Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-06 / 28. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. február 6. Politikai napilap XIV. évfolyam 28. sz. Szegedi eset, — országos ianulság A kereszténypárt szegedi szervezete ja­nuár hó 23. napján politikai gyűlést készült tartani Alsóközponton. A gyűlés megtartása érdekében a szükséges előkészületet el kel­lett végezniök oz összehívóknak s igy biztö­sitani kellett a gyűlés céljára helyiséget is. Alsóközponton öt vendéglő van, de a ke­reszténypárt saegedi szervezetének vezetői hiába próbálkoztak az alsóközponti vendég­lősöknél, — nem kapták meg gyűlés céljára a vendéglő helyiségét. Az együk vendéglős eleinte még hajlandónak mutatkozott arra, hogy a kereszténypárt gyűlése részére át­engedi a vendéglőjét, de később ez a hajlan­dósága is megszűnt, miután az egységespárt tanyai kerületi vezetői — feltételezzük, hogy néma városi vezetőség tudtával —, erre neki tanácsot adtak. S hogy félreértés ne le­gyen, keresztény vallásúak azok a vendég­lősök, akikről most szó esik. A kereszténypárt igy helyiség hiá­nyában tervezett gyűlését nem tudta meg­tartani. Egy héttel később azonban a nyilasok minden dologi és jogi akadály rélkül gyűlésezhettek Zákányban, a rendőrhatóság engedélye s a vendéglős készsége alapján. Az egységes párt zákányi szervezetének vezetősége ezúttal tartózko­dott olyan tanácsot adni a vendéglősnek, ami az alsóközponti vendéglőst ígérete megmá­sitására birta. . Az eset Szegeden történt, de a tanulsága örszágraszóló. Mi halk szavunkat nem a kereszténypárt védelmében emeljük fel; hiszen nem vagyunk tagjai ennek a nagyte­kintélyű $ nagy feladatok vállalására hiva­tott pártnak. De ezeknek az eseményeknek láttára, — csak az események súlytalanok, de súlyos a tanulságuk —, fel kell emelni szavunkat nem egy párt, hanem az or­szág nyugalma és békéje érdekében. Különös kétarcúságot és különös — egylelküséget állapíthat meg ezekben és ezekhez hasonló jelenségekben a közszel­lem megnyilatkozásainak figyelője. Milyen förgeteges taps fogadta még mindig D a r á­n y i Kálmán miniszterelnök urnák azt a kije­lentését, hogy Magyarországon világnézeti küzdelem nincs, mert ez a küzdelem már eldőlt a keresztény és nemzeti világnézet győzelmével. Senki sincs, aki en­nek a győzelemnek megtörténtét, eredmé­nyét, vagy hatását kétsévbevonni, vogy gyöngíteni igyekeznék —, ellenkezőleg: min­den kívánságunk az, hogy ennek a győze­lemnek konzekvenciáit vonják le a közélet minden posztján, minden megnyilatkozásá­ban és egész területén s vonják le még azok­kal szemben is; akik a maguk és -r- mások tiszta' Ítéletét n keresztény és nemzeti irány­zat győzelme feletti mámoros uijongásokkal igyekeznek megzavarni Ám milyen győzel­me az a keresztény és nemzeti világszem­léletnek,- ha a keresztény és nemzeti világ­szemlélet politikai pártja nem tarthat trvii­lést Szegeden, de a keresztényelle­nes s a nemz tbomlasztó gyűlöl­ködés pártja a gyűlései számára ugyan­akkor knp hatósági engedélyt és koesmahe­Mséget? Van féltenivalónk. Van, aki félti pártjá­nak pozícióját és félti választóit. Van, aki félti nemzete sorsát. Mind a két félelem jo­gosult, dc a nemzet féltésének meg kell előzni a párt féltését. Ez a két. félelem, ez a két aggodalom nem kon­kurrálhat egymással. S egyet nem lehet: egyfelől szabadjára engedni azokat az erő­ket, melyek — történelmi példák bizonyítják veszélyességüket, — szétrombolással fenye­getik a nemzet társadalmát, az ország alkot­mányát, a polgárság mai gazdasági életbe­rendezését s másfelől ügyelni akar hideg terrorral is a választók nyájának teljességé­re. Az égységes párt tagjait féltik attól, hogy-a kereszténypártba ^elép, de attól nem féltik, hogy a .nyilaspárttagja lesz. A rövidlátás­nak csudálatos előrehaladottsága s a politi­kai tájékozódottságnak különös hiánya kell ehhez, de — ez mindenütt megvolt, hol az alkotmányt a parancsuralom váltotta fel. Egyik belügyminiszterünk kitalálta, hogy a parlamentben képviseltet pártokat a gyü­lekezési jognak más mértéke- illeti meg, mint a parlamenten kivüli pártokat. A gyülekezési jognak ez a sajátságosan egyéni értelmezés -r­fájdalom, — raisonná vált közhatósága­ink gyakorlatában. Hátha egyszer egy vá­lasztókerület szavazóinak többsége megörül és kommunista képviselőt választ, a rendé­szeti hatóságok akkor tekintettel lesznek a parlamentben képviselt pártok akciószahad­ságának erre a különleges jogelvére? Ez a jogalkalmazás teszi a gyakorlati élet számá­ra értéktelenné a legmagasabb hatóságok legmegnyugtatóbb szavait. Amíg a párt­ra jobban vigyáznak, mint a nem­zetre, amig a kereszténypárttól és a kisgazdapárttól féltik a vá­lasztókat, de nem féltik a nyilas­pártoktól, addig mindig hiányozni fog a belátásnak az az érettsége, a felelősségnek az a komolysága, az Ítélőképességnek az a mértéke, amire a nemzetnek ezekben a sors­döntő időkben szüksége van. Lengyelország fényes ünnepségekkel fogadta a kormányzót A két államfő pohárköszöntője a Wawel történelmi termében i^Acdrlfi • Len?yefország barátsága nem csupán • íviuvni • formai, hanem a lengyel nép szava... Uorfthw Miklós • A ké? nép barátsága állandó tforiny miKIOS. és méltányos béke biztosítéka... Krakkó, február 5. Horthy Miklós kormányzó fiával, Horthy Istvánnal, kíséretével és Kónya Kál­mán kü.ügyminiszterrel szombaton délelőtt féltíz óra előtt megérkezett Krakkóba, ahol óriási lel­kesedéssel fogadták,­A kormányzó vonata, a >Turán< reggel három­negyed 7 órakor érte el Zebrzydowioenél a len­gyel határt, ahol, tekintettel a korai időre, hivata­los fogadtatás nem volt. A lengyel közlekedésügyi miniszter és a lengyel díszkíséret termeskoesiját csatolták a különvonathoz, amelyre itt szállt fel Hóri András varsói magyar követ vitéz Lengyel Béla alezredes, katonai attaséval. A kormányzó utja innen Krakkóig valóságos diadalmenet volt Kilenc órakor fogadta szalonjában a varsói magyar követet és a katonai attasét, tiz preccel később pedig Ulrich lengyel közlekedésügyi minisztert és a lengyel díszkíséret tagjait. Krakkóban a pompá­san feldíszített állomásépület udvari fogadóter­mében már 9 órakor epyütt voltak a lengyel kor­mány tagjai csaknem teljes számmal, valamint a politikai, a katonai és a diplomáciai méltóságok. Kilenc óra 15 perckor kürtszó jelzi Lengyolor­szág tábornagyának, Snogly Rydsnek érkezését* őt perc múlva pedig megérkezett a 71 éves Mos­clckt köztársasági elnök. Néhány perccel féltíz elött gördült be a pálya-e udvarra a magyar államfő különvonata, A szalonkocsi pontosan a leterített szőnyeg előti állt meg és a felnyíló ajtóban megjelent telj,e^ tengernagyi díszben, frissen és mosolyogva Ma­gyarország kormányzója. Ebben a pillanatban a helyőrségi zenekar rázendített a Himnuszra. A két államfő barátságosan kezet szorított, majd ellépett a díszszázad előtt és tisztelgett a zászló-, nál. Horthy István és Kánya Kálmán, valamint a kiséret többi tagja a kormányzó után szállott le a vonatról és csatlakozott a fogadási csarnokban az ott várakozó előkelőségekhez. Néhány pere múlva megjelent a csarnokban a két államfő és Moscicki elnök bemutatta a kormányzónak a len­gyel előkelőségeket, majd Horthy Miklós kor­mányzó a köztársasági elnöknek mutatta be kísé­rete tagjait. Amikor a kormányzó és a köztársasági elnöí| kilépett a pályaudvar előtti térre, az ott egybegyűli

Next

/
Oldalképek
Tartalom