Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-13 / 9. szám

Csütörtök, 1938. január 13 Politikai napilap XIV. évfolyam 9. sz, Két vármegye — két választás A csanádi megyeházát J u s t h Gyula me­gyeházának lehetne emlegetni, a Návayak, Hervayak és Tarnayak közigazgatási, műhe­lyét, mig Pest vármegye Kossuth Lajos vármegyéje volt s az ő neve mellett fölösle­ges volna minden más név felemlítése, ha ke­Tesni akarnánk a tradíciók szellemét, mely az ősi vármegyeházát, — olykor bizony Ady szavával: nagy pipafüst szárnnyal, — belen­gi. S az események forgatagában most egy­más mellé került J u s t h Gyulának és Kos­suth Lajosnak vármegyéje, de aki tud még objektíven látni s m e r még tárgyilagosan ítélkezni, az aligha remélheti, hogy kedvü­ket lelnék a vármegyéjüket összesodró ese­ményekben a vármegyék tradíciónak kiröpí­tő fészkei. Minden helyi szemponttól menten s min­den elfogultság nélkül vizsgáljuk az esemé­nyeket. A közhivatali szempont nem a hi­vatalnokok szempontja, hanem a hivataloké. Ha az előlépés jogcíme nem az egyéni ér­dem, nem a rátermettség bizonytalansága, hanem az elismert munka jutalma a nagyobb hatáskör s a nagyobb felelősség jogcíme r.em a kisebb felelősség hibátlan viselése, akkor hogyan remélhetik azok, akiket az ellenőrzés joga megillet, de akiket az ellen­őrzés felelőssege terhel, hogy ambíciót, lel­kesedést, SZÍVÓS szorgalmat nevelnek ki a vezetésükre hizott tisztviselőkben ? Ha a tisztviselőknek azt kell látnia, hogy hiába fá­radozott, dolgozott és alkotott, a tehet­ség és szorgalom szerencsés összeta­lálkozása hiába végezte el a legkifogástala­nóbbul a hivatal teendőit, nem a munka érdeme, hanem az összeköttetések súlya dönti el, hogy ki jut előbbre s ehhez a törekvéshez asszisztálni kénytelen az. is, akire a vezetés joga s az ellenőrzés köteles­sége bízatott, akkor megbénulhat a munka motorja s szárnyszegetten, lélek nélkül lát­hat azoknak a feladatoknak megoldásához, melyeket egész hittel és egész lélekkel sem lehet tökéletesen elvégezni. A vármegyének szuverén joga az, hogy kit választ meg a jelöltek közül, de a vezetésre hivatot­tak a a?uk kötelességét nem vé­gezhetik sem a mások, sem a ma­guk kedvtelése szerint. Senkit a maga személyében nem lehet felelőssé ten­ni leadott szavazataiért, de felelőssé lehet tenni azokat, akik o hatalom támoga­tásával s aktív részvételével erősítették azt a mozgalmat, amelyik a hivatali érdeke­ken s a közhivatali szempontokon távoleső célok szolgálatára rendelte a vármegye ősi jogának gyakorlását. A pestmegyei választás eredményében nem tudunk mást látni, mint a kormány erejének, elhatározottságának, vagy őszinteségének hiányát. Megtörténhetett volna az nem a fegyelmet tartó Tisza Kálmán, nem a tekintélyével kor­mányzó Tisza István, nem is az erőszaktól vissza nem riadó B á n f y Dezső, de Széli Kálmán gyönge és erélytelen kormányzata alatt, hogy amig a főispán a kormány jelölt­je mellett száll síkra, addig a kormartytámc­gató párt egy része a kisgazdapárttal és a fajvédőkkel köt választási megegyezést a kormány jelöltje ellen? Olvassuk, hogy a fő­ispán készül lemondani, mert alispán-jelöltje megbukott. Nem a főispán lemondásával, hanem azoknak a pártból való kizá­rásával, akik a kotmányhatalom exponen­sének jelöltjét megbuktatták, likvidálnák ezt a kérdést, ha a kormány nemcsak a mikrofon előtt, hanem a hivatali szobában s nemcsak szavakkal, hanem cselekvésekkel is hirdetni a programját. Ez a választás kijózanítja azokat is, okik a kisgazdapárttól többet véjrtak, mint amennyit ettől a párttól várni jogosult volt. Eckhard t Tibornak rendkívüli népszerű­séget szerzett ebben az országban az a fá­radhatatlan küzdelem, amit a szélsőségesek ellen folytatott, de hogy tudjunk eligazodni ennek a küzdelemnek őszinteségében és megbízhatóságában, ha azt lát­juk, hogy azok, akik a jogrend megszilárdí­tásáért s a szélsőséges mozgalmak elfojtásá­ért harcolnak, magas méltóságba emelik a szélsőséges mozgalmak reménységét és rep­tezentánsát? Az a fogadtatás, amiben a kis­gazdapárt a választói törvényjavaslatot fo­gadta, úgyis alapos kétségeket támasztott a jogkiterjesztésért folytatott küzdelmek őszin­tesége tekintetében s ha most azt látjuk, hogy a gödöllői főbírót a kisgazdapárt segí­tette az alispáni székbe, ana kell gondol­nunk, hogy az az országos hadjárat, amit a szélsőségesek ellen s az alkotmány védelmé­ben folytattak, ürügy volt csak a kormány elleni felvonulásra s annak az erőnek meg­szerzésére, amivel politikai törekvéseiknek súlyt kivannak adni. Nem becsüljük le ennek az alispán-válasz­tásnak politikai jelentőségét, de ugy érezzük, hogy nem a megválasztottnak, ha­nem a választóknak személye, politi­kája s politikai elhelyezkedésük föbárása adja meg ennek a választásnak igazi jelentő­ségét. S amennyi bizonyítékot ad ez a vá­lasztás a kormánypolitika határozatlansága és erélytelensége mellett, annyi erővel irá­nyítja a figyelmet a kisgazdapárt szélsőén jobbfelé sodródásának egyelőre kiszámítha­tatlan politikai következményeire. Szerdán este közzétették a hármas konferencia közös nyilatkozatát A Górom kormány a római jegyzökönyvek szel­lemében működik — Ausztria és Magyarország üdvözli az olasz-némei-japán kommunistaelle­nes paktumot, elismeri Franco kormányát és a két ország esetleg megvizsgálja a Népszövet­séghez Való viszonyát Bécs és Róma elismeri Magyarország teljes ka­tonai egyenjogúságát és — érdeklődéssel kiséri a magyar-román viszony íejlöáését Budapest, január 12. A hármas külügymi­niszteri konferencia zárótanácskozására szer­dán került sor. Szerdán aláirtak ünnepélyes formák között a miniszterelnökség sárga ter­mében a konferencia három nyelven készült jegyzökönyveit. Éjszaka a pályaudvaron elbú­csúztatták a külföldi delegációkat, amelyek­nek tagjai hálókocsikban töltötték az éjszakát .és reggel érnek vissza hazájukba. Reggel hi­vatalos búcsúztatás már nem lesz. S c h m i d t osztrák államtitkár, gróf Ciano olasz külügyminiszter, vala­mint kíséretük szerdán délelőtt Vi­segrádon vadászaton vettek részt. A két külügyminisztert Sehol tz Andor fo­lyamőrkapitány, a kormányzó szárnysegédje, felkísérte a királyi várpalotáira, ahonnan Hor­thy Miklós kormányzóval együtt autón Indul­tak a vadászatra. A vadászaton Darányi Kálmán miniszterelnök, S c h u s c li n i gg kancellár és Kánya Kálmán külüi?vntiiti<z^ t«r nem vett részt. 1 ­Hivatalos közlemény a tanácskozásról Este 10 órakor tették közzé a hármas talál­kozó záróközleményét. A közös nyilatkozat, amelyet a római jegyzőkönyveket aláiró ál­lamok képviselői budapesti tanácskozásuk befejeztével aláirtak, a következőképen hang­zik.r 1. Darányi m. kir. miniszterelnök, K á­n y a m. kir. külügyminiszter, Schusch­nigg osztrák szövetségi kancellár. S c. h m !d t Osztrák külügyi államtitkár és gróf C i a n o olasz külügyminiszter Budapesten január 10 —11—12. napjain a római jegyzőkönyvekben foglaltaknak megfelelően közös tanácskozást folytattak. 2. A három kormány képviselői újból meg­elégedéssel állapítják meg a római jegyző­könyvek tényleges eredményeit és azok ked­vező fejlődését. Újból kifejezték abbeli közös akaratukat, hogy a jegyzőkönyvek szellemében fogják politikai, gazdasági Jevékenységüket és szívélyes együttműködésüket kimélyíteni. Eb­I ben a tekintetben Magyarország és Ausztria képviselői rokonszenvüket fejezik ki a velük barátságban álló kél nagyhatalom, Olaszor­szág és Németország között fennálló benső együttműködés iránt, amely a rójna—berlini tengelyben nyert szentesítést és amely a béke és újjáépítés uj és jelentős biztositékát képe/L

Next

/
Oldalképek
Tartalom