a bőr csodála­tosan szép, iidc, hamvas lesz. Egv próba meggyőzi önt is? Éjjeli használatra kék csomagolásban (zsíros) Nappali használatra sárga csomagolásban (száraz* Figyeljen a védjegyre! Mi az uj vonal ? (Párisi divattevél) (Pari*, március.) Ha megkérdezik „MI az nj vonal?" — nem tudok mást flclelni: „Nincs egy uj silliuette, de van sok uj. Leírom például amit a legutóbbi nagy divatházak bemutatóján az utóbbi napoküau láttam. Délelőttre a puha gyapjú flanell szövésű jer­seyt, vagy gyapjú crcppet favorizálják. Sok a ru­hák közül a princesse, illetve a derékban var­rásnélkül, lennt a szoknya glokuiben végződő. A nyak kivágás magas, némelykor szögletes és a nyak körül csinos formában megkötött sálban végződik. A kosztümök, hosszú egyenes kabáttal, vagy testhez simulóan egész rövidek. A délutáni kabátok egészen a Direktoír divat­jára emlékeztetnek. Többnyire a testhez simulok, derékig, rövid széles kihajtóval. Estéro két vonal dominál: A testhez simuld ruha, vagy a krinolin. Motyneux hosszú ruhákat hoz, különlegesen testhez simulok A úgynevezett vacsoraruháknál a szoknya szük, rövid boleró­val, amely szegélyezve van, kis selyem pompo­n okkal. A krinolin 1938-ban hasonlít Winterhaller cso­dálatos szép portréjára, amit a párisi I.ouvré­ban láthatunk. A ptke virágokkal díszített *zok­nya, a csipke fodrok, a legyező és más hasonló apró díszek egészítik ki, a nőiesség felé közeledő uj vonalakat. Ezek a mindjobban nőiesség felé hajló silhuettek vájjon téri fognak-e hódítani a ma, illetve holnap divatjában? Erre önöknek kell válaszolni. Madcleinne V i o n c t kollekciójában egy vo­nal dominál. IIosszu, alul bő kabát, rövid, uj, szögletes váll. Ezek a kabátok magasítanak. A délutáni ruhák, nagyobb részben, könnyű se­lyemből készülnek, tavasziasak, könnyedek. Rö­vid nyak. Gyakran az ujakat, kis pclerin helyet­tesili. Egy újdonságot láttam még: egy kosztüm­szoknyát, szük és három fodorból összeállítva. A rövid bolerók délutánra a nyak körül egy egyszerű bársonyszalaggal megkötve nagyon fia­talosak. Sok a pettyes és egész pasztilla nagyságú min­tázott anyag. A pettyek hol hímzettek, hol szö­vöttek, vagy festettek. Láttam bájos plissé ruhákat, crep-etaminból. A vezér motif perzsa stílben. A legkedvesebbek az élénk színek. A fentiekből egy kis ízelítőt adok a kezdődő tavaszi szezonra azzal, hogy természetesen a ta­vaszi divat teljes kibontakozása csak 2—3 hét múlva alakul ki; az első antcnnilli lóverseny at­kaimával, ami itt egyenlő a legnagyobb szalónok divalrevöjével. F. Hoffniann Magda. 17 évi gyakorlattal megnyitottam Napsugár Kelmefestő és Vogytieztitó Intézetemet. Telep: Ma­ros urea 42. Gyűjtők: Frankéi paszo­mánYüzlot, Kelemen ucca 12. Ausliinder órás. Károlyi úrra 4. László bazár mel­lett. Vilma kalapszalon, Foketeeas urea 16. EL-Őr and ü munka, olcsó ár. Szívna Pártfogást kér TÓIII MIII.ILY

Next

/
Oldalképek
Tartalom