Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-16 / 36. szám

délmag yadop^/ag Szerda. 1936. február 15. MAKÓ II. I6. A DÉLMAGYARORSZAG R E G E N Y E Újból megválást totói a makói kápvlsrlötestúlet BalOjxb Sándort végrehajtóvá. A mult cv nyarán Makó képviselőtestülete két szótöbbséggel városi Végrehajtóvá választotta Balogh Sándort. A választást a közgyűlési meghívók kézbesítés© körüli szabálytalanság miatt megsemmisítették s ennek folytán kedden délelőtt uj választást tartottak Ring Béla alispán elnöklete alatt. A képviselőtestület ezúttal abszolút szótöbbsöggél választotta meg Balogh Sándort, aki most 61 szavazatot kapott B. Papp József 24, Návag Pál 14 és Bereczhy János 11 szavazatával szemben. Transzforinátortüz * Kossut b-acc*n. Kedden délelőtt a Kossuth-ucca 13. számú ház előtt álló transzformátor kigyulladt. A járókelők értesítettek a tűzről a villamostel epet é3 a tüzörséget. A tűzörség poroltókészülékkel hamarosan eloltotta a tűzet, amely 260 pengő kárt okozott a villamoste.Vpnck. i Selyemfényű kiváló magyar perzsaezönyegeink állandóan nagy választékban raktáron és rendelés szerint kaphatók. Lerakat: Vermes Miksa divatáru cégnél. Magyar perzsa és torontáli szőnyegüzem. Makó, Iskola-ucca 29. Telefon 243. Szőnyegszövő leányok tanulónak felvétetnek. Eladta a más hagymáját. Wcbol Mózes Eőtvös-uccal hagymakereskedő fe'jelentcítc Méhész Jánosné Liget-uccai napszémosasszonyt, aki válogatás céljából részére átadott 50 kiló dughagymát válogatás helyett — eladta. A napszámosasszony a kedden megtartott bírósági tárgyaláson beismerte n sikkasztást, amiért 8 napi fogházbüntetést kapott. Egy pénztárca miatt. Gazdag Lajos kórházi hdvaros fe.jelentéjt tett a rendörségen ismeretlcu tettes ellen, aki a gépházban hagyott felsőkabátjából pénztárcáját 10 pengő tartalommal kilopta. A rendőrség Török Zoltán 22 éves napszámos, kórházi ápolt személyében kinyomozta az ügy gyanúsítottját, aki a rendőrség előtt beismerő vallomást ís tett. A kedden délelőtt megtartott járá6birósági tárgyaláson azonban Török István csak annyit ismert el, hogy a pénztárcát a földön találta meg s abban pénz nein volt. Miután a vádlott vallomását mggdőntö tanú nem volt, « biróság jogtalan elsajátítás vétségében mondotta ki bűnösnek s ezért 5 napra átváltoztatható 10 pengő pénzbüntetésre Ítélte. A Mnkói Népbank jubileumi alapítványa. A Makói Népbank vasárnap közg) ülést tartott. A közgyűlés a pénzintézet működésének 40-ik évet ünnepelte. Ebből a 40 esztendős működésből az utolsó 10 év, amely a nagylendületü fejlődés időszaka, a Fpsti Magyar Kereskedelmi Bank patronizálása alatt telt el s így kettős jubileumszémba ment a közgyűlés, amelyen résztvett dr. Kászonyi főispán, Ring alispán, Nikelszky polgármester, Csepregi ap "plébános, Budapestről Bartha István cégvezető, továbbá dr. Vadász és dr. Wjntor szegedi, Euler Tibor szentesi cs vitéz Vida Ferenc vásárhelyi bankigazgatók. A bank 1937. évi zárszámadását Wiener János bankigazgató ismertette. Az intézetnél elholye/att takarékbetétek 58 százalékkal emelkedtek az elmúlt évben. A kimutatott 22.700 pengő tiszta nyereségből részvény, nkint 1.50 osztalékot állapítottak meg s elhatározták, hogy a makói reálgimnáziumnál és a felsőkereskedelmi iskolánál a jubileum alkalmából 1000 1000 pengős tanulmányi alapítványt létesítenek. Anyakönyvi hirek. Házasságra jelentkeztek, fü'.cki Antal Somodi Juliannával, Dobsa Lajos Nagy Ilonka Piroskával. Rendőri hírek. Uborka Dczsö Megyeház-utca 7. szám a'atti lakos feljelentést tett a rendörsegon Ismeretlen tettes ellen, akt tegnap este Inkája folyosójáról 100 pengő értékű kerékpárját ellopta. — Hajnal Mikló* gyógyszerész 70 pengő értékű kerékpárját tegnap este a Szé:henyi-téri gyógyszertárának kapuja a'ól lopta el Ismeretlen tettes. A rendőrség keresi a kerékpártólvajokat. \ Városi Zálogházban OOO pengő kölcsön ruilctt 10.1.">7. sz. ilatt elhelyezett ékszek'k tulajdonosa a folfö hó 16-ikí árverés miatt feltétlenül jelentkezzen. Irazjjatósáe. NEGY NEGYED I R T A MAGYAR LÁSZLO Az uj emberek feszesen ültek a helyükön. A bőrük lassan verejtékezni kezdett a kemény vászonpáncél alatt. Csak Matinék Mátyásnak nem feszült kemény ingmell a testén. Lenézte a társait, akik felöltötték magukra ezt a szörnyű vászonbörtönt- Néha odahajolt pirosképü felesége füléhez és csípős megjegyzéseket tett a bgrzsujokra. — Nézd csak, hogy feszítenek, hogy pöffeszkednek, hogy adják az urat, — súgta —, pedig hát, ha hazajutnak, ők is pontosan azt csinálják majd, mint mi. Igaz-e, szivem? — Hallgass már, Matyi, még meghallják. — Dehogyis hallják. Nem hallanak azok ilyenkor mást, csak a párjuk szivedobogásét. Matinék /Mátyás szeme gyanúsan hunyorgott, de me.g is volt az oka rá. Az ő pohara mindig üresen ásitozott az asztalon. Hiába töltögették tele minduntalan a fürge pincérek. — Ne tölts, mert megiszom — ismételgette minden percben, amikor a pincér keze átnyúlt a válla fölött a kiürített pobárért. A többiek óvatosabbak voltak. Nem itták. Féltek ezen az estén a mámortól. Meg akartak őrizni valamit a józanságukból a rájuk váró, Ígéretes másik mámor számára. Először Gebhardt Péter szökött meg, a vasutas. Olyan ügyesen csinálta, bogy rru' csak akkor vették észre, amikor eltűnt. A szökést harsány, gonosz kacagással vette tudomásul a jókedvű társaság. Az asztal fölött sziporkázva röpködtek a szellemeskedések. — Teheti, mert vasúti, a magyar állam fizctií — kiáltotta a tüzoltófőparancsnok. Minden szónak sikere volt ebben az emelke dett hangulatbon és minden tréfa humorértéke megsokszorozódott. Szinte harsogott a különszoba az állandó, lármás kacagástól. Mezei urat észrevették, amikor asszonvaval szökni akart. Az ajtónál fogta el az állatorvos. Szégyenszemre vissza kellett menniyk az asztalhoz. Bizonykodtak erősen, hogy nem is akartak kereket oldani. — Mi. kérem, még ráérünk", hiszen van időnk elég. — próbált tréfálkozni a lefülelt asszonytolvaj cs végtelen zavarában odafordult a párjához: — igaz-e, anvukám? — Na-na, lassabban a testtel! Az anyukasággal még várni kell egy-két órát, — pirított rájuk a lódoktor. Uj kacagásorkán. A vendégek jobbra-balra dűltek a nevetéstől és nem vették észre, hogy közben dr. Bálint Ferkó ügyesen kituszkolja húzódozó feleségét a terem hátulsó ajtaján. Csak akkor nézték oda, amikor becsapódott mögöttük az ajtó. — Hohó, azok is szöknek! — kiáltotta helyéről felugorva a vámfelügyelő és indult, hogy elcsípj őket. Tett is az ajtó Felé néhány bizonytalan lépést, de lábát a részegség már megbéklyózta. — Hát csak meneküljenek, nekik van igazuk, •— palástolja visszavonulását. Most rajta mulattak, mert mindenki látta tántorgását. Mezei ezt az alkalmat használta föl a szökés' kisértot megismétlésére. Néhányan föl is figyeltek rája. de aztán úgy tettek, mintha nem látnának semmit. Gondolták- csak menekülíenek szegények. ,, Matinék nem mozdult, ő nem kísérletező t. Inkább ivott. Fere néha mór az asztal fölé billent, vagv odasimult Rózsikaja vállához; Rózsika pedig, a párja, szégyenkezett miatta és suttogva biztatta: — Menjünk mi is,'Matyi. Nézd, a többiek már mind megszöktek. De Matinák Mátyás maradt Kitartott ezen a posztján is, nem hátrált meg, nem menekült. A szivében sok bátor mondanivaló virágzott ki. Ugy érezte, hogy beszélnie kell, hirdetnie az igazságot. Most van itt ez alkalom, hogy megmondja a tanácsos urnák, Az egész országnak, az egész világnak! És az egész bűnös kaptalista társadalomnak. Sőt magának, Tisza Pistának is! — Nem kell — lökte el maga elől a pincér pohárfrissitő kezét. A pohár feldűlt, odaütődött a szodásüveghez és csörömpölve tört darabokra. Aztán megkapaszkodott az asztal szélében. Hiába húzta, rángatta kabátját Rózsika, nagynohezen föltápászkodott és szakadozva beszélni kezdett. — Tisztelt tanácsos ur... úgyis, mint háziúr . sek. Halljuk! Halljuk! — bátorították egyeHát igen... én csak azt akarom mondani... hogy ide, vagy oda... esetleg amoda... mégis csak... Ne rángasd már a kabátomat!... kimondom bátran, őszintén, mint egy... mini egy... öntudatos proletár... Mondottam már, Rózsikám, hogy... hogy... hogy... éljen a... éljen az általános... titkos... választójog... és abcug Tisza!... Megmondtam! Diadalmasan, de kicsit zavaros szemmel nézett körül és aztán visszaroskadt székébe. — Éljen! Éljen! — zúgott a társaság. A cigány ismét tusst húzott. Most aztán Rózsika vette at a vezényletet. Ebben a részeg összevisszaságban, ebben a borgőzös zűrzavarban, föltárulkozott előtte a maga, a maguk jövendője. Ez a pillanat tette asszonnyá: Matinák Mátyás nyomdász asszonyává. És helyzetének, hivatásának fölismerése mázsás súllyal zuhant a vállára. Hirtelen fölkelt a helyéről, kemény kézzel markolt az ura karjába és határozott hangon szólt rá. — Most pedig megyünk. Matinák meghökkenve nézett a párja szemébe. A részegség kavargó ködén keresztül is kiérezte belőle a sugárzó, megnyugtató erőt. Kis részeg-dacok próbálkoztak még benne, de aztán lehajtotta fejét, fölkelt ő is és elindult a párjával. Senki sem tartóztatta őket. Valahogy megérezték, hogy ezek ketten kapcsolódtak n legjobban össze és indulnak a legőszintébben a maguk utján. A tanácsos urnák nincs nagy szerepe ebben a történetben, a személye mégis fontos, mert ha ő nincs, akkor soha nem kerül közös födél alá ez a négy fiatal emberpár és talán az életük is másképen alakul. Ha ő nincs, ba nem születik meg a fejében a fut csa ötlet, talán másképen történik minden. A dolgok tehát merő véletlenen múlnak. Sohasem lehet tudni, hogy egv helyéről elmozdított szalmaszál, egy útjából eltérített szándék, egy csirájában elfojtott gondolat, egy sétájában föltartóztatott ember, egv csütörtököt mondó, revolver milyen dörüő események okozója lehet abban, amit — jobb szó niián — világtörténelemnek nevezünk. 1 • (Folyt, kövA