Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-20 / 63. szám

Vasárnap. 1938. miSrcius 20. DiLMAGyARORSZAG 7 Aba-Novák Vilmos beszél az öncélú és az alkalmazott művészetről, a mai művész problémáiról Pár nappal ezelőtt Aba-Novák Vilmossal beszélgettem a festő mai problémáiról. Eze­ket mondotta­— Nehezen tudok olyan művészt elképzel­ni, akit élete bizonyos szakában meg no kör­nyékeznének különböző, bonyolult, nehezen megoldható kérdések. Mivcgre van a festő a világon? Az iró célja, hogy gondolatokat ad­jon, oszmei, gyakorlati célkitűzéseket, elesett­6cgünkben megvigasztaljon, kételyeinket el­oszlassa, egyszóval, hogy a mindenkori társa­dalomnak a szó legnemesebb értelmében taní­tómestere legyen s nem utolsó 60rban, hogy a nyelv anyagát állandóan fejlessze, gyara­pítsa és csiszolja. A zenész hivatása, hogv a magasabb hangboli igényeket kielégítse. A festőé pedig egyszerűen ós dióhéjban az, hogy embertársai részére a mindnyájunkat közö­sen érdeklő és érintő, látható világot vizu­álisan megfogalmazza, lerögzítse. — Ha a fiatal festő eleget akar tenni hiva­tásának, sőt ugy lehet, elhivatottságának, fel kell ismernie azt a tényt, hogy a műtörténe­lem nem egyéb, mint egy staféta-futás, ahol kezdeti és végsebességek váltják egymást. Ha ezt a mi fiatal művészeink felismerik, ugy akad tennivalójuk, amely kitölti egész életü­ket. A tisztánlátást azonban csak nehéz küz­delmek árán szerezhetik meg. — A művészetek élvezői nemtesek ettől a fajta küzdelemtől, hiszen az oredményt készen kap­ják. Ebben a beállításban ifjú müvészkollé­gáimra senki nem nézhet csak mint olyanok­ra, akik életüket egy-egy színfolttal gazdagít­ják ós erdekesebbé teszik, hanem be kell lál­niok, hogy a művészetre szükség van még a legpraktikusabb szemszögből nézve is. — A nagy történelmi korok művésze, akár kezdő volt, akár nem, feltehetőleg mentes volt azoktól a kételyektől, melyek egy fiatal művészt, ma lépten-nyomon hatalmukba körí­tenek —folytatta. Ha egy fiatal tehetség annakidején clkezdto működését, mondjuk egy Peruginoi műhelyében, egy pillanatig 6em volt kétes előtte a tennivalója, másképpen teljes rgószébeu megkapta azonnal a célkitűzést: korának abbeli igényeit kielégíteni, amelvek a vizuális propagandára — amivel az Isten­hitet fe az ezzel járó kultuszt hirdették — vo­natkoznak. Ha kételyei voltak, mert bizonyá­ra lehettek, az alkalmasint, arra vonatkozha­tott, hogy milyen mértékben tudta megköze­líteni célkitűzéseit, azaz, hogy mekkora mór­tékben tudta földi materiális megkötöttsé­gükből kiemelni magasabb 6ikok felé. Ez volt a múltban. Dc ma, sajnálatosan az a helyzet, hogy, ha az a, fiatal tehetség kikerül az is­kola-műteremből, csupán ösztönére ós a sod­ródó külső körülményekre, tehát két labilis momentumra kénytelen magát bízni, hol, mi­lyen ponton és hogyan tud beleilleszkedni sa­ját koráuak szellemébe, folismcri-o kortársai­nak vele szemben támasztott olyan igényeit, inelyoket a kortársak volo nem közöltek, nem is közölhettek, egyszerűen azért, mert ez a mi vajúdó korunk még nem jutott el odáig. h°gy ennek a kornak minden rendű és rangú h" ei, akárcsak önmagukban is, önmaguk részére megfogalmazták volna, hogy mit is várnak öle egy festőtől. — A mult korok művészete mennyiben igazolja a művészet propagativ jellegét? — A művészet minden időben propagativ jellegű volt. A németből átültetett kifejezés használatos, amikor ugy jelöljük, hogy „alkal­mazott, művészet." Bármely kort teszünk is vizsgálat tárgyává, azonnal konstatáljuk ezt a tételt. Ha elismerjük g, művészet keretén belül egy axióma lehetőségét, — ugy ez az! Gondoljunk vissza eok ezer év előttre, az egyiptomi kőbálványokra, vagy akár a görö­gökre. Ezek a sokszor túldimenzionált szob­rok nem azért készültek, mert az akkori esz­tétika igényei azt követelték, hogy egy helyc­sen kihangsúlyozott silhouettet állítsanak fel az égboltozot háttere elé, hanem azért szülét-, tek meg, mert az ember saját képére és saját igényeire megkreálta isteneit és azokat anyag­ba ábrázoltán látni akarta. Bármennyire is elvont fogalomról is volt szó, a képzőművé­szet már akkor is praktikus célt szolgált. De menjünk vissza messzibbre. Az altamirai kő­barlangban látható kőkarcolatok, rajzok a legprimitívebb kőbalta szomszédságában, a maguk 40.000 esztendős multjávai mit jelent­hettek? Nehezen tétélezhető fel az, hogv a negyvenezer esztendős ősember iátékog kedv­telésből rajzolta volna oda a bölényt, a tig-' rist stb. Máshol kell az ezt létrehozó okokat keresni. Ezek a rajzok gyakorlati célt szol­gáltak, tehát alkalmazott művészettel állunk szemben ebben az esetben is. Bármelyik korát vesszük is a műtörténelemnek, plasztikusan domborodik ki az a tény,' hogy a művészet propagativ célt szolgált. A kereszténység lét­rejötte és fejlődése, elterjedtsége a legszoro­sabban összefügg a művészettel, mint propaga­tiv eszközzel. , — Az öncélú művészet milyen szerepet tölt ho a képzőművészetben és van-e valami össze­füngéso az alkalmazott, propagativ művészet­tel? — Most térjünk az előbb említett vizvá­lasztó-hegy másik oldalára és vessünk egy pil­lantást az öncélú művészetre. Foglalkozzunk egv kissé a művészetnek egv olyan ágazatá­val. amikor a műtárgyat előállító művész egy­általán nem akar semmit sem propagálni, ha­nem teljesen a saját maga gyönyörűségére dolgozik, azt ós ugv 8 ahogyan pillanatnyi idegállapota engedi. Egy illusztratív példát: A festő egy általa választott tárgyat meg­fest. öncélú művészetről van szó, semmieseirc sem fog ragaszkodni annak a szolgai repro­dukálásához. tárgyi szempontból. Ezzel szem­ben 9. a tárgyi megielenitégtől elvonatkozta­tott szin, azaz festői értelmezés érdekli a „tiszta festőiséa'1 jegyében. Ez a tipusu festő a mártiriunjot is vállaló hitet tesz az ő mű­vészi meggyőződéséről, annak maradéknélküli helytállásáról és közben nem veszi észrc. liogy a mestersége szempontjából, akármennyire is absztrakt utakon jár* akarva, nem akarva, elősegíti a vizuális kultuszt, ami nélkül a PUCHésMERAY-PUGH Körzeti képviseld • üpusu motorkerékpárok megérkeztek ! Róna lllklós Alföldi GcnKcresk. Vállalat SZEGED, EEKETESAS UCCA 22. Csúnya nö nincs többé! A legelhanyagoltabb arcbőrt is rövid idő alatt megszépíti a világhírű Nagyenyedl Kovács krém. Nappali^asz'nátátraeárga I caoma8oUs Figyeljen a védjegyrel propagativ tendenciájú művészi munkálkodás talán élvezhetetlen is lonne esztétikai szem­pontból. Ennek a tipusu fostőnek az áldoza­tos, fanatikus munkája hozza magával azt. hogy a képzőművészetek formanyelve gazdag­szik. Ugyanaz a szerepe, mint az irodalom­ban a lírikus költőnek; hogy gondolatainkat 1 legfinomabb árnyalataival közölni tudjuk. A 1 lírikus költőnek köszönhetjük ezt, akik a nyelvet csiszolják, szavakat teremtenek. — Visszatérve arra, hogy az a fe6tő, aki az öncélú művészet jegyóbeu működik, azaz sa­ját gyönyörűségére fest, nem látomásokat, Ipa­nem látományokat állit elő. ezzel ha közvet­lenül nem is propagál kifejezhető ideológiát, vagy célt, mégis jelentékeny mértékben prak­tikus célt is szolgál, mert ezeken az öncélú művészet jegyében született képein keresztül vizuálisan megfogalmazza embertársai részé­re a látható, minket környező világot. Ez­zel a ténnyel egyben adja korának Ízlését, mert bárhová nézünk, szint és formát látunk. Aba-Novák Vilmos ezekkel a szavakkal rá­mutatott korunk művészeti problémájára éa ezzel talán sikerült hozzájárulni ahhoz, akármilyen kevéssel is, hogy a közönség «« lásson a festőben divatjamúlt, romantikus valakit, aki saját álmainak él, hanem felís­merjo jelentős szerepét az élet gyakorlati vo­natkozásaiban is. Dr. Völgyessy Ferenc 6 ÖDAPFST StÓFOK fAlK MIKSA U.30 ^ 8ATTHYANYU.20 ISTFF<YPU9-W» TA^MÍTÓ^ RTIIFOFCJJTÍ Budapest legmodernebb és legtökéletesebb kom­forttal berendezett penziója. Fürdőszobás appar­tementek. Kitűnő konyha és lapunk olvasóinak különösen mérgükéit árak. SZEGEDI SAKKELET A Szegedi Sakk-Kör Mülier-emlékversenyénok ötödik fordulójában Mák győzött Rosenberg J. el­len, Nagy Dobsa ellen, Kmetyó Radványi ellen, Lövinger Simon ellen, a Rosenberg—Csáky játsz­ma függőben maradt. A hatodik fordulóban Kon­rád győzött Simon ellen, Mák Rosenberg B. pi­lon, Nagy Radványi ellen, Lövinger Rosciberg J. ellen, Kmetyó Boros ellen. A verseny állása a hatodik forduló után: Mák 5, Konrád, Lövinger, Nagy 4, Kmetyó 3, Radványi, Simon 2, Rosenberg B. 1 és fél (i függő). Boros, Dobsa, Csáky (t függő) 1, Roscnbcrf J. fel porti Négyes haszárjáték (Világos: Lövinger Mihály, sötét: Rosciberg J)' 1. c4, e5. 2. Hf3, Hc6. 3. Hc3, IIf6. 4. Fed, FrJS. 5. d3, h6. 6. 0-0, dö. 7. Ilal, b6. (Fb6 a helyes). S, c3, aC. 9. Fb3, (előnyösebb 9.) b4, b5. 10. Fb5, H:d5. 11. e:d; hi 9. b4-rc F:b4, ugy c:b, bő, 1L Fdő következik) bő 10. H:c5, d:C- 11. al, Fg4 (jobb Fr«). 12. Fe3, F:f3? 13. V:!3, V:d3? 11. Rfdl, V:o4. lő. V:e4, H:e4. 16. Fdő, 0-0-0. 17. F:c6. 15. IS. a;b. B:dl+. 19. B.dl, a;b. 20. Bal sö­tét feladta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom