Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-16 / 12. szám

Vasárnap, 1938. fanuái 16; DÉLMAGYARORSZÁG Az orvosi titoktartás határa Irta dr. PÁRTOS ERNŐ. A közönség széles rétegeit izgatja s mosta­nában a sajtót is gyakran foglalkoztatja a kérdés, hogy az orvos, aki valamely üzleti, üzemi vagy háztartási alkalmazottnak a környezet egészséget vagy testi épségét veszélyeztető betegségéről tudo­mást szerez, közölheti-e ebbeli tudomását a ve­szélynek kitett környezettel. A sajtóközlemények a legkülönbözőbb eseteknek szinte drámai fel­sorolásával mutatnak rá a veszélyre, amely az ilyen elhallgatott vagy fel nem fedett betegségek miatt az érdekelteket fenyegeti. Olvassuk például, hogy az orvos egy mozdony* vagy gépkocsivezetőnél paralizist állapított meg, de nem áll módjában az utasok feje fölött függő veszedelmet megelőzni, mert az orvosi titoktartás hallgatásra kötc'ezi. Más ese.ben a háziorvos meg­állapította, hogy a nevelőnő vagy uiás háztar­tási alkalmazott fertőző betegségben (tüdővész, vérbaj) szenved, de a titoktartási kötelezettség nem engedi meg neki, hogy a család figyelmét a fenyegető veszélyre felhívja. Ezen és hasonló — mindannyiunk előtt is­meretes — számtalan eset kapcsán illetékes or­vosi tényezők részéről legutóbb nyilatkozatok is hangzottak el, amelyek megegyeznek abban a fal­fogásban, hogy az orvos az ilyen helyzetekkel szemben tehet len és ölhetett kézzel kell néznie a veszedelmet, amelyet a titokban tartott be­tegség az érdekelt környezetre nézve jeíeit. Ez a felfogás azonban, amely orvosi körökben a telek szerint á'ta'dnosnak látszik. nyilvánvalóan téves és a titoktartási kötelezettség helytelen értelmezésén alapszik. Ha nem volnának idevonatkozó konkrét törvényi rendelkezések, a jogos védelem általános elvei >— per analogiam alkalmazva —, akkor is bizton­ságot nyújtanának az orvosnak a titoksértés jog­következményei elten. Ha nem büntethető az, aki emberi öl, hogy ezze! elhárítsa az embertársa élete vagy vagyona el'en intézett támadást, vájjon el­képzelhe'.ö.e, hogy a biró büntetéssel vagy kár­térítéssel sújtsa az orvost, aki a titoksértés, te­hát egy aránylag csekély sulyu vétség elkövetése révén másokat a megfertőzés veszélyétől, tehát jéletvestedelemiöl ment meg? De még mennyivel alaptalanabb az orvosnak a Jogkövetkezményeiktől való félelme, amikor magéi n büntető törvénykönyv sem abszolút módon irja e/ő a titoktartási kötelezettséget, hanem utat en­ged az orvosnak arra nézve, hogy a betegnek a fitolartdshoz fűződő jogi érdekét a környezetnek a betegség felfedezéséhez liizödö érdekevei össze­mérhesse, A Btk. 323. paragrafusa szerint ugyanis csak az ia z orvos büntetendő, aki valamely személy vagy család jóhirnevét veszé'yeztető és hivatásá­FARSANGRA IS az ban vehet legjobban nál fogva megtudott vagy rábízott titkot tata. pos ok nélkül« felfedez. A törvénynek ebből a meghatározásából, de a vonatkozó miniszteri indokolásból is kétségtelen — és igy magyarázza ezt a jogtudomány is (Edvi Illés, Fayer László) —, hogy a törvényalkotó csupán az el'cn kívánt jogvédelmet nyújtani, bogy az orvos ok nélküli, plotykaszerü közlésekkel na árthasson a beteg vagy családja jóhirének, — dc nem kivánt a titokvédelemben odáig menni, hogy az orvost akkor Is hallga­tásra kényszerítse,' ha ezzel nagyobb és közvetlenebbül fenyegető, valószí­nűbb veszélyt idéz fel, mint aminő a betegség feltárásából a betegre vagy annak családjára esetleg hárulhat. Igaz, hogy a törvény nem irja körül, hogy mi tekinthető ^alapos ok«-nak s igy adott esetben a biró megítélésére bizza, hogy volt-e elegendő ok a betegség felfedésére, — azonban egy pillanatig nem lehet kétséges senki e'.őtt, hogy a törvény­hozó ezzel a tágító meghatározással éppen azt cé­lozta, hogy az orvost mentesítse a titoktartás alól olyan esetekben, amikor a titok közlését Jogos érdekek megóvása kívánja és alaposabb okot a« köziéire keresve se lehet találni, söt egyenesen kötelességteljesítés számba megy, ha az orvos a betegség felfedé­sével a környezetet fenyegető veszélyt akaria elhárítani vagy megelőzni. Arra a kérdésre tehát, hogy meddig kötelezi az orvost a tiloktartás, maga a most idézett tiltó jogszabály megadja a választ. A megoldásra váró probléma szerintem nem is ez, hanem az, hogy mi történik, ha az alkalmazottnál gyanút keltő jelenségek mutatkoznak, amelyek orvosi vizsgálatot Indokolnak, az alkalmazott azonban nem hajlandó magát ennek alávetni. Kényszerítő jogszabályunk nincs. Azonnali el­bocsátásra maga a gyanú nem szolgál okul, leg­feljebb csak szabályos felmondással élhet a mun­kaadó, de ezzel a veszélyt még r.em zárta ki, mert a fertőzés a felmondási idő alatt is meg­történhetik. A kérdésnek ez a része tehát a közegészségügy kenetébtin mielőbbi megoldást igényel. Hogy az intézkedés milyen irányú legyen, az már részlet­kérdés, amel3TC itt kiterjeszkedni nem kívánok. A lényeg az, hogy a munkáitatóval, illetve család­jával közvet'enül érintkező, valamint azoknak a munkavállalóknak orvosi vizsgálatát, akiknek be­tegsége, a munkakör sajátos természetét tekintve, mások életbiztonságára, egészségére kihatással le­het, kötelezővé kell tenni. A kötelezés lehet abszolút olyan értelemben, hogy a munkavállalót szolgálatbalépése elö't kell orvost'ag megvicrgálni. A munkavállaló érdeke olyképen vo'na felesleges indiszkréció ellen meg­óvható, hogy a vtzsgála'ot intéző hatórág esak negatív eredmény esetén adna alkalmazhatósági igazolványt, míg pozitív eredmény cselében bevonná a cseléd­(munka)könyvet s azt csak felgyógyulás uldn adná ismét ki. • De etképzelhotő relativ kötelezés is, amikor a munkavállaló a munkáltató kívánatára bármikor szolgá'at közben is tartozik magát orvosi vtrsgá­\*rsi ííV-« , W& íS'éí Az összes Philips készü'ékeket laká-án készséggé! Beutsch Albert rádió és villamossági vállalatánál Kárász ucca 7. Telefon 13-71. Kedvező fizetési feltételek. Az összes ujtipusu Philips rádiókészülékek kaphatók bemutatja, raktárról szállítja METEOR CtlilárgQár eauedárusilAsa Kárász ucca 11. latnak alávetni s ellenszegülés esetén azonnali hatályú elbocsátásnak volna helye. Az ilyen rendszabály — eltekintve attól, hogy elsőrendű közérdeket szolgál — a munkavállalók részéről sem kifogásolható és pedjg annál ke­vésbé, mert nekik is érdekül;, hogy betegségüket minél korábban felismerjék. Egyébként" a vizsgá­lattól való huzódozásnak oka leginkább 'attól való félelmük, hogy a betegség megállapítása őseién elvesztik álmukat. Ennek tényleg ki vannak téve* ez a körülmény azonban nem jöhet figyetombe azzal fe veszéllyel szemben, amellyel az eltitkolt vagy fel ncm fedett betegség a környezetet áUan* dóan fenyegeti. Vasárnap megkezdjük GEDI ALMANACH kikézbesítését. A hét végéig minden előfizetőnk megkapja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom