Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-03 / 49. szám

Csütörtök, 1938. március 5. délmagyarország 5 Nagy részvét melleit eltemették dr. Biedl Samui (A Délmagyarország munkatársától.) Szerdán délben temették el általános nagy részvét mellett dr. Biedl Samu fürészgvárost, a szegedi közélet szókimondó, bátor és puritán -életű harcosát, a szegedi zsidó hitközség elnökét, akinek váratlan halála mély megdöbbenést keltett Szeged egész társadalmában. Dr. Biedl Samu egyszerű koporsóját a'zsidó templom előcsarnokában ravatalozták fel. 'A hatalmas előcsarnokot csaknem teliesen elborította a köszönik ?s a csokrok rengetege. A koporsón hatalmas mimóza-csokor, az özvegyé, a Szegedi Nőegylet óriási mimózából és ibolyából öszszeállitott koszorúja. A koporsó mellett élő pálmából, tulipánból és babérból szőtt koszorú, széles nemzeti szinü selyemszallagján a felírással: „Érdemeidet sohasem feledjük — a Polgári Szabadság Pártja". Mellette feketeszalagos koszorú, Rassay Károly küldte a ravatalra. Aztán a gyerekek, az unokák, a rokonok, a barátok, az intézmények és az egyesületek koszorúinak hatalmas tömege. A gyár tisztviselőkara piros 6Zekfükkel díszített koszorút helyezett az elhunyt főnök koporsójára. .. „ A gyászszertartást pontosan tizenkét órára tűzték ki. de félegy is elmúlt már, amikor felcsendültek a gvászének első akkordjai a templomban. A késedelemnek az volt az oka, hogy a gyászba borult család mindenképen meg akarta várni a temetéssel az elhunyt fiának. Biedl Endrének hazaérkezését. Biedl JJndre Olaszországban tartózkodott, amikor édesapja váratlanul meghalt. Rádiógram utján értesítették. Azonnal megszakította útját, partra szállt az első kikötőben, Budapestre szerdán kora délelőtt érkezett meg. Pesten autóba szállt, dc kocsija Kecskeméten defektust kapott. Igy történt, hogv a mélyen lesújtott fiu csak félegy óra előtt néhány perccel érkezett meg Szegedre édesapja koporsójához. A gyászoló közönség csaknem zsúfolásig megtöltötte a templom hatalmas hajóját és széles karzatait. A templom előtt diszegyenruhás lovas- ós gvalogos rendőrök álltak diszőrséget, a templomba pedig egymásután érkeztek meg a város társadalmának vezetői'. Dr. vitéz Imecs György főispán, dr. Pálfy József polgármester, dr. Tóth Béla polgármesterhclyettes, dr. vitéz Szabó Géza és dr. Pálfy György tanácsnokok, dr. Buóez Béla főkapitányhelyett'es, Rainer Ferenc az iparkamara és az ipartestület elnöke, dr. Tonelli Sándor főtitkár, Kozma Ferenc a SzegedCsongrádi Takarékpénztár és Grósz Marcell a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank vezérigazgatója, Keller Mihály, a gyufagyár igazgatója, dr. Szekerke Lajos tb. főügyész ós még igen sokan a város közgazdasági, politikai és társadalmi életének vezetői közül. Megérkezett a temetésre dr. Bródy Ernő országgyűlési képviselő és Dési Géza felsőházi tag is. Félegy után néhány perccel vonult be a templomba a mély gyászba borult család. Biedl Samu özvegyért Endre fia támogatta, aki néhány perccel előbb érkezett meg Szegedre. A háttérben halkan felzendült 325 énekkar jrvászdala. maid Löm Immánuel főrabbi mondott költői gyászbeszédet. Megilletődött hangon emlékezett meg dr. Biedl Samuról, méltatta emberi kiválóságait. — A jogász világos fogalmazási képessége egyesült benne — mondotta — a gyáros gyakorlati érzékével. A megfontoltság, az elemző kéi sség, a komoly célkitűzés és a szabatos végrehajtás jellemezte. Amikor hazatért a háború szörnyűségéből, idehaza tovább harcolt megcsonkított hazája érdekeiért. Ezután arról emlékezett az ősz főpap, hogy Biedl Samu milyen hűséges fia volt egyházának, tiszta példaképe a hitét, városát, hazáját szerető magyar zsidónak. — Mindig érdeklődött a szellemi haladás iránt — mondotta tovább —, tudását mindvégig fokozta, lépést tartott az irodalom, a művelődés fejlődésével. Ezután célozva az 1920-as évek egyik megdöbbentő eseményére, ezeket mondotta Lőw Immánuel: — A tanítványból barát lett és a meghurcolás idején helyt állt a fogoly mellett aztán diszes közjogi állást harcolt ki számára, elégtételül. Végül példás házaséletéről és arról a szeretetről beszélt, amellyel az elhunyt a családján függött. Az ősz főpap utolsó szavai zokogásba haltak. A megindító gyászbeszéd után néhány halk gyászakkord hangzott föl, ezzel véget ért a szertartás templomi része. A koporsót a templom előcsarnokában álló ravatalról az egyházközség előJiáróságának tagjai emelték föl és vállukon vitték az egyszerű gyászkocsiba. Közben a koszorúkat is kocsikra rakták és lassan megindult a gyászmenet a diszegvenruhás rendőrök sorfala között a temető felé. A menetet két lovasrendőr nyitotta meg, utánuk a fürészgyár munkásai vonultak zászlóik alatt. A gyászkocsi után a bitközség elöljárósága, aztán a gyászoló család tagjai, akik gyalog kisérték halottjukat egészen a temetőig. A Nagykörút és a Kálvária-ut kereszteződésénél néhány percre megállt a gyászmenet. Az egyházi énekkar rövid gyászdalt énekelt, búcsúztatta a halottat. Óriási tömeg kisérte ki Biedl Samu koporsóját a temetőbe. A koporsó fölött elsőnek dr. Pap Róbert, az ügyvédi kamara alelnöke búcsúztatta el a szegedi zsidó hitközség nevében. Többek között ezeket mondotta: — Husz év óta ez az első eset, hogy az elnök nincs itt, amikor bajban vagyunk, amikor bátorításra, segítségre van szükségünk, — mondotta. Még itt van, de nem nyitnak már szólásra ajkai, nem hallhatjuk az ő erőteljes, bátoritó szavait, nem érezhetjük azt a megnyugvást, amit jcleilétével oly sokszor szerzett nekünk. Szellemi és gazdasági viharok hullámai között biztos kézzel vezette és fentartotta hajónkat és önfeláldozó munkával megvédelmezte az ostromló áradattól. — Biedl Samu — folytatta —, ez a magános, óriás tölgy nem száradhatott ki lassú korhadással, hanem erejének, virágzásának nagyszerűségében, teljes méltóságában egy pillanat alatt dőlhetett csak le. Mit veszitettüak e megrendítő pillanattal, minő értékeinket temette estében maga alá, nem tudjuk bánatunk ez óráiban még felfogni. — Annyi bizbnvos, hogy végtelenül értett ahhoz, hogyan lehet mások bajával önmagának gondot okozii. A felekezetünkkel szemben érvényesülő politikai áramlattal fölvette a harcot és önérzetes magatartásával, férfias kiállásával bátorságot öntött a lelkekben és ezzel sikerült a szegedi zsidóságot a veszedelem napjaiban ts az utolsó emberig együtt tartani bitében és hazaszeretetében. — Gyors volt az elhatározásban, határozott a végrehajtásban, erős az akadályok leküzdésében. Meggyőződésében alkut nem Ismert és álláspontját sohasem revideálta. Munkában és áldozatkészségben miitképűi szolgált. Áldozatos munka, áldozatos béke forrasztották szilárd egységbe hitközségünket, melynek ö volt egyik legerősebb tartó oszlopa. itt nyugszik, aki szinte állva fogadta a halált, az nem siránkozó, elesett, hanem munkára, szenvedésre és áldozatra képes: magyar zsidóságot akart nevelni és hátraTAVASZI HARISRVAKÜLÖAUGESSE&EK Erős szálú hibátlan P 1.68 Fátyol harisnya kishibás . , , . P 2.00 Leheletvékony, kristálytiszta . . P 2.90 Hernyóselyem kishibás . , . . P 3.90 LAMPEL ét HEGYi cégnél Tisza Lajos-körut. hagyni Az ő két évtizedes áldozatos munkája enyészne cl nyomtalanul, ha -aem értenők meg az ő vezetésének szellemét, amely hithű, erős magyar zsidóságot akart. Biedl Samu, elnökünk és barátunk, bucsuzunk Tőled, földi alakodat nem látjuk többé, de szellemedet hiven megőrizzük. Szántó Jenő, az Országos Izraelita Iroda elnökhelyettese lépett ezután a koporsóhoz és felolvasta a betegen fekvő S t e r n Samunak, az Iroda országos elnökének megindító bucsusorait az elhunythoz. Dr. Dési Géza, felsőházi tag, a budapesti izraelita hitközség nevében búcsúzott el Biedl Samutól. — Itt, a trianoni határon búcsúzom tőled — mondotta többek kőzött —, amikor a külső cs a belső trianonok annyira megnehezítik az életei, a koporsód mellett leszünk hitvallást arról, hogy rendületlenül bízunk a magyar jövőben. Grosz Marccl, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank vezérigazgatója mint a pénzintézet alelnökét búcsúztatta el Biedl Samut. — Több, mint két évtizede a inak, hogy intézetünk igazgatóságába lépett — mondotta —, hogy részvételével uj korszakot nyisson bankunk é.etében. Mintha a sors ugy irányította volna, hogy a gazdasági yiszonyokban bekövetkezett gondterhes időkbeu legyen neküik egy Biedl Samunk, aki komoly időkben, — amikor kevés ember birta idegekkel —, tettel és taánccsal és az ő egészséges optimizmusával támogasson bennünket. Voltak idők; amikor neki ls gondjai voltak. De önérzetes, kemény ember volt, aki gondjait senkivel meg nem osztotta és senki részvétét igéiybe nem vette. Még akko' is támogatott, bátorított bennünket, amikor talán minden más embernek az ő helyében bátorításra lett volna szüksége. — Mint szilárd tölgy állta a vihart mindazok' rajongó csodálata közben, akik érte aggódtak. Az utóbbi időbe 1 mégis ugy látszott, valami emészti a büszke tölgy gyökereit. Aztán most egyszerre jö'lt a vihar, amely erősebb volt az ö vasakaratánál, — kitépte a mi talajunkból és visszaadta őt az édes anyaföldnek. Ezután dr. Bródy Ernő, országgyűlési képviselő mondott búcsúztató beszédet a Polgári Szabadság Pártja és a párt vezére, a külföldön tartózkodó Rassay Károlv nevében. Méltatta az elhunyt egyéni és emberi kiválóságait. — Nagyon közel volt a szivünkhöz — mondotta — rendkívüli képességeivel, kiemelkedő férfiúi egyenességével és törhetetlen gerincével. Nála a s3'v. az ész és a jellem tökéletes harmóniában egyesült. Nem volt soha fal mel lett gompolygó óvatos diplomata, verekedő j harcos volt. Áz önérzetes polgár szobrát róla I lehetne megmintázni. I Beregi Miklós, az ófa igazgatója a fürészgyárosok, dr. Bodnár Géza az elárvult baráti kör nevében mondott rövid búcsúztatót, az elhunyt vállalatának egvik tisztviselője 3 tisztviselők cs egyik munkása a munkások megilletődött búcsúját tolmácsolta, végül Frenkcl Jenő rabbi mondott imát a koporsó fölött, Dr. Biedl Samu koporsóját ezután Icbocsájtották a sírgödörbe és ozzol a szomorú szertartás véget ért. A részvél Vitéz dr. Shvoy Kálmán ny. altábornagy, országgyűlési képviselő Budapestről a következű