Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-11 / 32. szám

Péntek, 1938. február 1T. DÉLMAHVAporszag Kitűnően sikerült a felsőtanyai vásár premierje, most már az állatvásárok állandó engedélyezését kérik Miért szed a város a tanyán — városi helypénz! (A Délmagyarország munkatársától) Kö­rülbelül egy esztendeje annak, hogy a felsőta­nyai gazdák arra kérték a város törvényha­tóságát, kérelmezze a földmivelésügyi "mi­niszternél, hogy hetenként egyszer állatvá­sárt tarthassanak Felsőközponton. A bürok­rácia útvesztőjében egy esztendő nem olyan nagy idő, hogy a-felső tanyaiak kívánsága az­óta valóra válhatott volna, de hogy körfor­gásban van, azt igazolják a kereskedelmi és mezőgazdasági kamarák, amelyek a kívánsá­got jogosnak és célszerűnek tartják. Kistelek község ellenzi a felsőközponti állatvásár en­gedélyezését, mivel az károsan befolyásolná a kisteleki vásárt. Most végro valóra vált a felsőtanyaiak kí­vánsága és pedig abból a nem várt és nem is örvendetes körülmény alkalmából, hogy Sze­ged környékének egyrészét 6záj- és körömfá­jás járvány vetélve miatt zár alá helyezték. A. felsőtanyai gazdák azzal az indokolással, hogy bár Felsőtanya teljesen vészmentcs, nem tudják az állatokat ér­tékesíteni, kérték dr. Pálfy József polgármes­tert, hogv ideiglenesen adjon nekik állatvásár­ra engedélyt. Miután a polgármester erre a földmivelésügvi minisz­ter hozzájárulását meg­nyerte, január 27-én megtartották az állat­vásár premierjét, amely Dr. Pálfy József minden várakozáson fe­lül sikerült, 24 sertést. 3 lovat, vagy 30 juhot, néhány tehenet és egy sereg malacot vittek a piáéra, amelyek mind vevőre találtak. Részben kistelekiek, másrészt szenedick voltak a ve­vők. A legnagyobb méretben azonban érdeklő­dők voltak. A felsőtanyai gazdák látni akar­ták, hogy üt le az első piac, lesz-e kereslet és hogyan alakulnak az árak. A február 34 vásár már jóval élénkebb volt, mint az előző heti, a február 10-it pedig ugy ellepték az el­adók és a vevők, hogv álig fértek a szekerek a gazdakör tágas udvarán, amelyet a vásár céliára rendelkezésre bocsátott. _Dr. Simon József biró, aki a felsőtanyai vá­sár ötletét. legélsőnek megpendítette, nagyon megvan elégedve az elért eredménnyel és meg­van róla győződve, hogv dr. Pálfv József polgármester most már elintézi, hogy az ideiglenes engedély állandósulion. Nagv remé­nyeket füz a város és a termelők szempont­jából az állatvásárhoz, mert, a szórványos adás-vételek melleit nem alakulhatott ki a rendes piaci ár. Másrészt azonban a jobb árak ós körmvebb eladási lehetőség buzdítani fogja gazdáinkat az intenzivebb állattenyésztésre. Beszéltünk a piac dolgában László János plébánossal, aki maga is gazdálkodik és sze­mélyes tapasztalatai alapján tolmácsolta a gazdák kívánságait és sérelmeit. Mert sérel­meik is vannak a felsőközpontiaknak. Ez pe­dig mindenek előtt ,az. hogv a város ugyan­olyan magas helypénzt fizettet, kinnt a ta­nyán. mint a városban, a Rudolf-, Mars-, vagy a Széchenyi-téren. Pedig ez nem is közterü­let a 'piactér, nem locsoltat és nem sönörtet a város. A magas helypénz tehát indokolatlan és tarthatatlan. Tarthatatlan azért is. mert as ália Öt-hat kilóméterre hvó Kisteleken a helypénz felé annyiba sem keriil mint Fclső­t anyán. — Én magam is a kisteleki piacra küldöm ü baromfit — mondta a plébános —. mert az összéhasonlithatatlannl kisebb költség. Amig például itt egv pár csirkéért 16 fillér helvpénzt fizetünk, addig az Kisteleken á fillér. A kis­telekiek pedig egyáltalán nem fizetnek lielv­pénzt. De még négy fillérbe sem kerül, ba kocsival küldök baromfit a kisteleki piacra, FARSANGRA IS az -ADLER ENYCSA.RMO ban vehet legjobban afándék ot mert a kocsi után a helypénz 40 fillér, ba 50 pár csirke is van a kocsin.. Nálunk a kocsi helypénze külön 72 fillér. — Igv áll elő az a furcsa helyzet — foly­tatta a plébános —. hogy a szegedi hűtőház kocsija meg sem áll Felsöközponton és Kis­teleken veszi meg a baromfit, mert ott olcsób­ban adhatjuk. — Ennek azonban következménye az is, hogv aki Kisteleken adja el portékáját, az rendszerint ott is vásárol. — Miután most már Pálfy polgármester ur is látja, hogv a mi piacunknak van létjogo­sultsága. bizonyosra vesszük, hogv az megma­rad és hogy a helypénzt is megfelelően le­szállitják. -i Jelentkezni kell a külföldön tartózkodó nénieteknek, meri elvehetik állampolgár­ságát Berlin, február 10. A birodalom törvénytár­ban rendelet, jelent meg, amely a külföldön élő német állampolgárokat arra kötelezi, hogy három hónapnál hosszabb külföldi tartózkodás esetében az illetékes német konzulátusnálje­lentkezni kell. Ha valamely birodalmi német szándékosan nein tesz eleget a jelentkezést kötelezettségnek, akkor megtagadhatják tőle a birodalom védelmét, sőt adott esetben ál­lampolgárságát is elveszítheti. Egy méh-szurt ember élete Irta BALLA SÁNDOR — Mindenki addig fiatal, amig egészséges, — ál­lapitolta meg Köröndi Ödön, nyugalmazott városi adótiszt mély bölcscséggel és sóhajtva igazította meg vállán a cserepeket Amikor 42 evére és egészségi állapotára gondolt, könnyek gyűltek a szemébe, annyira megsajnálta magát. Hiszen fia­talember még, de máris annyit szenvedett a leg­különbözőbb és legritkább betegségektől, hogy csoda, hogy egyáltalán még életben van. A vese, mája, lépe, rekeszizmi után legutoljára szivrán­gatódzásaival járta sorba az orvosokat, de leszá­molt velük, mert Szivét mindegyik egészségesnek találta. Hiába magyarázták neki, hogy legyen tel­jesen nyugodt, ödön tagadólag csóválta fejét s egyedül hordozta betegségének szörnyű tudatát. Ekkor határozta el, bogy a jövőben lehetőleg saját maga fogja testéből kiűzni az esetleges be­tegségeket. Ödön teste valóságos melegágya volt a legkülönbözőbb kóroknak, melyek olv szövevé­nyes módon jelentkeztek, bogy rajta kivül nem is­merte volna ki magát köztök senki. G azonban biz­tos kézzel vezette az ellenállást. Orvosságot nem használt, mert íőelve a természet, a természetes gyógymód vólt. Eddig ismert és ismeretlen füvek, teák. diétás élelmezések hosszú sorát próbálta vé­gig különböző betegségeinek leküzdése folyamán, de soha nem lett tőle semmi baja. Mostani bajával, a reumával azonban nem bol­dogult egyik módszerrel seni. Eleinte a karja fájt, amikor aztán egyik reggel a székről esak nagy erőlködés után tudott felállni, kétségbeesett. Háziasszony nyújtotta az első segélyt s ö kezd­te meg a gyógyító eljárások sorozatát is. Leg­először is 'hosszú, Jiiger alsóruhát, villanypárnát s cserepeket , szerzett be, melyeknek csodálatos gyógyitó hatásáról gyönyörű példákat mesélt né­pes családja kimeríthetetlen „eseteiből". Estén­ként forró fürdőket készített, majd á házmesterrel masszírozást rendelt el. ödön napról-napra fo­gyott, a néha brutálisan megrángatott csontjai fájtak a masszírozás után. De reumája nem csak hogy nem mult el, hanem mintha még erősödött volna is. Egvlk reggel, amint déíccgségének romjaival hi­vatalába döcögött, megdöbbenve vette észre, hogy nem tud a nők után megfordulni, mert nyaka semmiféle forgást nem tűr. Ezt ugyan a nők nem vették észre, de annál inkább, ödön. Háziasszonya azonban a forrófiirdőkrt kiterjesztette a nyakra is s még több melégeserepct állított elő. Szegény ödön hol leforrázva, hol összeégetve nyögött ágyában, anélkül hógy reumájában akár egy hajszála js meggörbült volna A kis . város minden hasonló betegével mégismerkedett « en­nek folytán hetenként (íj. diétába vagy'uj módszer kipróbálásához fonott. De cr sem hozta meg a kí­vánt eredményt. Emiatt aztán annvira megdühö­dött, hogy nyári utazására félretett pénzén disz­nót vett. levágatta s most már hetek óta annak darabjaiból élt s egy egyszerű sertéskarajt n leg­komplikáltabb diétás ételért sem cserélne el. A belső kezelésekkel ekkor némi szünetet tar­tott, aminek következtében kilencvenöt kilóra hi­zott meg. Teste térfogatával párhuzamosan erő­södött a reumája is. Minden mozgástól óvta éppen nem törékeny' testét. A gyaloglást sein szerette s ezért nyögve feküdt délutánonként a szobájában, A régi borbélyát is otthagyta, mert üzletébe három lépcsőfokon kellett felmenni. Az uj borbély, akinek a legelső alkalommal elpanaszolta baját, rögtön segítségére sietett s has és vesekötőt aján­lott. Ezt viseli ö is már tiz év óta, — mondotta lelkesen —, de azóta nincs semmi baja. Egyszer fájt csak hónapokig a lába, de azért, mert egy kocsi ment rajta keresztül. Ha pedig a háta fáj, — folytatta —, akkor odafordítja a varázskötőt S meggyógyítja azt is. Ödön még aznap csinálhatott jómeleg flanellMfl haskötőt, amely teljesen körülértc hatalmas csí­pőjét. melyet igy a meglevő zsírréteggel annyira kifejlesztett, hogy régi nadrágját sem szópszóval, sem erőszakkal nem engedték magukat felhuzatnL Elkeseredve állapította meg, hogy ezen most « szabó keres. Természetesen ebben is csalatkozott. Tehát ért­hető. ha a háziszerekben való hitét is kezdte el­veszteni. — Ne sirjon fiacskám, — simogatta meg Ödönt konaszfeiét a belépő háziasszony. Majd elmúlik' a baj is), — El bizony1.- még pedig holnap, — válaszolt ödön jobb kedvvei. mert eszébe jutott utolsó menő­débe, amit még ki fog próbálni, a méhcsipés. Fö­lénycsen mesélte el csodálkozó háziasszonyán ík, hogv a statisztikai kimutatások szerint a méhészeti közölt nincs egyetlen egy rcumás sem. Ami nyil­vánvaló a méh Csípésével van összefüggésben. —i állapította meg. Nem vallotta be, de nagyon fétf a méh szúrásától. Egváltalán nem hirta a fájd it­makat, n testi szenvedést, noha régi katonacsalád­hói származott s apja mint igazolványos altiszt halt meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom