Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-05 / 278. szám

im Vasárnap, 1937. dec. 5. Politikai napilap XIII. évfolyam 278. sz. Vajat,v agy ágyút! A Popolo d'Italia és a New York Times, a két világlap között polémia folyik. S ez a polémia nemcsak azért érdekes, sőt nagyjelentőségű, mert két világlap között folyik a vita, hanem azért is, mert az olasz lap cikkeit állítólag Mussolini irja. A vaj szimbóluma a demokráciának s annak a gazdasági berendezkedésnek, aminek alapja a demokrácia. Az ágyú szimbóluma a diktatúrának és jelképe a diktatúra gazdasági rendjének: az autarchiának. A vaj jelenti a jólétet, a gazdasági szabadságot, jelenti az áruforgalom korlátlanságát s a szabad kereskedelmet. Az ágyú azt jelenti, hogy szenvedjetek és nélkülözzetek, az életetek legyen lemondás, éljetek szerzetesi szegénységben, hogy megadhassátok a hadfelszerelési iparnak mindazt, amit tőletek kiván. A vaj gazdasági szabadságot jelent, az ágyú íelenti a blokádot. S most ne legyen félreértés. Amikor a fehér rózsa—piros rózsa harcát a vaj és agyú szembenállása folytatja, ne higgye senki, hogy a vaj jóléten és szabadságon tul defetizmust is jelent s a j ó 1 é t igényeit többre becsüli a nemzet védelménél ós a határok biztonságánál. Jóhiszemű emberek előtt ezt nem kellene igazolni sam, de ha a mai Szodomában csak tiz nem igaz, de jóhiszemű ember találtatnék, akkor kevesebb volna a félreértés és mindaz a szerencsétlenség, ami az emberek és nemzetek közötti félreértésből sarjadzik ki. A vaj nem feltétlen pacifizmus s a demokrácia nem jelent megadást. De jelenti azt, amit követel s aminek megvalósulását ígéri: a j o g uralmát. A jog uralmának még szüksége van agyuk ncélfedezetére s szükség van arra is, hogv elhatározott és bátor, önfeláldozásra kötelező nemzeti érzés hassa át n nemzet tagjait, de ez a nemzeti érzés csak addig teremtő érték s addig épitő erő, amig nem torzul gyűlöletté mindenkivel szemben, aki a nemzettestnek nem tagja s fajul türelmetlenséggé azokkal szemben, akik tagjai ugyan a nemzetnek, de nyelv, vallás, származás, vagv osztálykülönbség sokszor mesterséges korlátai által elválasztottak. A vaj azt mondja, legyen ágyú, hogy védje a szabadságot, az ágvu azt bömböli, ne legyen vaj, hogy több lehessen az ágyú. Harcos és keménykötésű népet akar a va jpárt is, de olyanokat, akik „el tudnak vérezni egy gondolaton." A vaj, vagy ágyú dilemmáját a vajpárt megtagadja és azt mondja, legyen vaj, de legyen ágyii is. Nincs olyan történelmi kényszer és nincs olyan társadalmi parancs, amelyik kikerülhetetlenné tenné ezt az alternatívat. A nemzetnek legyen pénze arra, hogy meg tudja szprvezni védelmét, de maradjon pénz iskolákra, kórházakra, gyermeknevelésre, közegészségügyre is s a nemzetvédelem ne izolálja az államot ugy, hogy csak ellenségei legyenek, de barátai ne. A jövő nemzedéket erősnek és bátornak kell fölnevelni, de hogy tud eleget tenni ez a nemzedék történelmi kötelességének, ha. nem jut elegendő táplálék az áldott ölü anyáknak és a szükséges kalóriákhoz és vitaminhez nem jutnak hozzá n gyermekek. Nem szivreumás gyerekeket akarunk felnevelni, friss és bátorlüktetésü .sziveket akarunk, - az életre akarjuk nevelni azokat, akik utánunk következnek, az életre, tehát: megpróbáltatásokra, munkára és szenvedésre. De — örömre is. Az ágyú — örömtelen élet, rideg engedelmesség, konok alattvalói érzés, gőgös lemondás, négy szürke fal a kötelességteljesítés magunképitette börtönében. Igaz, szolgálni kell a nemzetet, amelynek tagjai vagyunk és szolgálni kell a jövendő/, amelyik egyszer majd gyerekeink, vagy unokáink számára virrad fel, de a magunk élete nem tégla, amit beépítünk a falazatba s a vér mégis nemesebb folyadék, hogy maltert keverjenek vele. Szigorúan el kell végeznünk kötelességünket, de szabad örülnünk is. Adjuk meg a nemzetnek, ami a nemzeté, de adjuk meg a magunk életének is azt, amire a kötelességek végzésén tűi jussa van. „Óh csudálatos élet, milyen szép és nagy minden tájad, amit el nem értünk." S r olykor — szerényen és igénytelenül, — meg . volnánk már elégedve azzal is, amit elértünk, l csak olykor-olykor megállhatnánk egy szabad lélekzetvételre s körülnézhetnénk: „ÓK élni, élni mégis szép!" Vagy demokrácia, vagy diktatúra, vagy gazdasági szabadság, vagy autarchia, — de rtrár a vaj és az ágyú ilyen szigorú alternatívát nem állit elénk. Mi nem szerzetes e i vagyunk az államklastromokn a k, hanem szabad polgárok vagyunk, nem egy engedelmességet fogadó s engedelmességben minden földi örömet elérő rendnek vagyunk noviciusai, hanem a nemzetnek vagyunk tagjai. S ha éhes kisgyerek akad az utunkba, vagy gyönge gyermekkel találkozunk, akinek erőt, egészséget, — életet adna a megfelelő táplálék, akkor nem tudjuk latolgatni, hogy egy vajaskenyér megtakarítása, hány milligram puskaporral gazdagítaná a nemzeti vagyont. Ezt a világot ki kell szabadítani, meg kell váltani a vaj, vagy ágyú gyilkos, könyörtelen és hazug dilemmájából. A francia-lengyel együttműködésről lárgyal Delbos és Beck Varsóban Erre a barátságra szükség van és azl — nem tegnap találták ki' » Varsó, december 4. Delbos francia külügyminiszter szombaton a délelőtt egyrészét a francia nagykövetségen töltötte, aliol munkatársaival dolgozott. Fél 12 órakor látogatást tett S zk 1 a d k o v s z k i miniszterelnöknél, aki Beck külügyminiszter társaságában fogadta a francia külügyminisztert. Mintegy 20 perces megbeszélés után Delbos a nagykövetés Beck külügyminiszter társaságában R i d zS m i g 1 y tábornagyot kereste fel. A tábornaggyal folytatott megbeszélés háromnegyed óra hosszat tartott. A francia külügyminiszter ezután koszorut helyezett el a Névtelen katona sírjára. Déli egy órakor Delbos külügyminiszter a királyi palotába hajtatott, ahol Mos.cicki köztársasági elnök villásreggelin látta vendégül. Beck lengyel külügyminiszter Delbos tiszteletére adott vacsorán beszédet mondott és megelégedését fejezte ki Delbos látogatásán, amelv megpecsételi Franciaország és Lengyelország együttműködése további fejlődését. — Az egyezmények fontossága a mai nehéz időkben mind szükségesebbe teszi a gyakori személyi érintkezéseket Franciaország és Lengyelország képviselői között — mondotta. Meg vagyok győződve arról, hogy erre a barátságra szükség van, amelyet nem iegnap találtak kí. Szfofadinovics tugoszld? mlnisz(erelnüh római utazása Róma, december 4. S z t o j adinovics ju. goszláv miniszterelnök és külügyminiszter vasárnap este érkezik különvonaton Rómába. Mussolini hétfőn este a Palazzo Veneziában estebédet ad a jugoszláv államférfi tiszteleiére. Az olasz uralkodópár másnap a királyi palotában villásreggelin 'látja vendégül Sztojadinovics miniszterelnököt, aki olaszországi tartózkodását felhasználja arra is; bogv megtekintse a pontini mocsarak helyén felépült u j városokat. A jugoszláv miniszterelnök római idézése során több ízben megbeszélést folvlat Mussolinival és gróf V, iano külügyminiszteriéi. Csütörtökön délelölt hivatalos . látogatásra Milánóba érkezik, ahol különböző, gyártelepe kel tekint meg, pénteken utazik . haza Belgrádba. „El kell Űznünk az éhséget a szeretet kenyerével1" Horthy Miklósné rádiószózala az ínségesek támogatásáért Budapest, december 4. Horthy Miklósné nyomorenyhitö akciója keretében szombaton este rádiószózatot intézett a magyar társadalomhoz. A főméilóságu asszonyt a stúdió bejáratánál dr. Hlatky Endre és vitéz S om o g v v á r v' Gyula igazgatók fogadták, főméltóságu asszony beszédében a következőket mondotta: — ínyét tiyköszÖQtöU a téj, a szegény emberik sanvargalója, nem szabad, hogy ez a leg-! szigorúbb évszak elhagyott árvákat, kenyértelen magyarokat találjon, hogy kihűlt tűzhelyekre süvítsen a szél és nem szabad, hogy mezítlábas gyermekeken, ruhátlan, didergő embereken próbálja ki dermesztő hatalmát. El kell űznünk az éhséget a szeretet kenyervrt. be kell őket takarnunk az alázatosság kön' ".sével és cl kell vinni a hideg tüzhelykrc a. 4