Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-15 / 59. szám

Kedd, 1938. március 15. D É L M A G V A R O W S 7. Á G 7 N A választási vesztegetésről Irta PARTOS ERNŐ Az Egyetembarátok Egyesülete jog- és államtudományi szakosztályának legutóbbi ülésén dr. G o 11 n c r Dénes királyi ügyész, tudományos életünknek cz az imponáló készültségü és képességű fiatal reprezentánsa (akinek az egyetemmel való szorosabb kapcsolatát, mi it küszöbön álló eseményt, az elnöklő tudós tanár éppen ezen aZ ülésen közölte közvetlen és meleg szavak kisérc'.ében a haligalósággal) a választójogi törvényjavaslat jogvédelmi rendelkezéseiről tartott, az érdekes kérdések egész sorozatát felölelő előadásában rámutatott egyebek közt a javaslatnak atra a hiányosságára, hogy a választások tisztaságának büntetőjogi védclinét célzó rendszabályok felállításánál mellőzte a vesztegetésnek azt a legkirívóbb és legveszedelmesebb esetét, amely arra irányul, hogy a választó valamely jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon. A most érvényben levő 1925. évi 26. törvénycikknek egymással összefüggő 114. és 116 szakaszai szerint vétséget követ el, aki abból a célból, hogy a választó valamely jelöltre Szavazzon vagy ne s/avazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, valakinek ajándékot stb. juttat vagy igér (és hasonlóképen a választó is, aki a juttatást elfogadja vagy elnyerni törekszik). Eízel szemben a javaslat ide vonatkozó 166., Illetve 168. szakaszainak fogalmi meghatározása szerint a vagyoni vagy egyéb juttatás, valamint annak igérete (és hasonlóképen az elfogadás is) csak abban az esetben bűncselekmény, ha a szavazástól való taftózkodás végett történt. A mai jogállapottól való ennek a léayeges eltérésnek oka a miniszteri indokolásból nem tűnik ki, sőt az indokolás nem is fedi a tényleges helyzetet, mert egyszerűen azt a kijelentést tartalmazza, hogy a rendelkezés „megfelel" az 1925:26. tc. rendelkezéseinek. Kétségtelennek látszik azonban, _ amire dr. Goltner is rámutatolt —, hogy az eltérés a választás titkosságával függ össze. A javaslat készítőjének nyilván az volt a gondolatmenete, hogy titkos választás mellett a szavazás irányítását célzó vesztegetés büntetőjogi fékezése tárgytalanná vált, mert nem levén ellenőrizhető, hogy a választó az irányítás szerint szavazott-e, senki sem fog a választó megayeréséért áldozatot hozni s ha a jövőben a vesztegetés előfordul, akkor ez csak a szavazástól való tartózkodásra irányulhat, ami ellenőrizhető. Dr. Golttier a fejtegetései körébe vont valamenyftyi, kérdést, tehát ezt a rendelkezést is tisztán jogi szempontból vizsgálta, mellőzve a politikai bírálatot, dc találóan mutatott rá, hogy ilyen konstrukció mellett a törvény éppen a választási korrupció legjellegzetesebb fajtáját mcntesitcnc a büntetőjogi felelősség alól s igy szabad utat nyitna a legveszélyesebb választási visszaélésnek. Ezt a megállapítást az elméleti jogászok bizonyára teljes egészében magukévá fogják tenni A kérdésnek kétségtelen politikai vonatkozása azonban megkívánja, liogy azzal a gyakorlati politika Is foglalkozzék, még pedig idejekorán, amikor a káros következmények helyes szabályozással még megelőzhetők. A javaslatnak az a feltételezett gondolatmenete, fmelyre imént utaltam, amely tehát a titkosság alapján disztingvál, elméletileg bizonyos fokig megmagyarázható, de a való eleitől teljesen távol áll> Aki veszteget, az a legtöbb esetben nctn elégszik meg a szavazástól való tartózkodással, hanem azt akarja elérni, hogy a választó valamelyik jelöltre (lajstromra) szavazzon. A szavazás titkossága c cél elérésének lehető* Ségét tagadhatatlanul nagy mértékben csökkenti, do egyáltalán nem zárja ki. Az ellenőrzés lehetetlensége miatt sokan fogják meggondolni, vijjon érdemes-e vesztegetni, a kortézia azonban mégsem lesz hajlandó erről a hathatós észközről végkép lemondani és továbbra is számításba fogja venni azt i lélektani valóságot, hogy aki a pénzt vagy ígéretet elfogadja, már „zsiványbecsülelböl" is megszolgálja azt, nem is szólva arról, hogy az a választó, aki a szavazástól v.iló tartózkodásra rávehető, hajlandó lesz — ha talán egy kissé felemelt tarifáért is — egy lépéssel tovább menni és a vesztegető kívánsága szerint szivazni. De még ha abból indulunk is ki, hogy a titkosság sokat változtat a helyzeten s hogy a szavazás irányítását célzó vesztegetés csak szórványos füUét lesz, akkor sem szabad a választás tisztaságához fűződő alkotmányjogi érdeket ezen a ponton fedezetlenül hagyni. Az egyöntetű szabályozásnak jogelvi akadálya nincs. A vesztegetésnek mindkét jelentkezési formája az úgynevezett veszélyeztctési deliktumok közé tartozik, amelyeknél tehát a büntetőjogi elemet nem az elért eredmény, hanem az eredmény elérésének célbavételc alkotja. Akár a szavazástól való tartózkodásra, akár a szavazásnak valamilyen módon való gyakorlására irányul a vesztegetés, a választójogi bűncselekmény befejezést nyer, mert fenforog a lehetősége annak, hogy a vesztegetés célt ért s ez a lehetőség már veszcLÜZFCA CJ^APJÚTEÖVKÍ: POSZTÓGYÁC • EUDÁ5:VI TEPÉZ-K2T 8tv. PBOHÁ5ZKAOITOKÁB-U.8. GYÁK: BUDAPEST. XI.LENKEUT.117 lyczleti a választás tisztaságát, kétségessé teszi a választási eredmény megbízhatóságát. Egyébként is a titkosságot részben már az 1925: 26 évi választójogi törvény bevezette, a jogalkotó azonban —miként érre bcvezetöleg rámutattam — nem látta szükségét annak, hogy a büntető szankció szempontjából különbséget tegyen aszerint, hogy a vesztegetést nyílt vagy titkos (lajstiomos) szavazás esetében követték el. A büntető vonatkozás mellett ki kell térni annak megvizsgálására is, mennyiben érinti a kérdés a választás érvényességére, tehát megtámadhatóságára vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat 117. szakasza első bekezdésének 2. pontja szerint abszolút érvénytelenségi ok létesül, ha a képviselő, vagy tudtával és beleegyezésével más személy a választási jog szabad gyakorlását befolyásoló olyan cselekményt követ el, (kihagyva az itt közömbös szövegrészt), amelyet a törvény bűntettnek vagy vétségnek nyilvánit. Minthogy a javaslat konstrukciójában az úrra irányuló vesztegetés, hogy a választó hova szavazzon, nem büntetendő cselekmény, » választás érvényességét a most hivatkozott szakasz értelmében bármily tömeges ily célzatú vesztegetés seru érintené. Nem lehetne azt relatív érvénytelenségi ok gyanánt sem érvényesíteni, mcit ugyanazon, szakasz 10. pontja szerint a „törvénytelen eszközökkel folytatott választási küzdelem" eléggé tágnak látszó fogalma alá az ugyanazon perttban foglalt megszorító rende'kezés értelmében csak a megfélemlítés, megtévesztés és nyugtalanság esetei tartózlak. A javaslat tehát — hiveti ahhoz az alapgondolathoz, hogv a titkosság a szavazatokkal való 3 pár müselyemharisnya p 3.80 jó minőség, divat színekben Müselyemharisnya kőzépszá'u, hibátlan, ben erős, straDa jo sz'nekben erős, straoablró minőség 4 /Q párja P ••OO Hajszálvékony müselyemharisnya kitűnő min-ség, O a legújabb szinékben, párja P LÁMP EL és HEGYI TiSZA LAJOS KŐSUr _ Lüspskbazár I üzérkedést fogalmilag kizárja — a vesztegetésnek ezt a típusát a megtámadhatóság szabályozásánál is számításon kivül hagyja. A helyes megoldás, amelyre a javaslat parlamenti tárgyalásánál törekedni kell, önként adódik. Vagy át kell venni az 1935:26. tc. 144., illetve 140. szakaszainak rendelkezését, amely a szavazás befolyásolását célzó vesztegetést ugyanugy dcliktumnak minősiti, miit a szavazástól való tartózkodásra irányuló vesztegetést, amely esetben azután mindkét tipus automatikusan az abszolút érvénytelenségi okokat meghatározó rendelkezés alá kerülne, — vagy pedig a relativ érvéaytelenségi okokra vonatkozó rendelkezést kiegészíteni aként, hogy a választás érvéiyessége legalább abban az esetben legyen megtámadható, ha a vcsztgetés a választás eredményére döntő befolyással lehetett (tömeges vesztegetés). Pornografikus iratok ügyében nyomoz a rendőrség (A Délmagyarórszág munkatársától.) A makói rendőrségnek tudomására jutott, hogy ismeretlenek pornografikus iratokat terjesztenek fiatal leányok körében. Igy többek között egy 17 éves fodrászleány is kapott ilyen irást, a dologról azonban tudomást szerzett a főnöke és a leányt az ipartestületnél bepanaszolta, 6Őt fel is akarta bontani a tanoncszerződóst. A rendőrség megindította a nyomozást és mindenekelőtt kihallgatta a leányt, aki elmondotta, hogy az üzletben borotválkozó egvik állásnélküli tanitó nemrégiben átadott neki néhány oldal gépelt szöveget azzal. hogy azt olvassa el. Az irást gyanutlanul elfogadta, azonban amikor az első sorokat olvasta, látta, hogy az nem más, mint a legközönségesebb fajta pornográfia, ezért az irást félredobta. A tanitó még azt, is mondta, hogyha tetszik majd az írás, többet is fog neki adni. Elmondotta a leány, hogy a tauitótól kapott szöveg egy részét anyja eltüzelte, másik részét pedig főnöke valamiképcn megszerette. Kihallgatták a főnököt is, aki elmondotta, hogy véletlenül szerzett tudomást a dologról, elment a leány lakására és egy fiu segítségével néhány oldalt megszerzett a pornográf írásból. Ezeket a fodrászmester beszolgáltatta az ipartestületnek, ahol egyúttal azt a kérelmet is előterjesztette, hogy szeretné 4 leány tanoncszerződését felbontani. A rendőrség megtalálta a taw'tót, aki az írásokat a leánynak adta. A tanitó beismerte, hogy az írásokat ő adta a leánynak, kijelentette azonban, hogv semmiféle szándéka nem volt ezzel és taeadta. hogy az ilyenfajta Írások terjesztésével foglalkozna. Előadása szerint a gépelt kézivatot maga is kölcsönkapta, hogy kitől, azt nem volt hajlandó elárulni. A rendőrség elUobozta az iratokat, az esetről nedig jelentést tett a szegedi ügyészségnek.