Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-09 / 30. szám

Szerda, 1938. febrtÉu 9'. DÉLMAfi YAPORSZÁG »Szellemi inségmunkás Tisztelt Szerkesztő Ur! Pár napi távollétem folytán késve vettem tudomást a Délmagyarország február 4-i számában „Szellemi inségmunka" cim alatt megjelent cikkről s igy csak most jutok hozzá, hogy az abban foglalt néhány állításra vonatkozó helyreigazító megjegyzéseim közlését kérjem. A „városháza előtt disztelenkedő bctonvályut, jBmelyet valamelyik sivár és lendületnélkülí agyvelő eszelt ki" s amelyre nézve a cikkíró állítása szerint „Kertész Róbert államtitkárnak, aki mint épitész és városrendező is, megérdemelte az elismerést, egy ovális és barokkdiszitésii keret lebegett a szeme előtt", — utolsó vonaláig és centiméteréig ugyanez a Kertész Róbert államtitkár tervezte, amint arról bárki meggyőzödhetik -a városi mérnöki hivatalban a tervező sajátkezű aláírásával ellátott eredeti és erre a célra készölt egyetlen tervéből. , Ezt tudni illett volna annak, aki idegenvezetői zzerepet vállalt magára. Azt viszont, meg egy „építészinek illene tudni J, hogy egy vízmedence barokk jellegét ncm az ovális alaprajz és barokk mütyürkék adják meg, hanem elsősorban az az épület, amelyet a medence vize visszatükröz, a tagozott és különböző szintekre bontott vízfelületek s a barokk jellegű s a medencén uralkodó szobrok. Igy viszont indokolatlan volt az, hogy az „épitész urba a megbotránkozástól és megdöbbenéstől majdnem belefulladt a szó". A betonvályut egyébkent, — amelynek anyaga ir.authauseni gránit,' tehát egyik legnemesebb kőanyag —, a Klebelsbcrg-siremlék felszentelése alkalmával itt járt összes művészek, kőztük Lechner 'Jenő, Pogány Móric s maga a szobrokat készítő Pásztor János is a legjobban sikerült művészi alkotásnak minősítették. Indokolatlan volt elhallgatni a vendég e«őif a városrendezési bizottságban történteket. Ha a bíróságok három fokozaton gyakran háromféleképen találják helyesnek az igazságot s ezeket mindnyájan köteles tisztelettel vesszük tudomásul, nem tudom, mi a meglepő abban, hogy egy csupán konzultatív jellegű testületben egy olyan műszaki problémáról, melynek rendkivül sokféle megoldása lehetséges, az ütésre meghívott műszaki közegek kötelességszerűen elmondják véleményüket, még ha -azok el is térnek egymástól. Ebben soha sem . leszek hajlandó meggátolni senkit, legkevésbé hivatalom beosztott tagjait, pedig a város feltöltési kérdéseiről nagyon sok szó fog még esni. Meglepő, hogy a vendég ..kereste a KolozsváriTestvérek rejtelmesen elkallódott Szent Gvörgyszobrát". Vájjon honnan tudott erről a rejtetémről? Elment a hire már a messze idegenbe is az e körül történt újságírói baklövésnek? Aligha, de bizony a maliciózus megjegyzések helyett meg lehetett volna adni az egyszerű felvilágosítást, hogy nincs szó rejtelmes elkallódásról, hanem csupán egv tragikus és korai haláleset miatt máig beváltatlanul maradt miniszteri ígéretről. Amig a cikk elején ha gyanakodva is, de hittem abban, hogy a szóban levő messziről jött idegen valóban „építész", ennek az ellenkezőjéről győzött meg „a szörnyülködés hangja", amivel a kultúrpalota feljárójának lebontásáról nyilatkozott. Sajnálom az igen tisztelt s minden bizonynyal jószándéku cikkíró urat. de valóban vagyunk itt Szegedin néhány világotjárt és stilusérzékkei is biró emberek, akik éppen az „arányok törvényei" s az épület monumentalitása érdekében tartjuk már régóla és feltétlenül szükségesnek ©z épületet eltorzító kocsifelhajtók elbontását. Például' szolgálhatnak a leendő homlokzati megoldásra a budapesti Nemzeti Muzeumon kivül a Műcsarnok. Szépművészeti Muzeum, a müncheni Pinnkotékák, a berlini Nemzeti Galéria, a varsói Nemzeti Opera és számtalan más ilyen klasszicizáló stílusban emelt épület cs főképen mindezeknek Gsszülei, © klasszikus görög templomépületek, melyek egyikénél sincs ilyenféle kocsifelhajtó. Az ellenkezőre pedig csak igen kevés és követni nem kívánatos példát lehet felhozni. Meggyőződésem, hogy ha a cikkíró ur ezeket a példákat tanulmányozni fogja, be fogja látni, hogy a tervezett átalakítás' a kultúrpalotának esak javára válhat s hogy a messziről jött ur mennyire félrevezette őt. Soraim szives közléséért köszönetet mondva, maradok Szerkesztő Urnák tisztelő híve Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos. Nem találják az elmenekült gázoló autót (A Délmagjaiország munkatársától.) Jelentene a Délmagyarország, högy vasárnapra virradó éjszakán súlyos autószerencsétlenség történt a nemzetközi ut Szatymazon keresztülvezető szakaszán. Zöldi Kovács Sándor 48 esztendős szatymazi kovácsmestcrt egy ismeretlen kisautó elütötte, majd a gázolás után megszökött. Áz auló a szerencsétlen embert métereken át magával vonszolta, a nemzetközi utat ezen a helyen ver boritotta. Zöldi Kovács rendkivüli súlyos sérüléseket szenvedett, eltört a lába, állkapcsa, koponyaalapi törést és agyrázkódást, czenkivül súlyos belső sérülést is szenvedett. Kedden a vzisgálóbirónak sikerült kihallgatnia a súlyosan sérült embert, aki azonban semmiféle támpontot nem tudott nyújtani a gázoló és megszökő autóra vonatkozólag, sőt azt sem tudta megmondani, hogy autó ntöttc-e el, vagy pedig motorkerékpár. A nyomozás megállapította, hogy autó volt a gázoló. A rendőrség nagyszabású nyomozással igyekszik kézrekeriteni a lelkiismeretlen autóst. Keddre értékes adatokat szerzclt a rendőrség a gázoló autóra vonatkozólag. Kiderült, hogy a kiskocsi szürke szinü volt és hogy abban egy férfi és egy nő ült. Azt is megállapították, hogy az autó Budapestre igyekezett. Kedden délben a rendőrség országos rendőrségi körözést adott le a gázoló autós kézrekeritésére és a jelek szerint órák kérdése, hogy a rendőrség kezére kerüljön. Valószínűleg a kocsi hűtője alaposan összgzuzödhalott az összeütközésnél és éppen ezért a javítóműhelyeket is sorrajárják a detektívek, hogy ezen az uion fogják el a tettest, ha másképen ncm megy. Remélik azonban, hogy a pesti vámok értékes útbaigazítással szolgálnak majd a gázoló kocsira vonatkozólag. Zöldi Kovács Sándor állapota a klinikán javult, jóllehet továbbra is életveszélyes állapotban van, remélik, hogy sikerül az életnek megmenteni. Elsőrendű romén bükk tűzifát StBg:,usk6zva príma hazai szeneket, kokszot Sefaíln^VíiS — H II—I II • II „m~ —'• Wilhoint Toet várait épü el-és lüzelőanyaghereskedök, Mars-lér 2-3. VVIIIICIIII ICMYCrCn Tel. 26-18. Városi iroda: Kölcsey-ii. 10. Tel. 19-84. Remek bátorok kiállítása a KERTESZ BUTORBEIYIUTATO most megnyitt üzletében. — KlftUIfll TÉP. Wagner kelenrveház melíettBBBBMBBWBBB®* Elsikkasztotta a 11 pengős telefonpénzt „Nagyon éhes, fáradt és kimerült voltam, nem tudtam ellentállni..." (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék Rácz-tanácsa kedden vonta felelősségre Farkas Erzsébet 30 esztendős cselédleányt sikkasztás büntette cimén. Farkas Erzsébet már sokszor volt büntetve, legutóbb dologházat kapott, amelyből három esztendőt töltött le. A súlyos büntetésből alighogy kiszabadult, ujabb bűncselekményt követett el. Találkozott az uccán Bata Péter nevü ismerősével, aki megkérte, hogv helyette fizesse be a postán 11 pengős telefonszámláját. Farkas Erzsébet a pénzt átvette, azonban nem vitte a postára, hanem a saját céljaira használta fel. A leány a keddi főtárgyaláson beismerte a sikkasztást cs elmondotta, hogv a körülmények kényszeritették az uiabb bűncselekmény elkövetésére. Állást akart szerezni, reggeltőlestig ott ült a cselédközvetitőben, várt munkaalkalmat, azonban senki sem szegődtette. Lassankint elfogyott az a néhánv pengő megtakarított pénze is, ami volt. Éhezett, nvomorgott, régi helyeire nem akarták befogadni, mert féltek a múltjától. Igv találkozott öszsze Bata Péterrel, aki azután kezébe adott 11 pengőt. Amikor a pénzt megkapta, nagyon éhes, fáradt, kimerült volt, nem tudott ellenállni és a pénzt elsikkasztotta, élelmet vásárolt rajta magának. . A biróság kéthónapi fogházra ítélte Farkas Erzsébetet. Az itélet kihirdetése után az elnök Farkas Erzsébethez fordult: — A törvény szerint magát újból dologházba kellett volna utalni, még pedig legkevesebb öt esztendőre .. .1 Ezt a körülményeket tekintve nagyon súlyosnak találta volna a bíróság, ezért kivételesen csak 'fogházbüntetést szabott ki . . . Nagyón vigyázzon azonban, ne kerüljön ide mégegyszer, mert akkor öt.eszt,ondói .szigorított dologházat kap „ . .1 Fegyházra ítélték az alföldi tolvajszövetkezet vezetőit (A Délmagyarország munkatársátólJ '&. szegedi törvényszék flácg-tanácsa kedden délelőtt veszedelmes tolvajbanda ügyében ítélkezett. Mészáros László szontcsi gazdasági cseléd volt a banda feje, de a tulajdonkénem ve| zér Schindlberper József volt, akit a büntető; bíróságok régóta ismernek. A bandának volt 1 még két tagja, azonban azokat nem sikertilt elfogni, ma is szökésben vannak. A két tolvajon kivül három orgazdasággal vádolt ember is került a vádlottak padjára. A vádirat szerint a négy ember előre összebeszélve tolvajszövetkezetet alakított és tervszerű lopásokat követtek el. Jóformán as egész országot becsavarogták. dc leginkább az Alföldön követték el lopásaikat, Szegeden, Vásárhelyen, Szentesen. Mészáros László a vádirat szerint 11 rendbeli lopást követett .el. nagyrészbou benne volt a lopásokban Schindlberger is és a másik kettő is, akiknek sikerült elmenekülniük. A keddi főtárgyaláson Mészáros László töredelmes vallomást tett, elmagyarázta Schindlberger szerepét és elmondotta, hogy tapasztalatlansága vitte a bün útjára. Schindlberger vallomását azzal kezdte, bogy ő ártatlan. Mészárost sohasem látta éa igv vele nem lehetett egv tolvajbandában. Hiába mondotta szemébe a dolgokat^ Mészáros. Schindlberger megmaradt tagadása mellett és azt hangoztatta, hogv ártatlanul vádoli'ák. Dr. Szász Dezső ügyész vádbeszédo irtán dr.. Bokor Gyula Mészáros László, dr. Turmaver Gusztáv Schindlberger és dr. Kormányos István az orgazdák érdekében beszélt. A biróság Mészárost kéiesztendei, Schindlbergcrt két és félesztcndei fegyházra Ítélte, nz orgazdákat felmentette Schindlberger az itélet ellen fellebbezést jelentett be. —OQO—