Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-05 / 278. szám

DÉLMAGYAKOKSZAG Vasárnap, T937. december .?. EvI részleíflzetésre Rádió, kerékpárj Gyermekkocsi, gramotoulemczek leg­olcsóbb forrósa. ' Javítóműhely. varrottén Dcru GéDárUttól. < p>[m<jyaxniij r.jíey. MÉGIS ÉLEK rfetusitebdnye! Hmtr Jó Margit nénéd is betegeskedik, neki is szokatlan ez a bitangolás. Karcsi gyerek és Berti már felfedezték maguknak Pestet. Ne­künk öregeknek azonban valahogy nagyon idegen ez a feje tetejére fordult város, mi nem ilyennek ismertük: zaj, tülekedés, spe­kuláció, — utálom — és tőzsde! az egész or­szág tőzsdézik, az emberek munka nélkül akarnak pénzt keresni s keresnek is,. néme­lyek pár hét alatt vagyonokat szereztek. En­gem is rábeszélnek, hogy próbáljam meg. De én félek, nem hiszek az ilyen könnyű boldogulásban, én azt tartom, hogy a pénzért verejtékezni kell. Lajos bátyáddal gyakran járunk ki a szigetre, ott még a régi világgal találkozunk legalább s töprengünk, hogy mi­hez kellene fogni. Lajos valószínűleg a Máv. pesti igazgatóságához fog kerülni. Hogy ve­lünk mi lesz?... ki tudja, pedig jó volna va­lamihez kezdeni, úgyis sokat vesztettünk, most meg a készből élünk és a pénz értéke folytonosan csökken, lakásunk méreg drága, az árak ugrásszerűen emelkednek; vájjon, hol sikerül gyökeret vernünk? Idus minden­áron Pesten akar maradni. Csakhogy, ki ad el máma pesti patikát?... — Mindnyájan ittak a levélben. Anya arról, Kogy ki min­denki jött el otthonról, egy csomó név: Bor­soséi*, Vály doktorék, Désyék, Torkoséi, Ta­kácsék... aztán: sokat sirok utánad édes kis­fiam. ugye nincsen rossz dolgod? ugye, nem igaz, hogy éheztetnek és korbáccsal vernek, ha hibát követtek el? itt mindenféle rémeset beszélnek az idegenlégióról, írjál minderről, nyugtass meg s vigyázz magadra, drága gye­rekem. — Elek hangosan méltatlankodott: micsoda vad dolgok ezek! szegény anya, hogy kétségbe lehet esve, kemény fegyelem van, talán egy fokkal keményebb is, mint máshol, ez tény, de ilyesmi... aki persze gazemberkedik, annak kiosztják, amit meg­szolgált. — Gazsi azt adta hirül, hogy Vá­sáros Piroskát a Nemzeti Színházhoz szer­ződtették. — Emlékszel, milyen sokat rö­högtünk rajta? csuda helyes pofa volt és na­gyon tehetséges, már szininövendék korá­ban, mikor a kommunizmus alatt Fáber ta­nácsoséinál együtt voltunk s nyers sárgaré­pát uzsonnáztunk; legközelebb elmegyek és megnézem valamelyik szerepében, kíváncsi vagyok, hogyan fest színpadon. — Gazsi­rak ez volt a legfontosabb .második eszten­deje semmit sem tudtak egymásról, közöttük ezer kilóméterek végtelenje és Vásáros Pirit szedte elő érdekességnek ... Idus panaszko­dott ,hogy apának csupa vacak, falusi pati­kát ajánlanak és apa hajlandó volna elmen­ni, de ő nem, nem meg}' falura, irtózik a falutól, hogyne, podlós lakásba meg minden, a tükör-parkett helyett súrolt deszka, juj}, nem bánja, akármi lesz, ő maga részéről ra­gaszkodik Pesthez, nincs kedve eltemetkez­ni, neki társaság kell és miféle társaság van faluhelyen? a par>, a jegyző, a doktor, tanítók, na nem, nem, köszöni, nem kér belőle, iga­zán furcsa, hogy apa erre nem gondol, — igy rugkapálódzott másfél oldalon keresztül s aztán befejezésül, mint futó hirecskét, még odalökte: talán érdekel, époen tegnap hal­lottam .hogy Vizvárv Kamilla férjhezment.:. Elek az utolsó néhány sort már elhagyta, kiesett kezéből a levél. Túlságosan -ok volt ebben a levélben, addig teledezett a tömér­dek szomorú hírrel, mig csordultra szívódott velük is többet nem bírt. 5 mindennek a te­tejébe még ez. Hiába derült ki közben hirte­len az ég, hiába perzselt a nap, őt ez a Ka­milláról szóló híradás perzselte meg, de ugy, hogy a gondolat is elállt benne. Csak annyit mondott: jaj és ledőlt egy padra. Délutá­nig nem nyúlt ételhez, italhoz. Azt sem tud­ta, hogyan került ki a népkertbe; bizonyosan megszokásból, mert csütörtök volt, mikor a légiózenekar rendes heti térzenéjét tartotta a Jardin Public pavillonjában. Máskor felüdí­tették az indulók pattogó ritmusai, meleg zsongással fonták körül Strausz keringőt, most menekült előlük. Öntudatlanul s még­is tudatosan menekült minden és mindenki elől, egyedül akart lenni; a népkert egyik já­ratlan részébe ment, leült, tenyerébe hajtot­ta fejét, vergődését meg rábizta a csendre. — Hát férjhezment, mégis ... mégis férjhez­ment, — ugy érezte, hogy lelke felfakadt mellében és mostan minden elvész, minden kihull belőle, ami szép volt, ami eddig is él­tette, amiben olyan jó.volt hinni. Az egész hosszú levélből kizárólag ezzel törődött, opá­ék eszébe se jutottak. — Kamilla! — Napsü­tésben kedvüket talált madarak röpdöstek körülötte .énekeltek, csattogtak, egy kéktol­lu, birosbegyü apróság leszállt előtte; ráné­zett s féligébren suttogta: meghalt a fehér madár:., az én madaram.:, megölték a fe­hér madarat..; azt meg — és fázósan ösz­szerázkódott az olvasztó nap alatt. Azután dü­hösen, sebesen: ki ölte meg? ki lopta el? hogy merészelte? kii? ... Reményi Gerő?... vagy más? hogv merték? és Kamilla, miért villa, Kamilla vára .".. nyaralt-e ott Kamilla engedte? ő is. akarta? • nem, nem, neim, ő nem akarhatta, nem, nem.:, § ha nem, ak­kor is mindegy, a fehér , madár meghalt, — kövér törzsű pálmához lépett, elővette bics­káját,— meghalt..: temessük el —• keresz­tet vágott a fa eleven testében, ahonnan rózsa­színű nedv szivárgott a hasítás nyomán, mintha könnyekkel higitott vér volna. Ekkor megszólalt mögötte valaki. — Mit csinálsz, uram? Elek hátratekintett; egy arab' nő zavarta meg, egészen fiatal teremtés. Bosszúsan fe­lelt. — Mi közöd hozzá? Eredj dolgodra -— és újból faragni kezdett, nagy igyekezetében ujját is megsértette. De a lány nem tágított. — Hagyd abba, ura ni.— mondta. — A fát nem szabad bántani. A fának ugyanugv fáj, mint az embernek..". -— Mit törődsz vele? Takarodj! — Nem. — Hogy mersz ellenkezni? — Akit sajnálni kel], azzal lehet. Az nem goromba:.: — Kit kell sajnálni? — Téged. — Engem? Miért? — Mert beteg vagy, a szived beteg. Elek csak most nézte meg jobban. Nagyon szép lány volt, fekete haia, mint nz ébenfa ugv csillogott, dereka; karcsú, hajlékony nádszál, szemében párás közel és távlatos messzeség kékje es hivás és vágy és "Ígéret. Másodpercnyi alélt hallgatás. — Talán nem igaz, hogy beteg vagy? — Honnét tudod? • — Tudom. Értek a szivekhez... Még nagy­anyámtól tanultam.:. — Hogy hívnak? — Léka. — Meglestél, amig magamban voltam? Első mosoly az éretteper-ajakon, — Egy kicsit... — Szégyeld magad. — Nem. — Megérdemelnéd, hogy elzavarjalak*. — Gyere, üljünk le. Hadd mondom el, mi­vel gyógyíthatod meg a szivedet... A zenének már régen vége volt, mikot Léka felállt, hogy mennie kell. — Eljössz máskor is? — Amikor akarod. — Vasárnap. — Jó. (Folyt, köv.) Szeged sz. kir. város polgármesterétől. 59.103-1937. II. Hirdetmény Közhirré teszem, hogy a Yegykisérleti és Pap­rikakisérleti Állomástól nyert értesülés szerint megállapodás létesült a paprikamalmokkal oly irányban, hogy minden héten hétfőn és kedden a malmok kizárólag az őstermelő-paprikakikészitök féltermékeit fogják megőrölni a beérkezés sörre ti ­jében. Ez a megállapodás lehetővé teszi a sok kis paprikatermelő részére, hogy saját termését feli dolgozás és őrlés utján értékesíthesse. Szeged, 1937. évi december hó 4-én. Pr. Pálfy József s. k. polgármester. rheima. köszvény, esuz, ischías, izületi fájdalmait gyógyíttassa Budapesten a HUNGÁRIA FÜRDŐ alkoholos törkölylUrdttfében. VII., Dohány u. 44. Orvosi felügyelet Olcsó pausálé Arak. Ellátás és szobákról gondoskodunk az épületben levő Conflncníál szállóban. Ismertetőt küldünk. Szeged sz. kir. varos polgármesterétől. 59.267-1937. I. sz, Versenytárgyalási hirdetmény Szeged sz. kir. város intézményei (árvaház, szereletház, népkonyha és napközi otthonok) ré­szére 1938. évi január, február és mártíius hóna­pokban szükséges I. kenyér, zsemlye, liszt, II. tej és tejtermékek,. III. bus, zsir és hentesáruk, IV. fűszeráruk szállítására 193S. évi december hó l&-án d. e. 10 órakor a gazdasági ügyosztályban (Bérház II. em. 23.) nyilvános versenytárgyalást tartunk, a beérkezett ajanlatokat ugyanezen napon és időben felbont­juk s ezalkalomnial ajánlattevők, vagy meghatal­mazott képviselői jelen lehetnek. Ajánlati minta, vállalati és szerződési felié­telek a gazdasági ügyosztályban (Bérház II. em. 22.) díjmentesen rendelkezést-e állanak. Csakis az itt nyert nyomtatványok felhasználásával lehel ajánlatot benyújtani. Az aláirt ajánlatokat sértetlen borítékban el­helyezve és pecséttel lezárva fenti időpontig a városi üttató hivatalba (Városháza földszint 14) kelt -benyújtani: Az ajánlat borítékját a következő felirattal kell ellátni: „Ajánlat az 59.267-1937. Sz. versenytárgyalási hirdc.menyben közölt élelmi­szerek szállítására." Ax- előirt mintákat a versenytárgyalás időpont­jáig a gazdasági ügyosztályba kell benyújtani. Bánatpénzül az ajánlati végösszeg 2 százalé­kának megfelelő összeget kell a város le!étpénz­tárába befizetni s a leféti nyugtát az ajánlathoz mellékelni. Amennyiben az ajánlat végösszege 15.900 pr.gőt néni halad meg, a Közszállitási Sza­bályzat 30. g-ban. megnevezett kisiparosok stb. bánatpénzt nem kötelesek letétbe helyezni. Szeged, 1937 december 1-én Dr. Pálfy József polgármester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom