Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-06 / 28. szám

10 * DÉLMAGYARORSZAG Vasárnap. T958. február 6. tással van és ez a hatás fokozottabb mértékben befolyásolja az ember életét és egészségét. — Nem véletlen az, hogy a tengerek népe, ha. Irisznk és hajósok szinte rwm ismerik a véredé­nyek c'.meszescdcsét, pedig csöppet sem élnek higiénikusabhan, mint a városok népe. Az étke­zésük nem diétás, nem vetik meg se a dohányt, 6e az alkoholt, amelyről a modern orvostudo­mány kimutatta, hogy közvetlen okozói a modern kor bajainak és a magas vérnyomásnak. . Csodákat müvei a tenger. Amint előbb emiitettem, évek öt a figyeltem a tenger vizének és levegőjének a hatását. Ta­pasztalnom kellett — és pedig nem elvétve, ha­nem számos esetben —, hogy idősebb emberek, akik otthon a magasabb vérnyomás következté­ben alig tudnak járni, itt, a tengerpanton nemcsak órákat sétálnak anélkül, hogy a véredényrend­szerük ez ellen tiltakoznék, hanem kedvet kap­nak ahhoz is, hogy eleinte csak muy nézők men­jenek el az ötórai teákra, hogy talán maguk is beálljanak a táncolók közé és néha — minden különösebb következmény nélkül — az éjszaká­nak olyan óráiban is foxtrottot vagy itangót tán­coljanak, amikor odahaza már régen az igazak álmát alusszák. — Aminthogy hetven és nyolcvan esztendős emberek a tengerparton még minden nap kimen­nek halászni és órákon át csapkodják evezőjükkel ® tengert, azonképpen aggastyánok, akik oda­haza alig mernek már szivarra gyújtani és öb­lös karosszékben csöndesen olvasnak újságot, ttt nj életerőre kapnak és maguk se értik, mi lehet az oka annak, hogy a vérnyomásuk — arteriosele­rosis legbiztosabb megállapitója — napról-napra kisebb lesz anélkül, hogy az illető bármiféle kü­lönösebb kúrát használna, vagy medicinát szedne. — Az orvos nem szereti használni eat a szót: csoda. — A orvosi tudományban csodák nincsenek. — És én mégis azt mondom, hogy a tencer csodákat müvei és erre a csodára egyes-egyedül azért nem jött rá az orvosi tudomány, mert a vérnyomásmérő aránylag rövid életű. Én megpró­bálkoztam azzal ls, hogy nemcsak azok vérnyo. mását mértem meg, akik magas vérnyomásuk mi­att jöttek el orvosaik tanácsára házaim vala­özv.Reichlinger Endréné arra kéri jóakaróit és boldogult férjének bizto­sítási üzletfelelt, hogy őt biztosítási ügyekben to­vábbra is támogatni szíveskedjenek. „A vállalatnak jogában ájl az egységárakból saját belátása szerint a fogyasztóknak az igénybevett teljesítményhez és a fogyasztott mennyiséghez képest, engedményt nyújtani és a fogyasztókkal a fenti egységáraktól eltérő, de azoknál nem kedvezőtlenebb megállapo­dást létesiteni. Ez esetben azonban nehogy a vállalat egyes fogyasztókat a többiekkel szem­ben kedvezményben részesítsen, mindazoknak a fogyasztóknak, akik a terhelési érték, tá­volsági viszonyok, az energiafogyasztás, annak időbeli elosztása, valamint a hálózatra való rákapcsolás költségeit illetően egyenlő értékű fogyasztóknak mutatkoznak, ugyanazon elő­nyös áron köteles az energiát szolgáltatni. Vállalat köteles az összes kedvezményben része­sített fogyasztókról nyilvántartást vezetni, amelynek egy példányát évente a város polgár­mesterének szolgáltatja, aki e rendelkezések betartását szakközegei utján ellenőrizteti. Az ilymódon tudomásukra jutott adatokat az ebben tájékozottaknak harmadik személlyel szemben üzleti titokként kell kezelniök. Köteles azonban a vállalat minden olyan uj, a jövőben létesítendő ipartelep, vagy mezőgazdasági üzeni részére, melyet a város kedvezményes elbánásra kijelöl, olyan áram­szolgáltatási feltételeket megállapítani, amelyek a telep, illetve üzem részére legalább azt a legnagyobb kedvezményt biztosítják, amit hasonló fogyasztási viszonyokkal biró helybeli fo­gyasztók már élveznek. Ezeket a kedvezményeket a polgármester felhívására be kell jelen­teni, ki azokat bizalmasan kezelni tartozik. (Villanyvilágilási szerződés 9-ik §-a.) melyikébe, hanem vizsgálat alá vettem azokat, akiknek a gyomrukkal volt valami bajuk. És az eredmény mindenütt egyforma voll: a vérnyomás napról-napra, fokozatosan leszállt, hogy aztán a normálisnál megmaradjon. Bizonyos, hogy ebben az eredményben szerepe van a sónak, a jódnak, a rádiumnak, aztán an­nak az ezernyi titokzatos foszforcszkáló anyagnak, amelyet a napsugár hoz elő a tenger mélyéből. A tengeri ázaiagok, moszatok, ismeretlen tengeri lények bomlásukkor ismeretlen összetételű anva­I gokra bomlanak szót. Ismerünk halakat, amelyek világítanak. Dc: ör.k rejtély e'öttünk még min­dig. miféle élet tombol két, három, négy; hatezer méter mélységben a tenger szine alatt. A sóról tudjuk, hogy nemcsak a tenger vizében van je­len, hanem a tenger partjának levegőjében is, hi­szen: tessék sirokko idején megnyalni bárkinek is az ajkát, érezni fogja, hogy annak sós az ize. — Fzek az ismeretlen anyagok, a tenger rej­telmes világának évezredek 6; a tartó, rejtelmes élete, a napsugár, ezenfelül a tengernek az ide­gekre való megnyugtató hatása, a magas légnyo­más: okozzák azt a csodát, amelyet gyorsabban és könnyebben érünk cl L'.t, mini medicinákkal és szigorú életmóddal. Az orvosi tudomány ma általában a suga­ras kezelés korszakát éli. De nem tudja még: vájjon miféle sugarak keringenek itt, miféTc su­garakkal ajándékozta meg az emberiséget és a tudományt minden életnek őse: a tenger. Miféle fantasztikus erejű sugarakat bocsájt ki magából az a kémiai folyamat, amely tombolt már akkor, amikor barlangok mélyén először keresett mene­déket a teremtés koronája, az ember : : : Paál Jób. • • U1 KÖNYVEK Margaret Goldsmith: Krisztina svéd királynő. Krisztina svéd királynő a világtörténelem egyik legrejtélyesebb, legérdekesebb női alakja. Apja, Gusztáv Adolf, a nagy svéd király, a valláshábo ru protestáns hőse volt, akitől a trónnil együtt a hajlithatatlan akaraterőt és megdöbbentően ere­deti gondolkozását örökölte. Sohasem volt még ember, aki a nemével járó gyöngeségeknek, bátor, ságnak ennyire híjával lett volna. Lelkülete bo­nyolultságával, ellentmondásaival és tetteinek gyakran józan ésszel meg nem magyarázható ért­hetetienségeivel a lélekkutatás örök problémái közé tartozik. Ennek a rendkívüli léleknek tra­gikummal teljes életpályáját nagy beleérzéssel irta meg Margaret Goldsmith angol Írónő. Müve most jelent meg az Atlienaeum életregény­sorozatában. K ösz'áneíny ilváaltös. Mindazon rokonok, jőbarátok, isme­rősök és egyesületek, kik felejthetetlen drága jó férjem, apa és nagyapa, Gdr­gydn János temetésén megjelentek, ko­szorú és virágadományaikkal fájdalmun­kon enyhíteni igyekeztek, ezúton is fo­gadják hálás köszönetünket A gyászoló család. szólni. Anyjuk gyakorolta a szigorúságot. S egy­ben ő volt az egyetlen, aki mértékkel evett: gon­dolni kell a holnapra is, vélte okosan. Aztán neg folytonosan szeme előtt táncolt a két egymás­hoz ragasztott számjegy: ötvenöt... ötvenöt pen­gő a fűszeres járandósága: Vacsora végeztével a férfi zsacskót húzott elő zsebéből. Nagyobbik gyerekének adta. — (bz'oz/stok meg rajta szépen, — monefta Mereteitek — Cukor... — és megsimogatta a hozzábújó buksi fejecskéket: Az asszony nem szólt semmit, bár nyelve meg­mozdult már, szóvátcendó a nyilvánvaló pazar­lást. A kicsik vidáman, hangosan egyezkedtek, József egyszerre kinyilatkoztatta: — Jó lenne egy kis bor... két-három dce : : i Felesége hátrahőkölt a rozoga széken. — Megbolondultál? kérdezte. — Bort? Ép­pen bori?... Más bajod nincs? Igy is túlsókat költöttéi. — Számolni kezdett: kenyér har­minchat ... a szalonna legalább negyven ::; a cukor... — Nem tesz semmit. _ Nem? — Máma nem. — Miért? Miért éppen máma? Olyan várakozásteli csend támadt hirtelen, hogy még a lámpa körül keringő bogarak is meg­torpantak szempillantásra. AUandó munkát kaptam! — kiáltott boldo­gan, harsogva a férfi. — Reggel megyek dolgoz­ni... Rendes hetibérért..: Párja elgyengült, elfehéredett örömében, mégis felugrott az asztaltól. Sírva ölelte, csókolta a akadozó szavakkal kérdezősködött: — Reggel? ... Gyárban kaptál alkalmazást? ... Most mondod, rossz ember? S idáig tudtál hall­gaini?... Áldja meg az Isten, aki hozzásegitett. József homályos szemmel lapogatta az asszony görnyedt, dombos hátát. Közibéjük sodródott gye­rekeit felültette sajgó térdére, igy motyogta: Heti huszonkét pengő fizetésem lesz... Soha nem volt még boldogabb éjszakájuk, mint amilyen ezután következett. Hajnalban ébredtek, nevetve, dalolva készülődtek s az asszony egé­szen a villamos megállóig kisérte Józsefet. Ez is ujság-számba esett, ez az utazás, mert Jó ideje nem ült bizony József semilyen jármű­vön. Ahogy a vezető csengetett, ahogyan a ke­rekek zakatoltak, édes muzsikának, himnusznak, szabadító, szépítő és boldogító jóságnak hallotta az árva. A villamos mellett elsuhanó telefonpóz­nákat pedig nevető, gondtalan, jóllakott, táncoló embereknek látta. A Nyugati pályaudvarnál kászálódott le az „A* kocsiról és haladt volna át az uttestén, amikor mámoros könnyüségére kemény, szigorú hang taposott. — Hé! Álljon meg! Halijai Hátranézett: vájjon, kinek szól? — Igen, igen, maga barátom... _ mondta a rendőr s már lépegetett feléje. József megdöbbenen megállt. — Ugyan mit akarhat tőlem ez a marcona em­ber? gondolta — Vidéki maga? — Nem. Idevalósi? Pestre? — Igen. — Mégse tudja a közlekedési rendet?..: Mi?... Józsefben megdermedt a sziv: ez mostan felirf Megbüntetnek. Legkevesebb őt pengőre... Da ez még hagyján: Azonban idézés, tárgyalás. .. Magyarázkodás a gyárban ... Uram Isten! Eset­leg elboesájtás ... És kezdődik minden előírói: ] Sürgősen könyörgésre fogta hát a dolgot. Nézze, biztos ur, legyen elnéző. Elgondol­koztam, tizenhét hónap ó;a ma megyek előszös munkába ..: Ha feljelent, elveszítem az állásai mat. Tudja, nem igen szeretik az olyan embert, aki a rendőrséggel bajoskodák... Családos em­ber vagyok, kót gyerekem van, apró gyere­kem ... A rendőr mormogott bajusza alatt. Körülné­zett. Azután kérdezte: — Eddig munka nélkül volt? — Igen. Nehéz sor. Veszettül nehéz... Látszott a rendőr arcán, hogy megsajnálta Jó­zsefet. A félelmetes notesz visszavándorolt a posatózubbooy mély zsebébe. — Hát nézze... — S már sokkal enyhülteb­ben: Hol kapott munkát?... Az óbudai hajó* gyárbas? Igen? Az jó... Hanem, tudja mit? Te­hetne nekem egy szívességet: Ha megint lesz munkásfelvétel, gondoljon rám... Az én tesit­vérőcsémnek sincsen alkalmazása, szívesén el­menne, tudom... írja fel a számomat: Engem itt, vagy az őrszobában mindig megtalál... Meg­teszi, mondja? — Meg vállalta József; parolázlak. Két lélek találkozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom