Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Szombat, 1938. január T. DÉLMAGYARORSZÁG 21 Évi részleifizetésre Rádió, heréhpárf Gyermekkocsik, gramofonlemezek leg­olcsóbb forrása. Javítóműhely varrógép Dér® Gépárnltál. K Délmag yaiortz dg regény* GIS ÉLEK rfa RusikabányaT tleméri Laurent arca ragyogott az elégedettségtől, amint egyéni sikeréről emlékezett; kitünte­tést is várt, azt mondta, meg fogja kapni a médaille militaire-t... a katonai érdemér- • met s ha minden jól megy, negyvenéves' korára már százados lehet, megházasodható, talán még majd a becsületrendet is elnyeri, — szóval, egyenesbe került az élete. Elek hagyta egy darabig, hadd dicseked­jen, csak merüljön bele jövője délibábjába. Jól megértette. Neki ugyan más a felfogása, dehát... Későre szakadt ki belőle a szó. — Hajaj. Igy van ez, Laurent... — Micsoda? •— Lásd, az egyiknek minden sikerül, a másiknak semmi. — Nem értelek. •— Nekem például az égvilágon semmi sem sikerül. Még meghalni se tudtam... Csupa csalódásban volt eddig részem.. Minden boldog napért ezerszeres bánattal fizettem s alighanem igy lesz ezután is... Laurent csodálkozóan nézte. •— Hát nem örülsz, hogy hazamehetsz? — kérdezte. — Annak örülök, hogy élek. — Laurent háta mögött Marié jelent meg az ajtóban, intett Eleknek: vigyázzon, ne beszéljen so­kat, nem szabad erőltetnie a tüdejét; aztán eltűnt.. Elek meggyőződéssel folytatta. — Nem mondom, az életemnek most örülök... De mi lesz egy-két hónap múlva? Amikor ismét helyet kell keresnem az emberek kö­zött? Mi lesz akkor? Itt nagyon jól érzem magam, de csak azért olyan jó itten, hogy később minél rosszabb legyen, hogyha el­megyek innen, mindig erre kelljen gondol­nom ... Mikor behozták az ebédet és Marié ís jött, hogy megetesse, igen komoly hangu­latban, egyedül találta Eleket; szombat volt. Az étel nem ízlett, húzogatta az orrát, holott mostanában már tisztességesen, étvággyal evett, — nem kérek többet, elég volt, kö­szönöm — s félrefordult, ha Marié a kanál­lal szájához közelitett. Marié erőszakolta. — Nem helyes, amit csinál, Bébé. Magának muszáj enni, különben sohse kelhet fel. Aka­rom, hogv egyen ... na, az én kedvemért, Bébé .. Hiszen nemrégen mondta, hogy az én kedvemért mindent megtesz. Elfelejtette? — Nem felejtettem el, de máma ne bántson, hagyjon, nem birok enni, — egy kínlódás volt az egész fiú és arcára ráncok vésődtek. — Sok szomorú dolgot mesélt a barátja? — kérdezte Marié. Elek nem felelt. — Legalább szóljon, ha már az ételt nem kívánja. Mi történt? Hallott valamit, ami felizgatta? — Elek gégéjében megbotlott a lélekzet; — mindennél jobban izcat... — Mi keseríti... mondja, — sürgette Marié. — Holnap vasár­nap. — És? — És nem fogom látni... — A lány rámeredt. — Hát ezért? — szemében mély láng gyulladt fel. — Ezért ilyen bána­tos, kicsi Bébé? — Igen, ezért. Amiket Lau­rent elmondott, azokat nagyrészt mind tud­tam s már nem is érdekelnek... a halotta­kat úgyse lehet feltámasztani... se Jensen kapitányt, se Jeropkin Sztyepánt, senkit.. 7 Magát ellenben láthatnám, ha holnap nem lenne vasárnan, de vasárnap lesz s ez na­gyon rossz. Megint egyedül leszek gondola­taimmal egy egész napig és nem szeretek írondolkozni és maca nélkül olvan üres az életem, — panaszolta Elek s a zsaluk között vékonyan bekacérkodó napsugár elől is el­takarta arcát. Egy ideig csendesen ültek; Elek a feltornyozott párnáknak támaszkodva, Marié pedig az ágy mellé állított széken. Marié valamivel pirosabb volt a szokottnál, belenyúlt köpenye kivágásába, valamit iga­zított, — talán az ingét? — látszott, hogy ujjaival melléhez ér, — nyelvével végigtö­rölte szája szélét és azt mondta: ne sajnálja telem ezt a kis pihenést, szükségem van rá... nem is annyira a pihenésen van a hangsúly, hiszen szívesen végzett munka sohasem fárasztó, hanem inkább napfényre, levegőre van szükségem. •— Elek most szégyenkezve helyeselt. — Természetesen, Marié. Ne hall­gasson rám, az nem mentség, hogy a bete­gek önzők... Nekem nem lett volna szabad szólanom, tudom. De úgy hozzászoktam már, hogy mindig együtt vagyunk, úgy el­kényeztetett... — sebesen beszélt, mintha attól tartana, hogy Marié elakasztja. — Mit csinál holnap? — kérdezte hirtelen. — Kiko­csizunk a tanyánkra, mint máskor. Ez ren­des vasárnapi szórakozásunk, korán indulunk és kintmaradunk estig, mindnyájan, a család. Engem ott ís várnak, cselédeink közt állan­dóan akadnak betegek, sérültek, azokat ke­zelem, ellátom őket tanácsokkal, vagy aki rászorul, behozatom a kórházba. Az egyik arabnak van egy négyéves kisleánya, az nem is hív másképpen, csak tabubnnk ... A ta­bub, orvos jelent... Oly szép ilyenkor oda­künn, a rétek telisdeteli vannak virággal, kék, sárga, lila, piros, fehér virág borít min­dent, gyönyörű, akár egy tarka szőnyeg és magas, puha fű simogatja az ember lábát, néha nem törődöm semmivel s meghemper­nődzöm benne .:. Szereti a mezeivirágot, Bébé? — Elek nézte a lelkesedéstől felhevült arcot, fejével igenelt: szeretem. Nem szólt, nehogy szavával szétténie a hangulatot. Mos­tan úgy találta, hogy Marié nagyon hason­lít Kamillára. Kamilla tudott így lelkesedni. De máskülönben is sok közös vonás van bennük. — Marié tovább beszélt. — Olykor versenyt futok a béresek gyerekeivel, sok­szor pillangót hajszolok, tavaly egyszer el­estem, mikor egy lepkét kergettem, alaposan megütöttem magam, felsebeztem a térde­met, de nem bántam, meg az is jó volt, a pusztán minden jó ... Imádom a természe­tet... — tekintete most a tele tányérokra té­vedt, melyekben azóta megfagyott az étel. S felajánlotta: — Mégis, ha maga akarja, ha magának jobb, kivételesen lemondok róla. -— Elek tiltakozott. — Hogyan is gondolja. Ma­rié? Dehogy, a világért sem engednem. Nemi Nemi... Mondom, ígyis túlságosan el­kényeztetett. Nem is tudom, hogy lesz majd aztán? — Marié pillája ebbe ugyancsak be­lérezdült, lassan mozdult a székről. — Hagy­juk az aztánt, emberke, hagyjuk. Hol van az még? Egyelőre holnap vasárnap ... egyelő­re ne aztánozzunk, nincs aztán, — mondta és nyelt egyet. — Holnap közönséges, egy­szerű vasárnap lesz s az én kis csacsikám, már máma azért nem ebédelt. Ez nincsen rendjén; — odébb tolta a tányérokat — ez már csak szemétre való, de ennie okvetlenül kell. Amit kíván, akármit, mindegy. Tejet? kávét? vajaskenyeret? sonkát? ... nyilatkoz­zon. Vagy várjon! Akar rántottát? Megyek és én. magam megsütöm, én készítem el az ebédjét. Jó? — Elek röeúön vállalta. — Jó, nagyon, köszönöm. — Marié tojássütés köz­ben összeégette a kezét, hogy be kellett köt­ni. Nevetett Elek sajnálkozásán. — Látja, ilyen ügyetlen háziasszony vagvok, egy ron­gyos rántotta elkészítését sem lehet rámbiz­] ni. Ámbár az Izén nem érzik, ne féljen, a bőröm nem sült bele. — Elek úgy evett, hoery minden falat után megcsókolta bepó­lyált kezét. Másnap délután Goetz doktor, a röntge­nes főorvos látogatott be Elekhez. Másalka­lomkor is ide-idenézett hozzá hétköznapon­ként, de vasárnap s a tetejében késő délután, még soha. Elek azonnal tisztában volt vele, hogy Marié küldte. Goetz doktor a lóver­senyről jött, elmesélte az egyes futamok le­folyását, igen vidám kedvében volt, amint újságolta, jelentős összeget nyert és egy do­boz cukrozott déligyümölcsöt hozott aján­dékba. Hétfőn reggel pedig Marié nagycsomó mezeivirággal ébresztette fel. — Jó reggelt Bébé. Megjöttem, vissza, magához — mondta és simogatott a szava s az ágyra szórta a sok-sok színes virágot. (Folyt, köv.) Reltzcr Lipót is Társa paprika és magyar termények kivitele D. u. c. k. SZEGED TELEFON: 11-25. Páratlan Kedvezmény a Délmagyarorszáo olvasdinah A főváros egyik elsőrangú családi szállodájával, a csendes és központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA VI, PODMANICZKY UCCA 8. SZ. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, köz­ponti fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos ked­vezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmogyarország kiadóhivatalé díjmentesen bocsáit olvasói rendelkezésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom