Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-30 / 23. szám

Vasárnap, 1938. január 30. Politikai napilap XIV. évfolyam 23. sz. Hazajáró hangok Pár hét óta különös hang szólal meg a szegedi sajtóban. Talán szabatosabb volna, ha azt mondanánk: különös hang tér vissza a szegedi sajtóba. Van hazajáró lélek cs van hazajáró hang. Hazajár a békének, nyugalomnak, a magyar és európai színvonalnak. a lélek műveltségének számára idegen országaiból. Amióta a belügyminisztérium rendelkezései folytán a rendészeti hatóságok felühözsf

alják 3 tartózkodási engedélyeket s ezek apcsári rendészeti okokból vizsgálják az illetőségek kérdését, a szegedi sajtóban egyre sűrűbb ismétlődéssel az üldözésnek ésj kárörömnek haUelulája kiséri a hatósági j eljárást. Feltárja a hivatalos titkot képező hatósági iratok tartalmát s szinte pathologikus kedvteléssel vájkál kenyerük elvesztés®, exisztenciájuk összeomlása előtt álló, vadekezésro és támadásra képtelen kétségbeesett emberek kínjaiban- Az Isten szolgája a vigasztalás kegyelmét nem tagadja meg attól Sem, akit földi törvények az élők somiból kilöknek, Isten papja odaáll a halálra itélt mellé is a hit vigasztalásával s a részvét sipnogatásával. Krisztus követője Krisztus lelkéhez fölemelkedve meg tudta könnyíteni az anyagyilkos legkegyetlenebb büntetését is: nem a halált, hanem — a csak 24 óráig tartó életet. S ha ennyi irgalom, ennyi szánalom, ennyi részvét megilletheti a halálraítéltet, vigyorgó örömmel, a mások szerencsétlenségének sunyi sürgetésével szerezhetnek-e maguknak lelki örömet azok, akik kenyerüket a katelikus egyházközségek támogatásával tudják csak megszerezni s akik magukat keresztényi párt világi harcosai közé sorozzák? Senkinek nem lehet kifogása az ellen, ha a törvény parancsának engedelmességét követelnek. A törvény megszabja, hogy ki szerzi meg az állampolgárságot. s ki részérő adható tartózkodási engedély. Senkirek szava sem lehet a törvény rendelkezéséinek megvalósulása ellen. Nem kifogásolhatja senki azt, ha hatóságok a törvény rendelkezéseinek érvényt szereznek. De milyen gonosz kedvtelés, milyen pathologiku? öröm az, amelyik akár a törvény rendelése folytán a másokra rázuhanó katasztrófában elégül ki. Közéleti pprancs, újságírói találékonyság, a közérdek szolgalata kívánja azt, hogy egy-egy nyomorult kis élet ijedtségét, keservét és összeomlását mohó örömmel, a teljes kielégülés hiányárak folytatást sürgető vágyával s merőben fölösleges és céltalán bátorításával teregesse ki a nyilvánosság előtt s a végzet üldözöttjeiként siránkozó, összeomló életű, nvomorult kisemberek sikoltásait transzponálja győzedelmes diadalénekké? A katolikus egvház a predestináció tanát nem vallja. Katolikusnak születni nem érdem. De —- lovagjai vannak e.nnek a szerencsének is s ezek a lovagok azok, akik a kereszténységtől csak a j o g c i m e t merítik, de nem a szellemet,'nem a jóság és szeretet evangéliumának szent vizeit, n e m a krisztusi alázat könnyeit. Valakit nem vesznek fel az .egyetemre s a gyűlölködés orgonáién megszólalnak a hörgő öröm rekedt sípjai. A rendészeti hatóság egyik-másik ügyben megindítja az eljárást, amelvik a tör- . vény rendelése folytán, esetleg kiutasítással végződik, — s a várt vég türtőztethetetlen öröme ficánkol minden derűvel felpántlikázott szóban, amivol erről beszámolnak. S mindez ellen talán nem volna egyetlen szavunk sem. Elvégre, ahogy Tömörkény István magyarja mondta: — nem kell senkit sem zavarni hitében. Ámde, amit tesznek, nem a saját számlájukra és nem a saját zsebükre teszik- Közpénzt, a városi adóhivatal által behajtott pénzeket fordítanak arra, hogy a z uj pogányságnak igehirdetői nyilvánosságot kapjanak ebben a békét akaró városban. Terrorisztikus hangjukat felemelik már a hatóság — irányítására is. A város kisgyülése hatóság s olvassuk azt a fenyegetésnek szánt Ígéretet, hogy ellenőrzik egyénenkint is: ki meri „kilátásba helyezni" a községi illetőséget. Kifogástalan tekintélyű, a társadalom vezetésére hivatott, nagysúlyú, kitűnő férfiak állnak annak a lapvállalatnak élén, amelyik a keresztény gondolat vedejmezésének jogciroén végzi ezt a szeretetteleh, gyűlölködő, pogány munkát. Sokszor az a látszat, hogy a város polgárságát akarják megfélemlíteni és — csak a saját igazgatósági tagjaikban sikerül félelmet kelteni. Nincs felelet a kérdésre és nincs megold's arra a problémára, hogy a keresztény politika kitűnő hirü és csorbítatlan tekintélyű szegedi vezetői miért engedik meg a maguk közéleti harcainak, módszereinek és Ízlésének azt a me gtagadását, amit nevüknek védelme s tekintélyük oltalma alatt végeznek' azok, akik a keresztény gondolat földöntúli fényét és dicsőségét a maguk kis szenvedélyei felelőtlenségének biztosítására használják fel. Borzalmas robbanás a legnagyobb olasz lőszergyárban 22 halott, 300 sebesüli Róma, január 29. A corrgferrol lőszergyár egyike Olaszország leghatalmasabb gyárainak, amely 10 millió alaptőkével dolgozik és 17 ezer munkást foglalkoztat. A gyárban történt robbanás híre a délelőtti órákban terjedt el Rómában, igen sokan mentek ki Segnibo, a szerencsétlenség színhelyére, azonban azt senki sem közelíthette meg, mert 5 kilométeres körzetben karhatalom vetta körül. A legújabb hírek szerint a szerencsétlenségnek 10 halálos á'dozafa van, más hirek 23 halálos áldozatról számolnak be. A kora délutáni órákban Mussolini is kiment a szerencsétlenség színhelyére. Jó forrásból származó esti hirek szerint a robbanásnak 22 halottja ós köriilbeltu. 300 sebesült á'dazala van. A sebesültek legnagyobb réskének állapota súlyos. A sebesültek között igen sok asszony és gyermek' van, akik a gyárban lévő hozzátartozóiknak vittek: reggelit. Az egyik épületszárny a robbanás követ, keztében beomlott. A Népszövetség visszaadta Svájc teljes semlegességét Sflrdös eljárási határoztak el a romániai zsidók helyzete htiyehen — Anglia es rrarciaország részvéteiével hármas bizottságot hívnak össze a Tanács legközelebbi uiese elölt Genf, január 29. Izgalmas napokat élt át a Népszövetség. Az ellenzék leszerelése után ugy látszott, mintha a kedélyek lecsillapodtak volna. most azután Svájc semlegessége helyreállításának kérdése okozott izgalmakat és a Népszövetség egyik legfontosabb problémájává vált. Svájc azt követelte a maga számára, hogv a Népszövetség old ja fel minden kötelezettsége alói és igy állítsa vissza azt a semlegességét, amelyet a bécsi kongresszuson 1815-ben az európai hatalmak garantáltak és amelyet 1920-ban a lundoni dtklaráció is megerősített. Svájc lépésének az a háttere, hogy nem bi/.ik a mai feszült légkör enyhülésében, semnrféle konfliktusban nem óhajt résztvenni, amire a jelenlegi helyzetében kötelezve volna. Eszerint Svájc vissza akarja nyerni teljes scjnlejteíségét, Eltökélt szándéka Svájcnak, ha a tökéletes semlegességet nem kapja meg, kilép a Népszövetségből. Szó van arról, hogy ezt a fontos kérdést Svájc népszavazás utján dönti el. Annyi bizonyosnak lájszik, hogy Svájc semlegességének visszaállítása semmiféle tanácskozás é« semmiféle diplomáciai demars fárgva nem lehet. Svájci politikai körökben kora délután az a hir terjedt el, hogy Anglia és Franciaország hozzájárult Sváic kívánságához, hogy Svájcot felmentsék a népszövetségi alapokmány 16. pontjában foglalt megtorlás! kötelezettségek alól. Svájc ezzel visszanyerte teljes semlegességet. Hír szerint Anglia és Franciaország beleegyezését M o 11 a szövetségi elnöknek Eden j