Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-10 / 281. szám

Péntek, 1937. dec. 10. Poltfikai napilap XIII. évfolyam 281. sz. Az államosított számvevőség Ma december IO-ét irunk cs kereken Husz nap múlva bent leszünk az uj esztendőben. Az uj esztendő fontos változást jelent a vá­ros közigazgatásában: a város számve­vősége átmegy állami kezelés­be. Husz nap választ el az uj esztendőtől és még pontosan senki sem tudja, hogy mi­ként és mi módon történik az eddig városi számvevőség államosítása. Valahogyan ed­dig nem is sok érdeklődés nyilatkozott meg ezzel az átalakulással szemben. Ugy látszik, még az autonomia meggyőződéses hivei is azt hiszik, hogy a számvevőség nem politi­kai és nem közigazgatási, hanem pénzügyi és ellenőrző jellegű hivatal, tehát közömbös, hogy az állani kezeli-e, vagy pedig a város. Vannak talán, akik titokban még ugy is vé­lik, hogy helyesebb, ha olyan szervezet végzi az ellenőrzést, amely nincsen az elő­léptetésnek, az érdekeknek és személyi kap­csolatoknak ezerféle láncával hozzáfűzve a Helyi közigazgatáshoz. Különben is a szám­vevőség államosítása befejezett dolog, kár volna az utolsó pillanatban vele vitába szál­lani. Okos ember bevégzett tények ellen nem indit háboriit. A helyzet azonban nem egészen igy van. A számvevőség államosításának vannak igen sulyos pénzüszvi, adminisztratív és célszerű­ségi problémái, amelyeket feltétlenül tisz­tázni kell, nehogy a várost készületlenül érje a nagy változás. Mindenekelőtt tisztázni kell azt a kérdést, hogy miként fogják áthidalni a város jelenlegi számvevőségének és a lé­tesítendő állami számvevőség munkaköre között mutatkozó igen lényeges különbséget. Az állam ugyanis csak az úgynevezett köz­igazgatási számvevőséget veszi át a várostól, holott a városi számvevőség­nek egyéb igen széleskörű és anyagilag nagy jelentőségű feladatai is vannak. A v á­rosi üzemek ma évente kerekszám két milliós költségvetéssel dolgoznak; ezeknek ellenőrzése a városi számvevőség feladata. A városnak van közel tizenötezer bérlője, akik kerekszámban évente egy millió pengő haszonbért tartoznak befizetni a város kasszájába; a haszonbér ügyek el­lenőrzése szintén a városi számvevőség fel­adatkörébe tartozik. A haszonbér a városnak magánjellegű jövedelme lévén, ellenőrzését az üzemek ellenőrzésével együtt az állami számvevőség elhárítja magától. Három mil­lió azonban akkora összeg, hogy néni nél­külözheti a komoly számvevői tevékenysé­get. Akárhány városnak nincs ekkora évi költségvetése. Be fog következni tehát az a; eset, hogy a számvevőség államosítása után a város kénytelen lesz egy kü­lön számvevőséget létesíteni a nem közigazgatási jellegű szám­vevői teendők ellátására. Ismétlődni fog az az eset, ami a rendőrségnél történt, ahol a város az államrendőrség megszerve­zése, illetve a városi rendőrség államosítása ulán is kénytelen volt egy rendőri jellegit szervezetet fenntartani az államrendőrség ál­tal át nem vett rendészeti feladatok elvégzé­se céljából. Lesz tehát két számvevőség, amelynek költségeit előre még nem lehet megállapíta­ni. A rendőrségi hozzájárulástól eltérően ugyanis, amely egy előre megállapított fix kulcs szerint idomul a város költségvetésé­hez, az államosított számvevőség kiadásait a tényleges szükség­let mérvéhez képest lesz köteles a város az államnak megtéríteni. A költségek megállapításának rendszere te­hát más, mint a rendőrség esetében és a vá­rosnak nincs beleszólása abba, hogy mi te­kintendő tényleges szükségletnek. Eltérő azonban a költségek befizetésének módja is és ez a mar szinte novuni az autonomiák és az állam közötti viszony terén. Az állam ugyanis okulva o rendőri hozzájárulások ké^ sedelmes befizetése, sőt sok esetben be nem fizetése körül tett tapasztalatokon, most r.em a városoktól várja a számvevőség fenn­tartására fordítandó összegek átutalását, ha­nem az adóhivatalokat utasítja, hogy ezeket .az összegeket köz­vetlenül.az állam kasszájába be­fizessék. A városnak tehát nem lesz in­gerenciája arra, hogy mibe fog kerülni az állani által fenntartott, dc a város polgársága által fizetett közigazgatási számvevőség és csak az adóhivatal által eszközölt levonáson keresztül fogja megtudni, hogy mibe is kerül a saját háztartásának az ellenőrzése. Azt hisszük, bogy az uj rendszer te­temesen többe fog kerülni a mos­taninál. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy mikor állami kezelésbe nient át valamelyik városi intézmény, de a városnak továbbra is meghagyták azt a tisztességet, hogy viselhesse a költségeket, ezek a költ­ségek csakis emelkedtek. Ezt mutatta a rendőrség és a tiszti főorvosi hivatal esete. Még a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósá­ga is sokkal többe került a városnak, mint amennyi a 11 i t ó 1 a go s megtakarítást ja­vaslatba tudott hozni. Ha van következetes­ség a közigazgatásban, az államosított szám­vevőség se lesz olcsóbb. A tisztviselői álla­mi skála szerint fognak előlépni, állami ská­la szerinti napidijat fognak kapni, ha ki­mennek a tanyára; gyakrabban fognak utaz­ni Budapestre, hogy élőszóval is jelentsók tapasztalataikat; a számvevőségnek lesz min­denesetre egy igazgatója, aligazgatója, lesz beosztott személyzete, amint illik egy jól megadminisztrált és berendezett állami hiva­talnál. Fogadni mernénk, hogy a személy­zet több is lesz, mint ma, mikor a városi számvevőség az üzemeket és a város magánjogi természetű bevételeit. és kiadásait is ellenőrzi. Vájjon a pótadónak hány százalékát fogja az állam által kezelt közigazgatási és a város­nak meghagyott üzenii számve­vőség jelenteni? r Az idő sürget és ezekre a kérdésekre még senki sem tud feleletet nyújtani. Lehet, hogy még odafent sem gondolták át a s'z á m v e­vőség egyik fele államosításá­nak pénzügyi következményeit. Ebben a kérdésben Szeged helyzete azonos a többi törvényhatósági városok helyzeté­vel s az érdekek is azonosak. Nagyon kívánatos volna, ha a polgármester a rendelkezésre álló rövid idő alatt is kezdeményezné a vidéki városok polgármestereinek összejövetelét és egységes állásfoglalását a számvevőségek ál­lamosításával összefüggő nagy horderejű pénzügyi kérdésekben. Mert tisztelet az el­lenőrzésnek, de az ellenőrzés jelentsen meg­takarítást, ne- pedig költségszaporulatot az ellenőrizni kívánt közület terhére. Mussolini szombaton felentl be Olaszország kilépését a Népszövetségből Rónia, december 9. Az olasz fasiszta nagyta­nács szombaton este 10 órakor Mussolini cinöklelével a Venezia -palotában ülést tart. A nagytanács határozatait az ülés ulán a palo­ta erkélyeiről kihirdetik. Ez a római közlemény megerősiteni látszik azokat a híreket,, amelyek szerint Olaszország kilép a Népszövetségből. A nagytanácsot ere­detileg október közepére hívták össze, de ak­kor a gyűlést ismeretlen okból elhalasztották. Ugy látszik, liogy abban az időben még nem érlelődtek meg azok az elhatározások, amelye­ket Mussolini. szombaton lwz nyilvánosságra. Az Havas Iroda genfi tudósítójának értesü­lése szerint, amikor az olasz kormány szom­baton este a fasiszta nagytanács határozata ér­telmében bejelenti kilépését a Népszövetség­ből cs a nemzetközi munkaügyi hivatalból, hé fogja jelenteni azt is, bogy erre az elhatáro­zásra két évi megfontolás után jutott. Olasz­ország két év óta állandóan erőfeszítéseket telt. bogy meggyőzze a Népszövetség tagálla­mait, dc különösen a Népszövetséghez hü ma­radt nagyhatalmakat arról, hogy. a fasiszta politika helyes utakon jár. különösen az abesz­szin hódítás tekintetében, éppen ezért igyeke­zett rábírni ezeket a hatalmakat arra, liogy ismerjék el a/, olasz birodalmat. Az olasz kor­mány elérkezett türelmének végső határához. A Népszövetség szeptemberben tartott közgyű­lése alkalmával még remélte, liogy a nehézsé­geket még némi jóakarattal át lehet hidalni, ez a kísérlet azonban Róma minden igyekezete ellenére is kudarcot vallott, A fasiszta kormánynak már akkor számol kellett vetnie azzal, hogy az erőfeszítései hiú­bavalók lesznek és Hogy a legközelebbi nép­szövetségi közgyűléstől sem várhat scmilyen eredményt. A fasiszta kormánv „ebben a re­ménvkedésében egészen odáig ment. hujry koc­káztatta azt, hogy ellentétbe kerüljön Berlin­nel. Az események végül is arra kényszeritették az olasz kormányt, hogv egy sikb» hozza Genf irányában követett politikáját barátainak po­litikáiéival. A Reuter Iroda római távirata szerint a dön­tés annak tulajdonítható, hogy Kina tiltakozót! a Népszövetségnél az ellen, liogy Olaszország elismerte Mandzsukuót. A feszültség enyhül? London, december 9. A kormányt támogató pártok külügyi bizottsága csütörtökön este fon­tos'bizalmas értekezletet tartott az atéóiázban, amelyen Eden külügyminiszter 45 ffires he-, számolóban tekintette át a nemzetközi Kelyze-j

Next

/
Oldalképek
Tartalom