Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-05 / 278. szám

Vasárnap, 1937. december 3. D É L M X G 7 A RO R S Z A G Q fl klasszikus német szellem: a humanitás Néhány nappal erelőtt nyi't meg Szegeden is egy német könyvkiállítás, amely a plakátok tanúsága sze.int »az uj német irodalom iegfrisebb termését* kívánja bemutatni. Ezt a nyilvánvaló propagandaanyagot először Budapesten állították ki stílszerű politikai ünnepség keretében, majd végiglátogatják vele a vidéki városokat. Mindenki tisztában volt az első pillanatban azzal, hogy ennek a kiállításnak nem annyira művészi célja volt, mint Inkább politikai. Erre mutat rá a magyar aktív katolikus folyóirat, a gróf Széchenyi György, Bajza József, Szekfü Gyula és Katona Jenő szerkesztésében megjelenő (Korunk Saavgamely legutóbbi számában ezeket irja ezrei a kiállítással kapcsolatban: (AZ EGYIK NYÍL \S LÁP lelkesen jelenti: megnyílt a Vigadóban a budapesti német könyvkiállítás... Ott volt a magyar kultuszminiszter képviselője, a német követ és a néniét kolónia. Csiliéry András és Mecsér András képvi-elő urak... V közönség lelkesen fogadta a német követ megnyitó beszédét és Gerhard Schumann német költő, »az uj német irodalom egyik legkiválóbb képviselője* előadását, melyből az ámuló magyar megtudhatta: a vveirnari Németország alatt az igazi német művészek és az igazi német költők nem juthattak szóhoz... a nép és a művészet közt hatalmas volt a szakadék... »«z uj német művészeti politikának az a célja, hogy a nép és a művészet • között tátongó űrt megszüntesse* és a népi talajból fakadó német művészetet hozhasson létre s ezért »az uj német kulturéietben csak németek tölthessenek be vezető szarepet*, az uj német kulturéietben teljes a szabadság, — de természetesen a nép és a művészet szol• gálatában... őszintén beszélve: nem értjük ezt a nagy lelkesedést s a nyilas lap c jól irányított kulturális és szellemi érdeklődését. Tisztelettel gondoltunk mindig az »igazi* német kulturára, melyet a mai német politikai gondolkozás nemegyszer »humanistának* és »destruktivnak« bélyegez. Mert a miénk, minden nemzeti határokon tul, a miénk is a középkor keresztény német kul1 arája, miént is IValtér von • der Vogelmeidé, Albertus Maggnus, a miénk a germán cs a gótikus katedrúlisok, a miénk, az egész emberiségé Goethe és Bordér, a miénk . Novális és Höideriin, a miént Thomas Mann is. Régi utazók, a francia Madame de Steel és a magyar Szemere Bertalan, azt érezték: a német szellem legfontosabb tulajdonsága i— a humanitás... A humanitás, mely ma megvetett és tilos... S épp a klasszikus német szeltem iránti tiszteletünk és szeretetünk ösztönöz reá, hogy gyanúval fogadjuk a nyilas lap lelkesedését, ahogy ünnepli a Budapestre jött uj német könyveket... A szándék itt nyilvánvalóan politikai és nem szellemi. Nem tudunk róla, hogy a nagyhangú nyilas lapocska lelkesedett volna-e valaha az igazi német szellemért — és egyáltalában: az (igazi: nemes ku'túráért, melyet gyűlölnek, nem, mert német, hanem, mert kultura... Arról sem tudunk, hogy Csilkz ön szállodája BUDAPESTEN a CORVIN-SZÁLLODA Budapest szivében a Nemzeti Szinház mellett: VIII., Csokonay utca 14. Tökéletes modern komfort. — Folyóvíz és központi fűtés minden szobában. Budapest valamennyi villamos vasútja és autóbusza a hotel közvetlen közelében. Egyágyas szobák már 3 pengőtől, kétágyas szobák 6 pengőtől, teljes penzió 6.50 pengő. léry András és Mecsér András képviselő urak eleddig olyan buzgó pártfogói lettek volna a könyvnek, az írásnak, hogy most erkölcsi joguk tenne reá, hogy a német kultúráért lelkesedjenek.' Elég szégyenletesnek kell tartanunk, hogy a magyar törvényhozók között akad. aki oly idegen a magyar szellem nagy termékeivel izemben s vájjon a német könyvek Budapestre jöttét oly lelkesen ünneplő képviselő urak olvasták-e valaha hasonló le:k"s"désscl és keuiúlgsággul, roilit ahogy most a nemzeti szocializmus könyveinek örültek, a ntógyar könyveket, oivastak-e egyáltalában magyar könyveket: Arany Jánost, Petőfi Sándort, Vörösmarty Mihályé, Ady Endrét, Babits Mihályt. Tóth Árpádot, Illyés Gyu'át? — hogy egyelőre csak a költészet virányain maradjunk s meg ne kérdezzük tőlük., Ismerik-e Szalay László, Eötvös József, Széchenyi s a többiek egyetlenegy sorát? Ebben nem vagyunk túlságosan bizonyosak. Mert ha benne gyökereznének a történeti és népi magyar szellemiben, bizonyára r.em siettek volna oly lelkesen annak a mai német politikai és »népi« szellemű irodalomnak ünneplésére, mely — tudjuk fól — mint vélekedik Magyarországról... Avagy tán ha már r.em olvasnak magyar könyveket, olvasnak-e egyáltalában könyveket, olvassák-e az ugy ünnepelt német uj poWikai irodalmat, mely oly buzgón hirdeti a németség uj nagy keleti hivatását, melynek Magyarország Htjában áll... Nagyfokú lelkiismereilenség és feKarácsonyi utazáson Abbar iába Olasz városokba San Remóba S z I c í 1 i á b a Téli sporthelyekre: egyénileg vagy bármely társasutazással költségmentesen elő jegyezhetők: Neu Ernő DanftOzlel, ufozósl irodaidban Időtlenség kell hozzá, hogy keresztény politikusok ünnepeljék az ujpogányság irodalmának magyarországi propagandáját és magyar emberek le'kesedjenek Magyarország ellen fékte'enül gyűlölködő szellemi irányokért«, — fejezi be cikkét a »Korunk Szava*. "AKCrtTmimkarüMt "kizázólag~«lDIVATCSARNOKBAN Szegeden, Klauz&l-lér 2. szerezheti be. Unió könyvecskére is Köpeny höper 4.50-KH 1 GépészOMny köper 3L50-WI Plncérkabát „ Hentes 3.50 „ 6.- „ i Egybeszabott M 3JO CIoth köpeny 3.- „ Két fejfa összehajol... Ady Endre édes anyjának utolsó napján Budapest. (December hó.) Mire ezek a sorok megjelennek, Ady Lőrincné, Pásztor Mária, Ady Endre imádott »Édese« kint fekszik fia mellett a Kerepesi-uti temetőben. S a frissen hantolt sir felett, a friss virágok között, ott virul az a piros szekfücsokar is, amelyet Bandinak hozott s amely a 80 eves »Éd'e3« és a 60 éves Ady Endre találkozásának örök virágcsokra lelt. Alig két hete, hogy a fehérhajú nagyasszony ezüstvégü ébenfabotjába kapaszkodva e'indult Érmindszentröl, megnyugtatva az érte aggódókat: —• Ne féljelek, tudják, hogy ki vagyok! Vigyáz rám még a vonat is!... Ma pedig... itt ülök" Ady Lajos nyugalmazott főigazgató lakásán, az »Édcs« második otthonában és javítom a kimaradt belüket, az elmaradt veszszőket a nyomdából.most érkezett kefelenyormalon: Ady Lőrincné gyászleve'.én. Az Édes második otthonában Mindegyre szól a csengő. Táviratok érkeznek. Ady Lajosné nővére olvassa fel sógorának a most érkezőt: »Fájdalmukban mély részvéttel osztozunk, Babits Mihályé!:.« Tompa fény ömlik szét a szobában. A piros plüssel bevont bútorok között ülünk s azt a pár pillanatot, amikor a telefon és ajtócsengő pihenni hagy és nem jelenti, hogy Ady Lőrincné nincs többé — a körülöttem lévőkkel együtt ugy szeretnők eltölteni, hogy szavainkban a nagyaszszony lépteit, szavait, utolsó két hetének napjait kövessük. — Nem is hiszem, hogy meghalt —•' mondja a nagybeteg Ady I-ajos —, egyszer csak meglátjátok ott fog ülni .. S egy piros plüssel bevont karosszékre mű* tat. : A széket széleslevelü pálmák,. eszparaguszök övezik. Mellette pedig egy kalitkában szomorúan, hallgat Csa't, a ház kedvence, akinek azóta, hogy gazdája nagybeteg, szavát sem lehet venni. Ebben a székben ült az Édes. Itt olvasta az •újságokat, isirotnt ő mondta kedvesen minden délelőtt: 1 — Na, hol vannak az újságok, hadd lássam, mi hir a nagyvilágban?- . £st azt a piroskötésü könyvet, amely még most is ott fekszik előkészítve az íróasztalon: fiának verseit. A szék most üresen mered ránk .. Ady Lajos könnyek között tör fel: . . — Szegyen a férfinek sirni, de én nem vagyok férfi. Nem vagyok nyugalmazott főigazgató. Én egy szerencsétlen gyermek vagyok, aki elvesztet-, tc édesanyját... - T Az utolsó nanok. • i • .... Pillanatnyi dermedt csend után követjük ICH vább ezt az édesanyát, aki nyolcvan éve ellenére tele volt élettel, kedvvel, hangulattal. Ady Lajosné nővére, Inántsi Papp Józsefné és Szaplonczag Éva, az Ady-ház közeli ismerőse mindenekelőtt arról vi'ágositanak fel, hogy Ady édesanyjának egyáltalán nem voltak halálsejtelmei. Aztán elmesé'ik, hogy a két hét alatt a temetői látogatásokon kivül mindennapos sétára menték Budán s ezeken a sétákon elmaradhatatlan volt betérni valamelyik közbeeső vendéglőbe, -ahol az »£tfcs« az ő napi adagját: egy borospohárnyí sört é; a kedvenc perecét jóizücn fogyasztotta el.