Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Szombat, 1938. január 1 Politikai napilap Uj kapu nyílik Ma nem lehet kitaposott értelmű s verklibe kívánkozó hangú frázisokkal köszönteni a uj esztendőt, de nem engedhetjük át magunkat annak a mámoros optimizmusnak sem, mely megkönnyebbülten búcsúzik minden rossz régitől s boldog ujjongással köszönt minden érkező ismeretlent. A nemzet életében ez az év nem ismeretleó célok és ismeretlen feladatok számára adja meg az idő kereteit, a nemzet történelmi átalakulása hajnalán könnyű lélekkel s ci?rüs szívvel nem köszönthetjük legnehezebb feladataink és legsúlyosabb kötelességeink esztendejét. Inkább szeretnénk elkerülni, mint keresni a nagy szavakat még az idő fordulatának ezen a páthoszos hajnalán is s nem mondjuk azt, hogy történelmi változások előtt állunk, de — ennek, az ellenkezőjéről sem lehetünk meggyőződve. A titkos választójog, ha a kormány tervezetének kiáltó fogyatkozásait s talán a részben sietségből eredő érthetetlen hiányosságait a későbbi tárgyalások megszüntetik, mégis átalakítják a törvényhozás összetételét s ezzel a nemzet politikai és gazdasági struktúrájának mai képét is. Senki nem tagadhatja, hogy egy nemzeti irányit demokratikus átalakulásra szükség is van, — hl agyarország az egyetlen állam, ahol még a háború előtti erők töretlenül hatnak s amelyben a társadalmi tényezők háború előtt munka- és tekintélymegosztódása változatlan maradt. Ehhez a titkos választójog ut is, eszköz is. S ha — lehetetlen lévén a következmények fölmérése, — nem is mondtuk azt, hogy történelmi átalakulás előtt állunk, annyi bizonyos, hogy u j k a p u n y i 1 i 1c meg a nemzet utján, elágazás elé ért a j ö v Ő u t j a I s ez az ut — vezethet boldogabb tájakra, papsütéses, „kalászos rónaság"-ra is. De vájjon oda fog-e vezetni ? A mai ünnep talán nem alkalmas arra, hogy az ismertté vált törvénytervezetet kritikai ismertetésben részesítsük. Van azonban egykét rendelkezés, amiről — ceterum cens e o, — már most és mindig beszélni kell. A magyar városi kultura politikai erejét ez a tervezet a falu politikai befolyása alá akarja helyezni s ezzel a kulturális visszafejlődés lejtője felé teszi meg az első lépést. A v á rosok polgárai egyszer választhatnak, a falu népe kétszer. Az egyetemi tanároknak singuláris választójoguk van, a falu választójoghoz juttatott népe plurális választójogot kapna. A magyar városok belenyugodhatnak ebhe a sérelmes, politikai súlyúkat s kulturális erejüket d e g r á d á 1 ó megkülönböztetésbe ? A nyilt választás — Gömbös Gyulának megalkotóját túlélő megállapítása szerint — lé lelet iprá s-volt s most olyan tervezet kerül elénk, amelyik a városok szavazóit nyilt választásra kényszerítené. A tervezet szerint minden atánló a listára, melyet ajánl, leszavazottnak tekintendő. Az ajánlók száma viszont korlátozva nincs. Mit jelent ez? Azt, hogy eddig ajánlók után futkároztak a ]corte«ek, e?«táp. szavazók után fognak szaladgálni. S amennyivel többet ér a szavazat az ajánlásnál, annyÍMal hibá^bb, tövesebb, annyival lélektipróbb az a tervezet a fégi törvénynél. Az ajánló arra szavazott eddig, akire akart s nem egy esetben történt meg az, hogy a képviselő levesebb szavatzatot ka-, pott ajánlói számánál. Ennek a „visszás" helyzetnek a törvénytervezet azaal vet véget, hogy minden ajánlót leszavazottnak tekint, de — nem szajjja meg az ajánlók számát, hü lesz ennek a következménye? Az, hogy mindegyik politikai párt t ü z z e 1-v a s s a 1 fogja gyűjteni nem az ajánlókat, hanem a voksokat. S menynyivel több eszköze, módja, lehetaeéga, mennyivel több tüze és vasa lesz annak a pártnak, amelyik a közhatalom eszkö/zeivel fog rendelkezni. Kiben lesz annyi bátorság és függetlenség, hogy megtagadja voksát jelentő ajánlatát a kormánypárt jelöltjeitől? Minél szegényebb a társadalom, annál legyürhetetlenefob a kormány hatalma, annál több félni és veszteni valója van a polgárságnak. Eddig nyíltan kellet t. a j á nlani, most nyíltan kell majd szavazni is. Eddig az ajánlók száma haladta meg n választók számát, ezután a leadott voksok száma is meg fogta haladni. Több voks lesz, mint szavazó. S amikor az egész országban titkos lesz a választás, a városokban nyíltan kényszeritik majd szavazásra azokat, akik a kormányt akár meggyőződésből, — ilyenek is lesznek —, akár félelembőt vagy megfélemlítésből, akár a kockázatvállalás kikerülése érdekében szavazatukkal támogatni fogják. A magyar törvényhozás nem emelheti törvénnvé azt a tervezetet, amelyik a titkos választást utrv alkotia meg, hogy nvilttá teszi a választást a városokban. És ezenfelül: a törvényhatósági városokban a hozzávetőleges becslés szerint mintegy negyven százalékkal for csökkenni a választók száma. Szegedre nézve hogyan állhat elő ez a csökkenés? Ugy, hogy a városi haszonbérlők legnagyobb része el fogra veszíteni választói iogát. A törvény választói jofot ad azoknak a fazdasárű cselédeknek, akik irni-olva«ni tudnak s leratáhH hat év óta ugyanannak a munkaadónak állnak szolgálatában, de nem ad választójogot annak a haszonbérlőn e'b, aki akár negyven év óta ugyanazt a földet gazdagitía verejték-évei. A mezőgazdasági munkás, ha hat év:g e"v gazdának dolgozik, szavazhat, de a város értelmes, hűséges, szorgalmas, kinróbált haszonbérlője ennek a jognak birtokába nem jut. S itt nem is csak erről van szó. hanem arról is, hogy az a nagy tömege a haszonbérlőknek, akik más címen nem lesznek választók, el fogják veszíteni választójogukat. Amíg tehát a törvény tervezete kinyitja az ajtókat az uradalmak cselédsége előtt, addig a városi haszonbérlők legnagyobb részétől visszaveszi a legelemibb alkotmányos jogát: a választójogot, A mezőgazdasági XIV. évfolyam 1. sz. munkás, az uradalmak cselédje, ha imi, olvasni tud és hat évig egy urat szolgál, választani fog, még pedig plurális választójogán kétszer is, mig a város haszonbérlője azt a jogát sem gyakorolhatja, amiben eddig részesült. A gazdasági cseléd kétszer szavazhat, a város haszonbérlője egyszer sem. S mindez akkor történik, amikor — a hirdetett program és vállalt feladat szerint — a lélektiorás megszűnik. Mennyit hallottunk a magvar városok kulturális feladatairól beszélni banketteken, mqnnví nemzeti és morális feladatot róttak — teljes joggal — a városok polgárságára, hány megnyilatkozás ismerte el már a magyar városok szerepét és hivatását a kultura fszogálalában, a nemzetpolitikai hivatás betöltésében s olykor a szociális kötelességekvállalásában is. S íme, eljutottak a magyar városok oda, hogy a politikai befolyás s ezáltal a nemzet vezetése tekintetében falvak és majorok jutottak vele szemben fölénybe, az egyetem tanárai, a városi kultura munkásai és harcosai, a tanult, müveit, mesterségüket és foglalkozásukat kiváló képességgel és eredményekkel folytató iparosok és kereskedők, a város szellemi eletének vezetői egyszer választhatnak, a gazdasági cselédek, a falu népe, az ispánok és kasznárok által vezetett szavazók pedig kétszer. És még ehhez: a falu népe titkosan szavazhat, a város népét nyilt szavaZ á s r a fogják kényszeríteni az ajánlási ivek aláirásával. A választójog reformja az a kapu lehetne, amin keresztül szabadabb és boldogabb demokráciához jut el a meggyötört ország meggyötört népe s uj friss erőket, a nemzeti öntudatnak lendületes és megbízható forrását nyithatna fel a jogkiterjesztés. E helyett, attól félünk, a városok vezető szerepét meg fogja szüntetni s a szellemnek és kultura harcosainak politikai befolyását csökkenteni fogja. Hn az előbecslések nem csalnak, Szegeden mintegy tizen nyolcezer választóval lesz kevesebb, mint ahányan eddig gyakorolhatták' szavazati jogukat. A kormányzat felismerése szerint az a tény, hogy a szegedi választók kél egységes párti jelöltet választottak meg, elég indok ennek a politikai tömeg jogfosztásnak megvalósítására ? A szegedi két egységes párt mandátuma a mai kormányzat megítélése szerint mit bizonyít. a városi polgárság politikai érettségét-e, vagy pedig azt, hogy ezt a pol'tikailag éretlen tömeget meg kell harmadolni ? Ilyen j o g fosztó jogkiterjesztéssel a magyar alkotmányjog történetébén még nem találkoztunk. Ezzel a javaslattal búcsúzik a nemzet ez elmúlt évtől s ennek a javaslatnak terhével indul uj esztendejének uj útjaira. Ha mádban nem is tudnánk, n magyar varosoknak találkozni kell abban a kar c • b a n, amit politikai súlyúkért kell megindilaniok. A magyar városoknak, önkormányzatban felnőtt, a politikai érettségit praematurusok módjára kiállott polgárságának nem lehet belenyugodnia abba, hogy alárendelt szerephez jut az ország vezetésében. A város és falu egyensúlyát nem zavarhatja meg, j nem borithatja fel a választói törvény. | A városok, melyek a magyar kuícurát meg1 teremtették, melvek a magyar nemzeti ne-