Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Szombat, 1938. január T. DÉLMAGYARORSZÁG 21 Évi részleifizetésre Rádió, heréhpárf Gyermekkocsik, gramofonlemezek legolcsóbb forrása. Javítóműhely varrógép Dér® Gépárnltál. K Délmag yaiortz dg regény* GIS ÉLEK rfa RusikabányaT tleméri Laurent arca ragyogott az elégedettségtől, amint egyéni sikeréről emlékezett; kitüntetést is várt, azt mondta, meg fogja kapni a médaille militaire-t... a katonai érdemér- • met s ha minden jól megy, negyvenéves' korára már százados lehet, megházasodható, talán még majd a becsületrendet is elnyeri, — szóval, egyenesbe került az élete. Elek hagyta egy darabig, hadd dicsekedjen, csak merüljön bele jövője délibábjába. Jól megértette. Neki ugyan más a felfogása, dehát... Későre szakadt ki belőle a szó. — Hajaj. Igy van ez, Laurent... — Micsoda? •— Lásd, az egyiknek minden sikerül, a másiknak semmi. — Nem értelek. •— Nekem például az égvilágon semmi sem sikerül. Még meghalni se tudtam... Csupa csalódásban volt eddig részem.. Minden boldog napért ezerszeres bánattal fizettem s alighanem igy lesz ezután is... Laurent csodálkozóan nézte. •— Hát nem örülsz, hogy hazamehetsz? — kérdezte. — Annak örülök, hogy élek. — Laurent háta mögött Marié jelent meg az ajtóban, intett Eleknek: vigyázzon, ne beszéljen sokat, nem szabad erőltetnie a tüdejét; aztán eltűnt.. Elek meggyőződéssel folytatta. — Nem mondom, az életemnek most örülök... De mi lesz egy-két hónap múlva? Amikor ismét helyet kell keresnem az emberek között? Mi lesz akkor? Itt nagyon jól érzem magam, de csak azért olyan jó itten, hogy később minél rosszabb legyen, hogyha elmegyek innen, mindig erre kelljen gondolnom ... Mikor behozták az ebédet és Marié ís jött, hogy megetesse, igen komoly hangulatban, egyedül találta Eleket; szombat volt. Az étel nem ízlett, húzogatta az orrát, holott mostanában már tisztességesen, étvággyal evett, — nem kérek többet, elég volt, köszönöm — s félrefordult, ha Marié a kanállal szájához közelitett. Marié erőszakolta. — Nem helyes, amit csinál, Bébé. Magának muszáj enni, különben sohse kelhet fel. Akarom, hogv egyen ... na, az én kedvemért, Bébé .. Hiszen nemrégen mondta, hogy az én kedvemért mindent megtesz. Elfelejtette? — Nem felejtettem el, de máma ne bántson, hagyjon, nem birok enni, — egy kínlódás volt az egész fiú és arcára ráncok vésődtek. — Sok szomorú dolgot mesélt a barátja? — kérdezte Marié. Elek nem felelt. — Legalább szóljon, ha már az ételt nem kívánja. Mi történt? Hallott valamit, ami felizgatta? — Elek gégéjében megbotlott a lélekzet; — mindennél jobban izcat... — Mi keseríti... mondja, — sürgette Marié. — Holnap vasárnap. — És? — És nem fogom látni... — A lány rámeredt. — Hát ezért? — szemében mély láng gyulladt fel. — Ezért ilyen bánatos, kicsi Bébé? — Igen, ezért. Amiket Laurent elmondott, azokat nagyrészt mind tudtam s már nem is érdekelnek... a halottakat úgyse lehet feltámasztani... se Jensen kapitányt, se Jeropkin Sztyepánt, senkit.. 7 Magát ellenben láthatnám, ha holnap nem lenne vasárnan, de vasárnap lesz s ez nagyon rossz. Megint egyedül leszek gondolataimmal egy egész napig és nem szeretek írondolkozni és maca nélkül olvan üres az életem, — panaszolta Elek s a zsaluk között vékonyan bekacérkodó napsugár elől is eltakarta arcát. Egy ideig csendesen ültek; Elek a feltornyozott párnáknak támaszkodva, Marié pedig az ágy mellé állított széken. Marié valamivel pirosabb volt a szokottnál, belenyúlt köpenye kivágásába, valamit igazított, — talán az ingét? — látszott, hogy ujjaival melléhez ér, — nyelvével végigtörölte szája szélét és azt mondta: ne sajnálja telem ezt a kis pihenést, szükségem van rá... nem is annyira a pihenésen van a hangsúly, hiszen szívesen végzett munka sohasem fárasztó, hanem inkább napfényre, levegőre van szükségem. •— Elek most szégyenkezve helyeselt. — Természetesen, Marié. Ne hallgasson rám, az nem mentség, hogy a betegek önzők... Nekem nem lett volna szabad szólanom, tudom. De úgy hozzászoktam már, hogy mindig együtt vagyunk, úgy elkényeztetett... — sebesen beszélt, mintha attól tartana, hogy Marié elakasztja. — Mit csinál holnap? — kérdezte hirtelen. — Kikocsizunk a tanyánkra, mint máskor. Ez rendes vasárnapi szórakozásunk, korán indulunk és kintmaradunk estig, mindnyájan, a család. Engem ott ís várnak, cselédeink közt állandóan akadnak betegek, sérültek, azokat kezelem, ellátom őket tanácsokkal, vagy aki rászorul, behozatom a kórházba. Az egyik arabnak van egy négyéves kisleánya, az nem is hív másképpen, csak tabubnnk ... A tabub, orvos jelent... Oly szép ilyenkor odakünn, a rétek telisdeteli vannak virággal, kék, sárga, lila, piros, fehér virág borít mindent, gyönyörű, akár egy tarka szőnyeg és magas, puha fű simogatja az ember lábát, néha nem törődöm semmivel s meghempernődzöm benne .:. Szereti a mezeivirágot, Bébé? — Elek nézte a lelkesedéstől felhevült arcot, fejével igenelt: szeretem. Nem szólt, nehogy szavával szétténie a hangulatot. Mostan úgy találta, hogy Marié nagyon hasonlít Kamillára. Kamilla tudott így lelkesedni. De máskülönben is sok közös vonás van bennük. — Marié tovább beszélt. — Olykor versenyt futok a béresek gyerekeivel, sokszor pillangót hajszolok, tavaly egyszer elestem, mikor egy lepkét kergettem, alaposan megütöttem magam, felsebeztem a térdemet, de nem bántam, meg az is jó volt, a pusztán minden jó ... Imádom a természetet... — tekintete most a tele tányérokra tévedt, melyekben azóta megfagyott az étel. S felajánlotta: — Mégis, ha maga akarja, ha magának jobb, kivételesen lemondok róla. -— Elek tiltakozott. — Hogyan is gondolja. Marié? Dehogy, a világért sem engednem. Nemi Nemi... Mondom, ígyis túlságosan elkényeztetett. Nem is tudom, hogy lesz majd aztán? — Marié pillája ebbe ugyancsak belérezdült, lassan mozdult a székről. — Hagyjuk az aztánt, emberke, hagyjuk. Hol van az még? Egyelőre holnap vasárnap ... egyelőre ne aztánozzunk, nincs aztán, — mondta és nyelt egyet. — Holnap közönséges, egyszerű vasárnap lesz s az én kis csacsikám, már máma azért nem ebédelt. Ez nincsen rendjén; — odébb tolta a tányérokat — ez már csak szemétre való, de ennie okvetlenül kell. Amit kíván, akármit, mindegy. Tejet? kávét? vajaskenyeret? sonkát? ... nyilatkozzon. Vagy várjon! Akar rántottát? Megyek és én. magam megsütöm, én készítem el az ebédjét. Jó? — Elek röeúön vállalta. — Jó, nagyon, köszönöm. — Marié tojássütés közben összeégette a kezét, hogy be kellett kötni. Nevetett Elek sajnálkozásán. — Látja, ilyen ügyetlen háziasszony vagvok, egy rongyos rántotta elkészítését sem lehet rámbiz] ni. Ámbár az Izén nem érzik, ne féljen, a bőröm nem sült bele. — Elek úgy evett, hoery minden falat után megcsókolta bepólyált kezét. Másnap délután Goetz doktor, a röntgenes főorvos látogatott be Elekhez. Másalkalomkor is ide-idenézett hozzá hétköznaponként, de vasárnap s a tetejében késő délután, még soha. Elek azonnal tisztában volt vele, hogy Marié küldte. Goetz doktor a lóversenyről jött, elmesélte az egyes futamok lefolyását, igen vidám kedvében volt, amint újságolta, jelentős összeget nyert és egy doboz cukrozott déligyümölcsöt hozott ajándékba. Hétfőn reggel pedig Marié nagycsomó mezeivirággal ébresztette fel. — Jó reggelt Bébé. Megjöttem, vissza, magához — mondta és simogatott a szava s az ágyra szórta a sok-sok színes virágot. (Folyt, köv.) Reltzcr Lipót is Társa paprika és magyar termények kivitele D. u. c. k. SZEGED TELEFON: 11-25. Páratlan Kedvezmény a Délmagyarorszáo olvasdinah A főváros egyik elsőrangú családi szállodájával, a csendes és központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA VI, PODMANICZKY UCCA 8. SZ. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmogyarország kiadóhivatalé díjmentesen bocsáit olvasói rendelkezésére.